|
Janow a versedről...Ha Tóth Árpád megtehette, hogy több, mint 10 évig nem írt verset, talán te is megbocsátod, hogy én se leszek gyors. Más: nem vagyok szakértő, csak lelkes műkedvelő. Ergo: véleményem nem mérvadó szakmailag. Ha valaki vonz egy gyári munkás meglátása, itt a Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
|
Germain |
2012-02-05 17:47:42
|
Köszi janow! :) akkor várom az értékelést. Egy másik portálon a szerkesztő teljesen átírta. Azt hittem rosszul leszek. :)
|
|
janow |
2012-02-05 09:15:31
|
Előző hozzászólásom Germain Senkiföldje megállóhely c, versére vonatkozik. Köszi, hogy idehoztad!
|
|
janow |
2012-02-05 09:09:34
|
A CÍM MÁR ELEVE MEGSZERETTTETE VELEM A VERSET. dE ELFOGULT aZÉRT NEM VAGYOK. Formai kifogások vannak, de a tartalom megejtő. Tetszik, bővebbet később. Sőt! Nasgyon jó vers! Hogy miért? Később.
|
|
Germain |
2012-02-03 21:46:37
|
kedves janow, érdekelne a véleményed : Senkiföldje megállóhely Mintha varázslat alól ébredtem volna: néztem ismerősként egy fagyos-napos tájra, az utasok köröttem magukba burkolózva, a vonat állt, az ajtók kitárva. Künn a tar mező rőt-sárga fényben úszott, háttérben kék hegyek árnyékukra várva, mögöttük ég-sötét hófelhő kúszott, előttem kontrasztként egy fehérlő nyárfa. Varjúkárogás szállt ez örök némaságba... Megérkeztem volna? ...de csak ültem meredten... ...a vonat meg állt... mintha reám várna... A halál karolt át, vagy angyal szállt felettem?
|
|
jm |
2012-02-03 20:02:36
|
|
Nagyon köszönöm!
|
|
janow |
2012-02-03 17:53:53
|
jim: November Arra a célra megfelelő, hogy kedvesünket meglepjük vele, de művészi igénnyel nem rendelkezik a vers. Az első két strófa még csak-csak leköti a kívülállót, de a másik kettő olyan, mintha az ember a buszon csókolózó párokat bámulná. Úgy értem, két ember belügye, ami egy kívülállót nem bűvöl el, márpedig egy közérdeklődésre számot tartó versnek úgy kell a ''belügyeket'' is tálalnia, hogy az olvasó magáénak érezze. Ehhez pedig költői eszközök szükségeltetnek. Megejtő képek, hasonlatok, metaforák, egyebek. Ezek természetesen lehetnek a leghétköznapibb dolgok is, csak olyan szövegkörnyezetbe ágyazva, amelyek figyelem felkeltők. Törekedni kell olyat írni, amit eddig még senki. A formáról annyit, hogy pusztán ragrímekből nem lehet megélni, mert még egy jó verset is elrontanak. Javaslom a klasszikusok és a szakirodalom odaadó tanulmányozását minden téren: versritmus, rímek, hangtan, esztétika stb. Kezdetnek nem rossz, további lelkes verselést, érezd jól magad a poeton!
|
|
jm |
2012-02-03 03:36:43
|
Kedves Janow! Igaz új vagyok itt a Poet-en, de szeretném, ha van rá érkezése írna pár szót az alábbi írásról. Előre is köszönöm. November Egy esztendeje annak a kalendáriumban novembert írtak. A fákról tarka levelek hulltak, és hűvös szelek fújtak Egy esztendeje annak a mámoros éjszakának, mikor didergő kezeid kezembe bújtak és csillogó szemeid rám mosolyogtak Egy esztendeje annak az önfeledt pillanatnak. A mosolynak, csodának, csóknak, Vénusz öröm ódájának. Egy esztendeje annak hogy örülök a napoknak, mert szemeim téged látnak s szívemben őrzik arcodat
|
|
Pera76 |
2012-02-02 07:47:22
|
|
Köszönöm szépen!
|
|
janow |
2012-02-02 02:04:44
|
Pera76: Égre gyógyulni... Tartalmilag majdnem teljesen okés. Az ''átkarolás'' kissé fejbe kólintott. Valahogy idegen tőled ilyen lapos szó. Vagy csak én vagyok túlérzékeny... Az összes többi nekem tökély. A tökéletes jambikus ritmust a ''hogy gyógyul benned az, ki halni is beteg...'' sor adja. Nagyon jó, hogy nem kolompolnak vegytiszta jambusok végig a versen. Akár szándékos, akár nem, nagyon jó, hogy pont ennél a sornál mutatkozik meg legtisztábban a ritmus. Én ezt tartom a csúcspontjának a vers ívének. (De rondán fogalmaztam.) ''s ennek a tétova ősznek minden mocskát.'' A dupla daktilussal az elején nagyon kilóg ennek a sornak a ritmusa. Nem, mintha szentírás lenne, hogy szonettben nem lehet két daktilus egymás után, de kilóg. A központozást is át kéne alaposabban gondolni. Én sokallom az írásjeleket. A két zárósor jól összegzi a tartalmat. Tetszett, csak ezt a két apró szálkát látom benne, de nem biztos, hogy hibának kell tekinteni ezeket sem. Gratulálok. Szonett ügyekben továbbra is lelkesen ajánlom mindenkinek Mózes Huba: Míves munka a vers c. könyvét.
|
|
Pera76 |
2012-02-01 11:00:23
|
Rég jártam itt. Hozok egy szonettet, ha majd időd engedi, néhány szóban cincáld szét nekem. (A forma Ross-mániám lett, a címnél bizonytalan vagyok. És még néhol máshol is.) Köszönöm szépen! Égre gyógyulni... Kamillavirágok égnek: lelkem oltár, lábnyomaid puffadt rácsából kinőttek, illatuk felemel; átsegít a voltnál. Újra tisztulni tud a ködlő előttek. Bár szoros kötél a csend, kioldja kezed, s úgy hull rám szeretni halk átkarolásod, hogy gyógyul benned az, ki halni is beteg... Addig, míg itt hagyjuk ezt a másvilágot: csak szeress, és simítsd viharaim hozzád, amíg átalunnád ezt a bűnös tavaszt, s ennek a tétova ősznek minden mocskát. Kamillaillatú gyertyákat gyújts, csak azt, nézd szelíd-szomorú olvadásban szemek; - fakadnak, folynak a kanócos-mély sebek...
|
|
janow |
2012-02-01 00:12:55
|
lejeunepoete : Improvizáció Drága barátom! Hányszor mondjam, hogy versből irtani kell az evidenciákat!. Ha már a személyrag közli az 1. szám 2. személyt, felesleges a ''te'' személyes névmás. A ragrímeknek pedig csak minimum 20.000 amperos környezetben van létjogosultsága. Ez csak 8,500 amper jóindulattal. Olvass el egy rakat Balassit. Akkor rájössz, miért tartják őt a mai napig egyik legnagyobb költőnknek, ragrím ide, vagy oda. Mellesleg fejlődésed örömteli, ledorong ne tartson vissza. Ha mégis, meg is érdemled:-)) További lelkes cizellációt: janow
|
|
lejeunepoete |
2012-01-31 14:48:10
|
Improvizáció Ahogy jöttél akkor délután, úgy szálltam én a szél útján Mikor aznap te megérkeztél, szememben angyallá lettél Szépség a te neved angyalom, reményt hozó szép csillagom Ragyogsz az égen szüntelenül, tekintetem csak rád feszül
|
|
janow |
2012-01-28 10:56:54
|
Discordia: Sortűz és feloldás Irtózatos erejű látomás. Ezt bizony sokszori olvasásra lehet csak megemészteni. A látszólag összefüggéstelen forma és nyelvtani szerkezetek összhangban vannak a tartalommal - a sokkoló szavakkal. Bővebbet nem tudok most mondani, de lehet, nem is szükséges. Én tökéletesnek érzem a verset címestül.
|
|
Discordia |
2012-01-27 21:34:28
|
Sortűz és feloldás A mellkas kinyílik- mikor feleségek véres combjai csapódnak szét sikolt így a szükség a szív meglátja magát -veszteglő öreg a kórházi tükörben- és a porba temeti csatakos fejét töretlen földekre zuhannak a varjak és egy hiéna szemén kigyúlnak az első csillagok. dm
|
|
janow |
2012-01-27 19:52:43
|
idomtalan: köszön Érdekes, eredeti. Lekötött végig. ''mindig is pont ez akart lenni valami fontos impresszió vagy ...'' Mintha a vers mondaná magáról. Mintha saját magáról szólna a vers. Abszolút közhely- és utánérzésmentes. Minden arányos. Nincsenek felesleges jelzők, pátoszok, szómenés. Pontosan van itten adagolva minden. Rutinos alkotóra vall. A ''rossz szögből artikulált kés'' némi megtorpanásra késztetett, de ha nem cinikusan áll az ember a groteszkhez, hanem befogadja, tud hatni. Olyasmi ez, mint a macskákkal: megérzik, ki nem szereti őket és aszerint viselkednek ők is. Aki nem fogékony ezekre a képekre, idegesítő képzavarnak tekinti. Aki pedig vonzódik a szokatlanhoz, érdekesnek találja. Aki pedig tudja, hogy vannak dolgok, amiket másképp lehetetlen kifejezni, gyönyörködik benne. Nálam csont nélküli, Gratulálok.
|
|
janow |
2012-01-23 18:54:26
|
idomtalan: köszön Első gyors olvasásra tetszett, egyáltalán nem idomtalan:-) Jó stílusérzékre vall, bővebbet kicsit később. Köszönöm, hogy elhoztad.
|
|
idomtalan |
2012-01-23 15:23:06
|
Kedves janow, örülnék ha mondanál néhány szót erről a szövegről. köszönöm előre is. :) köszön rohanása ottmaradt a küszöbön persze a lábai már rég máshol keresnek törésmintát magukra és még kéne néhány apró alkalom csak még néhány igazán nem sok találkozás beszélgetés akárkivel csak köszönjenek el tőle kell valami bizonyíték arra hogy létezik már csak mint szilárd bordaív ül hátrálva a szíve mellett közel és elnézi hogy mivé változik ez a gyűrött üvegedény odabent és görbül magába mint egy rossz szögből artikulált kés mindig is pont ez akart lenni valami fontos impresszió vagy égbolton elterjedő biztos penész de itt egyre jobban rászűkül a táj a horizont csak repedés a falon a szél arccsontig pergő vakolat és az évszak mint üres műanyagtál hever az összedrótozott szobaűrben árnyékából mély infúziós állvány lett naplementéje tömény égési sérülés homlokán öltések tartják össze a csendet az égbolt átváltozott plafonná apró bevérzés volt az egész amíg rájött hogy rohanni kell belőle szét akárhová és cafatokban távozott önmagából mint fogak közül az elköszönés
|
|
janow |
2012-01-23 12:29:00
|
v437313: Síró Giza Az Öreg néne őzikéje c. mesére emlékeztető forma alapján először egy mókás, mese-mondóka szerű verset vártam. A tartalom alapján egy szomorú ballada kívánkozik ide. Ennek viszont ellentmond a gyermekmesés hangnem. Az másik kérdés, hogy némely mondat érthetetlenül van megfogalmazva. Pl.: ''Tanács előtt: Fáj a hátam! Otthon gyorsan: Kapálj fiam! '' vagy ''Rabló, gyilkos, ilyen banda, Nem szerette, ki a szomszédban van. '' A fejkendő és a keszkenő nem ugyanazt jelenti. A népies ballada kifejezésére nagyon jó eszköz a kétütemű felező nyolcas, vagyis az olyan verssor, amely nyolc szótagból áll és az első és negyedik szótagon van a hangsúly. Ez nagyon közel áll a beszélt nyelv ritmusához, ezért olyan gyakori a népdalokban és olyan költeményekben. melyek népies hangulatot akarnak sugallani. (folklorizálnak) Jó megoldás az utolsó strófa ritmusának lelassítása azzal, hogy kilenc szótagosra nőttek a sorok. Ez a halál és részvét kifejezésének jó formai eszköze. Az előző alkotáshoz képest látok fejlődést, de a fogalmazásra még gyúrni kell. Fejleszteni a szókincset, keresgélni a rokonértelmű szavakat, és elemezni a mondatokat. Alany, állítmány, stb. Meg lesz az eredménye.
|
|
v437313 |
2012-01-20 23:29:08
|
Síró Giza Élt egyszer egy öreg nénje, Fején volt a keszkenője. Mindig sírt a néni szája, ''Mocskos szomszéd'' úgy utálja. Giza volt a nénje neve, Bottal járt a keziben. Tanács előtt: Fáj a hátam! Otthon gyorsan: Kapálj fiam! Gizi néni mindig hangos, Nándi fia rosszabb volt. Rabló, gyilkos, ilyen banda, Nem szerette, ki a szomszédban van. Így lett neve Síró Giza, Nándikának idős anyja. Jaj, de csend lett a szomszédban, Mi van veled Síró Giza?! Eljött érte csendben a halál, Gizi néni a síron túl sír már. S így élt egyszer egy öreg nénje, Kinek fején volt keszkenője.
|
|
Csuti729 |
2012-01-20 15:54:40
|
Kedves Janow, tyű-ha, nem számítottam ilyen lelkes fogadtatásra, de nagyon örülök, ezt be kell vallanom. Köszönöm az elemzést! A főoldalon már megjelent, ezért hoztam Neked, mert kíváncsi voltam, miért kapott ez sokkal kevesebb figyelmet, mint más verseim, amiket nem érzek ennyire ''hitelesen kiírtnak magamból''.. :) A választ erre nem kaptam meg, de sebaj. Annyit azért be kell vallanom, a ritmikai finomságok, amiket írtál inkább a ''nem szándékos'' kategóriát merítik ki... Minden jót!
|
|
|
|