A Szókotyvasztóban keletkezett versek

M.Laurens2016. május 19. 19:51

OKOSTOJÁS

Egy Tojás a tyúkját,
nagy flegmán leszólta,
miután az kínkeservesen
e rút világra tojta.

-Ki vagy te, hogy rám ülsz,
s elnyomva pöffeszkedsz?
Ha megnövök, kakas leszek,
eztán már csak reszkethetsz!

Mert tojásomból kikelvén
elfelejtem meleged,
hiába vagy te az anyám,
s kotkodácsolsz eleget.

Nem vagy te itt semmi más,
csak egy tyúk az udvarban,
olyan vagy mint többiek,
kapirgálsz az avarban.

Elege lett tyúkanyónak
a nagyképű tojásból,
s csőrével széttörte
tojását a kosárból.

A tojás, míg lassan folydogált
végig gondolta egész életét
megszégyenülve szétmosódott
története bejárta a féltekét.

Az újságok mind megírták
a gyilkos tyúk történetét,
tömegek tüntettek szerte
s a közben megzápult tojást éltették.

2016. május 18
Szerzők: M.Laurens - Kandabula - gabi10

dr.vegha2016. május 17. 10:21

Az alábbi "kotyvasztás" címe:

TALÁN AKAD MÉG....  :-)
/M.Laurens/

dr.vegha2016. május 16. 23:03

Költőpanasz

Legördít a sziklán egy vékony kötelet,
talán akad még a földön egy parányi rés
nem jó itt fenn a Parnasszus csúcsán,
nincs itt más csak éhes farkasüvöltés.

Mert ott bizony, több a farkas, mint a hó,
a sok költőtől nem látni a napot.
A pokol bugyrában talán az volt a jó,
hogy a többi farkas ott írni hagyott.

Bár írhattam nekem tetsző verseket,
a mindig éhes ordas banda ellopta azokat
nincs, soha nem is volt bennük szeretet
kiköpték a verscsírákat és a magokat.

Így lett a hányásból talmi vetés,
Ami nem erény a parnasszus csúcsán,
maradt nekem az olcsó semmittevés,
hol a művészet nem bennem dúskál.

S most lógatom e vékony kötelet,
talán akad még a földön parányi rész,
hol a költőkben némi bátorság bujkál,
gerincük egyenes, nem avítt penész.

Barátom! Hiszem, hogy van még az a rész,
ahol legfőbb erény a becsület.
Hogyha nincs, a költő is halni kész,
mert tán jobb világba hív a feszület.

2016. 05.16.
/gabi10 - M.Laurens - dr. vegha/

dr.vegha2016. május 16. 13:55

Sirályok…

A domboldalon figyelem a hullámokat.
Vijjogó sirályok lepik el a partot.
A hangzavarban nem hallom hangodat.
Nézem, ahogy a fénytörés rád új alakot alkot.

A tenger morajlásán haldoklom utánad,
arcomat megfesti az északi szél.
Arra gondolok, tán Te is sirály vagy,
s már csak föntről látod, ami lent szép.

Hiába szenvedek, nem hozhatlak vissza,
nem láthatom többé csillagszemed.
Nem él az, ki bánat vizét issza,
magasságban szárnyalva élnék veled.

Vijjogó sirályok lepik el a partot.
Vajon melyikben őrzöd szívedet?
Dobbanását minden szélben hallom,
akkor is, ha régen nincs velem.

2016. február 23.

/Gabi60- dr. vegha/

Marie_Marel2012. november 13. 19:17

Kroki292012. augusztus 29. 19:28:05

Nekem van két sornyi ''csírám'', ha van kedvetek öntözgetni, nem haragszom meg.

Hógömbök mélyébe zárt lelkem
fekete tulipánok közt kallódik.


Kallódó tulipán
(Csavargó ballada)

Hógömbök mélyébe zárt lelkem
kallódó fekete tulipán.
Anyám szívével felszerelten,
de Apám szemében huligán.

Futok falvak, városok után,
de előlem senki nem fut el.
A nőkre csak bámulok bután,
nincs, ki engem igazan ölel.

Ágyam, ha van, koszlott és hideg,
örömöt nekem italom nyújt.
Kocsikulcs ujjamon nem fityeg,
ha volt is, nem tudom, mi a múlt.

A tolvajokat bár megvetem,
benézek szellőzőrácsokon.
Ha kell valami, én elveszem,
de csak kisebb bűnök súlya nyom.

Otthonom az egész világ,
s a világ bennem van otthon.
Mélységből tudok felnézni rád,
ha van Isten, mozgó falat von.

A decemberi látomásom,
mikor a csillag zöld fákra ül.
Rajtam már nem, de hátha máson
segíthet Isten, ott legbelül.

Magam módján minden ünnepet
megtartok. Karácsonyi tálak:
álmaim. (Anyám ma hol lehet?)
Kellene egyetlen bocsánat.

Sárfoltos éveim legalján
ködfoltba burkolózott emlék
a vérem, bölcsőm, a családfám,
mert nélkülük ember sem lennék.

Évek homályos üvegfalán
porladó hang sincs, ami zengi:
''halom az életet, élem a halált.''
Dalomat nem hallja senki.

Anyám szívével még életben,
de Apám szemében halott árny.
Tűzgömbök mélyébe zárt lelkem
kallódó fekete tulipán.

Talpas, Holdontúl, Kroki29, Marie Marel

Marie_Marel2012. november 13. 19:01

A kiindulópont Talpas ötlete volt:
''Ördög ült a libikókán,

vele szemben szerény alak.''

És a kész vers:


Mérleg


Ördög ül a libikókán,
vele szemben szerény alak.
Vörös, olyan kissé mokány.
Másik szürke, csupa latyak.

Gyűrött ballon, sapka svejci,
mellette egy kopott táska.
Eljátszva egy dízel merci -
arcra... imádkozó sáska.

Bibliára hivatkozván,
tömjént fúj a zsebkendőbe,
zsebében az igazolvány
hasonlít a Teremtőre.

Az arckép benne szakállas.
Ennyi, ami megegyezik.
Sikkasztásra jött a válasz:
rendőrséggel kerestetik.

Űzött vadként néz most szembe
egykor nyájas főnökével.
Ő most is fess, nyugodt, szende.
És a hinta még felível.

Talán egy utolsó roham.
Menekülni, mint a patkány,
a riadt őz, ki elrohan.
Kéz szorul a hintapadkán.

Az ördög dönt: teljes súlyát
latba veti. Nem indokol.
- Ez egy tűzkarika. Bújj át.
A magad-kereste pokol.


Közreműködtek: Limmike, Talpas

Marie_Marel2012. szeptember 21. 00:15

A verskertészkedés első állomása. :)Kiindulási pont rögtön kettő is volt!

''Fejjel lefelé heverve

folyik a világ a fejembe. ''

''Mindenemből egy pici rész

kilátszódik. Tarka talon.''

Firkafilozófia

Fejjel lefelé heverve
hátam görbe, lábam zsibbad
folyik a világ a fejembe,
szar ügy, mégis frankó kínpad.

Mindenemből egy pici rész
kilátszódik. Tarka talon.
Hőségben egy lenge, merész
ruha fedi. Firka falon:

''testem közlekedőedény
derékaljam kissé kemény
begörbült az egyik ujjam
épp amelyiken a súly van''

Szép a hangom, tudom. Neked
én vagyok az ellenméreg.
De nem leszünk hétfőre kedd,
ha a nőket mellen méred.

különben is, hason fekszem
égnek mered fehér farom
depresszióm kicsit gerjed
tartsd ide a húst: akarom



Tótágas

Folyik a világ fejembe
- túl szomorú ez a folyó -,
megfordult a műhely velem.
Testemben elakadt golyó.

Mindenemből egy pici rész
kilátszódik. Tarka talon.
Szétszerelve heverészek
a hegesztő asztalomon.

Minden fordítva: a kilincs,
a szék, a szerszám, az ajtó.
Motorként daráló szívem
eladták. Jött a behajtó.

Mondtam nekik, romlott szív ez,
négytől-ötig néha megáll.
Nem értették. Talán ezért
lelkem lassan az égbe száll.

Fejjel lefelé heverve,
agyamba villan a képlet.
Folyik a világ a fejembe,
és belőlem robotgép lett.


Közreműködtek:

Limmike, Molnar-Jolan, Marie_Marel, Talpas, Kroki29

Holdontul2012. szeptember 6. 06:10

http://blog.poet.hu/szokotyvaszto/2_0

Holdontul2012. szeptember 5. 16:43

Úgy gondoltam, hogy beírom a blogba, itt pedig közhírré teszem! :)

Marie_Marel2012. szeptember 5. 16:18

Az is jó, csak a bloglakók más emberek többnyire, mint a fórumozók, azért gondoltam.  :-)

Holdontul2012. szeptember 4. 21:00

Blogoltam, és megtekinthető! :)
http://blog.poet.hu/szokotyvaszto/

Holdontul2012. szeptember 4. 17:00

Úgy gondoltuk, blogot nyitunk neki, ha megszavazzátok! :)

Marie_Marel2012. szeptember 4. 16:13

Ha valaki megtenné, hogy áthozná, amik ott készültek, megköszönném.