Ajánló: Vers (A világirodalom klasszikusainak gyöngyszemei, magyar, külföldi)

orpheus35352023. október 23. 17:39

@Edeke: Na igen. Az öntudat visszavonulása....

Edeke2023. október 22. 20:04

Nemes Nagy Ágnes

Istenről
Hiánybetegségeink legnagyobbika

Lásd be Uram, így nem lehet. Így nem lehet teremteni. Ilyen tojáshéj-Földet helyezni az űrbe, ilyen tojáshéjéletet a Földre, és abba – felfoghatatlan büntetésként – tudatot. Ez túl kevés, ez túl sok. Ez mértéktévesztés, Uram.

Mért kívánod, hogy két tenyérrel átfogható gyerekjáték-koponyánkba egy univerzumot gyömöszöljünk? Vagy úgy teszel velünk, mint a tölgy makkjával, amelybe egy teljes tölgyfát gyömöszöltél?

Nem bánnék soha úgy a kutyámmal, mint Te velem. Léted nem tudományos, hanem erkölcsi képtelenség. Ilyen világ teremtőjeként létedet feltételezni: blaszfémia.

Legalább ne tettél volna annyi csalogatót a csapdába. Ne csináltál volna felhőt, hálát, aranyfejet az őszi akácnak. Ne ismernénk a vékony, zöldes, édes-édes ízt: a létét. Irtózatos a Te édes lépvessződ, Uram!

Tudod te, milyen a vércukorszint süllyedése? Tudod te, milyen a leukoplákia halvány kicsi foltja növőben? Tudod te, milyen a félelem? A testi kín? A becstelenség? Tudod-e, hány wattos fényerővel tündöklik a gyilkos?

Úsztál folyóban? Ettél citromalmát? Fogtál-e körzőt, téglát, cédulát? Van körmöd? Élő fára vésni véle, kriksz-krakszokat hámló platánra, míg megy odafönt, megy-megy a délután? Van odaföntöd? Van neked fölötted?

Egy szót se szóltam

orpheus35352023. október 22. 07:56

Széjjelnevettem a tüdőmet ezen...

pete572023. október 21. 19:27

Akkor szerettem bele ebbe a versbe, amikor ezt az előadást meghallottam.
(Iskolában még csak "bemagoltuk".)

pete572023. október 21. 19:21

@orpheus3535: Örülök!  :)

orpheus35352023. október 21. 19:17

@pete57: Szeretem. Köszönöm, hogy megosztottad.

pete572023. október 21. 19:07

orpheus35352023. október 20. 07:22

@..Phoenix..: tetszik!

..Phoenix..2023. október 19. 21:22

József Attila

ESZMÉLET

Földtől eloldja az eget
a hajnal s tiszta, lágy szavára
a bogarak, a gyerekek
kipörögnek a napvilágra;
a levegőben semmi pára,
a csilló könnyűség lebeg!
Az éjjel rászálltak a fákra,
mint kis lepkék, a levelek.

Kék, piros, sárga, összekent
képeket láttam álmaimban
és úgy éreztem, ez a rend -
egy szálló porszem el nem hibbant.
Most homályként száll tagjaimban
álmom s a vas világ a rend.
Nappal hold kél bennem s ha kinn van
az éj - egy nap süt idebent.

Sovány vagyok, csak kenyeret
eszem néha, e léha, locska
lelkek közt ingyen keresek
bizonyosabbat, mint a kocka.
Nem dörgölődzik sült lapocka
számhoz s szívemhez kisgyerek -
ügyeskedhet, nem fog a macska
egyszerre kint s bent egeret.

Akár egy halom hasított fa,
hever egymáson a világ,
szorítja, nyomja, összefogja
egyik dolog a másikát
s így mindenik determinált.
Csak ami nincs, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virág,
ami van, széthull darabokra.

A teherpályaudvaron
úgy lapultam a fa tövéhez,
mint egy darab csönd; szürke gyom
ért számhoz, nyers, különös-édes.
Holtan lestem az őrt, mit érez,
s a hallgatag vagónokon
árnyát, mely ráugrott a fényes,
harmatos szénre konokon.

Im itt a szenvedés belül,
ám ott kívül a magyarázat.
Sebed a világ - ég, hevül
s te lelkedet érzed, a lázat.
Rab vagy, amíg a szíved lázad -
úgy szabadulsz, ha kényedül
nem raksz magadnak olyan házat,
melybe háziúr települ.

Én fölnéztem az est alól
az egek fogaskerekére -
csilló véletlen szálaiból
törvényt szőtt a mult szövőszéke
és megint fölnéztem az égre
álmaim gőzei alól
s láttam, a törvény szövedéke
mindíg fölfeslik valahol.

Fülelt a csend - egyet ütött.
Fölkereshetnéd ifjúságod;
nyirkos cementfalak között
képzelhetsz egy kis szabadságot -
gondoltam. S hát amint fölállok,
a csillagok, a Göncölök
úgy fénylenek fönt, mint a rácsok
a hallgatag cella fölött.

Hallottam sírni a vasat,
hallottam az esőt nevetni.
Láttam, hogy a mult meghasadt
s csak képzetet lehet feledni;
s hogy nem tudok mást, mint szeretni,
görnyedve terheim alatt -
minek is kell fegyvert veretni
belőled, arany öntudat!

Az meglett ember, akinek
szívében nincs se anyja, apja,
ki tudja, hogy az életet
halálra ráadásul kapja
s mint talált tárgyat visszaadja
bármikor - ezért őrzi meg,
ki nem istene és nem papja
se magának, sem senkinek.

Láttam a boldogságot én,
lágy volt, szőke és másfél mázsa.
Az udvar szigorú gyöpén
imbolygott göndör mosolygása.
Ledőlt a puha, langy tócsába,
hunyorgott, röffent még felém -
ma is látom, mily tétovázva
babrált pihéi közt a fény.

Vasútnál lakom. Erre sok
vonat jön-megy és el-elnézem,
hogy’ szállnak fényes ablakok
a lengedező szösz-sötétben.
Igy iramlanak örök éjben
kivilágított nappalok
s én állok minden fülke-fényben,
én könyöklök és hallgatok.

1933-1934 tele

orpheus35352023. október 18. 19:12

WEÖRES SÁNDOR (1913-1989):
Buba éneke

Ó ha cinke volnék,
útra kelnék,
hömpölygő sugárban
énekelnék -
minden este
morzsára, buzára
visszaszállnék
anyám ablakára.

Ó ha szellő volnék,
mindig fújnék,
minden bő kabátba
belebújnék -
nyári éjen,
morzsára, buzára
visszaszállnék
anyám ablakára.

Ó ha csillag volnék,
kerek égen,
csorogna a földre
sárga fényem -
jaj, de onnan
vissza sose járnék,
anyám nélkül
mindig sírdogálnék.

orpheus35352023. október 12. 11:07

@pete57: Soha nem írnak ennél jobbat!

pete572023. október 12. 08:39

@orpheus3535: Örök kedvenc!

orpheus35352023. október 10. 08:40

Móra Ferenc

A cinege cipője
Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak,
nagy bánata van a
cinegemadárnak.

Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.

Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.

Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagy uraknak varrja.

Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!

Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.

Csak a cinegének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.

Keresi, kutatja,
repül gallyrul gallyra:
"Kis cipőt, kis cipőt!" -
egyre csak azt hajtja.

Pera762023. augusztus 11. 18:12

József Attila

Álmomban enyém vagy

A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is hallgattunk a titkolódzó csöndben.
Kályhánk lángja is örömmel lobogott
S ajkunkat a szerelem szárazra perzselte.
A komoly falióra se mormogott
S meghökkentek akkor a büszke, fehér falak...

Álomban mindig egészen enyém vagy.
S hiszem fönn is néha, hogy megcsókoltalak.

pete572023. augusztus 11. 16:02

Edeke2023. július 14. 13:33

MAGYAR PARASZTORVOS TANÁCSAI AZ 50-ES ÉVEKBŐL: VERSBE SZEDETT KINCSKÉNT ŐRZIK TANÁCSAIT, MESSZE ELKERÜLHETŐK VELE A BETEGSÉGEK!

Egy versbe szedve adta át tudását az utókornak, mellyel egykor minden bajt gyógyítottak. Ma is sokan olvassák, még többen gyógyulnak tőle. Mert “Fűben-fában orvosság”!

Epéd hogyha beteg, egyél bőven retket,

Sót ám ne tégy rája, attól kínok lesznek.

Szálkán kórház is van, kérj ott epekövet,

Reszelj retket és azt e reszelékbe lökjed.

Meglátod, azt reggel, sohasem találod,

Föloldó hatását szájtátva csodálod.

Ugyan e baj ellen ott van a bojtorján,

Teaként iszogasd, pisiled momentán.

Vészes vérszegénység, idegbaj forrása,

Tízezer közül sincs kettő gyógyulása.

Rendelnek sok arzént, ferrumot és másat

Csak csalángyökér az, amit ki nem ásnak.

Theaként használják, piros borban főzve,

Négy ujjod közt mit fogsz egy literre töve.

Ha ágyban feküdtél, bizton felkelsz tőle,

Öt-hat hétig használd, megmondom előre.

Ó, hányan szenvednek savtúltengésben,

Küszködnek, vinnyognak, mint kutya a présben.

Gumicsövet nyelnek, kapnak pezsgőt bőven,

A krumpli gyógyítja, sülve a sütőben.

Használd szivacs gyanánt, beled tiszta tőle,

“Krumplipüre” nem jó, vízben van az főzve.

Amit magyarázok, jól eszedbe vegyed,

Mert a savtól sebes a gyomrod és a beled.

Gyomrodat felmarja, fekély lesz a neve,

Nem emészthet attól senkinek a bele.

Beleknek bolyhait vakolattal vonja,

Ehetsz bár táplálót, ki lesz veled tolva.

Annyira elgyengülsz, lesüllyed a gyomrod,

Napról napra gyengülsz, koporsó a gondod.

Ha sebek martak fel, fekélyes lett gyomrod,

Sültkrumplin olajjal lehet csak gyógyulnod.

Hentes kézre kerülsz, ha elhanyagolod,

Öt-hat sült krumpliból, ha a bélt kinyomod.

Ennyit fogyasztván, a többit olajozd.

Sebed a sült krumpli mentesíti savtól,

Szigetelő fedőt kap az az olajtól.

Bajod így ápolva, meggyógyul majd sebed,

Ez sivár életben még örömed lehet.

Biz az élet sokszor úgy jár, mint a kártya,

Megesik, hogy meghűl olykor a mellhártya.

Kaphatod szárazon, esetleg vizesen,

Szaladsz az orvoshoz, csapolni vitessen.

Cirokseprő magját kifőzni teának,

Egészséget szerez hamar az magának.

Tetős evőkanál kerül egy literre,

Kaphatsz cirokmagot pénzért vagy hitelre.

Ne öntsd ki az ágyát, csináld nyakra-főre,

Egy főzéssel a mag nincsen még kifőzve.

Vért is kapsz biz ettől, meg is hízol tőle,

Öt-hat hét alatt már piros arcod bőre.

Idd reggel mint teát, egész nap mint vizet,

Ha ezt mind betartod, élted soká viszed.

Betyár ez az élet, sokszor idegre megy,

Ó, mennyi embernek épp a gyomrára megy.

Egyszerű tünete: rebeg gyomra szája,

Hinnéd, hogy egy lepke húzódott alája.

Mindenre dühödt vagy, szemed mint a vadnak,

Szikráznak, ha nézel, gubóid dagadnak.

Félni lehet tőled, bármi szelíd voltál,

Azt is marod most már, kinek udvaroltál.

Pokol ez az élet, családodé sem más,

Testvér, az élet cseppet sem pompás.

Szaladsz tudósokhoz, vizsgálgatnak egyre,

Próbareggeliznek, kérdnek tőről hegyre.

Egy sem leli bajod, dúlnak a tünetek,

Fizethetsz százasból akár egy türetet.

Bajod egyre mélyül, Kalló felé sietsz,

Már előbb megírtam, gyomoridegbaj ez.

Főzess csak puliszkát, szárazon, tengeriből,

Vondd ki gyakran magad szokott környezetedből.

Környezetváltozás csillapítja dühöd,

A puliszka gyógyít, ha este-reggel gyűröd.

Sok az arzén benne, szaporítja véred,

Hízni fogsz hetenként, jó ha magad méred.

Életed ha megnyúlt tisztes öreg korban,

Bár fiatalon is bekerülsz a sorba.

Gyakran szédül fejed, bizonytalan lépted,

Panaszolja ajkad : “oly gyakran szédülök,

Ingadozó léptem, jó, ha székre ülök.”

Sűrű lett a véred, gyönge a folyása,

Egyensúly idegnek nincsen locsolása.

Kenetlen szekérnek nyikorog kerekje,

Száraz az agyad is, így jutsz szédületre,

Öreg ereidben vérkavicsok lesznek,

Itt az orvossága, attól széjjel esnek.

Egyél körtét, aszaltat vagy nyerset,

Biztos egyensúlyod hamar visszanyerted,

Hegyek szelíd alján termett elég “dicske”

Aszalva megkapod, forrázd kicsi vízben.

Vagy vagdald apróra, ha nem lenne fogad,

Ne búsulj öregem, csak szómat megfogadd.

Nem számít, hogy ősz vagy, csak fekszel az ágyon

Vidám ifjon mégy még ezen a nyáron.

Szerencsés lennél ám, ha téli körtéd lenne,

Mert így betegséged a pokolba menne.

Bár mindent ő szedne nem néznek az égre

Receptet ír a doktor, tégelyből vagy hármat,

Találgatva szépen, hátha ez használhat.

Ha ez nem használna, van még recept bőven,

Ha meghalt, van paraszt, szed az a jövőben.

Nincs szív a mellkasban, más van a böndőben,

Levél végeztével ötlött az eszembe,

Hány szegény embernek fájdalmas élete,

Sosem volt zarándok, nem vágyott Rómába,

Eltorzul a képe, szenved reumában

Küldik az orvosok Pöstyén, Szoboszlóra,

Bár tarisznyájában nincsen aranyóra.

Aki okos fickó, agyalágya benő,

Tudja, hogy gyógyszer bármifajta fenyő…

Kínok ellen adok jó tanácsot,

Faragj a fenyőből sok apró forgácsot.

Most járt erre Jézus fenyőfa ünnepén,

Találsz fenyőt bőven udvarok szemetjén.

Főzd azt levelestől, szikánccsal keverve,

Fürödj a levében, bajod le van verve.

Főzetét ki ne öntsd, adj hozzá forgácsot,

Új főzetet bővítsd, eljárod a Dájcsot.

Ám tíz percen túl már vízzel mosd arcod

Oly erős, e főzet szüli ájulásod.

Ha fán mankón jártál, eldobod azt tőle,

Ne félj, nincs reumád, szabadultál tőle,

Új szer jut eszembe, gyulladás a neve.

Nyelés kínos tőle, mandulád van tele,

Fulladás környékez, hangod csak suttogás,

Forró bugát forrázz, csitul a gyulladás.

Nyomd ki azt egy fedőn, szabj szennyes kendőre,

Forrón váltogatva torkodra jön tőle.

Ha kezdetén teszed, egy nap szabadultál,

Ha dagadtan teszed, ne félj, meg nem fojt ám.

Egy kettő kifakad, áldod istenedet,

Hogy hyperol helyett bugát juttat neked.

Kitűnő hatású idült állapotban,

Forró céklalével mint állód gurgulgatva.

Szörnyű betegség még s örök az Isiász.

Ellene, testvér, tudod mit csinálsz?

Savanyú káposztát melegíts magadra,

Huszonnégy órán át feküdj jól dunsztolva.

Elhagyod az ágyat, nem szenvedsz a sírig,

Áldod Istent, s kapod ami éppen illik.

negyvenkilenc2023. február 27. 20:00

Nemes Nagy Ágnes: A szomj

Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:
kimondhatatlan szomj gyötör utánad.
– Ha húsevő növény lehetne testem,
belémszívódnál, illatomba esten.
Enyém lehetne langyos, barna bőröd,
kényes kezed, amivel magad őrzöd,
s mely minden omló végső pillanatban
elmondja: mégis, önmagam maradtam.
Enyém karod, karom fölé hajolva,
enyém hajad villó, fekete tolla,
mely mint a szárny suhan, suhan velem,
hintázó tájon, fénylőn, végtelen.
Magamba innám olvadó husod,
mely sűrű, s édes, mint a trópusok,
és illatod borzongató varázsát,
mely mint a zsurlók, s ősvilági zsályák.
És mind magamba lenge lelkedet
(fejed fölött, mint lampion lebeg),
magamba mind, mohón, elégitetlen,
ha húsevő virág lehetne testem.
– De így? Mi van még? Nem nyugszom sosem.
Szeretsz, szeretlek. Mily reménytelen.

Törölt tag2023. február 24. 18:10

Törölt hozzászólás.

Edeke2023. február 24. 14:49

@Törölt tag: pedig úgy is passzol az " de jó újra olvasni"😀😃😁☺

Törölt tag2023. február 24. 12:20

Törölt hozzászólás.