1-10-ig hány ponton áll a versem? (Papp Für János szubjektív pontozása)

BLF2010. május 13. 20:32:01

Ez a hozzászólás a szerző kérésére törölve lett.

furjanos2010. május 13. 19:57:49

BLF: 8 pont

furjanos2010. május 13. 19:57:26

Kedves Ferenc!

Az első sor, legalább annyira gyenge, mint amilyen erős a második. A harmadik sor végére legalább egy kettőspontot, vagy pontosvesszőt tennék, és elhagynám az utolsó sort. Kb.: így:

krizantémot álmodik jó anyám
megtört szíve nem sejti még:
megint kinyílnak

szerintem ennyi többet mond, mint 100 sor.

BLF2010. május 13. 19:53:45

Ez a hozzászólás a szerző kérésére törölve lett.

dreaming582010. május 13. 19:49:24

..sőőőt - rettegünk  :P

Törölt tag2010. május 13. 19:49:17

Törölt hozzászólás.

furjanos2010. május 13. 19:49:07

Nekem ez a vers tetszik, János barátom.

Janow: 9 pont

janow2010. május 13. 19:47:42

Egy régebbi:


Gyógyulás
------------

A vihar zaja elcsitult
A feledés törmelékei alól
kacskaringós indát ereszt
a kíváncsi élni akarás

Apró örömök tégláiból
lassan újra felépítkezik
a testetlen múlt romjain
egy jobb, meghittebb világ

A jelen rozettaablakán
a jövő szeletei sejlenek át.
Új virág ereszt gyökeret a
rothadó emlékek humuszán.

furjanos2010. május 13. 19:47:30

''taní-tani''

egy kicsit hosszabb terjedelemben talán jobban, hitelesebben vissza tudtad volna adni. Bár értem, amit mondani akarsz, de én ezt egy kicsit kevésnek érzem.

Colletus: 7.5 pont

Colletus2010. május 13. 19:45:44

Éhség

Szép almáért
nyálam, gyomrom
csorgott
korgott

A belseje
oszló, foszló
korhadt,
rohadt

Ettem mégis,
lettem én is:
férges,
éhes...

furjanos2010. május 13. 19:45:33

Nehéz forma a szonett, ez tény. Az, hogy ez jól sikeredett, az is tény. Néhol ugyan érzem a keret vastagságát/vékonyságát, na de ennyi belefér.

Lihtnael: 9 pont

Lihtnael2010. május 13. 19:42:37

Mogorva, néma sírkert, de máma zsong. Amott
A templom áll merengőn, harangja félrezúg,
A déli szél homályán halált remegve súg
Arasznyi hangyabolynak, mi méla bár, nyugodt.

Temetni voltak éppen, de ősi, lanyha búk
Nyomán a zord tudós szem hiába nézne ott,
Mosolygva hál az élő, körötte sok halott
Porolja inge ujját, amíg zsolozsma búg.

A szív se ver. De szörnyűbb, mit egy piciny levél
Tucatnyi szürke árny közt remegve látni vél:
Kabát alól felordít a pőre, puszta csont

S amíg e síri sorfal szoborba fagyva áll,
A Léthe gőze romlott szagot köröttük ont,
De méregére gyógyír a jó, kegyes halál.

furjanos2010. május 13. 19:42:25

Egészen kerek, kidolgozott szöveg. A címmel itt is problémám van, és elhagynám az utolsó sort.

Flo12: 8.5 pont

Törölt tag2010. május 13. 19:39:36

Törölt hozzászólás.

furjanos2010. május 13. 19:39:22

Attila, végig izgalmas maradt a szöveg, szépen ''titkoltad'' előttem a választ. A rímeltetések ugyan néhol gyengécskék, és a cím nem igazán találó.
Azt hiszem jól sikerült szöveg ez.

Attila_the_hun: 9 pont

Attila_the_hun2010. május 13. 19:35:14

Kedves János, ismét kérem a figyelmedet. Igazából nem is a pontozást tartom fontosnak, hanem amit hozzáírsz, hiszen abból tanulok. Előre is köszönöm a figyelmedet.

A szabó

Más varrta nekem
rám szabta, rám adta
javította ifjú koromig
emberesre igazgatta.
Most így használom
-koptatom-
sokszor kiszakad
folyton foltoz a ''cérna''
Néha a szükség szűk
és fojtogat gondolat
mit hoz a holnap?
Néha ha tehetem
tehetősebbre engedem
gombtalan gondtalan
lezseren pihenem.
Gyötörtem!
Eltévedt (véletlen) utakon
ragadós sárral etettem.
Máskor mások
koholt mocskában
térdre eresztettem.
Nem lehetett gépbe tenni
kézzel kellett tisztára mosni.
Volt hogy a magány
felöltözött benne
nem fért, csak félt
sötét szekrényben
akasztott csendben élt.
Emlékszem az ifjú nyárra
forró vágyra, ami ágyra költözött
és szeszély, szenvedélyt vetkőzött.
Van az úgy néha
hogy másé jobban tetszik
mert fényesebbnek tűnik
de ez az enyém
jól érzem magam benne
még ha szürke is.
Esténként őt álmodom
olyankor engedek rajta.
Reggel magamra vasalom
egyre több a makacs ránc...
varrás mentén már látszik
a -szabó- keze nyoma
számtalan javítása.
Ha majd egyszer
minden folt szakad
és zsebben a múlt
egyre csak dagad
és lyukas zsebből
a jövő elszalad
hát -levetem-
és -mezítelen- távozok.

furjanos2010. május 13. 19:34:50

Azt hiszem, megszületett az első vers, amely:

Discordia: 10 pont (Családon belüli)

Gratulálok nagy örömmel!
Igazán remek, szép munka!

pfj

furjanos2010. május 13. 16:27:08

Ma este már leszek, reszkessetek  :-)))

furjanos2010. május 12. 20:52:23

Egyenlőre akadozik az értékelés, mivel nem működik tökéletesen a net.
Amint helyre állnak a dolgok, folytatom.
Elnézéseteket kérem, a verseket ettől függetlenül küldjétek!

Discordia2010. május 12. 17:34:13

Családon belüli

csókolt puha hullahomlok
mozdulatlan búcsúverseny
ütésszínű hullafoltok
viasztestű végletekben.

nemesbükkfa ládaágyban
vacsoraszagú lágy selymek
elfeküdt az általában
véve ártatlanabb gyermek.

irtóztató apátia:
percek alatt évek telnek
így voltál jó apád fia
te is versz ha téged vertek.

dm