Ajánló: Vers (A világirodalom klasszikusainak gyöngyszemei, magyar, külföldi)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Seelensplitter2021. október 15. 18:43

Karinthy Frigyes
Nihil

Recitativ

Utoljára még elmentem volt szeretőmhöz
És beszélgettem vele a lépcsőházban:
Bementünk, mert kint nagyon fújt a szél
És kemény csöppek estek.

Végleg elbucsuztunk, már nem szeretem:
Aztán lementem a Rottenbiller-utcán,
Vettem gesztenyét, de nem tudtam lenyelni,
Találkoztam Biró barátommal.

Biró beszélt a neo-impresszionizmusról,
Én mondtam: mindent abba kell hagyni:
A művészetnek ne legyenek korlátai -
Se ütem, se vonal, se szín.

Vagyis az a művészet, amit az ember gondol,
És ha nem gondol semmit, az is művészet -
És ha csak érez valamit, az is művészet
És ha neked nem, hát nekem.

És ha neked ez nem képez művészetet
Kedves Ernő: hát akkor nem művészet -
Nem is az a fontos, hogy művészet-e
Vagy sem; - nem az a fontos.

És ha ez nem művészet: hát nem az,
De akkor nem is kell művészet -
Mert az a fontos, hogy figyeljenek
Az emberek és jól érezzék magukat.

Biró dühösen ott maradt az utcán,
Én meg bementem egy kávéházba:
Akkor egy szélroham jött veszekedve
És bevágta az ajtót.

A szélnek mondtam egy gorombaságot,
Kávét ittam és olvastam egy lapot:
Valami cikk volt a versköltészet céljáról,
De nem egyeztem meg vele.

Ja igaz: a lépcsőházból lejövet
(Még ott, volt szeretőmnél) arra gondoltam,
Hogy most meg kellene dögölni
És kiölteni a nyelvemet.

(1913)

Edeke2021. október 12. 14:18

Edeke(offtopic)2020. június 30. 19:36

@pfbea: élek a gyanúval, hogy az eredeti nem ennyire jó...

pfbea2020. június 30. 17:43

T. S. Eliot
A MACSKA MEGSZÓLÍTÁSA

Könyvem sokféle macska tükre,
ráláthattunk karakterükre,
hogy lelkük rejtelmébe jól láss,
aligha kell már macskatolmács.
Könyvemből kiolvasható volt,
hogy ahány macska, annyi hóbort,
hisz ők is, mint az emberek,
mind-mind önálló jellemek.
Van macska rossz, van macska jó,
hibbant és beszámítható,
van gyenge jellem, kőkemény,
de mindről szólhat költemény.
Tudjuk, melyik miféle fickó,
esett szokásaikról is szó,
egy kérdés van már hátra csak hát:
hogyan szólítsuk meg a macskát?

Fontoljuk meg, hogy ugyebár
a macska mégse kutya már.

Ami a kutyát illeti,
ő magát vadnak tetteti,
de bár imád morogni rád,
a lelke nem túl komplikált.
Persze a kutyori kivétel,
s a pincsire sem áll e tétel.
A közönséges átlageb
a mókamestert játssza meg,
méltóságát elveszti gyakran,
viselkedése bárdolatlan.
Behódol könnyedén, elég
csak megvakarni fültövét,
vagy pacsit kérni tőle, máris
szívélyes lesz és joviális.
Felettébb szolgalelkű alkat,
füttyszóra, kurjantásra hallgat.

De újra elmondom neked:
a macska macska, és nem eb.

Van, ki eképpen ad tanácsot:
ne szólj macskához, csak ha nyávog.
Én más állásponton vagyok:
a macskát megszólíthatod,
csak üss meg illő hangnemet,
bizalmaskodni nem lehet.
Leghelyesebb kalaplekapva
így szólni hozzá: ó, te macska!
Vagy ha már volt hozzá szerencséd,
és fennáll némi ismeretség,
a helyénvaló titulus
ilyenkor üdv néked, cicus!
Ha sejted is, hogy neve Alfréd,
nevén nevezni ne akard még.
Mielőtt lealacsonyodna
hozzád nagylelkűen a macska,
szerény szándékodról te vallj színt,
s nyújts át neki egy tálka tejszínt.
Én néha bélszínt hozatok,
vagy vajban párolt lazacot,
de kaviár vagy sült hering
is adható ízlés szerint.
(Ismerek macskát, aki mást
nem eszik, csak nyúlpaprikást,
s ha húst, nokedlit elfogyasztott,
lenyalja mancsáról a szaftot.)
Légy túl előbb e csemegéken
megbecsülésed jeleképpen,
s így lassacskán eléred azt hát,
hogy nevén szólíthasd a macskát.

Egy mód van itt, a többi csacska,
így szólítható meg a macska.

(Varró Dániel fordítása)

Seelensplitter2020. június 29. 20:30

Karinthy Frigyes
Ady Endre
Moslék ország

Jött értem a fekete hajó
Jött értem fekete vizen.
Álom-királyfit, vitt tova vitt
Moslék-országnak mentiben -
Fekete hajó, fekete vizen.

Moslék-ország, hajh, cudar ország,
Hajh, Hortobágy, zsír-szívű rém;
Hajh, Átok-város, Redves-ugar:
Piszok-hazám, mit kapaszkodsz belém?
Fekete vizeken jöttem én.

Vagyok a nyugati sirály -:
De magyarnak köpött ki a föld
Moslék-ország a nyakamon ül
Engemet Moslék-ország örökölt:
Nyöszörög a hájszagú föld.

Már nem megyek el, fekete hajó
Moslék-ország hagy` örülj, szegény!
Laza ferdinen, laza ferdinen
Fekete vizen, fekete legény,
Hajh, kutyafáját, szomorú legény.

Edeke2020. június 27. 22:26

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra sodrán,
ím a kérdés felmerült:
milyen nyelv a magyar, s hogy hát
Európába hogy` került ?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
s hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
a rengeteg árnyalat,
példaként vegyük csak ezt itt:
ember, állat hogy` halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
s milyen, ha csak lépkedek.

Miért mondom, hogy botorkál
gyalogol, vagy kódorog,
s a sétáló szerelmes pár
miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogyha rohan,
nem üget, de csörtet, és
bár alakra majdnem olyan,
miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
aki fut, mért nem lohol?
Mért nem vág, ki mezőn átvág,
de tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
s ez épp úgy nem lebegés,
minthogy nem csak sánta biceg,
s hebegés sem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál ,
avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
a riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér.
más nyelven hogy` mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
botladozó mint halad,
avagy milyen őgyelegni?
Egy szó – egy kép – egy zamat!

Aki “slattyog”, mért nem “lófrál”?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog?
Aki koslat, avagy kaptat,
avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, ami suhan,
s nem csak a jármű robog,
nem csak az áradat rohan,
s nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
ki “beslisszol”, elinal,
nem “battyog” az, ki bitangol,
ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
sompolyog, majd meglapul,
s ha ráförmedsz, elkotródik .
hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
hogy mondod ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
lézeng, ődöng, csavarog,
lődörög, majd elvándorol,
s többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
elárulja kósza nesz,
itt kóvályog, itt ténfereg.
Franciául hogy` van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
mikor tódul vagy vonul,
vagy hömpölyög , s mégsem ömlik,
hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, mért nem oson,
vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
s tán csak magyarul lehet …!

Edeke2020. május 17. 18:22

https://www.youtube.com/watch?time_continue=51&v=fInZppydvhE&feature=emb_logo

Matyi872020. február 14. 13:11

Tótfalusy István:
A gubbiói farkas éneke

Milyen jó meglapulni ennek az embernek karjai közt.
Milyen jó idesimulni ösztövér testéhez.
Milyen jó lustán, kedveskedőn nyalogatni a kezét meg az arcát.
Milyen jó hosszan belemélyedni szeretet-barna szemébe.
Milyen jó hallgatni szíve dobogását –
meleg, mély, nyugodt szíve-dobogását.

Eddig nem értettem magamat.
Nem értettem, mi az az erő,
az a kéjekre szomjas vad erő,
ami űz, hajt az emberek ellen.

Most már tudom.

Azért harcoltam eddig mindenki ellen,
mert azt akartam, hogy legyőzzenek.
Azért szaggattam ízekre annyi embert,
mert azt vártam, hogy megszelídítsenek.

De a testük nem volt elég meleg ahhoz,
hogy odabújjak mellé,
és a kezük nem volt elég szelíd ahhoz,
hogy megnyalogassam,
és a szemük nem volt elég tiszta ahhoz,
hogy megbabonázzon,
És a szívük nem volt elég nyugodt és mélydobogású,
hogy lecsendesítsen és álomba andalítson.

Megöltem őket,
mert nem voltak ilyenek, mint ez az ember.

Megöltem őket,
mert nem voltak elég nagyok ahhoz, hogy megalázkodjam előttük.

És én úgy szeretek megalázkodni.

Törölt tag2020. február 14. 11:17

Törölt hozzászólás.

Edeke2020. február 14. 07:51

Korrupciós vers
(Írta: Laár András verse)

Kérem önöket én
Korrumpáljanak engem
Egy nagyobb zacskó pénzt is
Van hová eltennem
Kis hatalmam van csak,
De azzal visszaélek
Szívesen hazudok,
De ha nem kell, nem beszélek.
Bármit is megteszek,
Csak adják végre ide,
Szerelmes is leszek,
Csak mutassák meg, kibe.

Aztán hazamegyek,
A zacskó pénzt elköltöm
Enyim lesz palota,
Kocsi, drága öltöny.
Na, így!

Edeke2019. október 24. 08:39

Faludy György: Csilléry Andráshoz

    
     Azt mondják, vénülsz. Szíved sűrű vére 
     – ha van szíved – majd egy napon megáll. 
     Mondd, pogromok fekete denevére, 
     nem volna jó magadhoz térni már? 
     Lelked mélyén rohasztó gyűlölet forr, 
     s holnap kinő feletted a moha: 
     nagyságra törni késő már ilyenkor; 
     de jónak lenni nem késő soha. 
     Vagy nem gondolsz rá, földi léted estjén, 
     hová az űrből jöttél, bús lelenc, 
     hogy hol van tőled ama sok keresztény, 
     Tankréd, Bouilloni Gottfríd, Szent Ferenc, 
     kinek szeme sugárzó, tiszta kék volt 
     és farkasokat bujtatott ölébe, 
     vagy Szent Tamás, ki mint titáni égbolt 
     borult elámult hívei fölébe? 
     Lám, mind különb volt nálad s többre vitte, 
     habár nem váltott bankszámlát a hitre. 
     Vagy gondoltál a sok konok magyarra, 
     ki úgy virult, mint bimbózó magyalfa, 
     ki nem törődött záporral és széllel, 
     és néma büszkeséggel tört a jobbra, 
     ki érces mellel s tiszta homlok-éllel 
     volt enmagának élve is a szobra? 
     Ha rád pillantok, megborzongok s fázok, 
     bár jól tudom, hogy balga, aki fél: 
     örökké állnak a magyar akácok, 
     s téged elvisz, mint szellentést, a szél. 
     De hogy még jókor érjen műved bére, 
     s elébb, míg érted a halál izen: 
     
20
     hadd tűzlek most tollam kemény hegyére, 
     melytől nyugton nem térsz a sírba sem. 
     Mert szennyes folt valál a nagy penészből, 
     melyet csapásnak küldött ránk az ég, 
     beszéded rothadás a sáskavészből, 
     hol elpusztult egy gyenge nemzedék: 
     jó darvaink más tájakon kerestek 
     szállást, országunk holtfakóra vált, 
     a föld szétnyílt, mint bőrtelen, veres seb, 
     melyen hazát a zsellér nem talált, 
     innét futott a száműzött szabadság 
     s te azt rúgtad, kit már a jog se véd, 
     s mikor hazánkat rossz pénzen eladták, 
     te is eladtad, hitszegő szemét, 
     érted szenvedtük meg a poklok kínját 
     s a honfibánat minden szégyenét, 
     tőled tántorgott a munkás a járdán 
     – az éhség táncoltatta, nem a bor – 
     amíg kurjongó kém voltál a vártán 
     s pimasz döglégy, kit táplált a nyomor, 
     amíg pudvás szád szüntelen zsidózott 
     és ellened szállt hadba, aki hős: 
     s hogy tudják ezt a boldogabb utódok, 
     kiknek neved már nem lesz ismerős: 
     ha eljön majd a láncot oldozó nap 
     s a nép felosztott földeken tapos: 
     hadd hallják, hogy ki volt Csilléry András 
     s minden nyilas, hozzád hasonlatos, 
     hogy emlékedet vasbunkókkal űzzék 
     és úgy fussák, akár a poklok bűzét, 
     miközben téged, lenn a föld alatt 
     a féreg fúr, a nyálkás, sose renyhe: 
     ezért, hogy ott is égessen e vád, 
     kellett nekem ma nem-múló rímembe 
     szőnöm neved múló gyalázatát. 
     Hadd fújják egykor drága iskolások 
     s sok-sok hűvös, magyar reggelen, 
     avagy hazamenőben, ha a fázós 

     
21

     alkony kékes lidérce megjelen, – 
     boldog, nyugalmas, békés estidőn, 
     mikor a kereszt többé nem lesz horgos, 
     s csupán az őszi szél üvölt bedőlt 
     sírod füvén, te nyomorult fogorvos. 
    
    (Budapest, 1938)

  

pfbea2019. július 29. 14:05

Szilágyi György: Pilla trilla

Tested lehet talpig pőre,
Csak pilládnak lennék őre.
Engem pillád ejtett túszul,
Minden sejtem arra uszul.
Selymes pillád, ó a pillád,
Felhevülök pajzán rajzán.
A köldököd nem hoz lázba,
De a pillád az bíz ajz ám.
Bármily gyönyörű a hasad,
Szívem érte meg nem hasad.
Lelkem mint bús varjú kepeszt,
Mert pilládért a kín epeszt.
Megcsodálom csábos csípőd,
Lenyűgöz az árnyas ágyék.
De a pillád csak a pillád
Az amire vadul vágyék.
Ó ha egyszer azt mondanád,
Merszemért bár sújtson villám.
Jer hozzám te pilla barát,
Simogasd meg győztes pillám.
A te pillád felfűt engem,
Akárcsak a radiátor.
Megküzdenék érte menten,
Mint egy elszánt gladiátor.
Hogy közelről lássam pillád,
Amint örömkönnyben ázik.
Becézgetném, babusgatnám,
S betakarnám, hogyha fázik.
Ilyen pillát ritkán látni,
Körülvéve a boával,
Csak a hívó szóra várok,
Nyugdíjazott oboával.
Dús pilládról álmodozva,
Kortyolgatok hűs boromból.
Szinte hallom amint pillád,
Mint egy cica úgy dorombol.
S tán azért, mert borom lőrés,
Hiszem azt, hogy mint egy lőrés,
Buja pillád úgy sötétlik felém,
Akár egy sötét lik.
Csendes öböl, göndör öled,
Lennék benne pajkos öleb.
Lehet kocsid, telked, villád,
Nekem nem kell csak a pillád.
Virág vagy te bíborszirmú,
Melegágyban nyíló virág.
S számomra a pilla körül
Forog ma is még a világ.

M.Laurens2019. május 27. 10:29

Guillaume Apollinaire
BÚCSÚ

Letéptem ezt a hangaszálat
Már tudhatod az ősz halott
E földön többé sose látlak
Ó idő szaga hangaszálak
És várlak téged tudhatod

(Vas István fordítása)

Seelensplitter2019. május 26. 22:26

Baka István

Pügmalión

Tündének

1

Lépj ki a kőből! Fogynak napjaim;
Már nem tudok nagyon sokáig várni.
Légy a gyönyör, de légy akár a kín, -
Légy, Galateia, bárki és akármi!

Hány csigamászta hajnal nyers szaga,
Hány bódító, már fonnyadt, nyári rózsa,
Hány vad szüret cefréje, mustja a
Parfűmöd, s hány tél zúzmarája, hója.

És mindegy már, hogy én faragtalak,
Vagy engem formázott fehér kezed;
Te kőből, én agyagból - hús leszek

S leszel. Csak kölcsön kaptuk e világot,
Nem lényeges hát: én álmodtalak,
Vagy egykor engem álmodott meg álmod,

2

Hogy befogadj, s én öledbe hatolva,
Megértsem végre, hogy a végtelen
Hogy férhet el ily forró, szűk helyen,
S hogy csak a van a létünk, nem a volna,

S bár a valódi megdőlhet, - soha
Szép kebleid iker-Olümposza...
Ó, Galateia, alkoss újra engem!
Márványerekként átszínezze testem

Véred, s imádj, akár nimfái Pánt!
Vagy nyalogass el, mint a marcipánt,
Olvasszon kéjesen magába lényed:

Zsémbes-szerelmes-édes-árva éned;
Magam fölé ültetlek megalázva, -
Csak néha szállj velem alá a lázba,

3

Mely megteremtett akkor téged is!
Szerelmem húsa és márványa is
Te vagy, kiért agyagként omlanék,
Lennék korok szemétdombján cserép,

Lerágott csont, mit Krónosz eldobott,
Szilaj faun csalódott fallosza,
Mely nimfaölbe nem jutott soha;
Te mégis olykor megvigasztalod.

S oly mindegy lenne, hogy ki kit teremtett;
Legszívesebben rád hagynám: te voltál.
Ki volt előbb - az áldozó? az oltár? -,

Kit érdekel? Fogadd lángját tüzemnek!
Hidd el, szivem kevéssel is beéri:
S nincs vágya más - csak égni, égni, égni.

(1994)

pfbea2019. május 7. 11:36

Megállapítást nyert

Kovács bácsi szerint
tegnap megállapítást nyert,
hogy én vagyok a legokosabb
gyerek a lépcsőházban.

Mivel más gyerek nincs,
én nyertem a megállapítást.

pfbea(offtopic)2019. május 7. 11:32

@Edeke: asszem felfedeztünk egy gyöngyszemgyártó kisiparost

Edeke2019. május 7. 10:58

@pfbea: nem, Kiss Otto

pfbea(offtopic)2019. május 7. 08:28

@Edeke: ezt te írtad?

M.Laurens2019. május 6. 22:00

François Villon balladái Faludy György átköltésében:

BÚCSÚ

Nem: látjátok, nem hiába firkálok,
mert ha ezt a verset ki nem gondolom,
fölöttem folyna már régen az árok,
s csalán nőtt volna már a gyomromon.
Ezért, ha a zsaruk a nyakadra hágnak,
az urak előtt ne fogd be a pofádat.

Edeke(offtopic)2019. május 6. 21:22

@pfbea: (köszi, nem is ismertem az illetőt)

ANYUKÁM
SZÉP
Anyukám csodaszép asszony,
apukám hozezért passzol.
Ha megyek vele én, látnak
,
nem
adom soha őt másnak.
Anyukám csodaszép asszony,
apuhoz csakis ő passzol.
Egyedül vagyok én gyermek

asziszem, valahol nyertek