1-10-ig hány ponton áll a versem? (Papp Für János szubjektív pontozása)

furjanos2011. december 25. 07:06:42

legyen  :)

Limmike2011. december 25. 07:06:27

Nem lehetne 9,6 ?

furjanos2011. december 25. 07:05:43

Germain: 8 pont

Germain2011. december 25. 07:04:38

Valahol mindig süt a Nap

Most tél van és hideg és hó és halál,
hol a holló is fehér, és párt sosem talál,
hol tar ágak karcolják a Hold fagyott arcát,
hol Isten szemlesütve féli a kudarcát.

Most képzelj el egy tájat, hová mindig visszavágytál,
amit éberen álmodva már annyiszor láttál,
egy elfeledt világnak szép felhomályló képét,
mely nem létezik máshol, melyet nem ismer térkép.

Egy réten álmodozol, hűs sziklák padlatán,
elbódít a mediterrán ó-nyári délután,
háttérben a tenger azúrkéket rajzol,
Isteneknek szelleme száll az Olimposzról.

Alattad falvacska sziesztáját tartja,
s egy ligetnyi kabóca Pán sípját csalja,
s melletted a fűben álmodik kedvesed,
álmodik, de fagyról, fátyolos hát szemed.

Mert kép lennétek képben, tükör a tükörben,
de míg egyikőtök alszik, a másikotok ébren,
két világban éltek, egymást nem ismerve,
de vágytok a másikra, akár egy Istenre.


Ébresztened kéne … de még jársz az Istenekkel,
mert elvarázsolt minden, mert azúrkék a tenger,
de azon túl egy ország…hát indulnod kell talán,
mert ott tél van és hideg és hó és halál.

furjanos2011. december 21. 20:33:31

Limmike: 9.5 pont

Limmike2011. december 21. 20:32:35

A hely

a kijárat egyre csak szűkül
körből zsugorodik egy pontba
ezzel egyidejűleg itt bent
lüktetve tágulnak a falak
gömbbé formálódtak mint én
már nem keresek menedéket
a sarkok rég ívbe feszültek
minden működő képtelen
eltűntek szögek betűk jelek
a kapu hiba az időben
gömbömnek pupillája az
- átjáró egy másik helyre
lassan közelít az örök
világosság ami bevarrja

furjanos2011. december 21. 20:29:48

thorus234: 10 pont

remek

thorus2342011. december 21. 20:28:08

Ugyanúgy

hirtelen mozdulattal beleszeretett.
mint amikor ügyetlen emberek
főzés közben beleesnek a konyhakésbe.
persze semmi sem változott meg igazán,

ugyanúgy látta a pocsolyákban ugráló
delfineket, hajnalonként ugyanúgy igazította
magába a cigaretták szálkás füstjét

pont annak az éjjeli lámpának fésülte ki
a fényét minden este

a szagok is ugyanazok maradtak
a kamrában penészedő verseké
pinceszag ami a mellkasából áradt

a lefagyasztott sóhajtások
(tudta hogy azokra bármikor szükség
lehet)

a sebeket ugyanúgy ürítette ki homlokából a
konyhaasztalra, és csodálta őket órákig

éjjeliszekrénye is ugyanaz maradt,
tele limlommal, kavicsokkal, patakokkal,
volt benne néhány utalás, pontok mondatok
végéről, pár összegyűrt önterv-rajz, diagnózis,
egy aszpirin.

szóval csak a szokásos.
a tengerekben még mindig nem hitt.

Talán még annyi, hogy azóta többet főzött.

furjanos2011. december 21. 20:28:02

kedves Balázs, nem gond a terjedelme  :)

jonai_zs_balazs2011. december 21. 20:27:37

Ha nem baj, mégis linket adnék, mert eléggé terjedelmes. Lewis Carroll: Sznark-vadászat, saját fordítás.

poet.hu/vers/79634

furjanos2011. december 21. 06:16:55

1970: 10 pont

19702011. december 21. 06:16:23

Másolat

Hallod-e még, mit a tegnapok súgtak,
azt az édes borzongást, mikor csiklandott füledbe
lehelet újra, megint és újabb
vallomásba pólyált, hogy szótalan üzenje,
mit nem hittünk el a bennünk tudatlannak
(s míg halóvá gyengültek a sosem akartak)
a tudással nagyobbra nőtt ereje,
szavakká állt össze,
bolyhos gombolyaggá,
puhán gurult kezemből kezedbe
kaptad, tartottad magadnál:
én voltam benne,
s ha most szólni kellene,
ajkamból ajkadba lehelve újra és megint:
egy szó vagyok,
érzed-e?

furjanos2011. december 21. 06:14:18

domdodom: 10 pont

domdodom2011. december 21. 06:13:33

HOPPIPOLLA

mosolyog körbe körbe pörög szorítja a kezet az elmosódó világ de te állsz
kiszáradva csuromvizesen gumicsizmák nélkül belőlünk rohansz ki kibújtál egy kagylóból
a szél egy kültéri szippantás a hajadból olyan nehezen lélegzek ahogy csak tudok az orrommal

pocsolyákba ugrok csizma nélkül csuromvizesen (kiszáradva) csizma nélkül

és vérezni kezd az orrom mindig felállok
és vérezni kezd az orrom mindig felállok

furjanos2011. december 21. 06:13:15

dreaming58: 8 pont

dreaming582011. december 21. 06:12:35

Hoztam egyet, kedves Janó  :)

Álmodó

Fűszálvégi harmatgyönggyé
álmodja magát a hajnal,
lábujjhegyen surran
fényfátyolköpenyben, halkan,
nyomán csak csend,
nem hajlik ág, nem susog rét,
mikor arany korongunk
fentről rányitja szemét.

furjanos2011. december 21. 06:12:27

furfang: 6 pont

furfang2011. december 21. 06:11:51

Eddig ezt nem tettem fel, de érdekelne mit tud ezen a 10-es skálán. Köszönöm.

Mi az ember?

Mi az ember? Az ember maga a világ!
Teste a föld, lelke színpompás virág.
S fejében, mit a hajzat erdőként takar,
Úszkál sok gondolat, mint
Tengerben a hal.

Mi az ember? Az emberiség képmása!
Pórnép a talpa, és a súly nem fél mázsa…
A munkás emberek az elfáradt karok,
S bár törzse nincs, feje van,
Ők a gazdagok!

Mi az ember? Maga a pusztuló világ!
Levél az őszi fán, mit tetvek hada rág!
Teste kopár sziklafal, lelke sivatag,
Ha él is benne valami,
Pusztul hallgatag.

furjanos2011. december 21. 06:11:43

Csuti729: 9 pont

Csuti7292011. december 21. 06:10:56

Köszönöm!


Magasabbra

Világok között csapongok,
az univerzum hol beszippant,
hol másik bolygóra lök. Még félek,
mert azt mondták a hangok, ha engedem múlni,
marad csak örök.

Itt jó lenni, és ott is az,
mert az ott már réges-régen itt.
Ha néhány százból csak egy-két igaz
szó volt, emlékeim őrületbe kergetik

a spontán, őrült ötletek.
Hatalmas léptékű túra kell,
percben mérni éveket, s több leszek
egy élettel, ha fényem hirtelen múlna el.

Kiszakadtam még belőletek,
kétséges, ismétlődő napok.
Nem elleneztek vagy erőltettek
magamra, megállíthatatlanul zuhanok
le... magasabbra.