Keretbe foglalva - játékos versírás mankóval!

Az első és utolsó sort kell megadni, és ezek segítségével újat alkotni. Kikötés: csak meglévő versek első és utolsó sora lehet feladvány! Rövid sorok esetén lehet kettesével is feladni. Hagyjunk legalább 3 napot az új feladat kiírásáig.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Maria_HS2018. december 12. 16:44

"Majd elmúlnak ezek a remegések,"
S jut takaró mindenkinek, meglehet.
Enyhülnek a hidegek s didergések.
A lejtőn szalad majd vígan a szekér.
Hajnalban hívogat majd a vörösbegy.
S amikor újra fény lesz hóesésben,
Harangszó kíséri a lépteinket,
A megfagyott földbe is belevetem,
Magvait a reménynek, hogy maradjon,
Nyoma az eljövendő esztendőnek.
Népnek "De ha nem így lesz,az is mindegy"

Ady Endre: A lelkem kánaán- magvai
"Majd elmúlnak ezek a remegések,"
"De ha nem így lesz,az is mindegy"

Rozella2018. december 11. 22:06

Főnixként

„Majd elmúlnak ezek a remegések”,
lelkemen holdkavics keltette rezgésben
csenddé simulnak a körkörös miértek…

Tudom, lemúlnak végül az átkok is rólam,
a szívzajok lassan majd lecsendesednek,
és beleég a tél oda, hol örök hó van,

a hideg fényben pillantások riannak,
csillagmáglyán lobban el minden ígéret,
porrá égő örök vágyak körforgása az élet.

Az ég hófehér hátteret szít a tüzeknek,
mikben minden álmom főnixként feléled,
vagy megszületik csupán egyetlen egy...

… „de ha nem így lesz, az is mindegy”.

/ idézetben: Ady Endre: A lelkem kánaán-magvai c. versének sorai/

berenyi.klara2018. december 10. 11:58

@Rozella: Köszönöm!

Rozella(offtopic)2018. december 10. 11:46

@berenyi.klara: Gyönyörű! evokációnak is csodás!

berenyi.klara2018. december 9. 23:15

"Majd elmúlnak ezek a remegések"
a felzavart szív megnyugszik talán
válaszok lesznek, s nem keserédes
gyötrő merengés minden szaván.
Ki hívott téged, hosszúléptű vágy ?
Hisz mondtam már hogy nem érdekelsz!
Eliszod előlem a csorgófényű lágy
estéim, és mellkasomra térdepelsz.

Mert láttam a jövőt, ami felém intett.
"De ha nem így lesz, az is mindegy"

Rozella2018. december 9. 22:26

Rég jártunk erre... Hoztam új keretet Ady Endre egyik nagyon szép verséből:

"Majd elmúlnak ezek a remegések,"

"De ha nem így lesz,az is mindegy"

és a teljes vers:

A LELKEM KÁNAÁN-MAGVAI

Majd elmulnak ezek a remegések,
Lesz az Életnek cukros bora,
Majd zugni fog kis templomban az ének
Havas karácsony s Úr-vacsora,
És rigmusos gyermekek jönnek.

S tán árka lessz ennek a vád-özönnek,
Győztesre szárad ázott szárnyam
S eljön, hogy majd csak azt kivánjam,
Ami beteljesedhetik
s hogy újból és fentujjongva akarjak.

Majd galambok lesznek a lomha varjak,
Finom nő-testek, remegősek
Várják vágyón, hogy lepleiktől
Szabadítsam meg őket
És nagyon sokan szeretnek ismét
S én sokakat fogok nagyon szeretni.

Szent szántásba akkor fogom majd vetni
Lelkem Kánaán-magvait,
Melyek ma még, jaj-jaj, rohadnak.
Dicső leszek s örülni fogok
Mindennek és magamnak
S a földnek, melybe áldott, bő markom
Hitet, jövendőt, örömöt hintett.

De ha nem így lessz, az is mindegy.

Molnar-Jolan2018. július 16. 20:50

" Mert hűségesek mindhalálig"
hiszen kutyák, övék a legszebb erény.
A bizonyosság szemükben parázslik,
hogy nem lehet gazdi mindenféle lény

csak épp a kiválasztott, és úgy vakkant
csahol mind, ha este hazatérsz, mint akit
nem láttak tíz éve. Rágcsálnak paplant,
lábtörlőt, bennük örök kölyök lakik.

Némelyik nyálzik, vagy hangosan horkol,
de szeret, s ennél többel nem szolgálhat.
Féltékenyek, mert ha szöknek is olykor,
" mi elkallódunk, ők hazatalálnak".

Rozella2018. július 15. 13:01

A búcsú

" Mert hűségesek mindhalálig"
bárcsak ne tudnám, hogy mennyire
igazak voltak akkor, mind egy szálig,
s az élet leroskadt a templom lépcsőire.

Rémülten néztem a halvány gerberákat,
a liliomok arcában téged kerestelek
Anya, távolról hallottam még az imákat,
s a kardvirágok néztek farkasszemet,

aztán zene szólt és valakik átöleltek,
éreztem bennem zengni az orgonát,
az oltár előtt fehér füst terjengett,
de nem tudta elnyomni a halál szagát.

Ó, hogy gyűlöltem akkor minden virágot,
tűnjenek innen el, nyíljanak másnak!
Sokáig nem fogtam fel a valóságot…
" Mi elkallódunk, ők hazatalálnak"

idézetben: Pilinszky János sorai

Maria_HS2018. július 10. 22:43

Aprók s szépek
"Mert hűségesek mindhalálig,"
minden tavaszon újra élednek
fáknak ágain, és bokrokon,
zöld fűben, némelyik rég sárgállik.
kísérik utunkat észrevétlen,
a hó alatt titokban télen nőnek
" mi elkallódunk, ők hazatalálnak"

" Mert hűségesek mindhalálig"
" mi elkallódunk, ők hazatalálnak"
Pilinszky János: Mi és a virágok

Rozella2018. július 10. 10:50

Nyár van... ezernyi virág nyílik... Hoztam új keretet:

" Mert hűségesek mindhalálig"
" mi elkallódunk, ők hazatalálnak"

és a teljes vers:

Pilinszky János

Mi és a virágok

Mert hűségesek mindhalálig,
isteniek egyedül a virágok,
egyszóval a növényi lét,
velünk szemben, kik jövünk és megyünk.

Világunk száraz keresztjére
gyönyörű dísznek elhelyezve,
tépett füzérként fölszegezve,
mi elkallódunk, ők hazatalálnak.

Rozella(offtopic)2018. június 3. 09:21

@m.agnes: Ági, nagyszerű vers lett, gratula! :)

m.agnes2018. június 1. 13:46

Kék kelme

"Liliomsikolyt, jaj ki ölelne"
ha csak átkot virágzik lila selyme,
sziromvirágú gyanútlan csöndet,
halál közeli megsápadt éneket.
Taszít a félelmemmel telt káprázat,
törvények között a törvénytelen,
az élet délibábos hasonmása,
zord villámokat záporoz hirtelen.
Vízválasztó sziklakemény ökle,
mennyköveket görget a kapzsi táj,
szökkenő kedvvel az égfele törtet,
mindent feledve mulat, ha muszáj.
Galamb ha röppen,s lehull a tolla,
megfosztott béke a földön hever,
égi kék kelme, fent liliom volna,
lent mélybe záródott tengermeder.
Hullámok halnak meg élednek újra,
nyírágak hintáznak nyarak szaván,
lelkemhez érnek,lelkemben tisztulnak,
"s pici könnyet sír egy cinke a fán."

Polner Zoltán - Öregek

Liliomsikolyt, jaj ki ölelne
s pici könnyet sír egy cinke a fán.

BakosErika2018. május 18. 19:43

( Bemásolva a Tisza Hangja 98-as Antológiából. )

Polner Zoltán - Öregek

Liliomsikolyt, jaj ki ölelne
s pici könnyet sír egy cinke a fán.

Liliomsikolyt, jaj ki ölelne
szívére, ki ölelne, ha véres
harmatot sírnak a mályvák,
s jajongó pávák torkában a hold,
ki ölelne szívére liliomsikolyt?

Baltával agyonvert mezők, dűlők
közül haza ők nem jöhetnek többé.
Zöld jegenyékért hiába
könyörögnek már. Küszöbük előtt
az éj és dühöngve tépik a tetőt

vasvillakörmű fekete varjak.
Zúzmaracsipkés alkony az arcuk,
átfúj rajtuk a szél, Isten
megveszekedett hidege.
A szélben mészfehér barmok kék tekintete.

Ó, ha nyarak madaras pallóin
járhatnának piros citerával!
Földbe sóhajtott szavaik
most mind megerednének igazán.
De roppan a csönd
s pici könnyet sír egy cinke a fán.

BakosErika2018. május 14. 21:21

Zöld paláston

" A vén ligetben jártunk mi ketten",
hol csókjaid vetkőztettek pőrére,
zöld paláston cseppet sem ijedten,
ízeket csentünk mi egymás bőrére.

Hallgattak a fák őriztek szerelmet,
szenvedélyes tenyered rám simult,
sóhajtva kértük a bennünk-kegyelmet,
amíg karodban vágyam elcsitult.

Testünknek áldozott az alkony pírja,
vén ligetben az éj ma ránk talál,
néztem, ahogy zárult szemed zafírja,
"S aludt a tölgy, a hárs, a nyár..."

Rozella2018. május 13. 21:28

A varázslat

" A vén ligetben jártunk mi ketten"
más lépteket észre sem vettünk,
csak andalogtunk önfeledten,
és zenéltek a lombok köröttünk,

nyári koncert hangja zengett
nekünk dalolt ott minden madár,
aztán egy tündér egyet intett…
"S aludt a tölgy, a hárs, a nyár..."

idézetek: Tóth Árpád: A vén ligetben c. verséből valók

M.J.Kata2018. május 9. 12:58

Tóth Árpád A vén ligetben c. verséből
" A vén ligetben jártunk mi ketten"
"S aludt a tölgy, a hárs, a nyár..."

M.J.Kata: Egyszer

"A vén ligetben jártunk mi ketten",
andalogtunk kéz a kézben,
ábrándozva terveztük jövőnket,
mindenből csak jót és szépet,
mikor leültünk a közeli padra,
az öreg fák némán bólogattak,
s körülöttünk megszűnt a világ,
napnyugta lett, majd holdvilág...

Közös úton lépkedtünk tovább,
legyőzve minden akadályt,
majd valaki köveket gurított
görgettük,de erőnk elfogyott,
napsugaras egünk beborult
dörgött, villámlott, mikor
utunk kétfelé ágazott...
mindent elvitt magával
vágyat, terveket, ifjúságot...
álmaimban él tovább,
"S aludt a tölgy, a hárs, a nyár..."

Maria_HS2018. május 4. 12:16

MáriaHS: Amikor
" A vén ligetben jártunk mi ketten"
Úgy páréve volt, egy május éjszakán.
Miért emlékszem rá mégis talán,
mert sok szép virág volt a vadalmafán.
S az válás már ott volt a lelkemben.
Szótlanul sétáltunk, néha egy csókra,
megálltunk és kerestük a régit.
Amikor még úgy vágytunk minden szóra,
s vártuk, hogy jöjjön már az éjszaka.
A liget padján egymáshoz simulva,
szerelmesen fülembe suttogva,
mert ott volt: "S aludt a tölgy, a hárs, a nyár."

Tóth árpád: A vén liget c. verséből.
" A vén ligetben jártunk mi ketten"
"S aludt a tölgy, a hárs, a nyár..."

m.agnes2018. május 4. 12:06

Tóth Árpád: A vén ligetben
" A vén ligetben jártunk mi ketten"
"S aludt a tölgy, a hárs, a nyár."

Mukli Ágnes: Forgószél

" A vén ligetben jártunk mi ketten"
léptünk koppant a térkövön,
önmagába kókadt két hitetlen,
bennünk kín teli kéj, öröm.
Édenkertünkben forgószél támadt,
angyalként bomló levelek,
felröppentek újra, újra szálltak,
táncoltak nekem, s te neked.

A vén fák véznán, árnyukban álltak,
éveket várt az út szegély,
csendben figyelték, ahogy csodállak,
aranyozott ezüst fehér.
Keserűségünkbe, belesimult
egy perc lágyan lebbent bele,
megbabonázott, csak lassan csitult,
szédületes fergetege.

Talán soha, vagy egyetlen egyszer
vissza nem térő délután,
sétálhattunk volna csak mi ketten,
beszélgettünk volna csupán.
Kimondhatatlanul, céltalanul,
röviden mint egy sóhajtás.
Bóbiskolt vágyunk, ölbe szenderült,
"s aludt a tölgy, a hárs, a nyár."

m.agnes2018. május 3. 16:22

Hozta új keretet:Tóth árpád: A vén liget c. verséből.
" A vén ligetben jártunk mi ketten"
"S aludt a tölgy, a hárs, a nyár..."

A VÉN LIGETBEN

A vén ligetben jártunk mi ketten,
Aludt a tölgy, a hárs, a nyár;
Hozzám simult félőn, ijedten,
S éreztem: nem a régi már.
Sebten suhantunk, halk volt a hangunk,
S csendes volt a szivünk nagyon,
És mégis csókba forrt az ajkunk
Azon a sápadt alkonyon.

Kezéből a fűre, könnyesen, gyűrve
Lehullott egy csöpp csipke-rom,
Fehéren és halkan röpült le,
Akár egy elhervadt szirom.
Szeme rámnézett kérdőn, búsan:
(Nincs búsabb szem, mint aki kérd)
Ily szomorúan, ily koldúsan
Mért hívtuk egymást ide? mért?

S mondta, hogy késő már az éj, s ő
Megy... mennie kell... s elfutott.
Hallottam haló zaját a lépcsőn,
S nem tudom, meddig álltam ott.
Aztán... le s fel jártam a parkban,
Mint aki valakire vár.
Gázolt a sarkam síró avarban,
S aludt a tölgy, a hárs, a nyár...

M.J.Kata2018. március 2. 21:07

"Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
e tavaszi varázslat ihletét,"
Várnai Zseni:Csodák csodája

"Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,"
én vissza énekelnélek kedvesem,
vissza a föld mélyéből,
az örök sötétségből.
Újra sétálnánk csillagos alkonyon,
én hozzád bújnék ha szellő suhan,
sétálnánk vadvirágos réten,
kergetőznénk az illatos fűben,
margarétából koszorút fonnánk,
mint a gyermekek, úgy játszadoznánk,
könnyű léptekkel forognánk, táncolnánk,
hűs forrás vizével szomjunkat oltanánk,
virágzó orgonák tövében pihennénk,
hallgatnánk madarak vidám énekét,
figyelnénk szívünk dobbanását,
s körülöttünk meg állna a világ.
De szavam elakad, hamis az énekem,
hangjegyem kettétört, mint az életem.
Csapongó képzelet tréfát űzött velem
téged, már senki nem hoz vissza nekem.
Csak egy röpke pillanatig érezhettem,
"e tavaszi varázslat ihletét,"

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom