Írjunk fényverset!Add át a csodát

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Hadassa2017. július 3. 16:05

Beteg ágyon, foszlott testben.
Fényt nyomnak a vérző sebbe.
Fehér csempén,bő kabátban.
Fényt öntenek új pohárba.

Ráncos szájon, álmos szembe.
Fényt csöppentnek fehér tejbe.
Terhellt hátra, ráncos kézre.
Fényt juttatnak minden vérbe.

Fényt kevernek tiszta vízbe,
fényt szúrnak a lusta szívbe.
Fénnyel tőltik a gyenge lelket,
fényből nyerik a legjobb kedvet.

Boldog ember fénytől boldog,
szívéből egy sugár csobog.
Orvosság ez minden képre,
fürödj csak a habos fényben!

Kiara862017. június 27. 01:55

Csodálatos fényárban kúszva
Tengerek habjain tovaúszva
Bársonyos égnek peremén
Holdunk röpke fényénél
Áhitattal néztünk egymás szemébe
Éreztük,csókunk soha nem ég el
Örökre hagyjuk az utókorra
Míg újra éjfélt üt az óra
Hogy szerelmünk nem csak egy idézet
Nem egy fájó multú igézet
Nem egy lehulló faág
Mely avarban barátokra talál
Nem a lenyugvó Nap fénye
Mely reggel újra vidáman ébred
Szerelmünk örök kötelék
Egy láthatatlan jövevény
Mi gyermekünkben tovább él

Merlot2017. június 26. 00:07

Reggelire

Csillannak a reggeli fények,
számban még az éjszaka édes
íze, melléd feküdtem ezernyi csillaggal,
csókokkal ébresztelek, és a Nappal.

Rozella2017. június 25. 22:49

A csere

Fénysubáját teríti rám, ha fázom,
érzem, egész testem melegség járja át,
cserébe elkéri borzongásom,
s betakarja vele a nyár éjszakát,
hajnalig hűen őrzi az álmom
az Isten-varrta csillagkabát.

A Hold sápadt félmosolyt küld,
könnyű ezüst kendőjét arcomra ejti,
felhangzik halkan pár szélcsend-etűd,
s a kottát ’véletlen’ szívemben felejti,
hogy ne féljek és halljam a fény dalát,
ami átíveli mégis a sötétség honát.

dreaming582017. június 25. 00:01

ÉBREDEZŐ

Völgy hűs mélyén alszik a szél,
álmában száz titkot mesél.
Hold baktat az ég derekán,
szél titkait kutatja tán.

Hajnal felé csend mindenütt.
Vén hárs ágán ringat derűt.
Nap első félénk sugarát
lomb friss zöldjén simítja át.

Gyűrött álmok futnak tova.
Nincsbe foszlott az éjszaka.
Fénypompába zuhan szívem,
érzem, szép lesz napom - igen!

dreaming582017. június 24. 23:46

Nem most írtam, de ideillik azt hiszem  :)

SZÁRNYALVA

Lepattannak vasbilincsek,
végtelenbe tágul, lám,
fény a fénybe kapaszkodva
- engem elrejt álruhám -

Gondolatom felhők hátán
repít, hová akarom.
Nincsen korlát, gáncs és ármány,
- nem rágódok szavakon -

Ujjam résén leselkedve
csodálom csak: csillagok
morzézzák az éj pulzusát
- de hisz ez mind én vagyok -

Fények, álmok, szívdobogás,
mosolyok és bánatok,
sötét éjből napra lépve
nyílnak szabad távlatok.

goalking2017. június 21. 00:47

Adja át a fényt,az Isten melege,
Tőle kérjed,ha az kellene.

gosivali2017. január 8. 19:25

Ragyogás

Mint jegenyesoron a napmeleg,
minden tavasz új reményt teremt.
Árad a fény a fáradt arcokon,
és lebegünk a valóság felett.

Míg ringatóznak ősi dallamok,
a színek, fények pompája ragyog.
Ha átölel a csönd, a lelkeken
már új világra nyílnak ablakok.

eferesz2017. január 8. 18:08

Örök törvény kereke

Sólyom röppen
Fény sötétben
Felkent létem
Emberében
Fenyőágon
Boldogságom
Minden álmom
Hazavárom.

dufmar2017. január 8. 17:54

Télen

Az ősz után tél jön,
tél után nem mindig tavasz,
nem ember kezében,
Isten hatalmában van az!

Virágozz, míg lehet
ember, földdel töltött cserép,
s felejtsd, ha kívántad
vón Alkotóddal a cserét.

Ablakon besüthet
hideg teleken is a nap,
ne törd azon fejed,
ki megy, s ki lesz az, ki marad.

Mesélj a szép nyárról,
add át a fényt, a sok csodát.
Magok és kis csírák
viszik az életet tovább.

Törölt tag2016. október 26. 17:13

Törölt hozzászólás.

Foldes1232016. október 26. 15:58

Haiku a kedves szemeihez

Mint a tó vizén
felragyog az élet fény
smaragd íriszén

gosivali2016. október 26. 14:29

Fénymosolyod

Létedért sírok
Fagyott lelket lehelő
Fényvillanásként
Mosolyod élni ébreszt
Dermesztő lázálmomból

DaveMarsh2016. október 25. 16:42

Fény az alagút végén
olyan mint kemence végén a kémény!
Vége, az van de nemtudod,
Mikor? Hogy? Ki segít elérni...

Pflugerfefi2016. október 24. 20:18

Kényes fény,kis erény
fényesség, fő erény,
ha elmédben gyúl a fény,
versedben leszel kemény,
és őszinte!

eferesz2016. október 24. 19:07

Kérés

Betondzsungelen
visz át az utad,
okostelefon
rögzítsd a múltat!

Erdődet járva
figyeld a gallyat,
csend terem benne,
hallgass és halljad!

Minden virágban
ott él a gyökér,
önmagunk fénye,
világod legyél!

Rozella2016. október 24. 14:14

Amíg gondolatod van…

Amíg gondolatod van, addig versed is van,
míg a szíved dobban, addig ritmusokban
és nem csupán rímekben, szavaidban ott van
a kép, ami szép lehet benned és másokban.
A bánat, az érzés, ami sokszor kimondatlan,
félelem és a kétség is bujkál ezer alakban,
bölcsesség, szeretet, öröm nem marad titokban,
ahogy az őszi táj ezer színe szinte felfoghatatlan,
… a versben is fény van, s a fény ott is halhatatlan!

gosivali2016. október 24. 13:43

Elképzelem,
ahogy jössz elém,
ha majd én is érkezem;
fehér világon átívelő
északi fény leszel!
Utat mutatnak égre nyúló,
büszke ősfenyők,
s a felém hajló felhők mögül
az ég angyalai.

JooEndre2016. október 24. 11:04

Fejembe hasít a fény,
Szikrákat röpít az éjbe.
Felébredek éjjeli toron.
Elcsesztem a fénykorom

Sida2016. október 21. 19:14

Esteledik, felhők mögött
alszanak a csillagok.
Ha itt nem lesz csillaghullás,
fényt verselni nem fogok.