10 pontos versek gyűjteménye!!! Gratulálok! (Für János)

furjanos2013. január 6. 10:00

Discordia

írni

írni lusta szenvedély
mégsem hagy aludni.
írni mikor kell. vagy miért.
akarni és tudni.

írni vágás: fel és össze.
magadat. a levegőt.
jégesőben állni. jössz -e.
szeretettek. szeretők.

furjanos2013. január 6. 09:58

designo

adaptált mimikri

kirakatfény arcodon
közénk hullt
kullogok utánad
valaki tovább taszít
ereimbe fagy a lét
egyre távolodsz
utánoználak
kockába zártan
feszülök a mának
adaptált mimikri
minden tévedésem
keresem menedékem
szivárgó esélyeim
kompakt félelmek

furjanos2012. augusztus 28. 18:12

Holdontul

Hőségriadó

Ez az a meleg már
enni sem lehet kifolyik
szemed űrén át az agyad
gondolat nem marad
szárazon a koponyád
mélyén egy véglény
esőért kiált kiálltad már
a próbát de hiába porolod
a strófát a pixelek olvadva
csorognak szenzorok
ujján megáll a levegő
új holdra vár a sarki
lámpa fénye és felhőt
álmodik a kopott bolond.

furjanos2012. augusztus 28. 14:41

Limmike

Paranormális párhuzamok


bennem a nő olyan. virtuális.
ha akarom, könyvekkel teli fal.
parallel, de szög, sugár is.
alkalmasint bonc. az asztal -
ágyék. barack. magbaváló.
ott nyílik ki és akkor ha
az idő fagyba váltó -
ha fogaskerék kattogva
véletlenek függvényében
megmozdul. a kőfal. a tömb.
szemközt pedig a csendéletképen
magától. magjába hasad a gömb.

furjanos2012. augusztus 24. 18:53

Limmike

Utolsó

ha nem tetszik, lépj, te tűnj el elébb
falra festett kép talán a fészked?
szánalmas, didergő, szürke veréb
hát nem látod, ez csak egy kis részlet
üvegben erjed, must még az újbor
a kenyér is szegetlen, s úgy marad
menj inkább, csipkedj morzsát az útról
tócsákban áll ott kint az úrharag
minél többet iszol, annál több lesz
látod, freskómon beteg minden báb
nincsen szájuk, akármennyit tölthetsz
csupa ujj és fej, mint egy csupasz láb
maradsz? egy szőrszálnak rápingállak
előbb-utóbb mozdul az őszi légy
és égbe szállnak a tizenhármak -
a tizennegyedik te magad légy


Tócsában tollászkodó veréb

ha már fáj, fájjon úgy, ne is legyen hangom
később, ha beheged, marad rekedt sanzon
kényszerek érhetnek illatos szavakban
a betegnek akkor is beteg szaga van
torokba hiába fertőtlenítsz szerrel
sejtekből párállik, főleg este, reggel
félig csiszolt csillag, karcos a nap, érces
szilánkos a szív is, amíg magadért tesz
harapod az ujjad, sorba mind a tízet
amelyik most nyilall, kilencet is kitesz
álmodon hangfüggöny, horkol a hold, vagy te
valaki fölébreszt, ám nem érdekled azt se
menny és pokol között oly keskeny az utca
a tegnapi veréb keresztjében bucka
át akarta lépni, de túl gyors volt a láb
cinkos lettem én is, de öltem legalább

furjanos2012. augusztus 23. 18:40

Holdontul

Kirakat kopott
üvegén látok
egy gyűrött cetlit:
akciós álmok,
eladhatsz mindent
mi régen szép volt
beszámítjuk, és
vehetsz egy ájfont.

Nem szabad kérni,
nem szabad
semmi jót remélni,
mérgezett hangok
cukorba vonva,
áruház polcán
halomba dobva,
néma az este,
csendes a hajnal,
pohárból fogyott
utolsó korty dal.

Öles betűkkel
hirdetett évek,
kettőazegyben
így többet érhet,
tedd a fogasra
megunt barátod,
megér talán egy
újabb kabátot.

Nem szabad kérni,
nem szabad
semmi jót remélni,
mérgezett hangok
cukorba vonva,
áruház polcán
halomba dobva,
néma az este,
csendes a hajnal,
pohárból fogyott
utolsó korty dal.

furjanos2012. augusztus 23. 18:38

Discordia

Croissant helyett

Paradicsom? Itt valaha sávok voltak, az autók
olcsók, rozsdásak és gyorsak, körülötted szuszogó emberek,
kezedbe temeti fáradt szüleit egy gyerek, közben
biciklisek súrolják a hátad, nem ember, már csak kabát vagy
az emberen, emlékezz erre, mikor lábszáraikra
csavarodva magadra veszed az elhagyottakat: a várost,
a sehol sem jelzett síneket, utcák páros oldalát,
ahol már rég nem szorulnak ritkításra se járatok, se fák.

Ott vagy a cár bizánci vágású rettentő szemében,
mikor nyakára tekeri palástjának zsinórjait éppen,
és kéz a kézben léptek vízköpők szeles homlokára,
hála, mindenek felett és alatt is hála!, mert április van,
egy senkié-, seholse-április, s nem lepődsz meg azon,
hogy elázott croissant helyett élőket vet partra a Duna,
nagyapáink (bak)lövéseinek képes albuma; így
süllyedsz el és buksz felszínre te is, pöffeteg hassal a Napnak,
s a rakpart hullámzó kövén várod meg, míg betakarnak.

furjanos2012. augusztus 22. 21:02

Limmike

Az ördög bibliája

a lapokat megkevertem
táncol az asztal hinta szék
kérlek még egyet játssz velem
mától az ég is tintakék
lehullt a szirmod mákgubó
fehér véredet felfogom
ne bújj el tőlem szem hunyó
legyél míg éber a fájdalom
papírból ragasszunk napot
húzd ki a holdat életem
kártyádon cinkek a magok
nézzük a hátlapot fényesen

furjanos2012. augusztus 22. 20:56

thorus234

Szokásos anyás vers

Szabályos alakban állunk.
Valahol van egy kezdőpontunk is.
Akár körfrekvencia is lehetne.
De csodák nincsenek. Csak hánytatószobák a
mellkasokban. És műanyagtálak.
Körömszag áramlik egy óvodából.
Egyszer hinta nőtt bennem.
Mint a tüdőrák. Azóta csak dohányzás
közben tudok hintákról beszélni.
Isten pont merőleges rám. A hinták is.
Az ágy alatt lüktető műanyagtál.

Ő spirál alakú. Belém száradt
a villanyoszlop fénye.

Hátralépek egy névtelen
testbe, és arcon lékelem magam.

furjanos2012. április 23. 21:09

letra

Lilith

Szerelmesek kint a bibék
tetszelegnek ablakomba'
Itt az ősz, az örök remake
hogy szövegkönyvét eldadogja
Öreg madár nyakköröz
amolyan csicsergő fitness
Mire összeállnék szétkölcsönöz
Mire összeállnék tél lesz

s nem csitítják már a kölyköt
összefogva két kezét
Nincs ki dicsér, nincs ki fölköt
sem irgalom, sem pecsét
Már szélrózsákra reped szám
Hús vagyok s istenért, ennék
nem hallod? magad főzd rám
légy lédús istenillesteak

Most úgy mozogsz mint a kábítószer,
- de szép vagy mert rád várni is kell -
van ez a hő mit az ember közben érez

Mire összeállnánk tél lesz

furjanos2012. április 19. 21:29

Csuti729

sic itur ad astra

evezek alattam csipkés kékbe fodrozódás
végtelen csillanások hívnak messzire el
csobbanásból kiszakadó cseppek hasítják arcom
és sóvá karcosodnak rajtam azon tűnődöm vajon
merre vinnének az áramlatok ha többé nem tartanék
ellen

tovább evezek egyenletesen fröcsögve lököm el
a világmindenséget a napsugarak elhomályosítják
a horizontot sehol egy maroknyi Föld csak víz csak
víz mindenütt csak én vagyok valami biztos pont
önmagam körül de hogy mihez viszonyítsam magam
nem tudom

és evezek tenyerembe kérgesedik a tengeren töltött idő
egészen megszoktam már ezt a hánykolódást pedig
eleinte folytonos émelygés gyötört bukfencet hányt a
gyomrom és csillagok pattogtak a szemem elé ma már
csak a vízcseppek törik meg a fényt szikráznak ahogyan
súrlódom a végtelennel

furjanos2012. április 19. 21:27

1970

Lámpákról

Arctalan vagyunk boldogok
száj nélkül, fül nélkül.
Nézünk a semmiből magunkra
vakít a durva lámpafény.
Kezünk a semmibe feledkezett
méla gondolat.
Érintés-fonalak szakadtan
belőlünk lógnak.
Ajkamnak rúzst kenek
úgy csókollak.
Szemünkben meg az a durva
lámpafény.

furjanos2012. április 19. 21:23

Limmike

Mátrix

csak állt ott a túloldalon
a forgalom részévé vált
mint villogó sárga a percnek
vállán csorba szárnyú lepkék
vallottak ártatlan bűnöket
hímport kavart köztük a szél
az égen parókás ítészek
hivatalból kalapáltak csendet
rend lett.
jelek és betűk zuhogtak
a teremtés kétdimenziós csatornáján
kegyetlen offenzívát indítván ezzel
lelkem evolúciós harcterén

elkéstem
bár magam elé tartott tenyerem
ragyogó fénye elvakította
az ellenség tüzéreit
a szárnyas törpék feromonjait
nem sikerült hatástalanítanom
csak állt ott a túloldalon
amikor az utolsó másodperc
váratlanul lesújtván elkaszálta
a megtört szalmaszálat
amit az út közepére
materializált évekig edzett
acélnál is erősebb hitem

furjanos2012. április 18. 12:49

Germain

Homo poeticus thetysensis

Édenkert fájáról barlangba hahóztam,
dárdámat nyársként a tűzbe vetem,
Tejúton vízöntve halakkal hajóztam,
s elkacsáztam a két kovakövem.

Pezsgett és fodrozott, nyaldosta lábam,
szandált is hínárból fűzött nekem,
két marék kezemből formáztam tálam,
s kortyolva prüszköltem élet vizem.

Hajótört palackból szigetnyi vákum
mos ki egy szellemes üzenetet:
''Kezedbe írva a hullámzó fátum,
s bunkósbot helyett egy aranyecset.''

furjanos2012. április 16. 21:17

Discordia

ébredések

nem hiszek. álmaimban
fényesre nyalt hullák görbe-
lábú székeibe vág
a szivárványok ökle.

csak padló és falak,
valaki mindig úgy marad
-levegőben ülve.

minden hát tükör, az állak
helyére visszhangok dobálnak
kecskeszakállt. este lesz,
mire rájuk borul a mennyezet.

furjanos2012. április 16. 21:13

jagosistvan

Költő vagy!

Kellett neked Te mindenek tudója!
Haláltánc-játék. A minden kínnak
okozója az az utolsó szándék, hogy
megértsék végre kínjaid. Öreg vagy
- már majdnem negyven. ''Bel`szerveid''
egymásra folyva lüktetik gyerekkori
dallamod. Csak az agy idomtalan - még
él. Bolond igéket suttog az összevarrt
szájnak. De ott a fék - a vég.
Nincs ki értse a zajt. A kattogó vonatok
rendjét. A sikolyok halmazának tágulását.
Megmaradt fogaid lélek-őrlését. Gyomrod
vérének zuhatagát, erek pattanását...
Költő vagy: szenvedj!
Írj szépet. Majd tapsok emelnek magad fölé.
Légy szépfiú dámák karjai közt.
Barát: büszkeség magunknak.
De a reggel még asztalon talál,
szétszívott ''dekkek'', mint párnák
- nyálad a kifolyt sörre cseppen. Lám
csóválják is fejüket korlátolt hitek prófétái.
Halj meg!
A költő szoborként ideális ikon. Szíved,
mint betűhalmazok gyűlnek polcokon. Nem kérsz,
nem beszélsz. Nincs tántorgó ''józanész''.
Csak rideg bronz-szemek, elképzelt vérerek
- évfordulókon néhány hervadó virág.
Nesze neked Világ!

furjanos2012. április 15. 20:54

Limmike

Placenta

Néhány vérág átbújt, észrevétlen osont.
Hálót szőtt a húsba, de kintről csak egy pont,
egy elnyesett gyökér, földbe szúrt staféta
korhadásnak kitett kráter-dombos csonkja.
Bent meg bogosodik, csipkét ahogy vernek,
kódolt helye van ott minden egyes szegnek.
Kialakul lassan, testet ölt a forma -
fonákjáról, mintha tejnek volna borja.
Ködből a takaró, reszketnek a sejtek,
burokról leváltan viselősek lettek.
Magzatmázuk billog, holt lelkek vízjele.
Kút ez, mely földbe vájt, de égben a feje.

furjanos2012. április 15. 16:44

mazsii

Egyszerű vánkosom

Bolyhos kabát-meleg szegődött mellém,
egyszerre lépnem kellett az ő ritmusán
a közlekedési lámpák ma sem találtak ki
új színeket és a zsebkendőbe köhögött szavak
ismerősen integettek a központi resti ablakán.
Zsebekből kiesett írásokat fújt elém a szél
- bevásárlólista, valakinek fontos szerelmeslevél -
háttérzajként sáros maradékhavon
gyermektalpak zubogtak,
kendős néni arcán mosolytól bűnbánó áhítat.
Nekem most egyformán napos az élet egyetlen oldala
másnak köhintés,kéztörlés
a metróban az alagutak nyoma
de alkalmi kapcsolatból szembenéznek velem
és látják egyszerű vánkosom, ahogyan reggeltől
tart engem két tollpihe kezében.

furjanos2012. április 15. 16:42

1970

Belénk kódolt rejt-jelek

Nem kereslek a szavakban
a szót sem keresem benned
- ölünkben is hallgatag -
a ránkfeszülő percek
szorítják ki szívünkből az adást
a dobbanás pusztán hanghatás
nem keresem a szavakban
és minek is mondanád
a csend ránkszokik lassan
megszokjuk mi is a hallgatást

és hogy senki sem hallhatatlan.

furjanos2012. január 8. 18:08

letra

A billenés precizitása

I

Ennek neveltek - a vastaps
és a morál melyben számadás van -
egy szűz derekán
tóba esni új ruhában

Mosni és etetni testet
Megremegni csendben bárhol
a szeretők előtti
első pucérságtól

Mozdulni hogy kövek nézzék
Eldadogni titkot másnak
Ki ígér annak szó a mérték
Ki bízik annak gödröt ásnak

De egymagam mit érne halni
elmélkedni mennyen poklon?
Az öleb is lihegve várja
hogy valakinél kézhez szokjon

II

Behív és kínál a rend
altat saját vánkosán
így érzem mi örök s addig
Pont jó rám a rabruhám