Vendégszoba - 2010. március 13. 11-13-ig Solténszky Tibor válaszol

janow2010. március 13. 16:05

Bár nem tudtam részt venni a beszélgetésben, látatlanban megköszönöm én is Solténszky úrnak, hogy megtisztelte közösségünket, visszaolvasva a hsz-okat pedig megint. Gratulálok Colletusnak az ötlethez, Mártonnak és a webmestereknek pedig a megvalósításhoz.

Solténszky Tibor (vendég)2010. március 13. 13:09

Tisztelt Mindnyájan!
Köszönöm a figyelmet és a kérdéseket... Furcsa élmény volt számomra, de nagyon kellemes. Ha valaki tovább is ''kommunikálna'' velem, kiváncsi a véleményemre, elhívna valahova, stb... - persze nem ilyen megkülönböztetett intenzitással, írjon a honlapomon (kicsit elhanyagolt, de működik): www.gportal.hu/soltenszky
A paprikás csirke elkészült, most lesz majd belőle hortobágyi húsos palacsinta! Berda József szellemében hasonló finomságokat kívánok mindenkinek!!!
És elköszönök.
Solténszky Tibor

Poet2010. március 13. 13:04

Köszönjük, hogy elfogadta meghívásunkat, és időt szánt kérdéseink megválaszolására! Reméljük, hogy kellemesen érezte magát nálunk. Hálánk jeléül örömmel postáznánk egy Poet évkönyvet ajándékba, ha privát úton megkapjuk elérhetőségét. Kívánunk önnek minden jót szakmai és magánéleti téren egyaránt!

CriticalGirl2010. március 13. 13:04

Köszönöm szépen a válaszát!
Habár én nem kifejezetten számítok kritikusnak. Inkább csak saját véleményemet közlöm, s mindig feltüntetem, hogy nem vagyok egy igazi kritikus.  :$

Köszönöm még egyszer! Üdvözlettel: Kormos Kata

Kicsikinga2010. március 13. 13:03

Nagyon kedves, és nem ''kisajátítani szeretném'',csak jól esett, hogy nem manírokkal vagyunk itt el valahogy. Én el is felejtem ilyenkor, hogy nyilvánosság előtt ''beszélek''. Köszönöm szépen a ''privatizálást''!  :) Ez már valóban az a részemről! Ezért szerintem, nem is kellene föltenni. Én akkor is úgy veszem, hogy Ön válaszolt! Isten áldja, és legyen az élete nagyon boldog!

matyika2010. március 13. 13:03

Kedves Tibor!

Köszönöm szépen a válaszát! Egyébként már én ajándékoztam meg a szívemnek kedves lányt saját készítésű verssel, és azt éreztem nagyon tetszett neki. Az jól esett, hogy nagyon is jó dolognak tekinti az én hobbimat, a versírást.

Kicsikinga2010. március 13. 13:03

Hú, én egyre jobban örülök!
Igen a játék! A JÁTÉK! A legkomolyabb dolgok egyike! És nagyon jó játszani! Merjünk játszani, infantilisnak lenni! Milyen jó! Ne csak este lopakodjunk oda a hintához, hanem nappal is. Tényleg felnőtt játszóterek miért nincsenek? Kedves Tibor, én azt hiszem, hogy Ön nem haragszik meg a közvetlenségemért, de nem tudok kibújni a bőrömből. Ilyen vagyok. Szeretek infantilis lenni és játszani, és szeretem, hogy nem modoros, sznob mondatokat ad, hanem júj!, nagyon jókat! Tripla adag pogi! Nem régen Latinovits Zoltán interpretálásában hallottam a ''Hajnali részegség'' c. verset, és olyan volt, mintha egy több felvonásos színdarabot hallgattam volna! Pontosan ez jutott eszembe az előző válasza kapcsán, amiben a színész ''felelősségére'' utal! Nagyon jó!Önnek van kedvenc írója, költője bizonyára, de butaság lenne kérdésként föltenni. Hogy érzi magát közöttünk?

Solténszky Tibor (vendég)2010. március 13. 13:03

Bero! Ma már nem csak Írószövetség van, van pl. Szépírók Társasága is...
Írni, publikálni, alkotni és közönség elé kerülni magányos farkasként is lehet... De az irodalmi életben részt venni - azt jelenti, részt veszünk az irodalmi életben. Olvassuk, bíráljuk, segítjük egymást, közönséghez juttatjuk a másikat is... Erre vannak a szervezetek...

Solténszky Tibor (vendég)2010. március 13. 13:00

Ja, Kedves CriticalGirl! Még annyit, hogy ha nincs kritika, nem érdemes publikálni... Aki pedig csak dicséretre vágyik, az csak a barátjának, vagy az anyukájának mutassa, amit írt...

Bero2010. március 13. 12:57

Solténszky úr!

Kérdésem a következő. ön szerint van a Írószövetségen túl is nívós, sikeres irodalmi élet vagy csak azok érvényesülhetnek, akik kegyeltjei a szervezetnek - bár tevékenysége szerintem egyre súlytalanabb.

Solténszky Tibor (vendég)2010. március 13. 12:57

Kedves Kormos Kata! A nickname talán azt jelöli, hogy a kritikákat Ön írja, s keménységét kritizálják... (?)
Nekem az a véleményem, hogy nem a keménység-lágyság az igazi ellentétpár, hanem az őszinte-őszintétlen, a segítő-támadó, szakszerű-személyeskedő kritika. Tehát, ha összeolvassa a fentieket: az őszinte-segítő-szakszerű kritika lehet kemény is, nem fog vele bántani. És gondolom, ezt akarja elkerülni...

CriticalGirl2010. március 13. 12:51

Kedves Tibor!

Az oldalon mostanában felröppent egy kérdés, mégpedig az, hogy az itt publikált versekhez néha egy-egy keményebb kritika érkezik. Többen úgy gondolják, hogy ez helytelen, többen úgy, hogy nincs ezzel semmi baj. Önnek mi a véleménye? Szabad kemény kritikákat írni? Vagy inkább csak finomabban közölni a problémákat? Esetleg azt se?

Tisztelettel: Kormos Kata (15) ^^

Solténszky Tibor (vendég)2010. március 13. 12:51

Kedves Vári Csaba!
Tudom, hogy ez egy komoly alkotói dilemma, hogy vagyok-e elég eredeti... Szerintem, minden embernek van saját hangja (akár költőileg is), a kérdés az, hogy ez elég érdekes, jelentős, fontos-e a környezete számára. Hogy erre az eredetiségre ''vevők-e''. Ez a kiszámíthatatlan része a dolognak, s ahogy látom az irodalmi, kulturális életet, sok manipulatív eleme is van ennek a játszmának (ki kerül be az irodalom tananyagba...).
De van ennek egy kultúrhistóriai, klutúrantropológiai nézete is. Az eredetiségnek, az újnak ez a mai hajszolása az ipar és kerekedelem egy torz bélyege a humán kultúrán... Voltak korok, amikor az alkotó személye nem is volt fontos, csak a létrejött alkotás... Tehát, lehet, hogy hosszú távon nem kell aggódni, csak csinálni kell a jót... Ez, persze, a személyes élet-stratégiák szempontjából nem vigasztaló, tudom.
Az meg egyáltalán nem baj, ha valakire azt mondják, ''olyan Kosztolányis''. Nem semmilyen mesterhez való kötődést, nem akárhonnan származó szellemi hatást jelöl... És a kultúra épp az ilyen hatások folyamatosságát jelenti, hogy régmúlt mesterekkel (dédapám atyja korú Kosztolányival) találok közös hangot. Ezek óriási, katartikus élmények, ha nem szorongunk attól, hogy ez helytelen, nem illő, nem divatos...

Solténszky Tibor (vendég)2010. március 13. 12:39

Kedves ZsókaF! Mondja el sokaknak, hogy ez jó!

Solténszky Tibor (vendég)2010. március 13. 12:36

Kicsikinga! Várom a dupla pogit! De én nem gondolom, hogy hibáink észlelése, meg a bocsánatkérés képessége olyan komoly erény lenne... A hiánya, persze, már személyiség-torzulást jelez. (No, de ez már majdnem privatizálás, elnézést a többiektől!)

Farkasszellem2010. március 13. 12:32

Kedves Tibor,

eddig csendes szemlélődőként követtem figyelemmel a beszélgetést, mint ahogy ezt elterveztem, nem szándékoztam kérdezni, de most felmerült bennem egy, így szeretnék élni a lehetőséggel, hogy feltegyem.
Ön szerint az irodalomban, legyen ez magyar, vagy világirodalom, van új a nap alatt? Lehet még olyat alkotni ami még nem volt? Mert ugye mindenki arra törekszik, hogy valami újat alkosson, amit még nem olvashattak/láthattak eddig. Sikerülhet ez még? Nem kezd erőtlenné válni az irodalom? Vagy rejtőznek még benne olyan elementáris erejű újítások, amik még felfedezésre várnak? Ha a költészetet vesszük, akkor egy-egy új verset gyakran hasonlíthatunk, régebben élt költők műveihez. Mondhatjuk egy versre, hogy ''Oh, ez olyan kosztolányis vers'' például. Arra lennék kíváncsi, hogy ön szerint van-e még lehetőség olyan alkotok születésére, akik a későbbiekben hasonló viszonyítási alapként fognak szolgálni?
Válaszát előre is köszönöm.
Vári Csaba

ZsokaF2010. március 13. 12:32

Csütörtökön volt Kalocsán egy kortárs költő, akivel még ha csak játszottunk is, ebbe a játszásba rejtve nagyon sokat tanultunk. Szőke István Attila, a költő, aki volt nálunk, és nagyon sokat adott nekünk át 45percben játszva. Verset írtunk csak a magánhangzókkal.. nem kezdem el sorolni mert ez hosszú lenne, aztán megmutathattam neki a verseimet.. jaj én nagyon élveztem, szóval ha kérdésem nincs is, csak egy köszönetet szeretnék mondani, hogy vannak ilyen emberek! ..mint Önök.

Holdsugar2010. március 13. 12:32

Igen, köszönöm szépen a válaszát!  :-)

Solténszky Tibor (vendég)2010. március 13. 12:32

Haj, az az életrajz... Kicsit régi már, de nem baj...
18 évesen azt hittem, nemzetközi jogász leszek. Találkoztam egy végzős sráccal, aki fellelkesített ez ügyben. Úgy el tudtam magam képzelni magamat nagyfiúként mondjuk, az UNESCO-nál... Ezért mentem jogot hallgatni...
De hát épp akkor élt és dolgozott Szegeden Paál István és egy egyetemi színtársulat. Nagyon tetszett, nagyon vonzott, beszálltam... És nagyon hamar eldőlt, hogy ez VALÓBAN érdekel. Hogy ezt nagyon jó csinálni. Hogy ez fontos a kozönségünknek is... (A jogról, a nemzetközi jogról meg szép lassan kiderült számomra, hogy nem az én életemhez kínál koordinátákat, ráadásul annak idején, de most is, a külügyben dolgozni olyan, mintha katonának állna az ember: akinek eggyel több csillag van a vállán, az biztosan okosabb, szebb, ügyesebb, neki mindig igaza van, stb...) Ígyí szoktam fogalmazni: a festett világ, a szerepjátékok világa őszintébb és valódibb életet ígért. Ezért aztán abba is hagytam az egyetemet (no, ezt nem feltétlen tartom követendő példának, azt az 1 évet már kibírhattam volna...).

Colletus2010. március 13. 12:22

Szép napot kívánok! Nagy nehezen sikerült eljönnöm a színjátszó csoportom próbájáról. Levelemben írtam már, hogy a Németh Ervin féle, pápai Szeleburdiák csoport tagja vagyok, és épp ODT-re készülünk, úgyhogy ezt a 4 napot kénytelenek vagyunk végigpróbálni. De inkább feltennék egy kérdést:

Olvastam az életrajzában, hogy kezdetben nem a színház, az irodalom terén kezdte a tanulmányait. Miért volt ez a páli fordulat?