Janow a versedről...

janow2010. december 7. 08:58:09

CriticalGirl: cím nélkül

A szövegkörnyezetből az 1. vsz-ban az derül ki, hogy valószínűleg ''MindenT jelentéktelenné tesz''. Tehát nem a versalany lesz jelentéktelen, hanem a körülmények. Éppen ezért a 2. sor végére nem kell pont, legfeljebb kettőspont, vagy gondolatjel. Annál is inkább, mivel a harmadik sor kisbetűvel folytatódik. (!) A 4. sort se ártott volna nagybetűvel kezdeni. Vagy teljesen elhagyjuk a nagybetűket, vagy alkalmazzuk helyesen. És ilyen stiláris és nyelvtani pongyolaságok mennek 10 (!) versszakon keresztül. Mindegyiket nem vesézem ki, mert lejár a személyigazolványom, mire végzek mind a 10 versszakkal. Inkább rátérek a tartalomra:

Nagyon szép gondolatok, ha csak a tartalomra figyeltem, végig le bírt kötni ez a hosszú vers. Remek átmenettel jutunk el a kezdettől a végig, miközben tanúi vagyunk a lírai alany lázadásának. A befejezés is jól eltalált.

Nagyon jó vers lenne ez, ha nem hemzsegnének benne a nyelvtani és fogalmazásbéli pongyolaságok, hanyagságok. Sajnos nem áll módomban mindre rámutatni, mert nagyon hosszú a vers és sajnos sok van belőlük.

Egyet azért ideírok. Pl. az utolsó előtti sorban minek a ''de''? Itt nincs tartalmi ellentét, ami indokolná. Pl. Szomja vagyok, de nem iszom, míg a házigazda nem emeli poharát.

Tehát a tartalomhoz fogadd lelkes gratulációmat, fogalmazásra meg nyelvtanra gyúrjál még.

Baráti üdv: CriticalMan

CriticalGirl2010. december 7. 08:38:55

Mikor grafit kerül a kezembe
Minden jelentéktelenné lesz.
a hely, a társaság, az idő.
csak egy számít olyankor, a nyest:
az a papíron futkározó, csalfa remény...

Bizony. Csak egy remény az a vonal,
az a sík, az girbegurba sor.
egy sugár, mi lelkem sugallatain loval
el a messzibe, a végtelenbe, a semmibe.

Nem máshova. A végcél a semmi, a halál.
Mindenki azért gürcöl, azért fárad.
mert a munka mindent felemészt, zabál.
Az időt, a teret a társaságot...

Felemelő belegondolni, hogy hova rohannak
azok az ostobák, azok a bolondok,
míg én állok, s a gondolataim megfogannak:
a barátaim azok kik a halálért küzdenek.

Már-már harcnak tűnhet egy laikusnak.
De nem az. Ennyire Ők sem bátrak.
Félik azt is, azt a vágyak felé vivő utat
mit maguknak választottak szegények.

Én meg állok, és várok. Mire is?
Már nem emlékszem. S jön a gondolat.
Ha Ők a halált választják... az Istenit!
Egyedül hagynak, magányos leszek.

Bizony. Az. Fájdalmasan üres és egyke.
Tán mégsem létezik szeretetük?
De. Csak ezt Ők sem tudják. Hát megyek.
A halálba is velük tartok, pedig én tudtam a titkot

Nem kell a annyira rohanni oda fejvesztve
megállhatunk bármikor, ha van kedvünk,
mondjuk egy szerelmes, kósza percre
és nem futunk tovább mint a papíron a grafit

Nyomot hagyok majd azért, hogy tudják
itt járt az ki e sorokat rótta.
Az élet tudósai, - kik szintén csak dolgoznak - buták.
Nem attól sor a sor, mert ez a definíciója,

De a művész majd rávezet a valós, helyes szóra...
minden immortális, ha nincs homokóra.

janow2010. december 7. 08:37:16

marakod: Fogorvosnál

Arra jó volt, hogy lekösse a figyelmed a váróteremben, de többre nemigen. Külső szemlélőként nem nagyon tudok mit kezdeni vele. Sokféle okból lehet verses szövegeket írni, ami nem költészet, de megvan a maga haszna: reklámversek, lagzis rigmusok, locsolóversek, oktató versikék (minden vízbe mártott test... stb.) választási csasztuskák... Szóval nem muszáj mindig a Parnasszus csúcsait ostromolni. Viszont valami eredetiséget meg lehetne próbálni ezekbe is becsempészni. Elsősorban humorral lehet ellensúlyozni a költőietlenséget. Ezt el lehet érni tartalmi és formai eszközökkel egyaránt. Ilyen versikékben kimondottan jól jönnek a kínrímek, (pl. ott szemben a teátrummal megittam egy teát rummal) kecskerímek (köröző sirály - söröző király), mássalhangzós asszonáncok ( estére - ostora), stb. A humor csíráit mindkét versikénél a befejező sorokban véltem felfedezni, de azért nevetőgörcsöt nem kaptam. A testi fájdalom pedig ki tudja hozni az emberből a vérbeli akasztófahumort :-)

marakod2010. december 7. 08:22:41

fogorvosi váró ihletésében született versek. Ikrek, hát együtt várnak bírálatodra

Sűrűsödik a félelem,
lassacskán már vágni lehet...
Feltálalom süteménynek -
kitartásból kenj rá krémet.

Fogorvosnál

Ülök a váróban -
szívemben a félsz...
Letörött a fogam -
kihúzzák és kész?

Hiányos fogsorom
kegyelemért kiált,
kérem fogorvosom:
tegyen rá koronát!

Mállik a zománc,
tátongó a mélység...
Szétporladt alapra
hogy tegyen építményt?!

Marie_Marel2010. december 6. 19:47:17

zavar... bocs.

Írd ki a hóra, téli fehérrel, hogy
jusson el ahhoz, kinél ott van a kulcs.

Így??

janow2010. december 6. 16:24:28

Szabadvers, kötöttségek nélkül.

janow2010. december 6. 16:23:58

Szerintem nem baj :-)

Marie_Marel2010. december 6. 16:23:06

Így viszont lett benne egy-egy 12-es sor, a többi 11. Nem baj?

Marie_Marel2010. december 6. 16:18:41

Nagyon szépen köszönöm és mindkét tanácsot megfogadom. Bár az izét nem teljesen értem.  :-))))))))
A másodikat meg nem is értem hogy nem vettem észre...Ölég nagy hiba.  :-(

Összességében jó játék volt. Fogok még kísérletezni vele. :-))

janow2010. december 6. 15:50:02

Marie_Marel: Üzenet

Hát akkor íme a vesepecsenye:  :-)

Én nem azt tekintem szabadversnek, ahol nincs rím, metrum, időmérték, ütemhangsúlyos szerkezet, stb. Ellenkezőleg. Azt a verset, ahol felbukkannak a kötött formák, de ahhoz a szerző nem ragaszkodik minden áron. Nem hajtja a formai kötelmek igájába a tartalmat. Mégsem ''ahogyesikúgypuffan'', hanem van dallam, ritmus, meg egyéb versbevalók.
Épp az tetszik benne, hogy a ritmusok nem monoton ketyegnek benne, hanem
játékosan váltakoznak. Ahol a hangulat komolyabb, ereszkedő troheusok ( -u), pl. első sor. Ahol vidámabb, szökdécselő anapestusok ( uu -), pl. ''Ide-oda siklik a szán, igazán''. Jó dolog tudatosan is figyelni a versritmusra, mert rengeteg másodlagos kifejezőerő rejlik benne a szavak tartalmi jelentésén túl.

Amit hibának tartok, az éppen a keretező sorokban leledzik sajnos.
Az ''írjad'' olyan izé versben. Javaslom helyette: Írd ki a hóra.
A másik a ''kinél''. Nyelvtanilag sem helyes, mert ha azOKhoz, akkor kiknél.
De a ritmusnak is jót tenne, ha úgy hangzana:
Jusson azokhoz, akiknél ott van a kulcs.

Vérbeli játékosan komoly Marie vers. Kísérletezz bátran tovább a különféle ritmusokkal. Kifejezetten megéri.

Marie_Marel2010. december 6. 15:34:15

Kiveséznéd, kedves janow? (Első kísérletem a műfajban...)  :-))

Üzenet

Írjad a hóra, téli fehérrel, hogy
Jusson azokhoz, kinél ott van a kulcs.

Megfagyott gondolat lóg eresz aljon,
hajnalidőben árad a hangja ha
jégcsapok kórusa zengi a nótát:
a nap ma is felkelt, télvíz idején
és bukfencet vet a fény a tó jegén.
Ide-oda siklik a szán, igazán
feketék csak a varjak: kár, kár, kár, kár...
- Adjatok még eleséget, kevés ám,
mit adhat a föld! -halld meg a tél szavát:
a télben az éhező élet dalát.

Írjad a hóra, téli fehérrel, hogy
Jusson azokhoz, kinél ott van a kulcs.

janow2010. december 6. 15:33:33

Pera76: Karácsonyi képeslap

Keménykedni nem nagyon tudok én itten :-)
Jó kis hangulatos karácsonyi vers ez eredeti szófordulatokkal.
Ami kissé birizgált: a könyöklő narancsgerezd, bár nem zavart túlságosan. Értem én, hogy megadottszó, de más is könyökölhetett volna máshova :-)
A melegborpára kissé fura volt, el tudtam éppen képzelni, de valahogy nekem vagy forró legyen valami, vagy jéghideg. A meleg bor olyan izé... :-) Persze ez teljesen egyéni dolog. A ''degenyesen'' jót derültem.

Valójában nem tudtam én bele se kötni. Jó vers ez.

Pera762010. december 6. 15:27:52

Megadott szavakból rögtönöztem, kérhetek kemény kritikát? Megköszönöm előre is.

(jégzománc, műhely, könyököl, mártózik, Hold, vendégem, megérint, degenyeges, gyászos, mozdulat)

Karácsonyi képeslap

Narancsgerezd könyököl a fára.
Hold. Ágakon vibráló mozdulat,
életet lehel az éjszakára,
tündérmesébe illő fordulat.

És forrósodni kezd a kerti tó
melegborpárája, cukorszemcsék
szállanak - kitágult műhelyajtó
bennem, minden koldust beengednék...

Degenyeges hétköznapok után,
legyen valós vendégem a csoda,
parány mézeskalácsszívem tisztán,
őszintén megszépül Karácsonyra.

Ki gyászos szalagot visel magán,
kezét fogom, mállik a jégzománc,
ahogy a bánat leolvad arcán,
elpattan bennünk ólomsúlyú lánc...

A hold ma békebeli, maradna,
ideje lassan lejár. Mártózik
utoljára a narancsillatba,
megérint, átölel. Elaluszik...

janow2010. december 6. 15:27:09

arculat-army: Ősz-chanson hozzád

Összességében tetszik. Jó ritmusú vers, méltó a címhez. Némelyik kép számomra kissé zavaros. Nem nevezném képzavarnak, csak én nem tudtam dekódolni. Pl. a napba nyíló fegyver. Hogy nyílik egy fegyver? a bazár-bezár banális, ahogy írod is...
Tetszenek az eredeti kifejezések benne, mint pl. a befejező két sor.
A napjaid-hív rímpár megsiklatja, csakúgy, mint a ''látatlan angyal-tisztjeid'' sornak a ritmusa.

Összességében sokkal több benne a jó, mint a hiba.

Törölt tag2010. december 6. 15:26:58

Törölt hozzászólás.

Szima2010. december 4. 13:34:59

Köszönöm. Véleményed hatására merészeltem beküldeni az oldalra. (ez lesz a 19. írásom, ami fönn van.)  :)))

szikzso2010. december 2. 12:56:24

Bár nem is ismerlek, de ezt szeretem benned nagyon kedves Janow  :)

janow2010. december 2. 12:46:05

Fog az menni, kedves szaszahp. Ne add fel! Azokon, amiket hibaként leírtam neked, mindannyian átestünk.

Nem azért írtam azokat, hogy kedvedet szegjem. Csak hozzad a többit is!  :-) Jók lesznek azok, meglásd!

szaszahp2010. december 2. 09:32:27

Na jó, ez nekem nem megy. Nem tudok jó verset írni.  :(
Azért még írogatok, annak ellenére is, hogy sose lesz elég jó.
Köszi a véleményt.
Üdv.: SzaSza

janow2010. december 1. 19:53:23

Miza: Kinek inge

Szellemes. A gallér-gavallér jó ötlet, de én nem tenném a két szót ilyen közel egymáshoz. Az egyiket kb. sorközépre, másikat sorvégre, mert így kínrím hatása van. De tényleg jó ötlet. A ''kétségeiből mázat formál'' megállított, még gondolkodom rajta. Nem szabad a gazda! :-)
A befejezés irtó bájos.