Én is láttam.Verseljünk!

A feladat, a megadott vershez, külső kamera állásból írjunk verset, mintha mi is ott lettünk volna.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Erubina2023. január 28. 03:32

Rendőr neje

Vacsorázzunk végre drágám!
Ne az ablakon bambulj!
Érdekeset úgyse látsz már,
A nap is épp le indult.
Mi? Hogy puska az öregnél?
De vicces, hogy el esett!
Lecsukod, vagy előbb mégis
Szépen meg is segíted?

Erubina(offtopic)2023. január 26. 17:36

@JellyJensen: Még a zsaru szomszédot azért megírom...

Erubina2023. január 25. 15:59

Kumdariban híre ment,
Ajkakról egy regiment,
A suszterük oda lett,
Él, csak éppen másmilyent.

Hiába a vevők sora,
Nem dolgozik többé soha,
Munkához nem fűlik foga,
Díszeleg a vén ostoba.

Környéken az emberek,
Meztélláb jár rengeteg,
Kérésük van rengeteg,
Öreg suszter hol lehet.

Egy se éri fel ám ésszel,
Mitől ez a ruhakényszer,
Mért dühödött fel a suszter,
Miért a ruha boltba húz el.

Szép ruháját nem csodálják,
Kik munkáját alig várják.
Zúgolódva, szidva várják,
De az ajtót zárva látják.

Ki szólta meg már nem tudják,
Az, hogy nem végzi a munkát,
Fejet helyre nem is tett,
Bocsánatkérés se lett.

A kis suszter várta még,
El is telt úgy néhány év.
Szerette ezt a munkát,
Fogta hát a kaptafát,

Dolgozni kezdett vele,
Pénzzel tele lett zsebe.
A suszter nem perelte be.
Ennyi volt hát a mese.

hazocsa2023. január 24. 23:44

Csizmabolt

Hol volt, nem volt,
Fele tán igaz volt.
Kumdari csizmabolt,
Gazdája suszter volt.

Ruhája csupa folt,
Mert foltot foltba told,
Mégis kopott, lompos,
Mégis vásott, rongyos.

De bezzeg a fényes, nyalka csizmák,
Szemüket rávetni alig bírták.
Jöttek az emberek,
Öregek s gyerekek.

Pista, Julcsi csak azt várta,
Hogy a csizmát, rámás csizmát felpróbálja.
Tyúkszemet nem nyomta,
Kaska ujj sem ronda.

Pirkadattól a szurtos panglinál
Mindig csak díszes csizmákat csinált.
És szabott, varrt egészen napnyugtáig,
Közben merengve új ruhára vágyik.

Mert az a sok vevő úgy várta,
Hogy azt a csizmát, tartós csizmát felpróbálja.
Jöttek mind az emberek,
Gazdagok és szegények.

A kis suszter kalapált serényen,
Hogy a boltját ne érhesse szégyen.
Mire mondta, az a csizma, ékes
Csizma ne lehessen készen.

"Mester uram,
Mester uram!"
A sok csizma szép is, jó is.
Csak a ruha... kátrányos még a folt is.

Sok a vevő, sorban állnak,
Csizmájukra alig vártak.
"Nem telik új, szép, ékes ruhára?"
"Hogyne telne, akár egy csudára!"

"Csak idő, csak egy perc... de boldog lennék.
Ruhaboltba átmehetnék.
Ékes, fényes ruhát kapnék,
Érte sok aranyat adnék."

"Megvárhatom, hát szaladjon,
Régi, rongyos ottmaradjon."
Azt a fényest felpróbálta, felöltötte.
Sok arannyal kifizette.

Csizmabolt ajtaját nyitom,
És jött a kis suszter bizony.
De még hogyan? Kivirulva.
Alig-alig pár perc múlva.

"Mester uram,
Mester uram!"
Milyen csoda,
Nem látott még ilyent soha.

A sok vevő, aki itt járt,
Fényes, nyalka csizmára várt.
És jöttek mind az emberek,
Újgazdagok és szegények.

De hiába... Csizma őket már nem várta,
A sok vevő mind megjárta.
"Mester uram,
Mester uram!"

"Hol a csizmám. Megígérte,
Mai napra kész lesz délben."
"Hogy gondolod, édes fiam?
Mért kérditek mindannyian."

"Hogy szabhatnám, hogy varrhatnám?
Ezt a ruhát fényes, ékest
Még összekátrányoznám,
Ezt a tündöklő, édest."

Bizony, bárhogy kérik, nem is teszi,
Kaptafát többé már fel nem veszi.
Így aztán több csizma nem lett,
Panaszkodtak az emberek.

Így történt, hogy bezárt a csizmabolt,
Melynek gazdája ékes suszter volt.
Ruhája ragyogó, díszes, fényes,
Sugárzó, káprázatos, fenséges.

Szomorúak a gyerekek,
Csizmát kinőtték. Múlnak már a melegek.
Így csak mezítláb járnak a porban,
Zimankós, hideg, szikrázó hóban.

Bánatosak az emberek.
Csizmák szára megrogyott,
Talpuk is csak megkopott.
És közeleg a fergeteg.

Kumdarban így esett.
Sok ember mit tehet.
A fényes csizma foltos, rongyos lett,
Hisz csizmát, új csizmát senki sem vett.

Tavasz jött a tél után
Még sokszor egymás után.
Fényes ruha is megkopott,
Itt-ott bizony szakadozott.

Kicsi suszter már nem sajnálta,
Reggel a panglinál találta.
Szabott, varrt és kalapált,
Egy percet sem szunyókált.

Estig szorgalmasan dolgozott,
Új ruhán, ékes ruhán nem gondolkodott.
Így ment aztán minden nap,
Neked varrja tán holnap.

Így esett, hogy újra nyitott a csizmabolt.
Melynek gazdája foltos ruhás suszter volt.
Örültek az emberek,
Öregek és gyerekek.

Újra jöttek, sorba álltak,
Mind csak új csizmára vágytak.
Szurtos ruhát nem nevették,
Foltjait észre sem vették.

Boldogok az emberek,
Gazdagok és szegények.
Lábukon új csizma van ma.
Mesés, fényes, kecses, nyalka.

Így sem volt, úgy sem volt.
Fele tán igaz volt.
Igazat hinnéd-e?
Mesélő lennél-e?

@JellyJensen; @Erubina legyen ez az új feladat, várom az új látáspontokat. Zoltán

JellyJensen(offtopic)2023. január 24. 22:49

Hát ez nagyon jó  :)
De most már jöhetne egy új alapfeladat, mert ezt már minden szögből meg tetszettek nézni!

❤😘

Erubina(offtopic)2023. január 13. 14:58

Javítás:
Na de itt van két unoka,
Meg egy csomag fagyott pulyka

Erubina2023. január 13. 14:57

Nagyinál

- Anya ugye elmehetünk?
Nagyival azt nem tehetjük ,
Hogy hiába várjon minket.
Apu segít? Elvisz minket?
Anya ült be a volánhoz.
- Jók legyetek! - mondja százszor.
- Én anyukám, én is megyek.
Viszek neki szeretetet.
Teló csörren, oda érve.
- Anyu nekem menni kéne.
Puszit hagyok, meg két kölköt.
Megint behívott a főnök.
Pedig anyu úgy maradnék.
Ölelést is többet adnék.
Na itt van két unoka,
Itt egy csomag, fagyott pulyka.
Anya rohan, kicsik is be,
- Nagyi neked kiflid sincsen?
Tejbe kenyér a vacsora?
Nahát nagyi! De jó pofa!
Ezt még Cirmi is megenné.
Nézd! Eleset5 kinn a szomszéd!
@hazocsa: @Edeke:

hazocsa2023. január 12. 21:51

Karácsonyi tejes kenyér

Gyertya gyullad fenyőágon,
fénye, mint a sárga bársony.
bevonja az egész konyhát,
fellobogva teszi dolgát.

Öreg néne boldogsága,
unokái mosolygása.
Peregnek a történetek,
hogy teltek az elmúlt hetek.

Lövés dörren szomszéd felől,
vadgalamb száll puska elől.
Pusztuljál te fostos galamb!
Szaros kutyám majd felfalhat.

Hát persze, hogy részeg megint,
dajdajozik szokás szerint!
Lövöldözni mégse kéne...
épp karácsony szentestébe.

Pörölne is talán véle,
de a hóba ül vesztére.
Édes fiam, drága lányom,
ülhetne kint egész nyáron.

Most emeljétek, bevigyétek,
és meleg ágyba fektessétek.
Ajtót csuknak, hazafutnak,
nem várják, hogy hálálkodnak.

Néznek fel a magas égre,
szünet van a hó esésben.
Csillag ragyog menny félében,
érzés kél a szív mélyében.

Szeretetről szól az este.
Ki az, aki elfeledte?...
Kicsi asztalt körül ülik,
együtt vannak, megköszönik.

Tejben ázik vacsorájuk.
Fehér angyal vigyáz rájuk.
Egy süteményt négybe vágnak,
mit az unokáknak szántak.

Finom ám a tejes kenyér,
süti szelet a tetején.
Ünnepük így tökéletes...
Öreg néne szíve repes.

@Erubina

Erubina(offtopic)2023. január 10. 07:59

@hazocsa: Köszönöm, hogy te is részt veszel! Íme a fojtatás.

Erubina2023. január 10. 05:01

Ittasan

Van egy puskám elő kapom,
Pár galamb az ablakomon
Megint oda tojtak nékem
Ezt én többé el nem nézen
- Hol a töltény? Hozzad anyjuk!
Sokat ittam? Ugyan! Hagyjuk!
A kocsimon ülnek szépen,
Őket bizony becserkészem.
Ajtómon ahogy ki lépek, látom más ablakán néznek.
Mit bámulnak? Nem érdekel.
Innen élve nem mennek el.
Hopp az anyját de meg csúsztam!
Derekamat is meg húztam.
- Anyja gyere! Orvos kéne!
Ez bizony így meg nem érte.
Elrepültek, kit érdekel
Asszony a puskát dugd csak el!
Nincsen reá engedélyem.
Szomszéd rendőr ki ne nézzen!
Lábam dagad, fel nem állok.
Itt a hóban vacsorázok.

hazocsa2023. január 10. 00:16

Vadgalamb karácsonya

Hó seper az ágak között,
sötét felhő eresz fölött.
Hideg szél borzolja tollam,
mond, a jó menedék hol van?

Városban egy kicsiny háznál,
gubbaszthatunk, ha tán fáznál.
Fehér falán szép vadszőlő,
jó ízes magokat őrző.

Kis csapatommal repülünk,
szőlő szenet szemezgetünk.
Eresz alatt védett zugban,
egért nézzük, ahogy surran.

Kis konyhának asztalán áll,
mérges sóhaja hozzánk száll.
Száraz kenyér fogát töri,
az agyarát is kiköpi.

Kulcs fordul a zárban. Kis cini
magával, csak a mérgét viszi.
Betipeg egy öreg néne,
neki épp a kenyér kéne.

Meglocsolja langyos tejjel,
készülődik nagy jókedvvel.
Kályhájában már tűz pattog.
lángja hasábfákat nyaldos.

Az ajtó pattan és kitárul,
néne karja ölelve zárul.
Körül veszi a sok gyerek,
mesél nekik, velük nevet.

Egy fenyőt hozott a négy kölyök,
és rajta gyertyák, fénylő gömbök.
De a csapatom tovább száll,
mert az utcán egy puskás áll.

@Erubina

Erubina2023. január 9. 20:38

Be surrantam

Apró házba jutottam most.
Macska nincsen az egy biztos.
Talán kutya? Azt se látok.
Éléskamrába be mászok.
Polcon futok. Mi a manó?
Ki lakik itt? Öreganyó?
Gyűszű, újság, okuláré,
Mint a legtöbb nagyanyáé.
Megyek tovább, megtorpanok,
Riasztó neszeket hallok.
De már elmúlt.Szívem dobog.
Francba milyen gyáva vagyok!
Itt a polcon semmi sincsen.
Át mászok hát a kilincsen.
Asztalra is feljutottam.
Milyen szegénység van ottan!
Csak kis kenyér árválkodik.
Még a fogam bele vásik!
Kóstolgatom, jól nem esik.
Kínlódásomat ki lesik.
Galambok az ablakon túl.
Nézik bambán hogy csikordul
Fogam közt a kenyér falat,
Mormogom is. - kicsi darab.
Most lefekszem tele hassal,
Boltba mentek, nem lesz itt baj.
Ja! De mégis! Mi az ottan?
Aprópénz szemüveg tokban.
Itthon hagyta buta néne!
Pedig nekem kaja kéne!

@hazocsa:

hazocsa2023. január 9. 14:03

Szegény karácsony

Holnap jönnek az unokák,
de tiszta hideg a szobám.
A télen még nem fűtöttem,
mert bukszám üresen böffent.

Itt lesznek a szép ünnepek,
Vásárolni boltba megyek.
Öreg gebe a pénztárcám,
mélyén pár forint néz árván.

Gyertek, szépem most elmegyünk,
boltban jó melegen leszünk.
Jaj-jaj a hideg csontjaim,
eszmélnek dermedt tagjaim.

Mennyi ember? És mind tolong,
Karácsony van, és nem boldog.
Kocsit tolnak megrakottan,
vásárolnak igen gyorsan.

Nem rohanok, csak csoszogok,
az árukon ámuldozok.
Karcsi, Jancsi, Peti, Julcsi
mosolyuk és sok-sok puszi.

Ajándékot mit adhatok?
Szaloncukrot! ...nyolc darabot.
Fenyőfára rég nem tellett,
s ez jelezné az ünnepet.

Kacag bukszám, ...nincs rá pénzed!
A puszikban most nem lesz részed.
Feleselek! ...már kitaláltam.
Egy sütit veszek nagyon bátran.

Otthon szépen négybe vágom,
s oly ünnep lesz, mint az álom.
Vár ránk még egy száraz kenyér,
meg kímélte azt az egér.

Ha egy kis tejjel meg locsolom,
olyan lesz, mint egy lakodalom.
Melegszik már a szívem tája,
kész az unokák vacsorája.

Pénztár előtt jó hosszú sor.
Kopott bukszám egyre csúfol.
Te, ezt ki nem fizetheted,
szégyened haza viheted!

Mögöttem egy elegáns úr,
haladna, szinte félre túr.
Nincs ideje, már sietne,
ha a kasszás gyorsabb lenne.

Pityegések egymás után,
árat nézem, kicsit bután.
Elszámoltam! ...most úgy látom,
elszállt a lakoma álom.

Öreg gebét szólítgatom,
még pár forintért nyaggatom.
Keresgélek, idő szalad,
a hosszú sor most megakad.

Fiatalember előre mehet!
Míg a sok aprómat előszedem.
Pityegések pergő sora.
Buksza rejtek sok aprója.

Szépen gyűlik, gyülekezik,
öreg szívem örvendezik.
Meg van a lakoma ára.
Nagy az én örömöm mára.

És pénzem adnám a kasszás nőnek.
Már nem tartozom, csak a vevőnek.
Az úr kártyával mindet fizette.
Nyújtom a férfinak... el nem vette.

Ugyan már néni, szívvel adtam!
Adás örömét már megkaptam.
Kopott szatyrommal csak állok,
könnyeimtől alig látok.

Valaki köszönetet se várjon.
Igen... tényleg itt van a karácsony!
Tán még befűthetek? ...és nem fázom,
amíg az unokáimat várom.

Erubina2023. január 7. 21:31

Emelem, rakom, húzom, pittyen,
Ezredszer , vagy nem tom hanyadjára is megy.
Ásítnék, de ciki, főnököm is tiltja.
"Kinyírnám, ha tudnám, rajzolva papírra"...
Megint mennyi ember! Amott a sor vége.
Öreg hölgyre csúnyán néz most a legényke.
Pici asszony nagyon, alig vesz pár dolgot.
Nem is értem mi ez, minek is motyorgott...
Aprót keres szegény, ez meg még nyaggatja.
Félre áll a néni, helyét is átadja.
Kifizeti néki! Ez már tetszik kérem!
Lelkesen a blokkot adom én serényen.
Fülig ér a szám, mert happy end a vége,
Sztornózni kell sajnos. Jajj mit kapok érte!?
@Edeke:
@Jelly Jensen:

Edeke2022. december 30. 09:04

@Erubina: 😀

Erubina(offtopic)2022. december 30. 09:01

@Edeke: Tudtam, hogy bízhatok benned,
S ide is lesz írni kedved.

Edeke2022. december 30. 07:49

HOGYAZA@#$^&***ISTEN$%^&&
Hogy a pénztaros béna,
A vénasszony, csak cammog,
Az ára megint felment,
Az életkedvem ad-hoc,

Hé mitcsinálsz barom!
Persze csak gondolom,
Engedketik itt előre,
A vénasszony mögöttem kimotyog belőle.

Mit számolgat itten
Franc az ilyen népet,
Engem nem erdekel
Fizetek és lépek!

Karácsony egy francot,
Ez is csak egy ok,
Hogy bebosszankodhassak,
Hogy a pénzem elfogy.

Pitty, pittyen a kártya,
Péntáros mar látja,
Nem az én cuccomra
Lett kártyám lerántva.

Sztornó! Kiabálja,
Erre nincsen időm,
Sietek, a francba
Mama hagyja a abba,
Összekönnyez mindent
Mi vagyok én, Mindszent?

Csak sietek, tudja,
Ne csak nézzen, lásson!
A viszontlátasra,
Meg boldog karácsonyt..

Erubina(offtopic)2022. december 28. 08:17

Az első vers Jelly Jensen műve.

Erubina2022. december 28. 08:16

Ásitok, a sorban várok, vége alig látszik tán.
Előttem egy széles vállú férfi, aki sorban áll.
Szombat van, és hív az ágyam, vissza vigyem testemet.
Szomorúan konstatálom, sajnos ezt most nem lehet.
Dohogó hang sérti fülem, az úr igen sietne,
Örülne, ha öreganyó végre gyorsan fizetne.
Érzi, ahogy nő szakálla, míg a nénikére vár,
Megenyhül a válaszára, előbbre jutva megáll.
Rákacsint a pénztárosra, sutyorognak kicsikét.
Mi a manó, jól meg lepte azt a csöppnyi hölgyeményt.
Kártya pittyen, kifizetve tejcsi és a sütike,
Párás szemű lett az asszony, lesi vajon nézik e.
Köröttünk aki figyelte, mind kedvesen mosolyog.
Milyen jó, hogy Jelly Jensen e napon már nem morog.

Erubina2022. december 28. 08:15

Feladat:

Pénztárnál

Hát semmi nem jött össze. Mára végem,
Most még bejöttem két kiló kenyérért,
És tessék, nyilván, ezt is pont kifogtam,
Mikor azt hittem, látom már a végét...!

Anyóka. Drága szívem. Mondd, segítsek?
Megnézzem, negyven forint van-e nálam?
Csak haladjunk már, áldjon meg az ég,
Hát érzem, ahogy nő ki a szakállam!

Most hátranéz, zavartan, kedvesen:
"Fiatalember, menjen csak nyugodtan,
Hát mire én egy százast megtalálok..."
Int, hogy menjek - de állok, meghatottan.

A kis kosárban fél liternyi tej,
Meg sütemény, talán az unokáknak...
Szegény anyó! Biztos csak otthon ül
Egész nap, embert is csak néha láthat,

És jövök én, morogva félretolnám -
Hát mit tehet szegény a rossz napomról? -
Mégis megérti, és előre enged:
Jótét lélek, ki mindig másra gondol...

Sóhajtok. Szégyellem, hogy mérgelődtem:
A pénztárosra nézek. "Összeadja?"
Kérdem halkan, s ő mosolyogva bólint,
Kártyás, érintünk. Pittyen. Elfogadva.

Most érti csak meg. Nyújtaná a pénzt -
Nem, nem. Tessék csak hagyni. Szívvel adtam...
Elköszönök, megyek, sietni kell -

De még sokáig tart a furcsa érzés,
Hogy lélekben egy kicsit ott maradtam