Írjunk verset közösen. (Ismert versek rímeivel)

Ismert magyar versek rímeivel, híres költőinktől, (játék idő 1 hét)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

M.Elisa(offtopic)2021. július 8. 13:38

@Mersinho: Köszönöm

Mersinho(offtopic)2021. július 8. 13:31

@M.Elisa: Nagyon szépet hoztál létre...

Mersinho(offtopic)2021. július 8. 13:30

@negyvenkilenc: A lezarasa nagyon tetszett a versednek, de az elsőversszak is nagyon szép megoldás a rímmekkel. Gratulálok  :)

Mersinho2021. július 8. 13:27

@M.Elisa: Vajda János: Siramok XVI

"Bujdosik a fa levele,
Viszi a tél fagyos szele;
Gyászkiséret megy utána,
Vándor felleg barna árnya...

Oly szomorú hangot hallok,
Nem tudnak úgy a harangok!...
Fejem fölött jönnek mennek
Gyászfelhők, és zengedeznek...

Hallgatom a szomorú dalt...
Ki sirat el engem így majd?
S nem tudom kitől, de kérdem:
Ki temet el majdan engem?..."

 :)

M.Elisa(offtopic)2021. július 8. 12:16

@Mersinho: Megkérdezhetem az eredeti vers címét?

M.Elisa2021. július 8. 12:00

Miért van így?

Vén diófa levele
elfújta az ősz szele
sóhajtozott utánna
a nyári emlék hűs árnya.

Zizegő hangokat hallok
kis elszáradt virágharangok
az ismeretlenbe mennek
s a rétek velük zengedeznek.

Sokáig zúgják a dalt
de a hó ezt is befedi majd
miért van így, hiába kérdem
a téli hold kikacag engem.

negyvenkilenc2021. július 8. 10:21

Akácfa

Megjött az akácfa levele,
postázta július halk szele,
jött még vagy másik tíz utána,
fogyóban akácfámnak árnya.

Fülem zúg, csengő cseng, mit hallok,
álmomban zúgnak a harangok,
hófehér bárányok úgy mennek,
égi szép zsoltárt énekelnek.

Kristálycsend nyeli el azt a dalt,
suttogd a fülembe, hogyha majd,
vaksötét éjjelen megkérdem,
én téged örökre, s te engem?

Mersinho(offtopic)2021. július 7. 18:41

Hajrá, mindenkinek sok sikert aki megpróbálkozik vele

Mersinho2021. július 7. 18:40

Itt az ideje felrázni szerintem ezt a fórumot is  :) szóval hozok új rímeket mégpedig Vajda Jánostól az egyik legkevésbé értékelt mégis nagyszerű magyar költőnktől.

_______________ levele
_______________ szele
_______________ utánna
_______________ árnya

_______________ hallok
_______________ harangok
_______________ mennek
_______________ zengedeznek

_______________ dalt
_______________ majd
_______________ kérdem
_______________ engem

Mersinho2021. március 6. 22:05

Új rímek?  :)

SirGarhem2020. szeptember 16. 12:55

A lételmúló vers

Telnek a percek, égbe felszökő fák,
Susogják most a lényeget s a csöndet.
Titkon hallhatod, ahogy rádköszönnek,
Amint az idő lényegét kioldják.

Jöhet feléd még sok-sok gyász vagy ünnep,
Azt hinnéd, hogy az életűrt pótolják,
Pedig feletted ők égi vitorlák,
Lecsapnak majd előbb-utóbb. Keringnek...

Léted napjai csak pislogva fáklyák,
Lángnyelvüket hiába, de kitátják.
Az életméz gödörbe úgy pereg!

Torkukat a lételnyelők kitárják.
Meggyógyíthatod múlt sebzette szárnyát
Eme titoknak, míg az szendereg.

Törölt tag2020. szeptember 12. 10:23

Törölt hozzászólás.

negyvenkilenc2020. szeptember 11. 15:35

fák, csöndet, rádköszönnek, kioldják// ünnep, tolják, vitorlák, keringnek// fáklyák, kitátják, pereg// tárják, szárnyát, szendereg.
---------------

Marin Marais dalára

Hajlongnak, remegnek, várnak ők, a fák,
várják a fényt, az éjt, szellőt, a csöndet,
lombjuk int, susognak, rádköszönnek,
gondok abroncsát fejedről kioldják.

Fehér törzsükön rezge fény az ünnep,
az idő hulló köveit eltolják,
csattognak, mint kibomló vitorlák,
lassú táncukkal körötted keringnek.

Lobogó sárgákkal játszódó fáklyák,
mélytorkú múltnak kútját kitátják,
fel és leszáll az emlék, elpereg.

Óvó karjaik szeretőn kitárják,
neked adják az álmoknak szárnyát,
szállhass, repülhess, míg a gond szendereg.

goalking2020. szeptember 11. 14:15

fák, csöndet, rádköszönnek, kioldják// ünnep, tolják, vitorlák, keringnek// fáklyák, kitátják, pereg// tárják, szárnyát, szendereg.

F.CK-mondják nekem a fák,
Nem kívánok mást,csak csöndet,
Én vagyok,kire a rímek ráköszönnek,
Lelkem boldogtalanságát kioldják

Az angyalok,számomra ez egy ünnep,
A rímeket a múzsák alám tolják,
Lobognak a szélben a vitorlák,
A hajókon,mik a Tiszában keringnek.

Szemeid ragyognak,mint a fáklyák,
A tátikák pedig szájukat kitátják,
Fejemben pedig sok őrült rím pereg.

A szolgák nekem az autókat tárják,
Letépték a verseim szárnyait,
Emiatt alszik a vers,vagyis szendereg.

Eleonora2020. szeptember 7. 20:43

Varázslat

Susognak, füveknek üzennek a fák
mérik egyre a véghetetlen csöndet
mikor nem is várod, rádköszönnek
míg belőled a bánatot kioldják,

mosoly leng ajkadon, ritka ünnep
a rigók is magas tercen tolják
füledbe a dalt, melytől vitorlák
vászna dagad, csapongva keringnek,

és mély szemedben kigyúlnak a fáklyák,
babonázott tátikák kitátják
ajkaik, melyeken harmat pereg,

a lányok, ablakaik mind kitárják
figyelve fűzfa lebbenő szárnyát
ébresztve Ámort ki még szendereg.

Eleonora(offtopic)2020. szeptember 7. 19:53

@GrofKingKaroly:
hát maga ezt sem tudja, a pénz nem boldogít... !

Törölt tag2020. szeptember 6. 21:46

Törölt hozzászólás.

Eleonora(offtopic)2020. szeptember 6. 18:30

@negyvenkilenc:
Nagyon köszönöm!

negyvenkilenc(offtopic)2020. szeptember 6. 17:39

@Eleonora: "tanítanak a fák, megérteni a teremtő csendet" gyönyörű vers! Az igazi ünepeket nem naptárakba írják, megtörténnek, velünk. Gratulálok!

Eleonora2020. szeptember 6. 16:45

Kószán

Jer velem ma, nézd, tanítanak a fák
megérteni a teremtő csendet
ahol a mély sóhajok rádköszönnek
miközben könnyeiket kioldják.

Igen, érzed, régen volt íly ünnep,
hétköznapok egyre messzebb tolják
a képet, hol dagadó vitorlák
szállnak és sirályok fent keringnek.

Szépséges szemeid legyenek fáklyák,
tápláló ágért szájukat kitátják
a lángok, amíg az idő elpereg

s ha belenézel a jövőt tárják
eléd, lebbentve lehetséges szárnyát
hol az akarat még mindig szendereg.