Janow a versedről...

janow2012. március 27. 01:13

v437313: Cím nélkül.

Önmagában egy érzés, egy történet rímekbe szedése nem mindig eredményez verset. Ki kell domborítani az érzelmeket, valamit kitalálni, hogy az olvasó/hallgató hanyatt dobja magát, mert még ilyennel dolga nem volt. Tehát gyúrj aurára, vidd bele a versbe a feszültséget, meg az ampert!

janow2012. március 27. 01:10

1970: Mosolyt az égre ki ígér?

Nahát! Egy Bíborka landolt nálam? :-) Tehát:
Mosolyt az égre ki ígér?

Költői eszközök, szókincs tekintetében ott vannak a pontok. Kifogásom csak a mondatfelépítésekkel szemben van. A névmásokkal való oprálás közben elvész a határ a kijelentő és kérdő mondat között. Ez önmagában még lehetne ragyogó költői lelemény, de valahogy itt nem úgy szól. Jó dolog a kísérletezés, remélem a véleményem nem szegi kedved.
Végül is kételyeim a központozás mellőzésével és kissé következetesebb sortöréssel eloszlathatók. Oldd meg úgy, hogy egy szót se hagyj ki, mer egyébként igen jó. Igazi Bíborkás zamat :-)

janow2012. március 27. 01:04

Livi84: Csak úgy kíváncsiságból...

Az első három és az utolsó sor ok nálam. Köztük felesleges nyelvileg elménckedni. Komolytalanná teszi. Helyén való a nyelvi lelemény, a játékosság, a tartalom megengedi, csak nem szabadna túladagolni. A költői eszközökkel épp ellentétes a helyzet. Ugyancsak az említett sorokkal arányban.

janow2012. március 27. 01:00

Germain: Senkiföldje megállóhely
Belegondoltam... 0 kifogás. Ez nálam úgy tökély, ahogy van. Csonka szonett? Annál jobb. Csak a vége valahogy... Én nem adnám meg a választ még vagylagosan sem. Ha már megsértettük a szonett szimmetriáit, akkor legyünk következetesek. Én nagyjából csupa kérdéssel fejezném be: Ki karolt át, ki szállt át felettem. (Nem pont szó szerint értendő, de akár... :-)

irjolvassalkoss2012. február 8. 12:09

Szeretetéhes kiskutyám
Mikor hazaérek, tudom,
Tudom, vár valaki otthon.
Egy apró kis négylábú,
Nélküle egy vár: a bú.

Ő az én szerelmem,
Én az ő kis kedvese.
Szeme csillog s mosolyog,
Örül, hogy otthon vagyok.

Ugrál, ugrál s kepeszt,
- Vakard meg a fejem! -
Örök gyerek s játékos,
Mániája az örömtáncok.

Édes szívem, hogy szalad,
Más utakon füle s farka.
Jaj, az én kis csámpásom,
Hogy rohangál az udvaron.

Magány az ő ellensége,
Gazdifüggő a picinyem.
Kis szerelmem pici tacsi,
Hű társam neve: Morzsi.
Máté Mónika Ildikó

19702012. február 6. 16:48

Mosolyt az égre ki ígér?

Nekem ki dalol
altatót, jó éjt,
nyugtat csitítva,
mikor az esték hosszúra nyúlnak,
hol van, aki bújtat
álmokba mesél
fecskéket, búgó gerlét ígér
mosolyt az égre
- talpam alatt rét
csiklandoz bennem kuncogást -
ígér nyári záport, szivárványt,
kinek tenger van szemében,
óceán,
hangjában zenék,
dúdolja:
csicsija, csicsija babám

ki vesz ölébe tört-hajnalon,
a nap-szorosán ki visz át...

A kételyeim nem sorolom...Köszönöm előre is véleményed! :-)

Livi842012. február 5. 19:38

Csak úgy kíváncsiságból...

Kapcsolat

Ezüstbe málló
hidegen álló
lehelet hevíti
melege deríti
csalfa csalogány
levegő szaporán
ajkadon ajka már
teremben zene száll
csókol a dallam
szívekbe hallgat
hangszerben a csoda
lélek és fuvola!

Törölt tag2012. február 5. 17:47

Törölt hozzászólás.

janow2012. február 5. 09:15

Előző hozzászólásom Germain
Senkiföldje megállóhely c, versére vonatkozik. Köszi, hogy idehoztad!

janow2012. február 5. 09:09

A CÍM MÁR ELEVE MEGSZERETTTETE VELEM A VERSET. dE ELFOGULT aZÉRT NEM VAGYOK.

Formai kifogások vannak, de a tartalom megejtő.

Tetszik, bővebbet később. Sőt! Nasgyon jó vers! Hogy miért? Később.

Törölt tag2012. február 3. 21:46

Törölt hozzászólás.

jm2012. február 3. 20:02

Nagyon köszönöm!

janow2012. február 3. 17:53

jim: November

Arra a célra megfelelő, hogy kedvesünket meglepjük vele, de művészi igénnyel nem rendelkezik a vers. Az első két strófa még csak-csak leköti a kívülállót, de a másik kettő olyan, mintha az ember a buszon csókolózó párokat bámulná. Úgy értem, két ember belügye, ami egy kívülállót nem bűvöl el, márpedig egy közérdeklődésre számot tartó versnek úgy kell a ''belügyeket'' is tálalnia, hogy az olvasó magáénak érezze. Ehhez pedig költői eszközök szükségeltetnek. Megejtő képek, hasonlatok, metaforák, egyebek. Ezek természetesen lehetnek a leghétköznapibb dolgok is, csak olyan szövegkörnyezetbe ágyazva, amelyek figyelem felkeltők. Törekedni kell olyat írni, amit eddig még senki.
A formáról annyit, hogy pusztán ragrímekből nem lehet megélni, mert még egy jó verset is elrontanak.
Javaslom a klasszikusok és a szakirodalom odaadó tanulmányozását minden téren: versritmus, rímek, hangtan, esztétika stb.
Kezdetnek nem rossz, további lelkes verselést, érezd jól magad a poeton!

jm2012. február 3. 03:36

Kedves Janow! Igaz új vagyok itt a Poet-en, de szeretném, ha van rá érkezése írna pár szót az alábbi írásról.
Előre is köszönöm.


November

Egy esztendeje annak
a kalendáriumban novembert írtak.
A fákról tarka levelek hulltak,
és hűvös szelek fújtak

Egy esztendeje annak
a mámoros éjszakának,
mikor didergő kezeid kezembe bújtak
és csillogó szemeid rám mosolyogtak

Egy esztendeje annak
az önfeledt pillanatnak.
A mosolynak, csodának, csóknak,
Vénusz öröm ódájának.

Egy esztendeje annak
hogy örülök a napoknak,
mert szemeim téged látnak
s szívemben őrzik arcodat

Pera762012. február 2. 07:47

Köszönöm szépen!

janow2012. február 2. 02:04

Pera76: Égre gyógyulni...

Tartalmilag majdnem teljesen okés. Az ''átkarolás'' kissé fejbe kólintott. Valahogy idegen tőled ilyen lapos szó. Vagy csak én vagyok túlérzékeny... Az összes többi nekem tökély.
A tökéletes jambikus ritmust a ''hogy gyógyul benned az, ki halni is beteg...'' sor adja. Nagyon jó, hogy nem kolompolnak vegytiszta jambusok végig a versen. Akár szándékos, akár nem, nagyon jó, hogy pont ennél a sornál mutatkozik meg legtisztábban a ritmus. Én ezt tartom a csúcspontjának a vers ívének. (De rondán fogalmaztam.)
''s ennek a tétova ősznek minden mocskát.'' A dupla daktilussal az elején nagyon kilóg ennek a sornak a ritmusa. Nem, mintha szentírás lenne, hogy szonettben nem lehet két daktilus egymás után, de kilóg.
A központozást is át kéne alaposabban gondolni. Én sokallom az írásjeleket.

A két zárósor jól összegzi a tartalmat.

Tetszett, csak ezt a két apró szálkát látom benne, de nem biztos, hogy hibának kell tekinteni ezeket sem.

Gratulálok.

Szonett ügyekben továbbra is lelkesen ajánlom mindenkinek Mózes Huba: Míves munka a vers c. könyvét.

Pera762012. február 1. 11:00

Rég jártam itt. Hozok egy szonettet, ha majd időd engedi, néhány szóban cincáld szét nekem. (A forma Ross-mániám lett, a címnél bizonytalan vagyok. És még néhol máshol is.)
Köszönöm szépen!

Égre gyógyulni...


Kamillavirágok égnek: lelkem oltár,

lábnyomaid puffadt rácsából kinőttek,

illatuk felemel; átsegít a voltnál.

Újra tisztulni tud a ködlő előttek.

Bár szoros kötél a csend, kioldja kezed,

s úgy hull rám szeretni halk átkarolásod,

hogy gyógyul benned az, ki halni is beteg...

Addig, míg itt hagyjuk ezt a másvilágot:

csak szeress, és simítsd viharaim hozzád,

amíg átalunnád ezt a bűnös tavaszt,

s ennek a tétova ősznek minden mocskát.

Kamillaillatú gyertyákat gyújts, csak azt,



nézd szelíd-szomorú olvadásban szemek;

- fakadnak, folynak a kanócos-mély sebek...

janow2012. február 1. 00:12

lejeunepoete : Improvizáció
Drága barátom! Hányszor mondjam, hogy versből irtani kell az evidenciákat!. Ha már a személyrag közli az 1. szám 2. személyt, felesleges a ''te'' személyes névmás.

A ragrímeknek pedig csak minimum 20.000 amperos környezetben van létjogosultsága. Ez csak 8,500 amper jóindulattal.

Olvass el egy rakat Balassit. Akkor rájössz, miért tartják őt a mai napig egyik legnagyobb költőnknek, ragrím ide, vagy oda.

Mellesleg fejlődésed örömteli, ledorong ne tartson vissza. Ha mégis, meg is érdemled :-))

További lelkes cizellációt: janow

lejeunepoete2012. január 31. 14:48

Improvizáció

Ahogy jöttél akkor délután,
úgy szálltam én a szél útján
Mikor aznap te megérkeztél,
szememben angyallá lettél

Szépség a te neved angyalom,
reményt hozó szép csillagom
Ragyogsz az égen szüntelenül,
tekintetem csak rád feszül

janow2012. január 28. 10:56

Discordia: Sortűz és feloldás

Irtózatos erejű látomás. Ezt bizony sokszori olvasásra lehet csak megemészteni. A látszólag összefüggéstelen forma és nyelvtani szerkezetek összhangban vannak a tartalommal - a sokkoló szavakkal.
Bővebbet nem tudok most mondani, de lehet, nem is szükséges. Én tökéletesnek érzem a verset címestül.