Az írásjelek használata a versben (központozás) - beszélgessünk róla

stapi2011. október 19. 23:26

Még egy üzenet azoknak, akik az ú.n. szabad verseket kedvelik.

Takaró Mihály előadásaiból egy részlet:

– Én a neoklasszicizmus híve vagyok. Vagyis azt gondolom, hogy nem költészet az, amelyik nem fegyelmezi magát. A költészet, amely elsősorban az érzelmekre hat, leggyakrabban a kötött formákat szereti, amely nem véletlen. A legnagyobbak képesek voltak kötött formákban, vagyis a rím, ritmus, versszakok eszközével kifejezni magukat. Csak a gyenge, csapnivaló költők nevezik modernizmusnak azt, ami valójában fegyelmezetlenség vagy tehetségtelenség. A mai magyar modern költészettel is alapvetően az a baj, hogy nem akar igazán üzeneteket közvetíteni. Herczeg Ferenc azt mondja, hogy az a mű, amelynek nincs meg három összetevője, vagyis az esztétikai, a morális és az üzenet eleme, nem műalkotás. Az én költészetem lényege pont az a fajta neoklasszicista felfogás, melyben a forma és a tartalom megpróbál újra egységbe kovácsolódni. Ezzel nem vagyok egyedül. Az a költészet, amely már túl van a modernen és a posztmodernen is, már az újklasszicizmus felé halad. Találunk erre példát Németországban, az Egyesül Államokban, Franciaországban. Én remélem, hogy ez lesz Magyarországon is a jövő útja.

http://www.regiolapok.hu/szamkivetett_ir ok_koltok_vedoje

Holdontul2011. október 16. 22:40

Akkor a témánál maradva a versfaragásban valóban jó a játék. Játék a szavakkal, jelekkel, gondolatokkal.
Ebbe belefér a központozás elhagyása, és még a túlzott használata is.

Törölt tag2011. október 16. 19:55

Törölt hozzászólás.

Attila_the_hun2011. október 16. 19:52

És min változtatna az a két darab tintapaca? Hiszen ezen esetben más jelentőséggel nem bírna. Az írásjeleket arra találták ki, hogy a szöveg érthetőbb, olvashatóbb legyen. A két lentebbi versemben semmi értelme nem lenne feltüntetnem. Csak azért nem fogom oda tenni mert bizonyos szabályok azt megkövetelik. A művészet nem arról szól!

Holdontul2011. október 16. 19:45

Attila kövezz meg, de ez utóbbiban tennék a két első sor végére vesszőt. :)

Attila_the_hun2011. október 16. 19:29

Meglehet, de nem bírnék egy mondatot kis betűvel kezdeni. Mint ahogy a mondatvégi pontot sem tudom elhagyni.

Törölt tag2011. október 16. 19:14

Törölt hozzászólás.

Attila_the_hun2011. október 16. 19:01

vagy itt van egy másik írásom:


Lélekvándorlás

Íráskor fogan
olvasva születik
és benned sétál
aki bennem lakik.


Minek vesszők a sorai végére? Tán jobb és olvashatóbb, érthetőbb lenne?

Attila_the_hun2011. október 16. 18:57

A sok okosnak:

Az alany

Mondatba foglalom az életem:
veled kezdem
te vagy a tartalom
és... pont

No, ebben a versemben hiányzik valahonnan a vessző? Ha ott lenne, többet érne mint alkotás? Érthetőbb lenne?

stapi2011. október 16. 12:46

 :)

Törölt tag2011. október 16. 12:35

Törölt hozzászólás.

stapi2011. október 16. 12:15

Központozás: úgy elhelyezni az írásjeleket, hogy a lényeg olvasás közben (szinte) automatikusan kiemelődjön.

Írásjelek használata: a mindenkori nyelvtani szabályok betartása. Ez alapesetben ki is emeli a lényeget.

Szerintem az idézeted így lenne helyes és biztosan értelmezhető:

Van, hogy burokban ébredek,
pedig nem történik semmi.
Csak este tíz és reggel hat
között széttárt végtagokkal
forgok egy szénatom közepén.

Máskor meg úgy alszom
két agyféltekém közé
furakodva, mint embrió,
ha megtapad méhen kívül(,)
s várom, hogy elvetéljek.

Persze gondolom, hogy ez téged nem hat meg...  :)

Általam nagyra becsült költő, Széles Kinga versét idézem csak azért, hogy éreztessem: az írásjelek használatával sem mindig tudok egyetérteni:

Távozóban...

Kopott rongyát takargatta,
Mosolygott a szánalomra,
Büszkén viselt szegénysége,
Volt a legszebb ékessége.
Szégyellni őt sosem fogom,
Imáimmal megfoltozom,
S békét rakva tarsolyunkba
Indulunk a hosszú útra.

Sok éve, hogy szolgál engem,
Örök ifjan maradt lelkem...

Széles Kinga


Én így tartanám helyesnek:

Távozóban...

Kopott rongyát takargatta,
mosolygott a szánalomra;
büszkén viselt szegénysége
volt a legszebb ékessége.
Szégyellni őt sosem fogom;
imáimmal megfoltozom,
s békét rakva tarsolyunkba,
indulunk a hosszú útra.

Sok éve, hogy szolgál engem,
örök ifjan maradt lelkem...

Széles Kinga

Ebből az is kiderül, hogy nem értek egyet a ''hagyományos'' minden sor nagy kezdőbetűkkel sem. Szerintem a mondatok kezdőbetűi legyenek nagyok. Ettől még természetesen jó a verse és szívesen olvasom, mint ahogy a ''jó szabad verseket'' is.

Ross: a felvetésed jogos és egyetértek. Azt hittem, a sorok közt ez kiolvasható a hozzászólásomból.

Remélem, mindenki tisztában van vele, hogy senkit nem akarok bántani, mindenki úgy ír, ahogy akar és/vagy tud.

Törölt tag2011. október 16. 11:24

Törölt hozzászólás.

Ross2011. október 16. 10:54

Stapi: Mivel több körben megbeszéltük már, csak ismétlés lenne azt írnom, hogy csaknem tökéletesen egyetértek. Egy árnyalatnyi kiigazítás: a központozás hiánya nem tesz egy verset ''szabadverssé'' (feltéve, hogy ezt a fogalmat létezőnek tekintjük), a nagybetűk elhagyása sem. A nyomaték kedvéért azért én is leírom: a magyar nyelven keletkező szövegekre alapvetően érvényeseknek kell(ene) lenniük a magyar nyelvhasználat, helyesírás, nyelvtan szabályainak. Ha valaki ennek ellenére úgy érzi, hogy ez a szabadságát nyírbálja meg és eltekint tőle: ám tegye. Feltehetően néhány tucat évig még érvényesnek tekintik majd az így létrehozott szövegeit.

stapi2011. október 16. 08:26

Bizonyára sokaknak nem fog tetszeni, amit írok, de ez a magánvéleményem.

Amikor írni kezdtem, kérdezgettem a Poeten, miért hagyják el az írásjeleket, de érdemben senki nem válaszolt, mint ahogy ezen a fórumon sem mondta még ki senki. Mindenki az érzéseire, meg a makacsságára hallgat.
Nekem magamnak kellett sokat olvasni és megpróbálni megérteni. Talán sikerült, talán nem, de leírom.
Az írás jelek elhagyása - miután irodalomról van szó, amit az iskolások is olvas(hat)nak - csak rendkívül indokolt esetben megengedett. Hiszen a költő - elvileg - tanít. De mit? Helyesírási hibákat? Mert a központozás, az írásjelek használata bizony nyelvtani dolog.
Tehát: csak abban az esetben hagyható el az írásjel, ha azzal nagyon komoly mondanivalót akarunk közölni, vagy: olyan fokú tömörítést alkalmazunk, ahol a szöveg többféleképpen is tagolható, de nem akartuk többször leírni ugyanazokat a szavakat más-más sorrendben, más-más mondatban.
Elhangzott a gördülékenység... Ez a megoldás nem hogy növelné, de teljességgel lehetetlenné teszi, hogy gördülékenyen olvashassuk, hiszen át kell gondolni menet közben, hogy melyik szó hová tartozik, hol kezdődik az egyik mondat, hol a másik, hány szóval kell visszalépni a következő olvasathoz, stb. Jó megoldás ez olykor, különösen, ha el akarunk rejteni benne jelentéseket. (Cenzúra! Csak hát ők is ismer(het)ik az irodalom rejtélyeit.  :)
Így tehát marad a véleményem: ha szép, gördülékeny verset akarok írni, mindenképpen a magyar nyelv szabályai szerint tegyem! A rejtjelezésre pedig használjak allegóriát.
Arról még nem is szóltam, hogy aki a kezdetekben már szabad verset ír, az igazából nem is tudja, mit csinál. A szabályok elhagyásához először ismerni és alkalmazni kell tudni azokat!!!
Tehát: először bizonyítsak és csak azután alakítsam ki a saját stílusomat! (Ld. Pilinszky-t - ha már a Poet oldalain valaki rá hivatkozott...)

Nos, hát ez az én magánvéleményem. Ettől függetlenül én is próbálkoztam és még talán fogok is, de stílusommá bizonyára nem teszem.

Szép napot kívánok mindenkinek! István

Törölt tag2011. október 14. 23:53

Törölt hozzászólás.

Attila_the_hun2011. október 14. 20:31

Én is így gondolom kedves József  :)

fabijoe2011. október 14. 20:27

Nem kell a sor végére vessző. Oda kell, ahol logikusan helye van, ha tagolni akarod a gondolataidat a magyar nyelv szabályainak megfelelően. Ha az a célod, hogy nem akarod tagolni őket, vagy ha pontosan úgy tagolod őket, ahogyan a sorokat tördeled (az is tagolás), akkor elhagyhatók a vesszők. Ilyenkor ellenben vigyázz rá, hogy a szöveg érthető maradjon (ha ez a célod  :-) )

Marie_Marel2011. október 13. 22:43

 :-)))

Attila_the_hun2011. október 13. 22:41

Értem. Azaz: értettem!  :)