De mi ebből a tanulság?

Attila_the_hun2019. szeptember 11. 21:57

@Twilight: Mi a legjobb? Mitől lesz valami az, illetve mitől nem az? Ember esetében erre (szerintem) lehetetlen választ adni. A lentebbi mondatod alapján kérdezem.

Edeke2019. szeptember 9. 12:35

Kislány olvasgat a repülőn, mire a mellette ülő ateista hozzáfordul:
- Tudod kislány, az idő gyorsabban múlik, ha beszélgetsz az utastársaddal.
Erre a kicsi hölgy összecsukja a könyvét, és udvariasan válaszol.
- Rendben. Miről szeretnél beszélgetni?
- Mondjuk beszélhetnénk arról, hogy nincs semmilyen Isten, se mennyország, se karma, se élet a halál után! - dobja fel a témát, kárörvendő mosollyal az ateista.
A kislány elgondolkodik, és így szól:
- Rendben, de előtte hadd kérdezzek én valamit. A lovak, a tehenek és az őzikék is nagyjából ugyanazt legelik, igaz? Füvet. Akkor miért van az, hogy a lovak gombócokat kakilnak, a tehenek nagy lepényt, az őzek meg apró pici bogyókat hagynak maguk után?
Az ateista szemmel láthatóan meglepődik. Kikerekedett szemekkel csak annyit válaszol:
- Fogalmam sincs.
Erre a kislány:
- Nos, akkor már csak az a kérdés maradt, hogy mitől érzed magad olyan okosnak, hogy Istenről, mennyországról, karmáról, vagy halál utáni életről beszélj nekem, mikor még a sz@rhoz sem értesz!

Edeke2019. augusztus 6. 06:07

Egy kisfiú a nyári vakációra falura utazik a nagyszülőkhöz, egy hét múlva azt mondja nagyapjának:
- Nagypapa, itt olyan szép tiszta a levegő, tiszta a víz és minden olyan nyugodt. De a lányok "nagyon öltözöttek".
Nagyapja kivesz a zsebéből két cukorkát, az egyik celofánba csomagolva, a másik anélkül.
- Válassz egyet.
Az unokája a celofánnal becsomagoltat választja, mire a nagyapja kérdi:
- Miért ezt választottad?
- Mert ez a tisztább.
- Látod... így van ez a lányoknál is...
____

Edeke2019. július 23. 17:36

@Twilight: 😂

Twilight2019. július 23. 17:01

@Edeke: de mindig a nő választ....

Edeke2019. július 23. 16:58

@Twilight: ezért van esélye sok nőnek....
( természetesen csak a magas labda miatt...)

Twilight2019. július 23. 16:48

@Edeke: Persze, mert a nők mindig a legjobbat akarják, a pasik meg nem olyan igényesek. 😊

Edeke2019. július 23. 16:31

Megnyílik egy új üzlet, ahol a nők férjet vásárolhatnak maguknak.
A bejáratnál az alábbi utasítás olvasható:
- Az üzletet csak EGYSZER látogathatják meg.
- 6 emelet van, a férfiak tulajdonságai emeletenként javulnak.
- Bármelyik férfit kiválaszthatják az adott emeleten, vagy felmehetnek a következő szintre.
- Elõzõ emeletre visszamenni nem lehet.
Egy hölgy úgy dönt, hogy kipróbálja az üzletet, és partnert keres magának.
Az elsõ emelet ajtaján a következő felirat várja: "Ezeknek a férfiaknak van munkája" A nõ úgy dönt, hogy megnézi a következő emeletet.
A második emelet ajtaján ez áll: "Ezeknek a férfiaknak van munkája és szeretik a gyerekeket." A nõ továbbmegy.
A harmadik emeleten: "Ezeknek a férfiaknak van munkája, szeretik a gyerekeket és félelmetesen jóképűek" Wow, gondolja a nõ, és továbbmegy.
A negyedik emeleten: "Ezeknek a férfiaknak van munkája, szeretik a gyerekeket, félelmetesen jóképûek és segítenek a házimunkában"
Hihetetlen, gondolja a nõ, nehezen áll ellen a kísértésnek, de valami ara készteti hogy továbbmenjen.
Az ötödik emelet: "Ezeknek a férfiaknak van munkája, szeretik a gyerekeket, félelmetesen jóképuek, segítenek a házimunkában és romantikusak!"
Úgy dönt, hogy benyit, de az utolsó pillantban megtorpan és felmegy a hatodikra.
Az ajtó ezt találja: "Ön a 31.456.012-es számú látogató. Ezen a szinten nincsenek férfiak, csak azért van, hogy bebizonyítsuk, hogy a nõk sosem elégedettek. Köszönjük a látogatást.
Az utca szemközti oldalán egy hasonló üzlet nyílik, ahol a férfiak kereshetnek maguknak asszonyt.
Az elsõ emeleten vannak a nõk akik szeretik a szekszet.
A másodikon a nõk akik szeretik a szekszet, és nem bánják ha a férjük idõnként elmegy sörözni a cimbikkel.
A harmadik, negyedig, ötödik, hatodik emeleten még SENKI sem járt...
 :D  :D  :D

Edeke2019. július 19. 19:47

@Molnar-Jolan: 🎩

Molnar-Jolan(offtopic)2019. július 19. 16:03

@Edeke: Már annak is örülj, ha nem vesznek tőled el néhány millát.

Edeke(offtopic)2019. július 19. 15:22

@Molnar-Jolan: pedig ez volt az utolsó reményem....

Molnar-Jolan(offtopic)2019. július 19. 13:09

@Edeke: Csakhogy a szép magyar nők idegenben árulják testüket, a magyar bort külföldre exportálják, a pálinkát lenyúlták a románok (pálincu) így a kormány merő hazafiságból nem ad neked egy milliót, nehogy a gazdaság hátrányt szenvedjen.
Tanulság: maradj az asszony mellett, ne igyál annyit és ne higgy a mentőcsomagos mesékben.

Edeke2019. július 19. 10:21

ÚJ magyar gazdasági mentőcsomag!
Tételezzük fel, hogy,
a kormányzat mindenkinek ad 1.000.000 Ft-ot.
- Ha ezt a pénzt elköltjük a Sárkány Centerben, vagy a Józsefvárosi piacon, a pénz Kínába kerül.
- Ha benzint veszünk rajta, akkor az araboké lesz.
- Ha komputert veszünk, akkor Indiába és Hong-Kong-ba kerül.
- Ha gyümölcsöt, zöldséget vásárolunk, akkor Hollandiáé, Spanyolországé, Olaszországé, Egyiptomé lesz.
- Ha kis fogyasztású és jó autót veszünk, akkor Japánba, Németországba, Spanyolországba kerül.
- Ha semmire sem jó elektronikus kütyükre költjük, akkor a pénz Taiwanra vándorol, és nem segíti az magyar gazdaságot.
Az egyetlen lehetséges mód, hogy a pénzt itthon tartsuk Magyarországon:
ha nőkre, jó magyar borra és pálinkára költjük, mert ezek garantáltan hazai termékek.
Én ehhez tartom magam!
Csak hát nehéz az asszonnyal megértetni, hogy mindezt merő hazafiságból teszem!

Edeke(offtopic)2019. július 10. 12:01

@Molnar-Jolan: jogos, lájk

Molnar-Jolan2019. július 10. 11:52

Egy korabeli villanymozdonyra fölszállt, (Kandó Kálmán),hogy beszerezzen Celladamot, de sajnos nem lehetett kapni. (Kovács Ádám), A mozdonygőz kissé megégette, ezért egy szprével csillapította a fájdalmat(Kovács Ádám), miután egy adag Béres cseppet (Béres József) beszedett. stb...stb...

Edeke(offtopic)2019. július 10. 04:30

Már többször olvastam hasonló írásokat, és persze egyetértek legyünk büszkék, de...hogyan hangzana ez, ha a "magyar ember" csak olyan dolgokat venne a kezébe, melyek olyan magyar feltalálókhoz kötődnek, akik a találmányukból Magyarországon csináltak karriert.....? (egész nap a bűvös kockát tekergetné?

Edeke2019. július 10. 04:23

DURVA!!!!!!!!!!!!

A magyar ember látott egy reklámfilmet hazájáról, és ezért elhatározta, hogy a mai napon csupa olyan dolgot vesz a kezébe, amit MAGYAR feltalálóknak köszönhet az emberiség.

Kezdetnek fogott egy golyóstollat (*Bíró László, 1931*), felírta, hogy Találékony magyarok, majd egy mágnessel feltette a hűtőgépre (*Szilárd Leó 1929*), utána zajtalanul gyúló foszforos gyufával (*Irinyi János 1836*) rágyújtott egy cigarettára, közben CD-t hallgatott, nézegette a hologramos matricát a borítón (*Gábor Dénes, 1947*), majd beszedett egy C-vitamint (*Szentgyörgyi 1931*). Eszébe jutott egy barátja, telefonált egyet a vezetékes telefonjáról (*Puskás Tivadar 1878*). Még volt egy kis ideje, ezért játszott egy kicsit a komputerén (*Neumann János 1944*), elmélázott, hogy mely rendszert használja, végül a Basic Computer mellett döntött (*Kemény János 1964*), és Excel táblázatba rendezte tennivalóit (*Simonyi Károly 1974*). Megnézett (volna) egy 3D-s filmet, de ezt még egy 3D-s szemüveggel (*Rátai Dániel 2010*) sem tudta megoldani. A kudarc után feltett egy bakelitlemezt a hagyományos lemezjátszójára (*Goldmark Károly 1948*), és bekapcsolta a tv-t is (*Mihály Dénes, 1919*). Látva, hogy éppen New Yorkot mutatják be, megörült, hogy színes tv-je van (*Goldmark Károly, 1948*). Nagyon tetszett neki a város, elsősorban a Centrál Park (*Asbóth Sándor* ö készítette a város rendezési tervét is). Még megnézett egy tudományos filmet az űrkutatásról, ismét elcsodálkozott a hold autón (*PávlicsFerenc kb. 1960*), majd még indulás előtt megpróbálta kirakni a Rubik kockát (*Rubik Ernő 1976).*

Már semmi nem kötötte le, így elindult sétálni, és mivel a közeljövőben autót kívánt vásárolni, autókat nézegetett. Ezért magához vette automata fényképezőgépét (*Mihályi József 1938*), dilemmázott kicsit, hogy a régebbi típusú kontaktlencséjét (*Dallos József 1928*) vagy lágy anyagú kontaktlencséjét (*Gyorffy István 1959*) használja-e? Az első kocsi, ami megtetszett, egy Ford T-modell volt (*Galamb József 1908*,) aztán talált egy dízelmotoros BMW-t (*Ansits Ferenc 1983*), és megnézett magának egy Chevroletet is, amelynek automata sebességváltója volt (*Bíró László 1932*). Még felmerült egy VW bogár is a speciális dizájnja miatt (*Barényi Béla, 1925*). Ez annyira tetszett neki, hogy ennek még a karburátorát is megvizsgálta (*Csonka János 1893*). De hamar rájött, hogy marad neki a bicikli, hazamenve meg is nézte a pincében, hogy rendben van-e, főleg a dinamója (*Jedlik Ányos 1861*), majd ámultan nézte a szomszéd ház tetejére leszálló helikoptert (*Asbóth Oszkár1928*). Ezt a tényt azon melegében elmesélte Pulitzer díjas (*Pulitzer József 1917*) újságíró barátjának, akivel egy múzeumban találkozott, ahol éppen bemutatták a fényáteresztő üvegbeton feltalálásnak fázisait (*Losonczi Áron, 2001*) - magát a betont nem tudták megnézni, mivel annak jogi hercehurcáit 13 év alatt nem sikerült befejezni.

Mikor végre hazaért, már sötét volt, felkapcsolta, régimódi lévén, még kriptontöltésű lámpáját (*Bródy Imre 1930*), megivott egy pohár szódát (*Jedlik Ányos 1940*), és mivel megfájdult a feje, keresett egy gyógyszert is, meg is találta a legutóbb Bécsben vásárolt Kalmopyrint (*Richter Gedeon 1912*). Az egész nap fáradozásait kipihenendő visszatért a bakelit lemezhez, és feltette a Kodály-módszer vívmányait világszerte elterjesztő (*Kodály Zoltán 1929*) Psalmus Hungaricust.

(És nem gondolt Teller Edére.)

Edeke(offtopic)2019. július 5. 10:40

@Twilight: az utolsó mondat...hogy jobb hellyé tegyük a világot

Twilight2019. július 4. 21:41

Az utolsó út

„Taxis vagyok. Egyik éjjel megérkeztem a megadott címre és dudáltam. Néhány perc várakozás után megint megnyomtam a dudát. Ez volt aznapra az utolsó fuvarom, úgyhogy már azon voltam, hogy inkább hazaindulok. De aztán mégis kiszálltam, elsétáltam az ajtóig és becsöngettem.

- Egy pillanat! – válaszolt egy törékeny, idős hang odabentről.

Kisvártatva kinyílt az ajtó. Kilencvenéves-forma, aprócska asszony állt előttem. Kartonruhát viselt és kis kalapot. Úgy nézett ki, mintha egy régi, fekete-fehér filmből lépett volna ki. Mellette egy kis bőrönd pihent. Körülnéztem. A bútorokat fehér lepedőkkel terítették le. A sarokban egy kartondoboz árválkodott, mindenfélével teletömve.

- Kivinné a bőröndömet a kocsihoz? Szeretnék néhány percre egyedül maradni. Aztán, ha Ön is úgy gondolja, visszajöhetne értem, hogy lekísérjen az autójáig. Nem vagyok valami jó erőben.

Miután beraktam a bőröndöt a csomagtartóba és visszaértem, belém karolt. Lassan, nagyon lassan odasétáltunk a taximhoz. Közben végig a kedvességemért hálálkodott.

- Semmiség – feleltem. Minden utasommal úgy bánok, ahogyan mástól is elvárnám, hogy az édesanyámmal bánjon.

- Milyen jó fiú maga! – mondta, ahogy beült a hátsó ülésre. Odaadta a címet, aztán megkérdezte: - Mehetnénk esetleg a belvároson keresztül?

- Nem az a legrövidebb út – vágtam rá gyorsan.

- Ó, azt egyáltalán nem bánom – mondta. - Egy hospice-házba tartok.

Belenéztem a visszapillantó tükörbe, és láttam, ahogyan a szemeiben csillogtak a könnycseppek.

- Nincs már családom. Mindenki meghalt. - Nagyon csendesen beszélt. - A doktor úr szerint nekem sincs túl sok hátra.

Csendben a műszerfalhoz nyúltam és kikapcsoltam az órát.

- Mit szeretne, merre menjünk?

A következő két órában bebarangoltuk a várost.
Megmutatta nekem azt az épületet, ahol réges-régen liftes kisasszonyként dolgozott. Aztán elmentünk abba a városrészbe, ahová új házasként a férjével költöztek. Egy picit megálltunk egy bútorraktár előtt. Azt mondta, lány korában az még bálterem volt, és a többiekkel odajártak táncolni.

Néha megkért, hogy álljak meg egy-egy sarkon vagy egy épület előtt. Nem mondott semmit, csak maga elé révedt.

Ahogy a hajnal első sugarai megjelentek a horizonton, azt monda:

-Most már mehetünk. Elfáradtam.

Szótlanul haladtunk a megadott címig. Két alkalmazott jelent meg, ahogy megérkeztünk az ajtó elé. Udvariasan kisegítették az autóból. Kinyitottam a csomagtartót, és elvittem a bőröndöt az ajtóig. Az utasomat már beültették egy kerekesszékbe.

- Mennyivel tartozom? – kérdezte és benyúlt a retiküljébe a pénztárcájáért.

- Semmivel – feleltem.

- Magának is meg kell élnie valamiből – mondta.

- Vannak más utasaim is – szereltem le.

Aztán, egy hirtelen ötlettől vezérelve lehajoltam és megöleltem. Meglepő erővel szorított magához.

- Nagy örömöt okozott egy kis öregasszonynak – mondta végül. -Köszönöm.

Megszorítottam mindkét kezét és visszasétáltam a kocsihoz. Hallottam, ahogy mögöttem becsukódik a ház ajtaja.

Egy életre zárták rá az ajtót.

Aznap csak vezettem, céltalanul.

Nem vittem utasokat. Nem volt kedvem beszélgetni.

Egyre csak az járt az eszemben, mi lett volna, ha az asszony egy dühös sofőrt fog ki? Vagy valakit, aki türelmetlen? Vagy mi lett volna, ha én magam vagyok türelmetlen és elhajtok kopogás nélkül?

Lassan megértettem, hogy egész életemben nem tettem még fontosabb dolgot, mint előző éjszaka.

Egész életünkben a nagy lehetőségekre várunk. Pedig mindig ott vannak körülöttünk, csak néha meglepő álruhában érkeznek. Úgy vannak csomagolva, hogy aki nem figyel, az észre sem veszi, mennyi lehetőséget kapunk arra, hogy jobb hellyé tegyük a világot... ”

(Ismeretlen szerző)

Twilight2019. július 4. 21:34

Csak egy Anya?

"Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei hivatalban a hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása. A nő hezitált, nem igazán tudta, hogyan határozza meg a munkáját.
„Úgy értem - magyarázta a hivatalnok- van munkája, vagy csak ...?”
„ ;Persze, hogy van munkám.”- csattant fel a nő – „Anya vagyok.”
„Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő szó!” hangsúlyozta a hivatalnok.
Egészen addig a napig nem is jutott eszembe a történet, amíg egyszer csak ugyanebbe a szituációba nem kerültem a polgármesteri hivatalban.
A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt, kiegyensúlyozott, hatékony és megszállottja az olyan fontosnak hangzó címeknek, mint: „Hivatali Vallató” vagy „Városi Nyilvántartó”.
„Mi a foglalkozása?” - kérdezte.
Mi késztetett rá, hogy ezt válaszoljam, nem tudom, csak kibuktak belőlem a szavak.
„Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén.”
A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezében és úgy nézett rám, mint aki rosszul hall. Megismételtem lassan, kihangsúlyozva a fontos szavakat. Majd csodálattal néztem, amint a kijelentésemet fekete nyomtatott betűkkel a hivatalos nyomtatványra írta.
„Megkérdezhetem” - kezdte a hivatalnok érdeklődéssel-, pontosan mit csinál ezen a területen?”
Hűvösen, minden izgatottság nélkül a hangomban, hallottam magam válaszolni:
„Továbbképző kutatómunkát végzek, laboratóriumban és terepen.” (Általában úgy mondom a házban és a házon kívül). „A főnökömnek dolgozom (az Úrnak elsősorban, aztán az egész családnak), szereztem már négy elismerést (mind lány). Természetesen ez a munka az egyik legelhivatottabb a földön, (akar valaki ellentmondani?) és gyakran napi 14 órát dolgozom (a 24 közelebb áll a valósághoz). De a munkám több kihívást tartogat, mint a legtöbb átlagos karrier és az elismerés sokkal kielégítőbb, mint pusztán a pénz.”
A hivatalnok egyre növekvő elismeréssel töltötte ki a nyomtatványomat, felállt és személyesen kísért az ajtóhoz.
Amint ráhajtottam a kocsifelhajtónkra, a csodálatos új karrieremben elmerülve, szaladtak elém a laborasszisztenseim: 13, 7 és 3 évesek. Az emeletről hallottam a gyermekfejlődési programunk új kísérleti modelljét (6 hónapos kisbabánkat), amint egy új hangmintát tesztelt.
Úgy éreztem, csapást mértem a bürokráciára! Úgy tűntem fel előttük, mint aki sokkal előkelőbb és nélkülözhetetlenebb az emberiség számára, mint „csak egy másik Anya”... "

(Ibolya Kiss)