Írjunk fényverset!Add át a csodát

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Kandabula2018. július 31. 21:23

@gosivali: megrendít a tragédiád, de ne haragudj, komoly matek-feladványt is feladtál: mikor is történt ami történt?

gosivali2018. július 31. 18:35

A napokban, július 29-én volt a 18. évfordulója annak, hogy a fiam örökre eltávozott. Előtte néhány nappal, július 24-én lett volna 44 éves. Akkor, 2000-ben 26 éves volt... Az Ő emlékére született ez a parafrázis. A szonett alatt két változat eredeti fordításra:

Gősi Vali
A FÉNY születésnapján
(Parafrázis: Shakespeare: XVIII. szonettjére))

Egy régi nyárból visszhangzik szavad,
bár halkuló, de egyre kedvesebb,
mint lágy szellő, ha érint, simogat,
fényt csókolsz rám, ha árván könnyezem.

Az éjben velem csillagként vajúdsz,
s míg együtt tűrjük az ős-szenvedést,
emlékeimben fényként még kigyúlsz,
hogy elriaszd a sötét rettegést,

mi meglátogat ma is, néhanap,
hogy messze űzzön éltető reményt.
S ha fogyna hitem, hallom hangodat,

hogy minden csillag újjászületés,
és minden könny a sorsunk gyöngyszeme,
míg csillagfényként megszületsz vele.

(Égi születésnapodra, 2011-07-24)

Shakespeare
XVIII.

Mondjam: társad, másod a nyári nap?
Te nyugodtabb vagy s az nem oly üde,
Hisz a május méz-bimbaira vad
Szél csap, s túl rövid a nyár bérlete;

Az ég szeme néha gyújtva ragyog
S arany arca máskor túl fátyolos;
S mind válik a széptől a szép, ahogy
Rútítja rendre vagy vakon a rossz.

De a te örök nyarad nem fakul
S nem veszíti szépséged birtokát;
Ne mondja Halál, hogy rád árnya hull:
Örök dalokban nősz időkön át.

Míg él ember szeme s lélegzete,
Mindaddig él versem, s élsz benne te.

(Ford.: Szabó Lőrinc)

Shakespeare
XVIII.

Egy nyári naphoz hasonlítsalak?
Te kedvesebb vagy és megnyugtatóbb:
hisz lágy bimbók közt durva szél arat,
s szorongatók az őszi dátumok:

az égi szem majd perzselően int,
majd aranyára felhő fátyla hull:
szilaj szeszély vagy vastörvény szerint
mindaz, mi szépség, rendre megfakul:

de hervadatlan a Te friss nyarad,
szépséged kertje mindig zöldellő,
Halál fölötted győztes nem marad,

örök sorokban fényed egyre nő:
míg ember szája szól és lát szeme,
él majd e versem, és élsz benne Te.

(Ford.: Mészöly Dezső)

Olga752018. július 30. 14:45

Kis éjjeli zene

Csillagfények tömege rajzott
betöltve az égi színpadot
s a Göncölszekér fogadóban
nézők várnak, nagy izgalomban.

A közönség sistergésének,
a bősz karmester vetett véget,
s csendre intette a tömeget,
kik eztán pisszenni sem mertek.

A sötét éj halkan suttogott,
s a hold felkarolt egy dallamot,
a szél mandolinján kísérte,
s áriát az esthajnal vitte.

A muzsika hangja messze szállt,
hallani lehetett fuvolát,
s mikor felsírt a bús nagy bőgő,
vigaszt nyújtott a lágy hegedű.

Fénylő csillagszemek kórusa
varázsolt csodát az arcokra,
s a hangok hullám habjaiban,
vesztek el mind mély áhítatban.

gosivali2018. július 15. 16:40

@Rozella: Ez is játékra készült, különféle rímpárokkal és valamelyik poet-pályázatra is elküldtem.  :) Én változatlanul szeretem az irodalmi játékokat, gyakran elindítanak bennem újabb gondolatokat.  :)

Rozella(offtopic)2018. július 7. 21:20

@gosivali: hű, de szép lett!!

gosivali2018. július 7. 20:09

Fény-arany álom

Régmúlt emlékekkel álmodtam megint,
égi tanyájukról üzentek a holtak,
csillaglámpák fénye ölelte a holdat,
az éjszakai csendben harmonika sírt.

Álmaimhoz bújtam árván, egymagam,
– vén tiszai hajó bújik így a parthoz –
megsimítva lágyan minden angyalarcot,
könnyű hálót csókolt rám a fényarany.
(Asszociáció - Juhász Gyula, Tiszai csönd)

Rozella2018. július 7. 12:38

Csillagok gyermekei

Tudod, hogy sötétség nélkül nincs fény,
és fény nélkül nem lennének a csillagok,
csillagok nélkül most nem lennél sem te, sem én,
... és ha egyszer már nem leszek itt veled,
nézz az égre fel, nézd jól meg,
hogy ott vannak-e még a csillagok,
mert ha fönn, még mindig fényük ragyog,
abból tudod majd, hogy én is ott vagyok...

gosivali2018. július 6. 11:09

"s egy csöpp arcocska gödrében
a napocska megjelen"  :D

Rozella2018. július 6. 10:30

napocska

felhőkazlak alá elbújt a nap
füstszínű üveg ma az ég
új árnyalat a nyári szürkeség
talán egy festő játszik velem
mert hirtelen változik a kép
s egy csöpp arcocska gödrében
a napocska megjelen  :)

gosivali2018. július 5. 08:26

Anyámhoz

elém hozott az illatos tavasz;
fény-szirmokból fonta a hajad
titok voltál pompa ragyogás
arany színben égő tűzzománc
csak néztem a fényt
hosszan elmerengve
és újjászülettél a tenyeremben

Írjatok! Szépek a nyári fények is...  :)

gosivali2018. június 14. 20:57

A Fény liturgiája

Újra e rezzenetlen sejtelem,
az ünnepélyes békesség van itt,
és visszhangzik a csend a lelkeken,
árad a fény, mely majdnem elvakít.

Csitul a fájdalom, a könny apad,
kihajt a fű, bomlik ezer virág,
a horizonton aranylik a nap,
leveleket ringat minden faág.

gosivali2018. június 14. 10:55

@Rozella: Köszönöm. Igen, így gondolom én is...

berenyi.klara2018. június 14. 10:03

@Rozella: Köszi!

Rozella(offtopic)2018. június 13. 19:58

@berenyi.klara: @gosivali: Nagyon szépek! Ne törődjetek vele, ha vannak akik nem bírják elviselni, ha valami nincs a kedvük szerint széttrollkodva.

Kandabula2018. június 13. 18:44

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

berenyi.klara2018. június 8. 10:15

töredékes mondat a békéről

Hol békesség van,
ott békesség van,
nemcsak a nyugalomban,
nemcsak a szelíd szóban,

nemcsak a vidám nevetésben,
nemcsak az önként szeretésben,
hol gyerekszagú tél van,
ott békesség van

mert békesség van,
a morcos hajnalokban,
a sírós népdalokban,
hisztikben, a zajokban

ott van a szájunk sarkán,
harsányan vagy kajlán,
hol tetterő és cél van,
ott békesség van.

(Evokáció: Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról)

gosivali2018. június 7. 18:55

béke

itt szalad a hajnal könnyű fénye
ébred a nap a tenger fölött
az égszínkék víz átvált smaragdzöldre
s a tükröződő hullámok ölében
megbújik egy csöppnyi tejkék béke

gosivali2018. május 30. 15:12

nyár

valami szédült fényözön
árad az ébredő táj fölött
vérző narancs és borostyánsárga
mint szerelmesek vágyódó szája
borzongva összeér
egymásba olvad és fényben ég
a szantálvörös hajnal-ég
s a lángoló csillagközi tér
a mindenség fölött felragyog
vakít a delejes óarany
a születő nap villódzik boldogan
ám a szédült csillagok
mint imbolygó démonok
hajlongva táncolnak tovább
és az égbolt csillámos fátyolán
átragyog buján
a nyár.

Törölt tag2018. május 1. 22:58

Törölt hozzászólás.

Rozella2018. április 3. 22:45

Felhősimogató

Felhősimogató az áprilisi nap,
féltékeny fákban kering
az élet nedve, pajzán rügyekbe
érve keres kiutat,
incselkedik a fénnyel,
míg magához vonzza, hirtelen
kipattan egy új gondolat:
egészen új szerelem ez,
ahogy fénykarjával ölel, simogat,
nem hasonlít már a régihez.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom