De mi ebből a tanulság?

Jópofa, tanulságos sztorikat írjatok ide.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Edeke2021. június 16. 18:48

@Naturana: so-so

Naturana2021. április 25. 16:33

@Edeke: ...és saját tapasztalatból tudom, hogy akik így álltak, állnak hozzám, ők segítenek a legjobban változni, és kihozni magamból a legjobbat.

Naturana2021. április 25. 16:28

A leláncolt elefánt

- Én erre képtelen vagyok! - kiáltottam. - Képtelen!
- Biztos vagy benne? - kérdezte tőlem a doki.
- Igen - pedig a legszívesebben odaülnék elé, és kimondanám neki, hogy mit érzek... De tudom, hogy úgyis képtelen lennék rá.
A doki Buddha-ülésben beletelepedett a rendelőjében tartott borzalmas kék fotelek egyikébe. Elmosolyodott, a szemembe nézett, és halkabbra fogta a hangját, mint mindig, amikor azt akarta, hogy figyelmesen hallgassák, és így szólt:
- Elmondanék egy történetet...
Azután a válaszomat meg sem várva Jorge elkezdett mesélni.

Kissrác koromban imádtam a cirkuszt, a legjobban pedig az állatokat szerettem a cirkuszban. Főleg egy elefánt vonta magára a figyelmemet, később megtudtam, hogy már gyerekeknek is ő volt a kedvence. Az előadás alatt az a hatalmas állat csodákat művelt mérhetetlen súlyával, hatalmas méretével és erejével... De az előadás után is, meg nem sokkal azelőtt is, hogy visszajött volna a színpadra, az elefánt egyik lábánál fogva mindig láncra volt kötve egy kis karóhoz.
Vékonyka kis karó volt, alig pár centinyire a földbe szúrva. A lánc ugyan vastag, erős volt, számomra mégis nyilvánvalónak tűnt, hogy ha egy állat képes egyetlen rántással tövestül kitépni egy fát, akkor könnyűszerrel kiszabadíthatná magát e karó fogságából és elszaladhatna.
A nyilvánvaló rejtély volt számomra.
Akkor meg mi tartja ott?
Miért nem szalad el?
Öt-hat éves koromban még bíztam az idősebbek tudásában. Megkérdeztem hát egy tanárt, az egyik szülőmet vagy nagybácsimat, mi a titka az elefántnak. Egyikük azt felelte, azért nem szökik meg, mert idomítva van.
Erre én magától értetődően azt kérdeztem: „Hogyha idomítva van, akkor meg miért tartják láncon?”
Nem emlékszem, hogy megnyugtató választ kaptam volna. Idővel aztán elfelejtettem az elefánt és a karó rejtélyét, csak akkor jutott eszembe, mikor másokkal is találkoztam, akik szintén föltették magukban ezt a kérdést.
Pár éve rájöttem, hogy szerencsére valaki nekem elég okos választ adott a kérdésre:
A cirkuszi elefánt azért nem szökik meg, mert egészen kicsi korától fogva egy ehhez hasonló karóhoz kötve él.
Behunyt szemmel magam elé képzeltem a védtelen, újszülött elefántot a karóhoz kötve. Biztos vagyok benne, hogy abban a pillanatban a kiselefánt rángatta-cibálta magát, erővel igyekezett kiszabadulni a béklyóból. Ámde hiába erőlködött, nem sikerült, mert hozzá képest nagyon erős volt az a karó.
Elképzeltem, ahogy kimerültem alszik, s hogy másnap újból megpróbálja, és harmadnap is, negyednap is… Mígnem aztán – és az a nap szörnyű lehetett az állat életében – belenyugodott, hogy nem tehet semmit, és megbékélt a sorsával.
Az a hatalmas, erős elefánt, amelyet a cirkuszban látunk, azért nem szökik meg szegény, mert azt hiszi, hogy nem tud.
Még él benne az emlék, hogy milyen tehetetlennek érezte magát nem sokkal azután, hogy megszületett.
És ami a legrosszabb, soha nem vonta komolyan kétségbe ezt az emlékét.
Soha, de soha többé nem tette próbára az erejét…

- Így van ez, Demian. Egy kicsit mindnyájan olyanok vagyunk, mint a cirkuszi elefánt: száz meg száz karóhoz kötve mozgunk a világban, amelyek korlátozzák a szabadságunkat.
Úgy élünk, hogy egy csomó dologról azt gondoljuk, „nem tudjuk megtenni”, és csakis azért, mert egyszer régen, még kiskorunkban megpróbáltuk, és nem sikerült.
Ugyanazt tettük akkor, amit az elefánt, és ezt az üzenetet véstük emlékezetünkbe: Nem tudom, nem tudom, és soha nem is fogom tudni.
Úgy nőttünk fel, hogy bennünk maradt ez az üzenet, melyet mi magunk kényszerítettünk rá magunkra, ezért sohasem próbáltunk meg újra elszabadulni a karótól.
Hogyha néha a bilincs szorítását érezzük, és halljuk a lánccsörgést, odasandítunk a karóra, és arra gondolunk:
Nem tudom, és soha az életben nem is fogom tudni megtenni.
Jorge hosszan hallgatott. Aztán közelebb jött hozzám, leült elém a földre, és így folytatta:
- Teveled is ez a helyzet, Demi. Annak a hajdani Demiánnak az emléke kondicionálja az életed, aki már nem létezik, és aki nem tudott valamit megtenni.
Az egyedüli módja, hogy megtudd, sikerül-e megtenni, ha megint megpróbálod, de szívvel-lélekkel… Szívvel-lélekkel!

Naturana2021. április 25. 16:27

@Edeke: Ez a törött cserépedény története nagyon szép és nagyon igaz. Így kellene mindannyiunknak hozzáállni a másikhoz.

goalking2021. március 7. 03:57

@Edeke: Megvan a tanulság Ha babot etettek volna a lóval,nem kellett volna külön rakétát építwni

Edeke2020. december 8. 08:23

Nyomtáv:
Az amerikai vonatok nyomtávja (a sínek közötti távolság) pontosan 143,5 cm (4 láb és 8,5 inch). De vajon mi az oka annak, hogy ezt a távolság pont ekkora lett? Mi olyan vonzó ebben a számban? A válasz meglehetősen egyszerű és könnyen kitalálható: az USA-beli nyomtáv pontosan megegyezik az Angliában használatos nyomtávval, mivel az első vonatokat angliai bevándorlók kezdték építeni az Újvilágban. Na jó, de ettől a kérdés még kérdés marad. Most azt kell megválaszolnunk, hogy Angliában miért lett 143,5 cm a nyomtáv. Azért, mert az első vonatokat Angliában azon tervek és sablonok szerint készítették, amelyeket a hintók és kocsik gyártására is használtak. Így hát felmerül a kérdés, hogy a hintók és kocsik nyomtávja miért lett pont 143,5 cm? A válasz megint nagyon logikus: ha más lett volna a nyomtáv, akkor ezek a járgányok nagyon hamar tönkrementek volna az angliai kőutakon, mivel azokban, pont ilyen távolságra, volt két vájat, melyeket a régebben ott járt kocsik vájtak ki.
Nem meglepő azonban, hogy az Angliában található kőutakat, szinte egytől egyig, az ókori Róma építtette. A kőutakba vájt vájatokat, pedig az első római kocsik és harci szekerek vájták. Már az ókori rómaiak is szabványok szerint építették az utakat és a harci szekereket, ezért aztán mind ugyanakkora lett, ami a vájatok távolságának egyformaságát is maga után vonta. A vájatok aztán évszázadokon keresztül kényszerítették az utókor járműtervezőit az ősi szabvány betartására.
A tanulság tehát, hogy ezek után, ha azt kérdezed, hogy ki a fene rittyentette ezt vagy azt a számot (pl. 143,5 cm), még az is lehet,
hogy pont rátapintottál a valóságra: a római kocsik távolsága ugyanis pont azért lett akkora amekkora, hogy két ló hátsója kényelmesen elférjen egymás mellett a kocsi előtt.
Megvan tehát a válasz! Római lovak fara szülte ezt a különleges számot.
Ha pedig már eléggé izgalomba jöttél attól, hogy birtokába jutottál a modern világ egyik nagy titkának, még egy adalék. Bizonyára láttad már azt a két vastag rakétát az amerikai űrrepülők oldalán, felszállás közben. A nevük Solid Rocket Boosters - SRB.
Ez a két rakéta hajtja fel az űrbe az űrhajót. A rakétákat a Utahi "THIOKOL" gyárban gyártják és tervezői sokkal, de sokkal vastagabbra szerették volna csinálni. A probléma csupán az volt, hogy a rakétákat vonaton kellett a kilövőállomásra szállítani. A vonat pályája néhány olyan szűk alagúton keresztül vezet, hogy a sínek épphogy elférnek benne. Ezért aztán a rakéta sem lehetett szélesebb, mint a nyomtáv.
Így esett meg, hogy a világ egyik legfejlettebb technológiájával gyártott rakétájának a szélességét két római ló seqqének egymástól való távolsága határozta meg.

Edeke2020. december 6. 14:32

Íme, egy új üzleti modell! A pénz körforgása!
Franciaországi, kis hegyvidéki szállodába érkezik egy turista, megkérdezi van-e üres szoba kiadó, és letesz egy 100 euróst a pultra. A szálloda tulajdonosa megörült, mert mostanában igen pangott az üzlet, és a legjobb szoba kulcsát adta a vendégnek, aki el is indult fölfele a lépcsőn, hogy elfoglalja a szobát.
- A tulaj fogta a 100 euróst, átrohant a henteshez, kifizetni az előző heti adósságát, és visszament a szállodába.
- A hentes fogta a 100 eurót, és elrohant a gazdához, hogy kifizesse a hitelbe kért disznót, és visszament a boltjába.
- A gazda rohant Jennyhez, a helyi örömlányhoz, hogy kifizesse annak szolgálatait, és ment vissza a farmjára.
- Jenny rohant a szállodába, hogy kifizesse a múlt héten kivett szobák árait, és letette a 100 euróst a pultra.
Ebben a pillanatban jön le a lépcsőn a turista, és közli, hogy a szoba nem felel meg. Visszakapja a 100 euróst, és ezzel elment.
Senki nem csinált semmit, és mégis mindenki kifizette az adósságát!
Ennyit a pénzmozgásról, a hitelekről, és a gazdaság fellendüléséről...

Edeke2020. szeptember 17. 11:07

@Perzsi.: köcsög Bödőcs..🤯🥶😈€121;

Perzsi.2020. szeptember 17. 10:52

* sok és energiát a helyes szó. Még nem raccsolok. "  :-D

Perzsi.(offtopic)2020. szeptember 17. 10:50

@Edeke: Jól.járt? Mármint a nő? Akinek valójában rengeteg munkája van benne? S nem azért marad a háttérben mert félős, hanem mert az élet dok területén még ma sem fogadják el a női nemet. Inkább tolja előre a férjét X energiát befektetve, nint saját magát 3X enerhiával.

Edeke2020. szeptember 16. 20:07

@Perzsi.: Bödőcs Tibor ezt így mondja?
Minden "sikeres" férfi mögött áll egy erős, kitartó, és bölcs nő...aki jól járt...

Perzsi.(offtopic)2020. szeptember 16. 20:05

@Edeke: Minden "sikeres" férfi mögött áll egy erős, kitartó, és bölcs nő. Kevés agglegény géniuszt tart számon a történelem.

Edeke2020. szeptember 15. 21:22

Ez nem vicc, csak majdnem.

Egyik este Churchill és felesége elhatározta, hogy tesznek egy sétát Londonban...
Ahogyan haladtak az utcákon, egyszer egy utcaseprő odalépett hozzájuk, de nem a miniszterelnököt szólította meg, hanem annak feleségét...
Clementine és az utcaseprő pár percig jókedvűen beszélgetett. Azután Churchill kíváncsian érdeklődött, hogy miről esett szó kettejük között. A nő azt felelte, hogy ebbe a férfiba volt szerelmes fiatal lány korában...
– Látod, drágám! Milyen jól tetted, hogy nem hozzá mentél feleségül, hiszen most egy utcaseprő lenne a férjed...
Clementine szigorúan Churchillre nézett, majd így válaszolt...
– Nem, édesem. Ha hozzá mentem volna feleségül, akkor belőle lett volna miniszterelnök!”

Edeke2020. július 31. 17:49

Az előadás
10-et ütött az óra. A motivációs tréner, és életvezetési tanácsadó kiáll a színpadra, mint már sokszor tette azt. Az előadóteremben semmi lárma, a tömeg lélegzetvisszafojtva várja a kezdést; a légy zümmögése nem rontotta a kedélyeket, viszont a szúnyogé már zavaró volt. A terem bár nem volt nagy, de tömve volt: 100 fő várta a kezdést, és 5000 forintot áldoztak rá anyagi forrásaikból.
A tréner elismert szakember volt; sokan szerették, látogatták előadásait, sokan még lelki vezetőként tekintettek rá. Nem zavarta őket a cifra, ámde abszurd cím: „Hogyan keress félmilliót egy nap alatt?” Nem érezték sem átverésnek, sem megtévesztésnek, hiszen az áldott jóember oly sok polgárnak adott lelkierőt jogaikról, önbizalomból, sikerreceptjéről. Maga a tréner is sikeres volt: sosem felejtette el megmutatni a világhálón, mekkora sikere van.
A tréner – mint most már ideje is lenne elkezdeni – körbenéz, elmosolyodik, és kezdésnek ennyit mond:
- Köszönöm mindenkinek, hogy megjelentetek. Ezzel vége a kurzusnak, köszönöm a figyelmet.

Perzsi.2020. július 12. 12:06

@Edeke: Bevallom, a net hiányozna. A mobil kevésbé, az elég lenne vészhelyzet esetére. Móónika show és Balázs mwv egyebek sosem érdekeltek. Sőt, ma már csak az ismeretterjesztő csatornálat nézem többnyire a tévén. Spektrum és társai De ma már a mobilokon is van net. Ám tudod ezekről is lemondanék, ha legalább akkora viszonylagos nyugalom lenne a földön, mint az 1970 es években volt.

Edeke(offtopic)2020. július 11. 18:43

@Perzsi.: ez nem egészen így van. A viszonylagos kényelem miatt az emberek elfogadják, hogy egy szűk réteg döntsön felettük. Csak mobil, legyen, wifi, meg Maónika show.

Perzsi.(offtopic)2020. július 11. 17:54

@Edeke: Pontosabban egy szűk réteg dönt embermilliárdok életéről. Nagyban.

Edeke(offtopic)2020. július 11. 17:45

@Perzsi.: mindenről az emberek tehetnek, mert az emberek dönthetnek.

Perzsi.(offtopic)2020. július 11. 17:35

@Edeke: Annak, aki szeret rab lenni. Én már felébredtem. Pechemre viszont már nem tudok innen elmenekülni, a mozgásom (?( miatt. Bár az is igaz, ezen a földön talán már nincs olyan hely, ahol össznépi zsarnok szabályozás nélkül lehet(ne) élni. Már a szigetvilágban sem. Maga a bolygó egy börtön.És erről az emberek tehetnek. Tisztelet a kivételnek.

Edeke(offtopic)2020. július 11. 16:11

@Perzsi.: lehet nincs rá igény. Kis rabság, a kényelemért megfelelő ár.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom