Ki a költő és melyik versében szerepelnek ezek a szavak? (Magyar vers-klasszikusok megidézése)

Szima2012. január 4. 20:49:20

Erika, köszönöm, ez sem volt nehéz  :)

József Attila: Gyermekké tettél


Gyermekké tettél. Hiába növesztett
harminc csikorgó télen át a kín.
Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg.
Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim.

Számban tartalak, mint kutya a kölykét
s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak.
Az éveket, mik sorsom összetörték,
reám zudítja minden pillanat.

Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom.
Ostoba vagyok - foglalkozz velem.
Hiányod átjár, mint huzat a házon.
Mondd, - távozzon tõlem a félelem.

Reám néztél s én mindent elejtettem.
Meghallgattál és elakadt szavam.
Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen;
hogy tudjak élni, halni egymagam!

Anyám kivert - a küszöbön feküdtem -
magamba bujtam volna, nem lehet -
alattam kõ és üresség fölöttem.
Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek.

Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,
kinek szemébõl mégis könny ered.
Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén
nagyon meg tudtam szeretni veled.

Colletus2012. január 4. 14:30:55

pedig de  xD Nah, de ne offoljuk szét a topicot  xD

SemperAugustus2012. január 4. 14:27:47

én mondtam..

Szima2012. január 4. 14:26:47

Na neee! Nem vagyok sztahanovista, csak nem tudtam, hogy néha unatkozol is vizsgaidőszakban.  :P
DDD

Erika492012. január 4. 14:23:43

növesztett, kutya, mindent, Meghallgattál, érzéketlen

Erika492012. január 4. 14:22:01

Petőfi Sándor : Akasszátok föl a királyokat

Lamberg szivében kés, Latour nyakán
Kötél, s utánok több is jön talán,
Hatalmas kezdesz lenni végre, nép!
Ez mind igen jó, mind valóban szép,
De még ezzel nem tettetek sokat -
Akasszátok föl a királyokat!
Kaszálhatd a fût világvégeig,
Holnap kinõ az, ha ma lenyesik;
Tördelheted le a fa lombjait,
Idõ jártával újra kivirít;
Tövestül kell kitépni azokat -
Akasszátok föl a királyokat!
Vagy nem tanúltad még meg, oh, világ,
Gyülölni méltóképpen a királyt?
Oh, hogyha szétönthetném köztetek
Azt a szilaj veszett gyülöletet,
Mitõl keblem, mint a tenger, dagad! -
Akasszátok föl a királyokat!
Szívöknek minden porcikája rosz,
Már anyja méhébõl gazságot hoz,
Vétek, gyalázat teljes élete,
Szemétõl a levegõ fekete,
S megromlik a föld, melyben elrohad -
Akasszátok föl a királyokat!
Ezerfelé bús harcmezõ a hon,
Arat rajt a halál irtóztatón,
Itt egy falu, amott egy város ég,
Százezerek jajától zúg a lég;
S halál, rablás mind a király miatt -
Akasszátok föl a királyokat!
Hiába ömlik, hõsök, véretek:
Ha a koronát el nem töritek,
Fejét a szörny ismét fölemeli,
S akkor megint elõl kell kezdeni.
Hiába lenne ennyi áldozat? -
Akasszátok föl a királyokat!
Mindenkinek barátság, kegyelem,
Csak a királyoknak nem, sohasem!
Lantom s kardom kezembül eldobom,
A hóhérságot majd én folytatom,
Ha kívülem rá ember nem akad -
Akasszátok föl a királyokat!

Colletus2012. január 4. 14:15:28

Vizsgaidőszak és halálra unom magam  xD Tegnap lenulláztam a második kört, ahol szinte csak Szima által továbbküldött verseket láttam.  :))) Szóval itt Szima a sztahanovista  :P Ma Semperekkel is találkozom.  :)

Szima2012. január 4. 13:37:14

nem unalmamban volt az... csak Collénak vizsgaidőszak, így van ez...  :)

SemperAugustus2012. január 4. 11:18:36

hát jó, két napja csináltam valamit, de te sem panaszkodhatsz a munka terén.  :)

Szima2012. január 4. 11:11:40

Akad olyan perced is?  :)))
Hiszen a második körben volt egyetlen Colle, a sok Márton (ha ő ok), a többi mind tied - és nem kevés.

SemperAugustus2012. január 4. 10:11:07

mindig akkor írod, hogy sokad dolgozom, amikor nem csinálok semmit...  :)

Szima2012. január 4. 09:07:29

khm...  :) Szia Semper! Látom, csak két legény van a gáton... nem vagy még fáradt? Rengeteget dolgozol!

SemperAugustus2012. január 4. 08:46:57

 :)

Szima2012. január 4. 08:45:03

A tied meghagyom másnak, ha az, amire gondolok - nem politizálok.
(bár a hír hozzám is eljutott:
őfensége NEM főbejáraton távozott...)

Szima2012. január 4. 08:41:37

Igen... a másik, ami talán ennél is szebb: Lélektől lélekig

Ernest2012. január 4. 00:21:19

szívében, föl, Tövestül, föld, bús, lantom

Ernest2012. január 3. 23:17:25

Az egyik legszebb Tóth Árpád vers.

Tóth Árpád : Esti sugárkoszorú

Előttünk már hamvassá vált az út
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.

Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szívembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le
S lombjából felém az ő lelke reszket?

Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek, -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!

Erika492012. január 3. 16:03:37

bocs: kicsit megkéstem! :)

Erika492012. január 3. 16:03:08

hamvassá, hajad, lélekvándorlása, szemem, mentek

Marie_Marel2012. január 3. 16:02:42

És a feladat? Azt is kérjük!  :-)