Írjunk verset az első és utolsó sor megadásával

Írjunk verset, amelynek meg van adva az első és utolsó sora, amely lehet egy ismert költőtől vagy költőtárstól vett sor, vagy saját magunk által kitalált. Hagyjunk rá elég időt (kb. 3 napot!)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

dreaming582017. június 25. 13:44

Lila dalra kelt egy myakkendő
A humorban nem ismerek tréfát

Groteszk

"Lila dalra kelt egy nyakkendő"
fura álmomban.Szekrényemből
lépett elő, mikor hallottam
milyen dallamot dúdol, felnevettem
és megkérdeztem: mondd mik a terveid
ebben az életbe? Mondom igazán
fura álom volt, nyakkendő, ki beszél,
selymén fénylő folt. Nem felelt
gondoltam, talán megsüketült.
szembe velem kanapén lám egy szmoking ült.
Nocsak, ma van országos ruha-nagygyűlés?
Székemre egymásra hasaltak ingek,
nett nadrágok, csini szoknyák.
(sok lesz ez - szegény székem, mi vár rád?)
Reccsent, hamar elhasadt már a székláb.
Álmomra magyarázat nincs, ám
mondtam már: "a humorban nem ismerek tréfát."

Rozella2017. június 22. 18:26

A különös éjszaka

„Lila dalra kelt egy nyakkendő”,
ám a holdfényben rózsaszínnek látszott
az ég is… Körülrajongta pár előkelő delnő,
ki mégis ruha nélkül lejtett táncot
és minden kívánságát kacéran leste,
míg íjával egész este lesben állt Ámor…
Szerelem forró tűzében égett már a teste
mikor eltalálta … Jaj, egyszerre három!!

Az angyalát, micsoda éjszaka volt!
Hol lent, hol fent, hol középen… - ó, mit élt át!
Mellette bé neje meg békésen horkolt,
mire ő felébredt, s meglátta benne: A Gésát…
„Ez most valami vicc .. ?”- kérdezte asszonya kábán
s ő felajzva szólt: ó, dehogyis viccelek drágám,
hiszen tudod, hogy évente mutatok erre példát,:
„A humorban nem ismerek tréfát” ...  :)

szegenyferenc2017. június 22. 17:44

Fulladás

Lila dalra kelt egy nyakkendő,
Szorosra kötözte hajdanán,
Bús-szerelmesen, egy esendő
Lány, nevére emlékszem talán.

Levegőt is alig kaptam én,
Kazánomba dobtam egy tré fát,
Kihűtött a tél, és fájt a tény:
Humorban nem ismerek tréfát.

Maria_HS2017. június 22. 16:07

Színek
"Lila dalra kelt egy nyakkendő"
pettyekkel lett tele a szoknya
övnek jó lesz a zöldes kendő
meg kell még, sárga nadrágszoknya.

Kékre festjük majd a madarat
hajad fürtjeit ondoláljuk,
mindegy csak add saját magadat
színekkel mindent kipróbálunk.

Szürke ne legyél, irigységnek
utat ne engedj, szakadt nadrág
jól áll, tánc, zene, szívnek kell, de
"A humorban nem ismerek tréfát"

"Lila dalra kelt egy nyakkendő-Tóth Árpád Körùti hajnal
A humorban nem ismerek tréfát:Karinthy Frigyes

DJ2017. június 21. 17:51

Mesébeillő eset

"Lila dalra kelt egy myakkendő",
a csíkos zokni gyorsan felpattant,
az eset nem volt megdöbbentő,
csak mostanában kicsit szokatlan.

Egyedül voltak a szobában,
s mert megunták a szótlan ücsörgést,
szórakoztak a félhomályban,
tánccal keltettek jó nagy dübörgést.

Valaki kopogott az ajtón,
kinyitották, meglátták a lérát,
ki megszólalt: Csend legyen! Pardón!
"A humorban nem ismerek tréfát."

"Lila dalra kelt egy myakkendő-Tóth Árpád Körùti hajnal
A humorban nem ismerek tréfát:Karinthy Frigyes

goalking2017. június 20. 23:51

Legyen két új sor:"Lila dalra kelt egy myakkendő-Tóth Árpád Körùti hajnal
A humorban nem ismerek tréfát:Karinthy Frigyes

goalking2017. június 12. 11:26

A levegő nagy ruhaujjai
közt bújócskázom
A Föld fölött a fázós
Felhőket látom,
Sok a különbség
ég s Föld fölött
Levő tükörképekben,
A táj szépsége nem véletlen
SOK A KÜLÖNBSÉG ÉG ÉS JÉG,
S ÉG ÉS ÉG KÖZÖTT.

dreaming582017. május 14. 21:34

A sorok forrása: Nemes Nagy Ágnes: Között

"A levegő nagy ruhaujjai."
"Az ég s az ég között."

"A levegő nagy ruhaujjai."
érzéssel karolják a Földet.
Felhőknek fehér habjai
ég szélén vidáman görögnek.

Ha fentről nézhetném a várost
(mondjuk egy fodros felhő széliről)
nem érezném a zűrt és káoszt,
mitől az ember oly gyorsan kidől.

Nem fájna minden egyes gesztus,
mi letaglóz és megzavar,
nem tudnám hogy épp kié a tus
- mert minden percben viadal...

Csak ülnék fenn, és lóbálnám a lábam.
Azt lesném hogyan nő a nyár,
a zöldek mindent eltakarnak,
a réteken csak szellő jár.

Csak csodálnám a természet nyugalmát
itt magasan minden fölött.
Talán elrágcsálnék egy almát
ott fenn "az ég s az ég között."

Maria_HS2017. május 12. 20:35

Üzenet
"A levegő nagy ruhaujjai."
Élére vasalt selyem, olykor
érzem, hogy csontjaim "kiabálnak"
régen voltak már húszévesek.

Szeretem azért a szelet ha
néha, csak úgy dacosan, tombol, de
nem pusztít, inkább frissít, portól
üzenetet küldök, talán érted.

Ilyenkor kiülök szökőkút
szélére, betűimet halmozom
segítségemre van az este
"két sötét tábla jelrendszerei,
csillagok ékezetei -
Az ég s az ég között."

Nemes Nagy Ágnes: Között című verséből.

Első sor: "A levegő nagy ruhaujjai."
Utolsó sor: "Az ég s az ég között."

dreaming582017. május 12. 16:36

Hoztam újat Nemes Nagy Ágnes: Között című verséből.

Első sor: "A levegő nagy ruhaujjai."
Utolsó sor: "Az ég s az ég között."

goalking2017. május 11. 16:49

Most adjon valaki új szavakat,de megcsinálom most már én is az előző feladványaimmal.

A jó híremen nem eshet csorba,
Mert már teljesen kiforrva
Azt mondták:
A költészetet csináld
Ha már ennyire jól tudod,
S nem unod,
A költő örömébe
kiáll a hegyre,
S egy ős evoét a fénybe kiált.

Maria_HS2017. május 7. 12:43

Mérlegen
A jó híremen nem eshet csorba.
Vigyázz rám majd a "tornasorba"
beállok mögéd ne rúgjál orrba
lehet, hogy jobb a búzakorpa.

A tornától kedvem most már fogytán
az ujjruhám még mindig, szűk rám
titokban belebújtam, centiknek
"nevetve kibuggyan a kedve
s egy ős evoét a fénybe kiált."

dreaming582017. május 4. 21:24

Seftelő nóta

"A jó híremen nem eshet csorba."
Bár a csibészségért nem álltam sorba,
de tudod, hogy ez nálam nem akadály
csak senki ne sérüljön: ez a szabály.

Adok-veszek és üzletelek,
rég megmutatták az ősi jelek
nekem ez már a sorsom kétség se fér:
akár meg is halnék egy jó üzletér`.

A kuncsaft arca virul ragyogva,
húzza száját széles mosolyra
ha úgy érzi, ő is jó boltot csinált
"S egy ős evoét a fénybe kiált."

goalking2017. május 4. 17:30

Most legyen két új sor:Az egyik a Honeybeast:A legnagyobb hős című dalából van:A jó híremen nem eshet csorba.
A másik pedig Áprily Lajos Március című verséből :S egy ős evoét a fénybe kiált.

goalking2017. május 4. 17:28

Tapintható vagy,de mégse,
Az igaz szerelemtől félsz-e?
Szerelmes ódát zeng szívem,
Tenéked kedvesem.

Tapintható vagy,de mégsem,
Tán te vagy az szellemlélekben,
Veled vagyok boldog az életben,
Kettecskén vesszünk el az éterben(ha nem jó,nincs B tervem)

Én téged örökké
Foglak keresni,
Váljunk végtelen körökké.

Nélküled az életet nem bírom elviselni,
Ne váljunk szívtörőkké,sem éles lélejtőrökké,
Szökjünk el egymást szeretni.

dreaming582017. május 1. 20:28

Más nem akar itt "játszani"?
Én is hoztam...

ÁLMODLAK

"Tapintható vagy, de mégse"
fakó álomkép az éjbe`.
Mikor azt hinném már: itt vagy,
rájövök hiányod míly nagy...
Majd az álom újrarajzol.
Vad erő lök el a faltól
egyenesen vélt karodba
édes-mézes nyugalomba`.
Mégis agyam rejtett mélyén
tudom csak ámítás - és én
akkor is csak vágylak téged
- bár már foszlik festett képed.
De az álom úrakezdi...
"Szökjünk el egymást szeretni."

Maria_HS2017. április 28. 12:26

Tapintható vagy, de mégse,
mert csak álmaimban létezel
és éjjel velem vétkezel
könyörgöm amikor érkezel
majd másnapra ígérkezel
legyen már egyszer úgy végre, hogy
nappal legyünk együtt végleg
Szökjünk el egymást szeretni.

dreaming582017. április 27. 21:19

Hoztam újat.
Az én új feladványom kortárs alkotás (Stiller Kriszta: Dal) első és utolsó sora.

"Tapintható vagy, de mégse"
"Szökjünk el egymást szeretni."

goalking2017. április 25. 21:20

Megpróbálok írni egyet én is azikkal a sorokkal,amit ideírtam. De aztán valaki más írjon ki két új sort.

Almát eszem,ropog a fogam alatt,
Örökké vívom harcomat,
Nem hallgatok többé hazug szavakra.
Pereg az orsó ,harsog a rokka.

Karamelli2017. április 4. 10:05

almát eszem, ropog a fogam alatt,
s közben egy időpók sző nekem
gyönyörű vásznat, szarkalábasat,
ezerszilánkra a hajnal hasad,
és mind-mind nekem, mind nekem...

hahó, együgyű, lombterebélyes,
futóhomokba süllyedő gádor:
minek sötéted, minek fűfényes
keramit-zsindellyel fedett gerinced
ha éj hullik reád, s szakít a mától?

hej, kislegények, hej apró-cseprő
porszem-koboldok kicsije, nagyja
itt van nyakunkon, itt már az eső,
s télen, majd akkor,szál-pöndörítőn
pereg az orsó, harsog a rokka