Gondolkodjunk felező tizenkettesekben!

Fenyhozo2019. február 18. 20:02

Korallzátony:

Tengerben élek én, távol a világtól,
hajón a sok legény, szíve is kitárul,
zátonyra futtatom, megölöm hajódat,
víz alá jössz velem, elveszem valódat...

hajó

Rozella2019. február 18. 15:02

nap

Csak egy nap a világ, örökké nem tarthat,
csillagos ég alatt földig ér a Tejút,
ballag rajta pár Nap,vajon hová tarthat?
Mert innen a földről nem vezet visszaút.

korallzátony

Fenyhozo2019. február 11. 22:50

Jótevő:

Ha baj van velem van, ez majdnem barátság,
akkor is támogat, ha elér a válság,
akár egy őrangyal, kezemet fogja csak,
így múlik el velünk, mindenkor napra nap...

nap

ereri2019. február 11. 14:40

távolság

Távolról másképp látsz, régebbi dolgokat,
fáj mégis, majd eltér tárgytól a gondolat:
ébredj rá, igenis hatnának mindenre,
a hibák, melyektől jótevőd intene.

jótevő

Fenyhozo2019. február 11. 14:32

Távolság:

Messze vagy, messze vagy, pedig már hiányzol,
ködbe fest az érzés, múltunkban a távol,
arcod az emléken át derengni látszik,
ám csak a képzelet ezüstszála játszik...

képzelet

Fenyhozo2019. február 8. 15:21

Gitár:

Hangszerem pengetve élek a zenének,
lágy dallam ellazít, nem látszom keménynek,
húrok közt lassan szól bánatos szerelem,
langy esti szellőben múltamat feledem!
Gitárom messze szól, világot váltana,
emberi léleknek soha nem ártana...

távolság

balalajka2019. február 8. 13:10

pedánsan

Szavakat szeretnék pedánsan sorolni
Hátha az ítészek nem fogják torolni
Igyekszem nagyon én csak lehet nem látszik
Tollam a papíron betűfüzért játszik.

gitár

ereri2019. február 7. 11:43

Erdőlakók

Erdőink lakói többnyire állatok,
tudjátok ti is ezt, ha arra jártatok.
"Ketrecek mi végre?" Ötlik fel bennetek,
s természet csodái megtöltik lelketek.

Pedánsan

Rozella2019. február 3. 15:45

Süssél kenyeret!

Írok itt sorokat, s ez nem lári-fári,
a lelkem sivatag, mint a Kalahári...
Süssél egy kenyeret, éheztem eleget,
szavakkal jóllakni mindennap nem lehet.

Erdőlakók

Fenyhozo2019. február 3. 14:22

Kemence:

Kenyér sül ropogós, ember kint éhezik,
gyermeki kezével ajtóba érkezik,
lángcsóva kiizzik kemence széléről,
felnéznek a kiflik a láda mélyéről...

kenyér

ereri2019. január 30. 17:51

asszony

Huszonegy évesen asszony lett a lányból,
sohasem képzelte volna ezt magáról.
Azt hitte hajadon marad ő örökre,
nem fehér ruhában koldul itt pörögve…

kemence

Fenyhozo2019. január 28. 20:32

Konty:

Hajamat feltűzöm kontyba, hogy lássátok,
asszonynak sorsa ez, ti ne kívánjátok!
kihullik egy tincsem múlik a szerelem,
lányságom a kincsem, álmaim feledem...

asszony

ereri2019. január 28. 10:51

szirom

Késői sziromként jöttem a világra,
épp ahogy családfám érdeke kívánta.
Ám így az sorsom, hogy avar közt heverve
kupacba húz össze – közmunkás gereblye…

konty

Fenyhozo2019. január 25. 19:51

Könnyek:

Hullnak a könnyeim az égből hiába,
esőcsepp legördül két kicsi virágra,
virágok tavasza régebben véget ért,
hervadó szirmokon merengek hogy miért?

szirom

GreyMouse2019. január 25. 19:09

mélabú

Megülte szívemet keserű mélabú,
Kabátom fazonja elavult divatú.
Üresek zsebeim, másikra nem telik.
Hullajtom könnyeim egészen reggelig.

könnyek

ereri2019. január 25. 16:26

felejtés

Édesbús hangulat ülte meg szívemet,
távoli páromnak üzenni, hogy lehet?
Visszatér, nem kérdés, felejtés kerüli,
hisz, ahogy ő szeret – átlagon felüli.

mélabú

Fenyhozo2019. január 23. 22:48

Szénaboglya:

Fűként elszáradtam, nevem lett így széna,
boglya lesz belőlem, úgy látom épp még ma,
szárított testemben él majd a szerelem,
növényi létemet lassan elfeledem...

felejtés

ereri2019. január 23. 21:59

kerítés

Kerítés köröttem, de résén kinézek,
az utcán vonulnak daliás vitézek.
Ó bárcsak egy napra közöttük lehetnék,
szemem sem lepné el - könnyes, sós verejték...

szénaboglya

Molnar-Jolan2019. január 23. 19:23

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Fenyhozo2019. január 21. 22:06

Gyertya:

Lángom ég távoli lelkeket idézek,
amíg a viasz tart érzem, hogy mit érek,
aztán csak elalszom, tompa a fájdalom,
emberi arcodat többé nem láthatom,
mosolyod mégis a távolból rám ragyog,
fényem az emlék mit örökül rád hagyok...

mosoly