1-10-ig hány ponton áll a versem? (Papp Für János szubjektív pontozása)

furjanos2013. január 6. 11:44

sztike63: 6 pont

sztike632013. január 6. 11:43

Darók Eszter
Ha...

Ha reszket a föld,
és remeg a levegő,
mikor szikrát szór a fény,
és minden oly esendő.

Ha már fáj a gondolat
is az elfeledett szóra,
és nincs miért hallgatni
a súlyát vesztett jóra.

Ha elmúlott a vágy,
és nincs a létben remény,
mikor üvölt a fájdalom,
és nyaldossa sebét.

Ha a némaság elcsitul,
és visszhangzik a csend,
mikor a jelen lezárul,
és a múlt újra cseng.

Ha könnytelen a szem,
és port kavar a szél,
mikor lehull az össz` levél,
és a végtelenbe vész.

Ha a szív magányos,
és szomjazza a halált,
mikor a test kimerült,
és nem lel többé hazát...

Ha, és mikor lezárni
képtelen,
Versem végére a Föld is
néptelen.

furjanos2013. január 6. 10:00

Discordia: 10 pont

Törölt tag2013. január 6. 09:59

Törölt hozzászólás.

furjanos2013. január 6. 09:59

Zoltanus: 8 pont

Zoltanus2013. január 6. 09:58

Percek magánya

letépett tapéta árnyékában
szorongok forró kávé mellett
ott vagy minden választásban
panelben, pocsolyamederben

mikor golyóstollam tintája
kiszáradt és nem jön a kék
fakó kockás ingem mintája
rád emlékeztet, akár a lét

a rádió magányos-szürkén szól
szellemként jár a koszos függöny
messzeséged vég nélküli alkonyában
szívem zaklatottan szaturál

(és én csak iszom a whiskeyt
alkoholmámoros álomba merülök
de még meggyújtom utolsó cigim
a parkettán szilánkok és repülök)

mint repülőgépnek a kerozin
úgy ostoroz hiányod, kedvesem
mint elvonós narkósnak a heroin
mert nem vagy itt. mert szeretlek.

2012. augusztus 25. 22:18

furjanos2013. január 6. 09:57

designo: 10 pont

designo2013. január 6. 09:56

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

furjanos2013. január 6. 09:56

csendben: 8 pont

Törölt tag2013. január 6. 09:55

Törölt hozzászólás.

furjanos2013. január 6. 09:55

Havasi.Anna: 9 pont

Havasi.Anna2013. január 6. 09:54

Szavaid ostora
szavaid ostora arcomba
üt: ismerősnek is langyos vagy
hat év a reménytelen remény
élek a szerelemtől rabként
ezerszer megaláz közönyöd
majd fölemelsz gyengéd hangoddal
a kávét mosolyoddal, habbal
három édesítővel; iszom
a mérget, a vágyam feléd, már
retteg a lélek, tudom; neked
senki vagyok, csak éppen veled
érzem a csodát, veled lettem
egész, a közeledben élek
s halok, ha szemed hideg közöny
nem vagyok a magam ura már
csak tiéd, azonossá válva
veled; beléd égtem rég, oly sok
év után részed vagyok, és te
részem vagy, fölfogom minden kis
rezdülésed; mikor sms-t
olvasol tőlem, én megérzem
hiányodban lézengve, ó jaj
csak szemem ölelhet meg téged
én nem, soha, nyomorult élet
nekem ez jut csak belőled, mert
másra dobban a szíved, nem rám
bár az aszfalton csókolnám meg
lábad nyomát, ha arra léptél
én áhítattal borulnék rá
- érintésed megszentelte azt
csiki-csuki játékszerelem
ez neked, nekem kín, boldogság
percekkel színezve a mennyben
majd pokolba sújtasz le ismét
neved kegyetlen-önző közöny
hatalmad élvezve fölöttem
kecsegtetsz, majd hallgatásoddal
keresztre feszíted bennem ezt
a szerencsétlen, sebzett reményt


Három a magyar igazság, többet egyhamar nem küldök. Jó?  :)

furjanos2013. január 6. 09:53

Limmike: 9 pont

Törölt tag2013. január 6. 09:52

Törölt hozzászólás.

furjanos2013. január 6. 09:52

dreaming58: 7 pont

dreaming582013. január 6. 09:51

Szia Janó!
Rég jártam erre...
Én asszem' maradtam aki voltam - de azért megnéznéd ezt? Köszi!

Csak futó gondolat

rekedt hangon üzen nekem egy öreg rádió
arról mesél - messze a tél, s van mire várni jó:
ablakon át szimfóniát komponál a nyár
sugarakat indáz körém s elém csodákat tár
illatözön felém köszön és boldogan nevet
bennem ami - kimondani talán nem is lehet -
lélek talán? fény oldalán vidáman hempereg,
egy tárt szemű és nyílt szívű elbűvölt kisgyerek

furjanos2013. január 6. 09:51

CriticalGirl: 8 pont

CriticalGirl2013. január 6. 09:50

Egyenesben

Évődök a zavartságban
Még tőrök vagdossák a hátam,
de várlak és vérzem...
vagy nem is, csak érzem,
hogy fáj ez a bódulattalan
- felém ódon utat zavar,
és az jön és törtet hozzám
nem menekül, mint mondják
és nem én rohanok felette,
csak a talaj a lábam alatt elreppen,
és nincs kapaszkodó, vagy megállás;
elhangzik ezernyi ''Vigyázz már!''
s bár nem én irányítom a zavart,
de egyenesben mégis csak az tart.

furjanos2013. január 6. 09:50

1970: 8 pont

19702013. január 6. 09:50

Mázgák vízfestékkel

Bandzsít a képzelet az elferdült szemgolyókban,
a szemforgatásnak ez lehet az átka:
a ványadt reggelek piszkos drapériák,
vegytisztítóba kéne vinni, dobni mosásba
az ínség mocskát.
Ragyák a rügyek tavasznak arcán
és a nyár érzelem-aszály,
kásás dinnyékből a magot kiköpi a porba.
Düh-üszkök a fedőn, súrolni kéne mosolyra,
fazékban semmi fő,
se tányér, se kanál.
Tenyérbe fonnyad az ősz.
Bádog-szíveken macska se járkál.
Égre drótozott a Nap.
Istálló szag terjeng, a lovakat befogták.


Bevallom, semmire sem figyeltem, csak jött...Hát, ne kímélj! :-)és köszönöm előre is! :-)