De mi ebből a tanulság?

Edeke2025. március 2. 15:01

„Egy alkalommal beszélgettem Pilinszky Jánossal, és a költő megjegyezte:
- Ti pszich nagyon nagy terheket raktok az emberekre. Azt hirdetitek, hogy minden emberi problémának van megoldása. Ezzel sikerül elérnetek, hogy az emberek többsége úgy érzi, csak ő olyan hülye, hogy nem tudja megoldani a szekszuális problémáit, a szüleivel való viszonyát, a házasságát, az egzisztenciális ügyeit, a politikai orientációját stb. - és összeomlik. A valóságban, – mondta Pilinszky – az élet dolgainak többsége nem megoldható. Legfeljebb jól- rosszul elviselhető. Óriási a különbség közöttünk. Ti úgy gondoljátok, hogy az életben problémák vannak és megoldásokra van szükség, én meg úgy gondolom, hogy az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség.
Szíven döfve tántorogtam ki Pilinszkytől.”

(Popper Péter)

Edeke2025. február 21. 10:19

A falusi katona első levele a bevonulás után
Besírtam rajta😂😂

Kedves anya és apa!
Jól vagyok, remélem, ti is.
Mondjátok el Zsolt bátyámnak, meg Elemér bátyámnak, hogy a Magyar Határőrség mérföldekkel jobb, mint az öreg Márton bácsinak dolgozni. Mondjátok meg nekik, hogy csatlakozzanak, amilyen gyorsan csak tudnak, mielőtt minden hely betelik.
Kicsit ideges voltam eleinte, mert ágyban kellett maradni egészen reggel 6-ig, de már túl vagyok rajta és tetszik, hogy tovább alhatok, mint szoktam.
Mondjátok meg Zsoltnak és Elemérnek, hogy amit reggeli előtt tenni kell, az nem több, mint rendbe rakni az ágyat, meg kifényesíteni pár dolgot. Nem kell moslékot adni a disznóknak, takarmányt behordani, darát keverni, fát hasogatni, tüzet rakni. Gyakorlatilag semmit se kell csinálni.
Borotválkozni azt kell, de az se túl rossz, mert van melegvíz.
A reggeli bőviben van olyanoknak, mint gyümölcslé, gabonapehely, tojás, szalonna, stb., de elég gyenge a normális kaját tekintve, mint pl. krumpli, sonka, sültoldalas, rántott hús, sült padlizsán, sütemény. De mondjátok meg Zsoltnak és Elemérnek, hogy le lehet ülni két városi fiú közé, mivel azok csak kávén élnek. Az ő kajájukkal, meg a sajátunkkal aztán már ki lehet bírni délig, mert akkor újra enni adnak.
Nem csoda, hogy ezek a városi fiúk nem sokat bírnak gyalogolni. Naponta kimegyünk "erőltetett menetre", ami az őrmesterünk szerint hosszú gyaloglás, hogy megkeményítsen bennünket. Ha úgy gondolja, ám legyen, nem az én dolgom, hogy mást mondjak, de ezek az "erőltetett menetek" kb. olyan hosszúak, mint a postaládánk a tanyánktól. Aztán persze a városi fiúknak feltöri a bakancs a lábát, és mind teherautón megyünk vissza a laktanyába.
A vidék szép errefelé, de félelmetesen lapos. Az őrmester egyébként olyan, mint a tanár az iskolában, állandóan kötözködik. A százados olyan, mint az iskolaigazgató. Az őrnagyok és ezredesek csak mászkálnak erre-arra és ráncolják a homlokukat. Egyáltalán nem zavarnak senkit.
A következőtől biztosan halálra röhögi magát Zsolt és Elemér bátyám:
Elkezdtem kapni a kitüntetéseket a lövészeteken, fogalmam sincs, hogy miért. A célpont közepe majdnem akkora mint egy mókus feje, és nem mozog. Ráadásul vissza sem lő, mint nálunk a Fodor fiúk. Csak kényelmesen feküdni kell, és eltalálni a fekete kört. Még csak nem is nekünk kell betölteni a töltényeket: kapjuk dobozszám.
Aztán itt van ez közelharc gyakorlatnak nevezett dolog. Birkózni kell a városi fiúkkal. Nagyon vigyáznom kell velük, mert igen könnyen törnek. Ez egyáltalán nem olyan, mint amikor otthon az öreg bikával birkózunk. Úgy néz ki, hogy én vagyok a legjobb, kivéve Pál Csabit, aki Eger-ből jött. Őt csak egyszer vertem meg. Ugyanakkor vonult be mint én, de én csak 64 kiló és 152 cm magas vagyok, ő meg 136 kiló és 190 cm.
Bárhogy is, mondjátok el Zsoltnak és Elemérnek, hogy siessenek és jöjjenek, mielőtt más fickók megneszelik ezt a jó helyet!
Szerető lányotok, Klára.😂😂😂㈳4;

Edeke2025. január 15. 08:06

🍷🍷🍷
A Helsinki-Toronto járat 400 utassal és mindössze 200 ebéddel telt meg. Hibázott a légitársaság, nehéz helyzetben volt a személyzet. Egy intelligens légiutaskísérő azonban előállt egy ötlettel. Körülbelül 30 perccel a felszállás után bejelentette:
"Hölgyeim és uraim, nem tudom, hogy történhetett ez, de 400 utas van a fedélzeten, és csak 200 ebéd! " "Aki van olyan kedves, hogy másért lemond az ételről, az egész repülés során korlátlan mennyiségű bort kap ingyen. ”
Következő bejelentése 6 órával később történt: "Hölgyeim és uraim, ha valaki meggondolná magát, még mindig van 200 ebédünk! "
🍷🥰

Edeke(offtopic)2024. szeptember 15. 06:59

@Zotyo1966: köszi, ahonnan loptam nem volt feltüntetve🙃

Zotyo19662024. szeptember 15. 06:25

@Edeke:
Kicsit kibővítem eme „mesét”.

Csaba Zoltán: Jóízűen

Edeke2024. szeptember 14. 21:40

""Magyar mese....
Hol volt hol nem volt, volt egy varrónő.
A magyar varrónőhöz bekopogott a magyar kovács és vett tőle egy Bocskait. Magyart!
A varrónő a pénzből elment a magyar henteshez és vett tőle húst meg kolbászt. Magyart!
A hentes a pénzből elment a magyar gazdához és vett tőle disznót. Magyart!
A gazda a pénzből elment a magyar pékhez és vett tőle kenyeret. Magyart!
A pék a pénzből elment a magyar molnárhoz és vett tőle búzát. Magyart!
A molnár a pénzből elment a magyar szövőhöz és vett zsákokat. Magyart!
A szövő a pénzből elment a magyar kendercsinálóhoz és vett kendert. Magyart!
A kendercsináló a pénzből elment a magyar kőműveshez, hogy csináljon neki házat. Magyart!
A kőműves a pénzből elment a magyar ácshoz, hogy készítsen neki tetőt. Magyart!
…és így telt múlt az idő és gyarapodtak a tisztes magyar emberek.
Aztán az egyik nap megjelent egy furcsa üzlet, furcsa felirattal, az ajtóban egy apró, sárga, mosolygós emberkével. Itt olcsó volt minden.
Aztán a pénzt idehozta a varrónő, a kovács, a hentes, a gazda, a pék, a molnár, a szövő, a kendercsináló, a kőműves, az ács, és mindenki.
És az apró, sárga, mosolygós mit csinált a pénzzel?
Elvitte a hazájába, hogy újra és újra ipari hulladékokat tudjon előállítani kapzsi és ostoba embereknek.
…és így telt múlt az idő, és a tisztes emberek elszegényedtek, mert már nem jártak egymáshoz.
A varrónő eladta a varrógépét, a kovács eladta az üllőjét, a hentes eladta a késeit, a gazda eladta a földjeit, a pék lebontotta a kemencéjét, a molnár bezárta a malmot, a szövő kidobta a szövőszékét, a kendercsináló öngyilkos lett, a kőműves alkoholista lett, az ács meg elkallódott, és tönkrement mindenki.
Aztán jöttek idegen emberek és gyárakat építettek.
Aztán a varrónő fröccsöntő üzembe dolgozott, a kovács csavarozott szalagon, a hentes játékokat rakott össze, a gazda az idegen ember földjét művelte, a pék krumpli csipszet sütött, a molnár életbiztosítással szaladgált, a szövő marketinges lett, a kendercsináló, mint tudjuk már nem él, a kőműves még többet ivott, az ács még mindig nincs meg, és mindenki dolgozott keményen, MÁSNAK, egy kocka alakú gyárakban, amin nincs ablak, napi 12 órában, 3 műszakban,létminimumért.
Tanulság???`

Edeke2024. szeptember 6. 15:44

A francia filmsztár, Marina Vlady elvitte alkoholbeteg férjét, az orosz költő és dalnok Viszockijt az éppen Párizsban tartózkodó dalai lámához azzal, hogy segítsen kigyógyulni az alkoholizmusából. A láma ezt a történetet mesélte el Viszockijnak: Egy fiatal szerzetes elmegy egy özvegyasszony háza előtt. Az asszony becsalja és bezárja a házba, majd így szól: Csak akkor engedlek ki, ha szeretkezel velem, vagy ha bort iszol, vagy ha leölöd a kecskémet. A szerzetes nagy bajban van, nem tudja, mit válaszoljon. Szüzességi fogadalmat tett, tehát nem szeretkezhet. Józanságot fogadott, tehát nem ihat bort, és főleg nem törhet senkinek és semminek az életére. De választania kell. Hosszas gondolkodás után úgy dönt, hogy bort iszik, úgy vélvén, hogy talán ez a legkisebb bűn. A szerzetes megitta a bort, aztán szeretkezett az asszonnyal és leölte a kecskét. (Marina Vlady Szerelmem, Viszockij című könyvéből)

Edeke2024. szeptember 4. 06:01

Az idős bácsi tábláján a következő árak voltak feltüntetve:
1 dinnye: 3 forint
3 dinnye: 10 forint
Egy fiatalember megállt és vett 3 dinnyét, egyesével, 3-3 forintért. Ahogy elsétált, még önelégülten visszaszólt: „Hé öreg, tudod, hogy 3 dinnyét vettem 9 forintért 10 helyett? Talán mégsem kellene üzletelned, ha nem értesz hozzá!”
A bácsi erre elmosolyodott és csendesen motyogott maga elé: „Az emberek viccesek, mindig 3 dinnyét vesznek 1 helyett, mégis ők akarnak tanítani engem...”

Edeke2024. augusztus 5. 06:00

Amikor 1948. augusztus 4-én, a londoni olimpián Takács Károly sportlövő átvette Sigfrid Edström NOB-elnöktől az aranyérmet, egy angol újságíró észrevett valami furcsát. „Bal kézzel fogott kezet. Ez talán valami magyar szokás” – mondta. „Nem, uram – szólt közbe a Nemzeti Sport tudósítója –, a mi világbajnokunknak nincs jobb keze. Bal kézzel lő, és azt használja kézfogásra is.” „Akkor szerencse, hogy nem azt a kezét vesztette el, amelyet a lövéshez használ” – válaszolt az angol. „Nem, uram – jött a felelet – Takács jobbkezes volt, amikor egy robbanás következtében elvesztette a jobb kezét.” „El tudom képzelni, hogy milyen sokat gyakorolt, amíg meg tudott tanulni bal kézzel lőni” – ámuldozott az angol újságíró. „Sérülése után fél évvel Takács már bal kézzel lőtt a világbajnokságon” – hangzott a válasz. A 38 éves sportoló különleges körülmények között nyerte meg a gyorspisztoly versenyt Londonban, és különleges körülmények között jutott el az olimpiáig. Versenyzőként és edzőként egyaránt a világ legeredményesebb sportlövői közé tartozott, kitartásával pedig ma is minden balesetben sérült ember példaképe lehet.

1910-ben született egyszerű körülmények között élő budapesti családban. A háború, a forradalom és az ellenforradalom egymást követő éveiben bőven volt alkalma fegyveres katonákat látni, talán ezért volt már az elemi iskolában is szenvedélye a céllövés. Hamar kiderült, hogy rendkívül biztos kézzel, pontosan lő, de a sportlövészet úri passzió volt, sem alacsony származása, sem a család anyagi helyzete nem tette lehetővé, hogy valamelyik előkelő lőegyletben fejleszthesse a képességeit. Más lehetősége nem volt rá, hogy a sportot gyakorolhassa, mint a hivatásos katonai pálya. Kamaszként tiszthelyettesi iskolába íratták, így a Honvéd versenyzőjeként indulhatott a versenyeken. Bár a birkózással, súlyemeléssel, futással és síeléssel is próbálkozott, mindig a lövészetet tekintette legfontosabb céljának. Iskolái befejezése után őrmesteri rangban, fegyvermesterként teljesített szolgálatot, s már húsz éves kora előtt a hadsereg egyik legjobb lövészének számított.

Mivel munkája és a hobbija is a lőtérhez kötötte, minden lehetséges lőfegyvert kipróbált. Magányosan készült a versenyekre, sokszor reggeltől estig gyakorolt. 1932-ben ő is a rádiót hallgatva szurkolt a Los Angeles-i olimpián induló magyar lövészeknek, köztük az aranyesélyes Barát-Lemberkovits Antalnak. A magyar sportoló végig vezetett a pontversenyben, amikor megzavarták, és az utolsó körben tévedésből az ellenfél céltáblájába eresztett egy tízes találatot. Ha a golyó jó helyre kerül, olimpiai bajnoki lett volna, így azonban csak 18. helyen végzett, s elkeseredésében fel is hagyott a sporttal. Takács ezután két célt tűzött ki maga elé: kijutni a soron következő olimpiára, és megtanulni kizárni a külvilágot, hogy semmilyen különleges körülmény ne terelhesse el a figyelmét a lőtábláról. Arra kérte katonatársait, hogy lármázzanak, amíg célra tart – így gyakorolta az összpontosítást.

A következő években több hazai versenyen kiválóan szerepelt a különböző fegyvernemekben, pisztolylövésben pedig az ország egyik legjobbjának számított. Eredményei alapján egyértelmű volt, hogy ott a helye az 1936-os berlini olimpiai keretben. Az utolsó pillanatban közölték vele, hogy mégsem indulhat: az ódivatú magyar katonai szabályzat csak tiszteknek adott lehetőséget az olimpiai részvételre, tiszthelyetteseknek nem. Kivételt az ő kedvéért sem tettek. Óriási csalódás volt ez neki, különösen azért, mert Berlinben a sportlövészet minden aranyérmét svéd és német altisztek nyerték, rosszabb eredményekkel, mint amit ő itthon produkált. Elhatározta, hogy a következő olimpiáig megszerzi a tiszti fokozatot. Egy szegedi gyalogsági elitalakulathoz került kiképző őrmesternek, s közben felvételt nyert a Ludovika Akadémia tiszti tanfolyamára is. Továbbra is jól szerepelt a magyar versenyeken, és úgy tűnt, ezúttal semmi nem hátráltatja olimpiai kvalifikációját. 1938 nyarán újságcikk jelent meg arról, hogy ő képviseli Magyarországot a Budapesten megrendezett nemzetközi lövészversenyen. Néhány nappal ezután majdnem fel kellett adnia mindent.

Egy szegedi hadgyakorlaton vett rész, amikor a végzetes baleset történ. Egy kézigránát szétszerelés közben felrobbant a jobb kezében, amit így csuklótól lefelé amputálni kellett. Ez nemcsak a sportkarrierjének jelentette a végét: rokkantként a hadseregből is le akarták szerelni. Takács eldöntötte, hogy nem adja fel. A lábadozás idejét nem a kórházban, hanem a lőtéren töltötte, még aludni sem járt haza. Néhány hónap alatt megtanult bal kézzel lőni. Elöljárói megdöbbentek, amikor meglátták a telibe talált lőlapokat. Kérvénnyel fordultak a kormányzóhoz, hogy Takács „testi fogyatékosként” is maradhasson a honvédség kötelékében. 1939 tavaszán megjött a válasz: „Takács Károly ht. őrmesternek a tényleges szolgálatban kivételes kegyelemből való meghagyását engedélyezem: Horthy.”

A kivételes kegyelmet igyekezett megszolgálni: még abban az évben első helyezést ért el az országos gyorstüzelő pisztoly versenyen, majd a luzerni világbajnokságon csapatban is aranyérmet szerzett Magyarországnak. Tiszti kinevezését is kilátásba helyezték, így adminisztratív akadálya sem volt, hogy részt vehessen az 1940-es olimpián. Keményen készült, hamarosan azonban ismét szertefoszlottak az álmok: nyilvánvalóvá vált, hogy a háború miatt a világversenyt nem rendezik meg, pár év múlva pedig a következő olimpia reménye is szertefoszlott. Takács, miközben a háborúban hivatásos tisztként teljesített szolgálatot, újra és újra megvédte országos bajnoki címét. Sportkarrierje az új rendszerben is egyenesen ívelt felfelé, a világháború után a Budapesti Honvéd versenyzőjeként három fegyvernemben is verhetetlennek bizonyult.

Takács Károly magányosan készült a versenyeire, tanítványokat nem vállalt. Volt, aki azzal vádolta, hogy félti az eredményeit és meg akarja tartani magának technikáját. Pedig a legfőbb titka a kitartó szorgalom volt. „Hallatlan szigorú, következetes volt önmagához is. – emlékezett rá egy sporttársa. Az egyik bukaresti versenyen hivatalosak voltunk román versenyzőtársunk születésnapjára. Este autóval jöttek értünk, már dudált a kocsi a szálló előtt, de Károly egyre csak késett. Azután felmentem érte a szobájába. A sürgetésre így válaszolt: »Nagyon gyengén lőttem ma, ezért 2500 célra tartással büntettem magam, így nem mehetek ünnepelni.« S hogy ez a rendkívül unalmas, több mint kétórás 2500 célra tartás mit jelent, milyen erőkifejtést követel, azt csak egy sportlövő tudja."

1948-ban, 12 évvel azután, hogy kihagyták az olimpiai keretből, végre utazhatott. A londoni játékokon hamar kiderült, hogy a gyorstüzelő pisztolylövés versenynek három esélyese van: az 1936-ban aranyérmet szerzett svéd Ullman, az argentin Valiente, és a magyar Takács. Az első napon 286 körrel holtverseny alakult ki hármuk között, ezért a másnapi döntőt soha nem látott, felfokozott érdeklődés kísérte – más sportágak olimpikonjai is ott tolongtak a nézőtéren. Takács vezetett, ám az utolsó előtti körben majdnem búcsúznia kellett az aranytól. Vele is hasonlóan fatális baleset történt, mint 16 évvel korábban az elődjével: még mielőtt célzott volna, véletlenül elsült a pisztolya. Az argentinok azonnal óvást jelentettek be, szerintük a lövés érvényes volt. A magyar MOB-küldöttség pedig az óvást óvta meg. Mindenki idegesen lobogtatta a szabálykönyvet, a hangos vita fél óráig tartott. Csak egyetlen ember maradt nyugodt: Takács Károly, aki ezalatt némán gyakorolta a célra tartást.

Mivel már sötétedett, a zsűri úgy döntött, hogy lőjön, és majd később elbírálják az argentin óvást. A jelenlévők biztosak voltak benne, hogy ekkora feszültség után, ráadásul óriási hangzavarban lehetetlen lesz jól lőni. Egyesek már gratuláltak is az argentin versenyzőnek. Takács azonban pont a hasonló helyzetekre készült éveken át, egyáltalán nem zavarták a külső körülmények. Fogta a fegyverét, célzott, és ötször talált a tízesbe. Eredménye nemcsak az olimpiai győzelemhez volt elég: tíz körrel jobb volt az addigi világrekordnál is. Újabb hosszú percek teltek el, mire a NOB végre meghozta döntést: a magyar sportlövő pontjai érvényesek, az óvást elutasították. Az eredményhirdetést követően a riporterek lerohanták Takácsot, mindenki tőle kért nyilatkozatot. Ekkor is csendben maradt. A zakója belső zsebéből kivett egy papírt, amire előző este megfogalmazta győzelmi nyilatkozatát és átadta az újságíróknak. „Biztos voltam benne, hogy megnyerem – mondta. A verseny előtt volt időm bőven, ezt a nyilatkozat megírására használtam fel. Nem szeretek kapkodva beszélni."

Később sem a bőbeszédűségéről vált híressé. Újabb négy évig edzett a maga építette lőpályán Tatán, hajnaltól késő estig gyakorolt. Egy valamiben azonban megváltozott: elkezdett fiatal tanítványokat gyűjteni maga köré. Innentől fontosnak érezte, hogy átadja tudását a következő generációnak. Legtöbbet a középiskolás Kun Szilárd felkészítésével foglalkozott, céljának tekintette, hogy tanítványa vele együtt ott lehessen Helsinkiben az 1952-es olimpián. Az addigi magányos edzésmódszert ezért új elemekkel egészítette ki. Tanítványai kedvéért kitalálta a „Takács-focit”: két téglából kaput készített a lőtéren, amelybe egy földre helyezett konzervdobozt kellett lövésekkel bekergetni. Emellett a bemelegítések során a világon ő alkalmazott elsőként speciális szemgyakorlatokat a pontosabb célzás érdekében. A legfontosabb feladatának azonban azt tekintette, hogy tanítványait is képessé tegye a külső körülményt kikapcsolására, hogy minden idegszálukkal a lövésre tudjanak összpontosítani. „Akinek nincsenek jó idegei, az ne menjen céllövőnek” – vallotta.

A felkészítés megtette a hatását, Takács mellett a 17 éves Kun Szilárd is bekerült az olimpiai keretbe. A sajtó és a magyar közönség is Takácstól várta az eredményeket, de őt a sajátjánál is jobban érdekelte tanítványa sikere. Egyikük sem indult jól. Helsinkiben fedett lőtéren folyt a verseny, ezért a megszokottnál sötétebbek voltak a lőállások, a célalakok is 25 centiméterrel lejjebb kerültek, mint a szokásos edzőpályán. Ráadásul ez a mezőny sokkal felkészültebb volt, mint a négy évvel korábbi. Takács első nap hiába ért el jobb eredményt, mint Londonban, pontszáma csak az ötödik helyre volt elég. Tanítványa még rosszabbul szerepelt, a kieséshez közeli, tízedik helyről várta a másnapi döntőt. Kun kétségbe esett, az is megfordult a fejében, hogy feladja. „Holnap már olimpiai tapasztalattal a hátad mögött fogsz lőni” – vigasztalta 42 éves sporttársa. A papírforma a döntő előtt teljesen felborult, a nem sokkal korábban Oslóban lebonyolított világbajnokság győztese például izgalmában nullát lőtt. Takácsot megrohamozta a sajtó: „Mi lesz, ha nem hozza a tőle elvárt aranyérmet?” Óvatosan nyilatkozott: „Nagyon erős a mezőny. Az eredményemmel elégedett vagyok, de holnap mindenképpen erősíteni akarok.” Mester és tanítványa beszélgetéssel töltötte az estét.

Másnap minden versenyző ideges volt a szokatlan pálya miatt, a mindent eldöntő verseny előtt csak Takács és Kun Szilárd sétálgatott nyugodtan. „Most már nem izgulok úgy mint tegnap. Elvégre itt is lehet jól lőni nemcsak otthon” – nyilatkozott a fiatal sportoló, majd bebizonyította, hogy komolyan gondolja: aznap jobb pontot ért el, mint a mestere. „Nagyon jól lőttél, ha tegnap is így lőttél volna, már biztosra venném, hogy te vagy az olimpiai bajnok” – mondta Takács, majd ő is rajthoz állt. A rosszul megvilágított pályán tíz körrel múlta felül előző napi teljesítményét, és ezzel nemcsak a lemaradását hozta be, hanem a győzelmét is bebiztosította. A második helyért Kun Szilárd versenyzett a román Lichiardopollal. Holtverseny alakult ki, ezért 15 lövéses sorozattal kellett megállapítani az elsőséget. A 15 lövés után az állás továbbra is döntetlen volt, újabb sorozat következett. Az idegjátékot mesterétől elsajátított hidegvérrel végül Kun nyerte, egyetlen találattal. Takács az éljenző közönség és az újságírók előtt megölelte tanítványát, majd a zsebébe nyúlt, és ismét elővette előre megírt nyilatkozatát. Ebben nemcsak a saját maga első helyét köszönte meg, hanem Kun második helyezését is.

Takács Károly még Helsinkiben bejelentette, hogy a következő olimpián már tanítványa hozza az aranyérmet – feltéve, ha sikerül legyőznie őt. A hazai közvélemény is újabb olimpiai győzelmet várt tőlük. Egyiküknek sem sikerült. Melbourne-ben Takács csak a nyolcadik helyet tudta megszerezni, Kun előtte végzett, a hatodik helyen. Kései pályakezdése miatt a többi sportlövőhöz képest kevesebb idő jutott neki a világversenyeken. Még szerzett egy-egy bronzérmet egy Európa- és egy világbajnokságon, legendás kötélidegzete is megmaradt, de reflexei már nem voltak olyan jók, mint fiatal korában. Lassacskán visszavonult az aktív sportolástól. Pályafutása során így is összesen 26 alkalommal volt válogatott, 35 egyéni és csapatbajnokságot nyert. Olimpiai csúcsot és világcsúcsot állított fel gyorstüzelő pisztollyal, országos csúcsot három másik fegyvernemben.

A lőpályát élete végéig nem hagyta el, 1962-től a Honvéd mesteredzőjeként dolgozott tovább. Tehetséges tanítványok százai kerültek ki a kezei közül. Ha közülük valamelyik elcsüggedt, megmutatta neki a 30-as években gyártott WaltherOlimpia típusú gyorstüzelő pisztolyát, amelynek csövét rovátkák borították, s minden rovátka egy-egy hosszú gyakorlással megharcolt győzelmet jelentett. A fiatalok közül Hammerl László a 64-es tokiói olimpián aranyérmet szerzett, Orbán László pedig a 80-as moszkvai olimpián bizonyított. Az ő sikerét már nem érte meg mestere. Takács Károly, aki soha életében nem dohányzott, s még a szobából is kiment, ha valaki rágyújtott, 65 éves korában tüdőrákot kapott. 1976-ban halt meg Budapesten.

A 2012-es londoni olimpián a sporttörténet néhány kiemelkedő hőséről ideiglenes metrómegállót neveztek el. A félkezű magyar sportlövő is köztük szerepelt. „Úgy gondolom, nem vagyok különösen tehetséges – mondta sikerei csúcsán. – A szorgalomnak köszönhetem a sikert.”

Edeke2024. augusztus 2. 08:17

Az orvosi egyetemen a professzor odafordult egy diákhoz, és megkérdezte:
- Hány vesénk van?
- Négy - válaszolta a diák.
- Négy? - replikázott az arrogáns professzor, aki azok közé tartozik, akik élvezettel tapossák el a diákok hibáit. - Hozz egy bála füvet, mert van egy szamár a teremben - parancsolta a tanár a segédjének.
- És egy csésze kávét nekem - mondta a megkérdezett tanuló a tanársegédnek.
A tanár dühös lett és kitette a tanulót az osztályból. A diák egyébként Aparicio Torelly Aporelly (1895-1971) humorista volt, akit inkább "Itararé bárójaként" ismertek.
Mielőtt a tanuló elhagyta a termet, így javította ki a dühös tanárt: - Azt kérdezte, hány "vesénk" van. Nekünk négy van: kettő az enyém és kettő az öné. A "nekünk van" kifejezés ugyanis többes szám. Jó étvágyat a bálához!
Az élet sokkal több megértést igényel, mint tudást. Néha az emberek, amikor egy kicsit több tudással rendelkeznek (vagy azt gondolják, hogy rendelkeznek), úgy érzik, hogy joguk van másokat lebecsülni.

Edeke2024. július 19. 15:07

Képzeljük el Sylvester Stallonét, aki 26 évesen teljesen le van égve anyagilag. Álma a színészet és a film. De már csak egy pár lyukas cipője és két nadrágja van, mégis fáradhatatlanul a sikerről álmodik. Szörnyű körülményei közepette volt egy hűséges társa: Butkus, a szeretett kutyája, aki vele együtt viselte az éhséget és a nélkülözést
De a küzdelem egyre fokozódott. Stallone, aki már ennivalót sem venni, sem magának, sem Butkusnak, szívszorító döntésre kényszerült, eladta hűséges barátját mindössze 40 dollárért. Ez a kétségbeesésből fakadó áldozatot ki hogyan értékeli: tükrözte Stallone álmainak könyörtelen hajszolását, vagy éppen végső kétségbeesését.
Aztán megtörtént a csoda, sikerült a Rockynak stúdiót találni. Eladta a forgatókönyvet amely meghatározta egész karrierjét.
A forgatókönyvért kapott pénzből hat hónappal később megpróbálta visszaszerezni Butkus-t. A sors azonban kegyetlenül játszott: az új tulajdonos 15 000 dollárt követelt a kutyáért. Stallone nem tántorodott el, és habozás nélkül kifizette a tetemes összeget. Ez nem csak egy háziállatról szólt, hanem arról, hogy visszaszerezze lelke egy darabját.
Rocky az Oscar-díjig emelkedett, Stallone és Butkus örökre újra egymásra találtak. A kutya szerepelt a Rockyban éa még további két filmben is megosztotta a reflektorfényt.
Toochee

csillogo2024. június 14. 08:42

Igen, jó a tehenes... nagyon... @Edeke: lájk!  :)

Edeke2024. június 13. 22:44

Egyszer a gazda azt mondta kiskorú gyerekeinek: „Amikor nagyobbak lesztek, elárulom nektek az élet egyik titkát.” Amikor a legidősebb 12 éves lett, megkérdezte mi az élet titka? Az apa így válaszolt:
- Fiam ez: A tehén nem ad tejet!
- Mit értesz ez alatt? - kérdezte a fiú értetlenül.
- Figyelj, a tehén NEM AD tejet. Ki kell fejni. Fel kell kelni reggel 4-kor, ki kell menni a mezőre, át kell menni a trágyával teli pajtán, le kell ülni, le kell tenni a vödröt és helyesen kell végezni a fejési műveletet.
Ez az élet titka: a tehén NEM AD tejet!
Van egy generáció, amely azt hiszi, hogy a tehenek tejet adnak. Azt hiszik, hogy a dolgok automatikusan jönnek, ráadásul ingyen. AKAROK / KÉREK / KAPOK. Vannak emberek, akik azt hiszik, hogy a tehenek tejet adnak. Nem, a tehenek csak trágyát adnak. A tejért meg kell dolgozni. A dolgok automatikusan jönnek ingyen? NEM! Az élet nem arról szól, hogy akarsz, kérsz és kapsz. Amit kapsz, az az erőfeszítésed eredménye. A boldogság az erőfeszítés terméke. Az erőfeszítés hiánya csalódáshoz vezet. Ezért ne felejtsd el megosztani ezt a titkot a gyerekeiddel. Ne hagyd, hogy elhiggyék, hogy az állam vagy a szülők mindent megadnak nekik. A tehenek NEM „adják” a tejet! Ki kell érdemelni!

Edeke2024. május 28. 12:46

Egy Airbus 380-as repülőgép úton van az Atlanti-óceánon át. Következetesen 800 km/h sebességgel repül 30 000 láb magasságban, amikor hirtelen megjelenik egy Eurofighter Tempo Mach 2-vel.

A vadászgép pilótája lelassít, elrepül az Airbus mellett, és rádión üdvözli az utasszállító pilótáját: "Airbus, unalmas repülés, ugye? Most pedig nézz ide!"

A hátára fordítja a repülőgépét, felgyorsít, áttöri a hanghatárt, gyorsan szédítő magasságba emelkedik, majd lélegzetelállító zuhanásban szinte a tengerszintig süllyed. Visszafordul az Airbus mellé, és megkérdezi: "Na, milyen volt?".

Az Airbus pilótája válaszol: "Nagyon lenyűgöző, de ezt figyeld!"

A sugárhajtású repülőgép pilótája figyeli az Airbust, de nem történik semmi. Továbbra is egyenesen repül, ugyanolyan sebességgel. Negyedóra múlva az Airbus pilótája rádión megkérdezi: "Na, milyen volt?

Zavarodottan kérdezi a sugárhajtású pilóta: "Mit csináltál?".

Az AirBus pilótája nevet, és azt mondja: "Felálltam, kinyújtóztattam a lábam, kisétáltam a repülőgép hátsó részébe, hogy használjam a mosdót, majd vettem egy csésze kávét és egy csokis süteményt.

A történet tanulsága a következő: Amikor fiatal vagy, a sebesség és az adrenalin nagyszerűnek tűnik. De ahogy öregszel és bölcsebb leszel, megtanulod, hogy a kényelem és a nyugalom sokkal fontosabb.

Ezt hívják S.O.S.-nek (Slower, Older and Smarter): Lassabban, Idősebben és Okosabban.

Minden barátomnak ajánlom, akik hozzám hasonlóan, idősebbként mostanra rájöttünk, hogy ideje lassítani és élvezni a hátralévő "utazást".

Edeke2024. május 17. 06:01

Most nem értem ezt, de tényleg. Egy tizes skálán mennyire nemnormàlis a filozófus?

Az épp arra sétáló Szókratész, hallván a kiáltozást megszólította az üldözőt. – Ki után futsz? – Egy gyilkos után, akit a törvény kezére kell adni. – Gyilkos – csodálkozik Szókratész. – És mit értesz ezen? – Micsoda kérdés ez? Hát egy embert, aki öl. – Ahá, szóval egy mészárost. – Nem. Egy embert, aki egy másik embert öl meg. – Ahá, szóval egy harcost. – Dehogy is. Egy embert, aki egy másik embert ölt meg békeidőben. – Ahá, szóval egy hóhért! – Ugyan, dehogy. Egy embert, aki egy másik embert ölt meg a saját lakásán. – Ahá, szóval egy orvost! Erre emberünk dühösen dobbantott a lábával, és mérgesen rászólt Szókratészra: – Vén szamár! És ész nélkül futott a gyilkos után.

Edeke2024. május 1. 06:28

Nagy Sándor, a makedón uralkodó becsülte az aranyat, értékelte a hatalmat, tisztelte az erőt, de a legtöbbre a bölcsességet tartotta. Egy alkalommal* Korinthosz felé utazott, s megtudta, Diogenész is ott tartózkodik. Szétküldte hát kémeit, tudakozzák meg, merre találja a filozófust. Meg is lelte őt, amint az áldott hellászi nap merengető fényében a hordóját enyvezte. – Én vagyok Nagy Sándor. – Én pedig Diogenész, de ezt úgyis tudod, különben nem küldtél volna a nyakamra szimatolókat, s nem jöttél volna ide. – Nem félsz tőle? – Jó ember vagy? – Az vagyok. – Ó, tehát ki félne a jótól? – Látom, Diogenész, sok mindenben szűkölködöl. Kérj tőlem akármit, és én teljesítem. – Ha nem esik nehezedre, állj kissé odább, mert megfosztasz a nap sugaraitól. – Valóban nincs szükséged semmire? – Mondd meg nekem, Sándor, akit mindenki Nagynak nevez, ki a gazdagabb? Az-é, akinek nincs egyébre szüksége, mint egy kopott tarisznyára, vagy az-é, aki egész életében töri magát, föláldozza a nyugalmát, a kényelmét, s naponta veszedelmekbe sodródik, hogy még egy birodalommal többet tudjon magáénak? Hát nem több-e egy koldustarisznya, amivel megelégszik tulajdonosa, mint a száz birodalom, amihez hiányzik a százegyedik

Edeke(offtopic)2024. április 29. 03:52

@orpheus3535: so- so

orpheus3535(offtopic)2024. április 28. 06:40

@Edeke: Eme írás tanulsága, hogy sok a beteg állat, és hogy:

"Mi mindig mindenről elkésünk...
Meghalni se tudunk nyugodtan...
Késő az álmunk, a sikerünk,
Révünk, nyugalmunk, ölelésünk.
Mi mindig mindenről elkésünk."

Edeke2024. április 26. 16:58

@csillogo: lájk

csillogo2024. április 26. 13:00

@Edeke: lájkokat írok ide! Gondolom jól elfér - ehelyütt!  :)
Elkezdtem szeretni magam - jó, ha öntudatunkra ébredve a kezdetektől... és ez nem önzőség, határokat, a nyújthatóságot, amit elvárunk másoktól, mi magunk is gyakoroljuk... mindnyájan értékesek vagyunk! Mindenki másban tűnhet ki!
A boldogság választás!  :)