Istenes versek, balladák

raitano2025. szeptember 2. 18:49

@Anka37: Magas szintű alkotás lett! Gratulálok!

raitano2025. szeptember 1. 19:25

Isten titka

Az éjszakában csendben ott lebeg,
A szívek mélyén rejtőzködő fény,
Mely nem kér, mégis mindent ad nekünk,
S a szelíd szavak között ott van Ő, a Tény.

A viharokban, miként a hegyek,
Ő az alap, mely mindent megtart,
S bár fájdalom, mikor elhagyjuk Őt,
A szeretet az, mi mindig újra hív.

Minden pillanatban ő az élet,
Ő ad erőt a csöndes cselekedet,
Még a halál sem oltja el a fényt,
Mert benne élünk, Ő bennünk élhet.

Isten titka mindörökké él,
Minden szó, minden cselekedet, mi él.

raitano2025. szeptember 1. 19:25

Isten jelenléte

Az égben egy fény, mi mindent lát,
Ő, ki a csillagokat kézben tartja,
Bárhova nézel, ott rejlik a nyom,
A lelket simogatja, mint szelíd szellő.

Minden lépésünkön ott van a vándor,
Aki sosem fárad, sem nem szűnik meg,
Ő az örök kő, mely alattunk remeg,
S minden ébredés egy újabb áldás.

Mi kicsinyek vagyunk, de ő mindent tud,
A szívünk rejtett titkait elolvassa,
A csendben is szól, és ha hangot ad,
Tudjuk, hogy nincs határa az ő hatalma.

Ő a kezdet, és a vég is egyben,
A végtelen körforgás szívében.

Anka372025. szeptember 1. 17:30

@raitano: Oh, de gyönyörű. Látom a filmet a szemem előtt. Gratulálok remek alkotásodhoz.

Anka

Anka372025. szeptember 1. 17:28

@raitano: Elgondolkodtató, szép alkotás. Köszönöm, hogy megosztottad.

raitano2025. szeptember 1. 15:19

A Láthatatlan Király

Nem érinti szem, sem érti az ész,
sötétben izzik, mint parázs a lét,
Ő írta fel az égre a törvényt,
s egy sóhajában megszületik a rész.

Nem fogható, de tartja az eget,
keze nyomán zöldül ki fű, fa, ág,
és benne lüktet minden igazág,
mit ember még kimondani nem mert.

Ha nincsen, semmi sincs – s ha van, miért
sír annyi lélek mégis nélküle?
Talán csak tükre lett a szenvedés.

De hol szeretnek, ott van mindenütt,
s ha leborulsz, a csöndben megszül-e
egy választ, amit mindig benned ült.

raitano2025. szeptember 1. 15:18

Az Örök Jelen

A hegy mögött, hol csendbe fullad árny,
Ott él a Szó, mely nem kezdődik el,
S ha kérdezed, csak szívverés felel –
Nem birtokol, de lélegzik reánk.

Nem kéz formálta, mégis minden ott van,
Hol nem lakik se idő, se halál,
És mégis bennünk újra megkivál,
Ha porba hullunk, vagy ha fénybe botlan.

Nem arany trónon ül, se fellegekben,
De ott, hol sír a gyermek, vagy nevet,
S a semmi szélén új világ terem.

Ő nincs sehol – s mégis: mindenekben.
A hangtalanban zeng a nevedet
S az örök Jelen bennünk rejtezem.

Anka372025. szeptember 1. 07:24

*Egy korábbi Istenes versemet átírtam balladává. Hogy tetszik nektek? Helló Isten, emlékszel rám? Ott járék a pusztán, egymagam, lám, szél süvöltött, csillag se szólt, hideg sötétben árva a szólt. Árva a szólt, árva a szólt. Helló Jézus, jó, hogy látlak, jóságodból részt én ádjak, szívem zárát törd fel, kérlek, ne maradjak csendben, vérben. Csendben, vérben, csendben, vérben. Ó, Mária, Szűz Anya drága, kérlek, hajolj lelkem ága, mondd el nékem, lesz-é végem, megőrzöd-é emberségem? Emberségem, emberségem. Felhőszélről les a sátán, kárhozatra hívogatván, ne hagyj árván, ó, Segítő, szent palástod legyen védő. Legyen védő, legyen védő. S jött az Úr, fény hinté rám, angyal szárnyán oltalmat ád, lelkem csendben megnyughatik, örök karban megmaradik. Megmaradik, megmaradik.

„Hol a lélek beszél, ott születik az Istenes költészet.”

Úgy érzem, a vallásos, Istenes versek és balladák kevés figyelmet kapnak közöttünk, pedig mély lelki tartalmat és különleges szépséget hordoznak.
Ezért szeretném bátorítani írótársaimat, hogy próbálkozzanak ezzel a műfajjal is: megszólítani Istent, Jézust, Máriát, vagy akár a hit kérdéseit, kétségeit, reményeit versbe önteni.

Hiszem, hogy sokunk szívében ott rejlik ez a forrás – csak engednünk kell, hogy szavakká, költészetté váljon.

Várom szeretettel a ti Istenes verseiteket is! ✨