Írjunk a megadott szavakkal verset! (A megadott szavak egy hétig érvényesek.)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Gaffer2020. október 26. 18:26

lámpa, dallamív, bíborszín, zsibongnak, megzökken, körforgó, periódus, megidézlek, vérkeringés, ugyanúgy

A lámpa oszlopánál

A lámpa oszlopára kúszik egy dallamív fel
bíborszín alkonyat festi fel hátterét
és zsibongnak körötte a bogarak reménnyel,
megzökken egy-egy, mikor a fényébe lép.

Egy szédült körforgó, amint szerteszét pörögnek,
periódusuk már kiszámíthatatlan,
és az esti fénynél még ugyanúgy megidézlek
eme vérkeringés bogárcirkuszában.

Rozella2020. október 26. 17:39

Hoztam új szavakat, de bevallom ezeket most "elcsentem" egy kis időre, és csakis kölcsön  :), de pszt! Tudom, visszaadjuk...  :)

lámpa, dallamív, bíborszín, zsibongnak, megzökken, körforgó, periódus, megidézlek, vérkeringés, ugyanúgy

ForroPiros2020. október 25. 20:53

szabadság, arany, pecsét, sors, napok, erős, indulatok, vér, győzelem, nép

Míg forr a vér, addig még nem lesznek szebb napok,
Nevezd bár sorsnak, csak erős indulatok...
Ha a győzelem eszme, s aranyba foglalod becsét,
Akkor a szabadság szent keze veri a nép pecsét.

negyvenkilenc2020. október 24. 10:01

szabadság, arany, pecsét, sors, napok, erős, indulatok, vér, győzelem, nép

Az indulatok magukban mit sem érnek,
üres haragtól nem lesz a nép bölcs s erős,
fontolva tégy s a jó idők visszatérnek,
ahhoz pártol a sors aki nem ijedős.

Nem kell most káosz és vér a győzelemhez,
a szabadság arany pecsétje: akarat,
ostobák sötétje szívünkhöz nem érhet,
fényes napok jőnek ledöntve falakat

Luky11(offtopic)2020. október 22. 11:15

Barátság kitártás ősök hősök hazaszeretet

cim100nincs502020. október 21. 16:51

Szabadság kell
bármily áron?
azt akarod
Vér tapadjon?

Sors , halad tenmagaddal
ölét neked szánta
senki másnak nem adhatta
Erős az akarata

Arany színe ne tévesszen
csillog-villog matt fényesen
csalogat mézédesen
Indulatok-gyilkológépek

Pecsét kell a fehér lapra
vörös szín nem való arra
szó kövessen békés szavakat
Napok legyenek nap-ragyogtatva

Nép csak akkor érdemli-e nevet
ha ÖSSZETART és nem ellenségesek
ha józan gondolkodású
GYŐZELEM csak így lehet osztályrészünk!

2020.10.21

feheryndigo2020. október 20. 21:35

szabadság, arany, pecsét, sors, napok, erős, indulatok, vér, győzelem, nép

Szabadság,
lelkünk szent temploma,
gondolatunk, vágyunk
imába foglalva
perzsel a vér míg
indulatok forrnak
jöjjenek hős napok
megváltást hozva
legyen pecsét szavunk
s a sors ős himnusza
dicső jövőnk a nép
s erős akarata
arany fényből ömlik
győzelem mámora
zúgjanak harangok
a szabadság itt van!

Rozella2020. október 19. 08:03

szabadság, arany, pecsét, sors, napok, erős, indulatok, vér, győzelem, nép

Ha mást nem…

Népszabadság zárva, rajta arany pecsét,
a világ pedig tárva,itt, ott, s szerteszét...
Fekete sors-napok sötét győzelme után
élednek erős indulatok, hiszen a lét a tét,
napról napra csak nézünk bután,
vagy agyakba tolul a vér,
de mondd… az élet ma mennyit ér?
Itt, ott és amott..?
Kérdések vannak, és szégyen-válaszok,
ha mást nem tudok, jobb ha hallgatok.

Rozella2020. október 18. 20:47

szabadság, arany, pecsét, sors, napok, erős, indulatok, vér, győzelem, nép

Üzenetváltás

Üzente a népnek egy bejegyzésben,
hogy ’aranyélet’ bye bye, Isten veled!
Olvasom dúlt indulatok hevével,
és érzem, hogy nem.., az nem lehet!

A szabadság íze sosem tűnhet el,
ahogy vízzé sem válhat soha a vér;
a balsors, ha kordonok közé terel,
kitörni úgy kell, mint egy telivér.

Múlnak a napok és terjed a sötét,
mégis erős a hit, hogy lesz győzelem.
Sziveken bilincs és szájakon pecsét
nem lehet soha! Neki ezt üzenem.

Gaffer2020. október 18. 19:16

szabadság, arany, pecsét, sors, napok, erős, indulatok, vér, győzelem, nép

Első szavak...

Szabadság nélkül nincs értelme létnek,
arany se enyhít az elnyomottakon,
pecsét van a te lelkeden már végleg,
sors foltja ím az, ha én jól gondolom.

Napok mögött fájdalmad felgyülemlik,
erős vagy mégis, legalább mutatod,
indulatok között agyad vergődik,
vér szárad lassan már minden mondaton.

Győzelem nélkül meg szabadság nincsen,
nép őrzi majd azt a letört bilincsen.

Rozella2020. október 18. 15:08

szabadság, arany, pecsét, sors, napok, erős, indulatok,vér, győzelem, nép

őszi szél

Az ember sorsa immár eldőlt,
ítéletén villan arany levél-pecsét,
s a lenyugvó napban így tél előtt,
ereiben lassabban zsibong a vér.

Őseibe szorult erős indulatok
győzelme kevés most, már elszállt
az alkalom, elfoszlottak fénylő napok,
ocsút a búzától az idő rég kirostált.

Szabadság pelyvája száll a szélben,
volt, hogy csak vihart aratott a nép,
talán a portól ül könny a szemében,
amit az őszi szél hord szerteszét.

GKinga2020. október 18. 12:48

szabadság, arany, pecsét, sors, napok, erős, indulatok, vér, győzelem, nép

Aranypecsét a füzetemben,
Az osztály elsője én lettem!
A Szabadságharcból kitűnőt kaptam,
A történelmet mindig is faltam.
Mindig higgadt fejjel gondolkodok,
Kerülnek az erős indulatok.
Népek, sorsok érdekelnek,
S emellett örömöt lelek
Például a régészetben.
Érdekel e sok rejtelem!
Érdekel a jövőnk, múltunk,
Honnan jöttünk, s merre tartunk.
S noha sok csatában a magyar véve folyt,
Erkölcsi győzelem mégis, mégis volt!
Hol fényesek, színesek, hol ködösek a napok,
A szeretet tűzénél senki nem elhagyott.

feheryndigo2020. október 14. 22:09

új szavak lehetnének:

szabadság, arany, pecsét, sors, napok, erős, indulatok, vér, győzelem, nép

feheryndigo2020. október 13. 10:22

felhős, végtelen, cseppek, szirom, talán, fűszál, lombok, éjjel, édes, álom

Ősz(én)

Végtelen tükréből mélázott rám,
Fürkészve álom ez vagy valóság,
Szédítő távolból jöttél közel,
Mégsem érhetlek el.

Szemében felhős mosoly ragyogott,
Hullatva az édes, hűs harmatot,
Bódító cseppek csaltak még tovább,
Mégsem érek hozzád.

Lelkében elhagyott öröm-szirom,
Kutatva fűszál közt új illatot,
Ámító színekből csapdát tettél,
Mégsem érlek el én.

Szívében sötétlő lombok alatt,
Lopózva érkezik éjjel a Nap,
Vakító fényéből kilépsz elém,
Talán ez vagyok én.

goalking2020. szeptember 28. 14:22

felhős, végtelen, cseppek, szirom, talán, fűszál, lombok, éjjel, édes, álom

Felhős lett a lelkem,
Elrabolt a végtelen,
Cseppek,melyeket az eső ad,
Eláztat engem a vízihulla-had,
Magamnak annyit üzennék,egy nulla vagy,
Ebből látszik,hogy az önkritika nagy.

A kertben nő millió virág,rajtuk sok szirom,
Olyan nehéz a világ,hogy a vállamon nem bírom,
Mondta Atlasz,ki a Földet cipelte,
Ne kérdezd,hogy jött ez ide,

Mint fűszál a homokban,oly magányos vagyok,
Arcomat simogatják szép,sudár lombok.

Mint kiderült ez egy álom volt,édes éjjel,
Én nem hagyom a rímeket szerteszéjjel.

DJ2020. szeptember 28. 10:35

Gondolatfelhő

Felhős égrojtokból alászállt vízcseppek
tündöklő ablakra könnyeket ejtenek,
talán még éjjel van, ezt is csak álmodom,
s a hársfák lombjain tavaszi nap ragyog,
nincs még ősz, nem lesz tél, nem jön az elmúlás,
végtelen az idő, tegnap egy karnyújtás,
édes az illata szirmoknak fűszálnak,
nem lett még vége a szerelmes bűbájnak.

felhős, végtelen, cseppek, szirom, talán, fűszál, lombok, éjjel, édes, álom

cim100nincs502020. szeptember 25. 18:41

Éjjel, nem önmagam voltam
Végtelen, képek sorakoztak
Cseppek, jéggé kristályosottak
Talán az őrület határát súroltam
Fűszál, csak magasodna
Lombok árnyéka alatt
Felhős volt tán az agyam
Szirom hullott végtagjaimra
Álom butítja tudatomat
Édes a felkelés a holnapra.

Rozella2020. szeptember 25. 17:47

felhős, végtelen, cseppek, szirom, talán, fűszál, lombok, éjjel, édes, álom

Új dallam

Ősz-hang remeg egy fűszálon,
hulló szirom sóhajt - `édes álom`,
s a nyár a lombok mögé bújva
hallgatja a dalt újra, meg újra.

Én is vágyom egy új dallamra,
felhős éjjel égi nagyzenekarra
írt cseppek szimfóniája szól,
szívemből, talán hallod valahol…

Gaffer2020. szeptember 25. 17:20

Szeptember

A lelkem már a végtelen
mezők felett csatangol,
a felhős égen megpihen
aztán tovább barangol.

Cseppek húzzák a földre le
a magasság honából,
szirom szédül már ővele
virágnak homlokáról.

Lombok hajolnak lágyan el
a szeptemberi széllel,
fűszál között hangya cipel
morzsát nagy szenvedéllyel.

Talán az est is rám köszön
és kalapját billenti,
édes dalával kertemet
esetleg körbe hinti.

És jő az éjjel, terülve
megannyi csillagával,
álom szökik szobámba be
a szérűk illatával.

negyvenkilenc2020. szeptember 25. 16:12

Az éjkirály

Sötét felhők úsznak végtelen,
csillag nélkül komorlik az éj,
füvek sóhaja halk gyötrelem,
az álom, csak üres csigahéj.

Szellők édes tánca torpanó,
mert fűszálra harmat könnye fagy,
a félős éj reményt szomjazó,
de jöttömre mindent félbehagy.

Sóhajom derében mennyiszer
ezer szirom sír: jaj,kegyelem!
Minden hűs éjjel így múlik el,
lombok vacogják gyűlölt nevem.

Lombok vacogják: holnap, talán...
új nap jő, s én újra itt vagyok,
könnycseppek hullnak az éjszakán,
felhős az ég, engem láttatok.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom