MARATONI VERS... (kommentelni tilos, folytatásos) CÍME: ÉLETÜNK KALANDJA

marakod2010. június 21. 17:51:32

kígyó nyelvből a méreg maró
gyűlik a sok jóakaró
pletykából erény-takaró
áskálódni miért oly jó?

marakod2010. június 10. 20:53:38

gyűrött papír teleírva
megérett a koporsóra!
mosoly bújik szájszegletben
öröm virít kélő szemben.
reménysugár el nem múló,
simogatva becéz a szó

marakod2010. június 9. 15:15:21

arcom azért rejtegetem
megrontotta varázs - elem:
idő árka, sok barázda
gond és öröm ezer ránca

Szima2010. június 8. 14:13:17

Csak a csönd válaszol.
Szavad mindig hallgat.
Soha nem látom már
Azt a szép arcodat?

Szima2010. június 8. 00:54:50

Perdülnék, fordulnék,
Örömmel veled lennék.
Gyere drágám msn-re
Ez lenne most szívem kedve.

marakod2010. június 6. 17:24:34

emlékét hát félre teszem
múló kedvemet keresem.
önzést tűzök a zászlóra
elvárlak egy fordulóra

Szima2010. június 6. 16:12:38

Folytatnám a randit vele,
De nem látom őt, már sose.
Messzire ment, más országba...
Hiába hullik könnyem utána.

Szima2010. május 22. 20:39:51

Igen is, meg nem is.
Jól tudom ezt magam is.
Új ernyőre meg nem telik,
Visszavágyom én a régit.

A kedvest, ki úgy szeretett,
Első látásra megkedvelt.
Élek örök szerelmében,
Nem felejtem el őt, sosem.

Törölt tag2010. május 22. 19:12:44

Törölt hozzászólás.

Szima2010. május 22. 16:22:26

Van úgy, hogy az ember
Nagy útra indul el.
A kezében szakadt ernyő,
A szívében bánatfelhő.

Bántáseső záporozik,
Szakadt ernyő ki nem nyílik.
Nincs egy hely, hova betérhess,
Nincs ember, akit szerethess.

designo2010. március 24. 18:20:56

nem nem nem
nem nem nem
igen igen igen
nem nem nem
igen nem igen
nemigen nemigen

Helen2010. március 24. 17:56:41

Fáradt vagyok,
kezem zsibog,
szívem fáj,
elég már...

Elég a lélek,
kiég a szíved,
miért is élek,
segíts kérlek!

dokagyuri2010. március 24. 06:36:28

Igen; s az elfelejtett ősök: hősök, s itt e szürke forgatagban
nincsenek ma már közöttünk; és e gyilkos indulatban
elég a Hit és minden érték: elfeledten
hever csak ott lenn mind a porban,--- eldobva,t emetetlen.
S én is itt, tudod: hitetlen élve félre állok.
S mint mindannyian: még hűs Csodákra várok.
Már tudom, hogy ott fenn is csak Semmi, ami vár....
s a szép Mesék is: mind, mind elveszítve már.
S még élek itt lenn... de arra messze vágyom:
túl Egek fölé; s Szivárvány színű Álom
karol magához, s néhány hosszú Éjszakám
éberen kísér, mikor a Múltam néz vissza rám.
És hogyha nézem még az Éjjelt hosszú Éjszakákon:
érzem, hogy egymagam vagyok itt, ezen a világon
társak között az egyre összeérő bajban....
csak nagyon kevés,--- ki ernyőt tart felém a zivatarban.

pepo2010. március 23. 20:35:13

Néha elvisz a gondolat
oda,ahol senki nem jár
Néha nem térnél vissza
és úgy érzed senki nem vár.

Néha menni kell.
oda hol hontalanok a nappalok
elveszettek az éjjelek
néha pedig vágysz oda
ahol senki nem járt
mert egyedül akarsz maradni.

ildi952010. március 23. 19:34:22

Csend van a tájon
komoran fájón
arra vágyom,
ha ébredek
a világ újra kerek
mosolyognak az emberek

Törölt tag2010. március 23. 19:03:24

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2010. február 24. 17:55:06

Törölt hozzászólás.

rosa2010. február 22. 13:31:07

Ne gondolja ,hogy nem érzem át a sorsát, Kata !
ha kis ruhája elszakadt majd megvarrja a mama.
S könnyeit is letörli ,oly szerető kezekkel ..
Egy század feddhetetlen erkölcsű édesanyja .
Tagadni lányom ,és hazudni kell !Érti ? Hallja ?
Vagy inkább szennyes rongyaiban árulja magát ,
ahol a bál mindig véget ért ,büszkén és tovább?
Toldozott- foldozott lencséstál vagy lencse ?
Lencsét -lencsére cserélni, lenne a szerencse ?
Csontomig hatolva jár engem át, a maga sorsa
A mi életünk nagy közös kalandja volna ?
Nem ! Nem járunk egy úton ,célunk sem egy ,
mi mindig mást remélünk ,míg az végbemegy .
Én az igazság diadalát és a gondviselőt hiszem .
Már régóta hozzá vágyom ,lassan indulok ,hiszen
békém csak őnála lelhetem és szenvedésemen
csak ő segíthet , mert feldíszíthetném életem ,
mint kis Jézus a karácsonyfát ,de nem teszem .
Mert alighanem a legnagyobb hazugság volna ,
amit egy látó -halló ,Isten ellen tenne -szólna .
Ha leszáll az éj suttogva szól a csend felém ,
s én hallgatom : Jöjj hozzám! Majd suttogom :
Megyek ! Terajtad kívül , számomra nincs esély
hogy igazi hazámba ,tehozzád Uram visszatérhetek .
S ha elindulok ,úgy vezesd léptem,mint akarod .
Miként eddig tetted ,és én hittem - Te tudod ...

rosa2010. február 22. 11:09:54

Lábad lépne ... Mégis kérlek ,maradj még !
Egy képet nézve...Lásd az élet olyan szép !
Olyan is vagy mint a lányka ,az udvarlóra várva,
fodros kisszoknyába ,hogy induljon a bálba .
Hol az ifjú táncba hívja ,s az igenlését várja :
Ám a Kata nem indul ,mégsem megy a táncba...
A bál így lassan véghez ér ,nyúlik éjszakába.
S ő fodros kisszoknyába ,áll úgy :önmagába .
Éjnek -éjén pofon csattan ,ám minden hiába ...
Fűző pattan ,és jaj hangzik .Így az ifjú szája :
Te Kata!Enyém leszel is ,ha nem jöttél a táncba!
S ott zokog a lányka ,megszaggatott ruhába ,
ismét egymagába,erővel (ha szépszóval nem ) megszégyenítve -megszégyenülten ,legyűrve a sárba ..
...És olyan is vagy mint aki éjjel mosdani indul ,
az egyetlen fürdőhelyet éppen meg is találja ...
Ám hajnalodik és a gyenge fényben kezeit látva,
Még a tó tükrét is bizonyságképp áhítaná .
hogy tévedését lássa : Ki fürdik pocsolyába ,
fürdővizének tükrén,arca mását ,délben sem látja.

Törölt tag2010. február 22. 09:07:49

Törölt hozzászólás.