Miért nehezebb verset írni ha boldog vagyok?

Törölt tag2017. március 30. 03:07

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2017. március 30. 02:59

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2017. március 30. 02:58

Törölt hozzászólás.

Kandabula2017. március 28. 22:15

Ne máá...

Törölt tag2017. március 26. 22:33

Törölt hozzászólás.

fricska(offtopic)2017. március 26. 22:27

@Kandabula: 2017. március 26. 21:51
"Akkor ne küzdjél. Elég, ha én keverem."

Köszönöm a megértésed  :) ígérem nem küzdök a boldogságért, de sokat teszek érte, hogy legyen részem belőle.  :)

És tényleg elég, ha csak te kevered...........  :)

Kandabula(offtopic)2017. március 26. 21:51

Akkor ne küzdjél. Elég, ha én keverem.

fricska2017. március 26. 21:21

@Kandabula: 2017. március 26. 20:46
"Ami az alábbi "vitát" illeti, talán úgy igaz, hogy azért küzdünk, hogy boldogok legyünk. Ki-ki tehetsége szerint."

Vitáról szó nincs, mint ahogy te is jelezted.

Szerintem megint kevered.

"Ki-ki tehetsége szerint." Az a boldogulás = mit ér el az életben (anyagilag, erkölcsileg). A boldogságért nem kell küzdeni, azért csak tenni kell nagyon sokat (adni és elfogadni). Aztán vagy jön, vagy nem…….

Kandabula2017. március 26. 21:08

@wiseman: ezt írod magadról: "Filozófus vagyok, a szó klasszikus (=görög) értelmében." Miért egyszerűsíted le a folyamatokat "férfias küzdelemre"? Szerintem ezt a dolgot a nők jobban csinálják.

Kandabula2017. március 26. 20:46

Megpróbálom körüljárni a kérdést, bár nem gondolom, hogy vérére járok. Nézzük így: melyik lelkiállapot biztosít több muníciót egy vershez: a boldogság, vagy a boldogtalanság? A legszebb szerelmes versekben is megbújik az elvesztés lehetősége, vagyis a boldogtalanság. Más részről, kissé profánabban: ha elhagynak, több időm van keserűségemet versbe önteni, ha boldog vagyok a fene törődik a verseléssel. Persze ez így nem igaz, de mégis.
Ami az alábbi "vitát" illeti, talán úgy igaz, hogy azért küzdünk, hogy boldogok legyünk. Ki-ki tehetsége szerint.

szederfalu2017. március 26. 13:44

a rinyálás jobban megy a magyarnak  :))

fricska2017. március 26. 09:45

@wiseman: 2017. március 26. 00:59
"Nem azért születünk meg ide, hogy boldogok legyünk, hanem azért, hogy küzdjünk"

Ezt ki mondta neked? Ne higgy neki! Élni születtünk ide és ebbe minden van. Boldogság/boldogtalanság, bánat/öröm, vidámság/szomorúság, szenvedély/szenvedés, őszinteség/hazugság, irigység/önzetlenség, becsületesség/becstelenség stb, stb. Te döntöd el miből mennyit merítesz

Marie_Marel2017. március 26. 08:13

De. Azért születtünk, hogy boldogok legyünk.

Törölt tag2017. március 26. 00:59

Törölt hozzászólás.

Marie_Marel2017. január 12. 17:27

Szerintem nem nehezebb. Sem a boldog szerelemről, sem a "ma jó napom van" érzésről. Csak nem vagyunk egyformák...
Marie Marel: A szerelem...
Marie Marel: Ragyog a nap

RimElek2017. január 6. 18:28

Azért a boldogság sem azt jelenti, hogy nincs szabadidőd és folyamatosan aktívan "megéled a pillanatot". Ha meg a gondolattól amúgy sem tudsz másra koncentrálni, akkor ugyanúgy kiírhatod magadból, mint a szomorúságot. Vagy épp egy kicsit átlagosabb napon nosztalgiázva a tegnapon, bízva a holnapban. Csak hát sokan vagyunk szerintem úgy, hogy az idő szinte luxuscikk. Amikor meg minden happy, akkor nem biztos, hogy versírással lopjuk el magunktól a maradék időt is. Ha viszont nem az, akkor "nem érdekel, ráér holnap".

Biztos sokan érezték már, hogy örömükben dalolnának. Talán meg is tették a szomszédok örömére vagy bánatára. Aki viszont maga is ír, talán saját gondolatokat is kiénekel. Persze a veszélye megvan, hogy utána leszállva a Földre, esetleg már nem is énekelve borzalmas az eredmény.

A nagy kínlódás/önsajnálat közben viszont nem biztos, hogy énekelni támad kedve bárkinek. Józanabb maradhat. Illetve erősebb érzelem is szerintem a bánat. Ha történik valami, amit nagy csapásnak érzek, a történés nem tart sokáig, de hosszabb ideig tudom csapásnak érezni, mint ameddig ugrálnék örömömben valami boldog eseménytől. Utóbbi hamarabb válik ugrálósból mosolygóssá, onnan egyszerűen nyugalommá, ami szinte már az unalom szinonimája.

Olyanról pedig, hogy "ma egész jó napom volt, élveztem" vagy "ma se jött össze, de kár..." szerintem kevesen írnak verset. És ha írnak, talán a szerző se értékeli igazán. Valami jelentősebb eseményről viszont inkább embertől függ, hogy könnyű-e így vagy úgy írni. Ha egyből jön az ihlet "mintha súgnák", akkor örömről is lehet szépen írni. Viszont, ha igaz, hogy rövidebb ideig marad intenzív, akkor akár minden perccel nehezebb lehet a következő mondatokat leírni. Ami pedig hosszan tart, több ideje van érlelődni. Igaz, el tudok képzelni ilyen boldogságot, de az tényleg inkább valami olyan, ami eleve nem intenzív, csak őszintén tartós.

designo2017. január 6. 14:47

Inkább legyen az ember boldog, a vers másodlagos ilyen szempontból.

FarkasGabi2017. január 6. 12:48

A boldog ember általában cselekszik és nem magányosan gondolkodik. Él, sem képzelete köti le. Én is így vagyok ezzel, legalább is a szerelmes versek zöme már akkor született, amikor már reménytelenné vált. Egyéb témájú verseket viszonylag keveset írtam, írok.

Kotika2017. január 4. 21:58

@hextorini: Ez így igaz. Nagyon jól írtad.

hextorini2016. május 7. 19:53

Mert akkor nem érsz rá agyalni, csak megéled a pillanatot. A boldogság cselekvővé tesz.