Keretbe foglalva - játékos versírás mankóval!

Az első és utolsó sort kell megadni, és ezek segítségével újat alkotni. Kikötés: csak meglévő versek első és utolsó sora lehet feladvány! Rövid sorok esetén lehet kettesével is feladni. Hagyjunk legalább 3 napot az új feladat kiírásáig.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2017. november 20. 15:19

Luther

"Büszkén tartózkodó hited példa -jegyében"
követnek majd mások,
talán a ’hitetlen tamások’ is
buzgó cselekvőkké válnak,
ha börtönébe zár a görcsös tehetetlenség,
melynek rácsait szavakkal
többé nem zúzhatják szét és megértik végre,
nem kell a hazug szó, elég ha intenek
"egymásnak, hogy a vas láncokkal küzdjenek."

idézetek: Voltaire: Vers a természeti törvényről c. verséből

dreaming582017. november 20. 13:04

A keret `Voltaire: Vers a természeti törvényről` sorai.

"Büszkén tartózkodó hited példa – jegyében"
"Egymásnak, hogy a vas láncokkal küzdjenek."

"Büszkén tartózkodó hited példa – jegyében"
nekem eszembe jut: nekem nincs hitem
én csak úgy lebegek az életen
aztán ha egyszer vége lesz
túlszaladok a mezsgyén, s ég velem!

Te, mint évszázados tölgy állod,
ha vihar ereje tép - előttem ott a kép
ahogy engem kitép a laza talajból
s átröppent a mindenen, s odavág a nincsbe lenn.

Te hiteddel erős és bátor, én hitetlenségemben
szabad - csak végén derül ki, melyik volt a nagy
igaz, jó válsztás...de akkor már késő lesz...mindegy
most úgyis mindketten engedünk eszünknek, s szíveinknek.

Nem akarom erőltetni semmiképp - te se tedd
- akarni kell a hitet s a "nemhitet"
Nem akarom összeereszteni lelkeinket, majd essenek
"egymásnak, hogy a vas láncokkal küzdjenek."

Maria_HS2017. november 20. 10:59

Példa jegyében
"Büszkén tartózkodó hited példa - jegyében"
Téged követ lányod, fiad, és unokád.
Figyeli majd mozdulatod, hogyan neveled,
A csemetefácskát, sziromnak bársonyát.

Meghallod e, mit üzen a bús hegedűszó.
Elindulsz-e, az muzsikus irányába.
Vagy vígan fütyörészel tovább hajnaltájban.
Letaposva minden növényt mint a csúszó`.

Mert "A szelídség az út és tévút a harag."
Hatalmas teher, ha lelked kövesedik.
Bántás helyett legyél inkább néma hallgatag,
Hisz, haraggal a baj egyre növekedik.

Ha nem vigyázol, féltett fáid, földön esnek
"Egymásnak, hogy a vas láncokkal küzdjenek".

Voltaire :Vers a természeti törvényről
"Büszkén tartózkodó hited példa - jegyében"
"Egymásnak, hogy a vas láncokkal küzdjenek."
(csúszó-kígyó)

Maria_HS2017. november 20. 09:38

Hoztam új keretet:
Voltaire :Vers a természeti törvényről
"Büszkén tartózkodó hited példa – jegyében"
"Egymásnak, hogy a vas láncokkal küzdjenek."

Voltaire :Vers a természeti törvényről
Büszkén tartózkodó hited példa – jegyében
légy irgalmas, nyugodt, légy bölcs és engedékeny,
Más álmát meg ne fojtsd, hogy elérd célodat:
A szelídség az út és tévút a harag.
Nyomorult napjaink sok gondja közt imígyen,
Testvérekként vagyunk, atyánk egyazon Isten.
Egymást segítsük is, viselni terheinket,
Vegyük észre, aki bajába belegörnyed.
Ellenségünk ezer gyötri, kegyetlen, éltünk,
Melyet elátkozunk s mégis oly drága nekünk.
Megtévesztett szívünk nem lel támaszt, vezért,
Vágyaitól elég, kíntól megfagy ezért,
Hát egyikünk sem élt könny – ismeretlenül.
A társaság ily – oly bűbája könyörül
Fájdalmainkon, ím, egynéhány pillanatra:
De a kór túl komoly, arra gyógyírt hogy adna!
Ah! ne mérgezzük azt, mi nyugtunk még maradt.
Látom sötét zugon a gályarabokat,
E láncolt bőszeket, ők is segítenek
Egymásnak, hogy a vas láncokkal küzdjenek.

dreaming582017. november 19. 21:47

@m.agnes: @Maria_HS: @Rozella: @BakosErika:
Hahó, kedves játékosok!
Kéne új keret! Ne mindig én hozzak már...  :D

dreaming582017. november 19. 19:07

"Sok kétely és bűn a halálba láncol"
"istent szívembe lopja a magány."

Nincsed haván

"Sok kétely és bűn a halálba láncol"
majd újjászületek, ha eljön a tavasz.
Addig szívem fekete éjszakákban lángol
- nem szeretnék érezni fagyot és havat.

Sokszor elgondolom, mennyi mennyi kétség
akasztott utamon, de volt támaszom.
Most egyedül rovom utam, és hajlok hétrét
lenyom földre napról napra mázsás bánatom.

Sikít már bennem - üvölt hiányod
siklik lelkem a távolba a nincsed haván.
Felkutatnám érted az egész világot.
...lehet egyszer "istent szívembe lopja a magány."

m.agnes2017. november 12. 17:09

Est órák

„Sok kétely és bűn a halálba láncol”
mert est órákat űz a gyöngyös élvezet,
a titkolt jó is illan árva esőillatban,
láncra vernek régi sebhelyek.
Kint könnyű bodorlevelek szállnak,
hiányod szívemen átdereng, fáj ma,
őszt zizeg a körtefa bronz koronája,
még álmodik felőled, feledj
szerelmek édes délutánja.
Ne lehelj halált két szememre,
időtlenségben ne hagyj egymagam,
enyém a vers az óda, zengő talány
istentelenek közt,
„Istent szívembe lopja a magány.”

dreaming582017. november 11. 16:24

"Sok kétely és bűn a halálba láncol"
"istent szívembe lopja a magány."

Tán nem is oly soká

"Sok kétely és bűn a halálba láncol"
mégis élnem kell, köt a megszokás.
Nézem az éjben jövő fénye táncol,
de velem érzem az élet terve más.

Mikor tükörbe nézek reggel félve
egy gyötört, magányos arc néz vissza rám.
Ez már az utam, ösvényemen lépve
nem kisér boldogság - nem is fog talán.

Gondolkoztam rajta - cipelve bánathalmom:
e nagy világban az ember csak parány.
Tán nem is oly soká - lehet, egy napon
"istent szívembe lopja a magány."

Maria_HS2017. október 30. 18:09

Félek a
"Sok kétely és bűn a halálba láncol"
Vennék mosolyt, jókedvet ha lehetne,
Virágot, amit magról palántálok.
Nézném, ahogy növekedik nevetve.
Beszélnék hozzá, napestig lámpások:
Fényében éjjel is csak növekedne,
S"Kunyhóm falán az ősz mosolya táncol,"
Majd "istent szívembe lopja a magány."

Szabó Lőrinc: Magány
"Sok kétely és bűn a halálba láncol"
"istent szívembe lopja a magány."

dreaming582017. október 29. 17:01

Hoztam új keretet, mert látom, más nem hoz  :)

"Sok kétely és bűn a halálba láncol"
"istent szívembe lopja a magány."

És a teljes vers:

Szabó Lőrinc: Magány

Sok kétely és bűn a halálba láncol,
de soktól néha már szabadulok.

Kunyhóm falán az ősz mosolya táncol,
barátaim a fák s a farkasok.

Az utak, melyek innen szertefolynak,
erdőmön túl az égre fölhajolnak

s minden virág, fű, óra, cserje, kő
egyetlen, boldog, nagy jelképbe nő

s annak fényébe szőve éjszakám
istent szívembe lopja a magány.

Rozella(offtopic)2017. október 22. 22:56

@Maria_HS: @dreaming58: @BakosErika: Látjátok ilyen egy termékeny nap... Mária varázslatos sorai után nagyon ösze kellett szednem magam, Éva verse is megérintően szép lett, Erikám, te meg könnyeket csaltál a szemembe... Nagyon szépeket írtatok, mind tetszett, gratulálok! Jó éjszakát!

BakosErika2017. október 22. 21:43

Szabó Lőrinc - Varázskert
"Szemeim fáradtak, de tiszták"
"már az egész láthatárt beborítják."

Szemek

"Szemeim fáradtak, de tiszták,"
már látják az elmúló időt,
akkor szemeidben látták a létet,
az egész szerelmetes miliőt,
egyet mégsem vettek észre soha,
a még ma is fájó véget…

Fekete ruhámon virágok sora,
bennem ez a szerelem örök,
magaddal vitted lelkemből a részed,
talpam alatt sírnak a rögök,
ám hiányod illata lemoshatatlan,
pillantásod belém égett.

"Szemeim fáradtak, de tiszták,"
s kibuggyanó könnyeim,
"már az egész láthatárt beborítják."

dreaming582017. október 22. 18:37

Szabó Lőrinc - Varázskert
"Szemeim fáradtak, de tiszták"
"már az egész láthatárt beborítják."

Vágyálom-temető

"Szemeim fáradtak, de tiszták"
nem zavar köd, nincs semmi akadály,
a tér most nyílt - a végtelenbe
repít szívem képzelet hintaján.

Fent röppenek, alattam elvonulnak
múltamnak főbb alakjai,
míg nézem én, közöttük keresgélve
feltűnnek szívem darabjai.

Öregszem - korom mint a páncél
bevonja testem, s mindenem,
a sok fájó vagy édes emlék
futó kis csókot int nekem.

S vágyálmom százezer darabban
- el sem hinném hogy itt járt -
de hinnem kell hisz foszlányai lassan
"már az egész láthatárt beborítják."

Rozella2017. október 22. 15:47

Vérehulló fecskefű

"Szemeim fáradtak, de tiszták",
csak az ősz maszatol furcsa foltot,
mi bőrömre tapadt s le nem mossák
sem holnapi szépek, sem mai bolondok.

Háborgó tenger hulláma nem ér el,
lélekörvény mélyében sem forog
életem, csak úgy lebeg, nincs vészjel,
elmúlik egy nap, megszokott dolog...

Külsőleg gyógyír a szó-kencefice,
vele elszántan nekidőlök a szélnek,
fájdalmat nem érzek, mikor az idő kése
felhasít, s a terhes évek elvetélnek.

Mint vérehulló fecskefű, az álom
sárgán szivárgó nedvei gyógyítanák
keltezetlen sebeim, de hiába... Belátom,
"már az egész láthatárt beborítják."

(idézetben: Szabó Lőrinc Varázskert c. versének sorai)

Maria_HS2017. október 22. 14:51

Látod
"Szemeim fáradtak, de tiszták,"
Sokat látott s néha homály fedi.
Amikor szólnak a pacsirták,
A hiánynak helyét betöltheti.

Csemeteként szépült lett erdő.
Lelkekben kiterebélyesedett.
Szép lombos, és árnyas megértő,
de mára minden elkérgesedett.

Vihar tombol, nehezen állja.
Napfényének ritkasága festi,
Leveleit úgy sajnálja,"már
az egész láthatárt beborítják."

Szabó Lőrinc - Varázskert
"Szemeim fáradtak, de tiszták"
"már az egész láthatárt beborítják."

dreaming582017. október 21. 13:59

Sziasztok!
Most én hoztam új keretet:

Szabó Lőrinc - Varázskert
"Szemeim fáradtak, de tiszták"
"már az egész láthatárt beborítják."

És a teljes mű

Szabó Lőrinc: Varázskert

Szemeim fáradtak, de tiszták,
ragyogva nézik; lelkem erejét
egy egész kert virágai, hogy isszák.

Én vagyok az a kert; virágok, ágak
nőnek körém és fölém lombosodnak
élő lugasnak, gyümölcskoronának.

Örök kertemben, napfényes lugasban,
álmodó kertész, nézek szanaszét;
kint ősz és tél, itt bent mégis tavasz van.

Ellenségem irigy viharok vad
rohamai, rázzátok fáimat;
hulljon a férges, kell a rovaroknak.

Hulljon friss rügy is, hulljon dús virág-raj;
a sebekből új hajtás tör ki, és
ki baltás küzd meg ennyi izmos ággal?

Szemeim fáradtak, de tiszták,
ragyogva nézik; növekvő csodáim
már az egész láthatárt beborítják.

dreaming582017. október 21. 12:49

Egybefonva

"építsd föl minden éjszaka"
közös álomvilágunk
legyen mindennek csillaga
az éjben köztük járunk

s ha néha sötétben topog
közös lelkünk nem lel kíútra
a megoldás egyszer kinő
a homályból lángot gyújtva

hidd el ha vállunk ősszetart
mindenre lesz igaz megoldás
ha mindig egyet gondolunk
és megmarad a tiszta forrás

erős lesz lélekfonatunk
elringat fénylő álom-holnap
s nem lesz többé gondja
"velünk a fönnvalónak"

(Az idézet Kányádi Sándor - Felemás őszi ének című verséből származik)

Rozella2017. október 17. 12:07

Ajándék

„Építsd föl minden éjszaka”
parányi sejtek lélegző nappiramisát,
de bánatok halálos habarcsát felejtsd el,
vágyak sóhaj-ablakain át nézz az égre,
ismerős csillagok fénylő mosolyát
ne küldd vissza a sötétségbe,
végre illeszd rá magunkra
mielőtt összeomolna lelkünk otthona.

Építsd föl hajnali fényderengésből
álmaink háborítatlan zöld szigetét,
őrizd, ahol a szerelem partot ért,
hisz tudod már, létezik a földi éden:
szent rejteke szívnek és szónak,
s ha valóságunk onnan mégis visszatér,
ajándékul mindenét ott hagyja már
„velünk a fönnvalónak”.

(idézetben: Kányádi Sándor: Felemás őszi ének c. versének sorai)

Maria_HS2017. október 14. 17:16

Reménnyel
"Építsd föl minden éjszaka"kérlek,
Ha becsomagolnál, már csak emléknek.
Fájna nagyon érezni, hogy megkopott,
Az érzés, hisz melegíteni képes.

Sétálok most a szavaid között,
A fák levelei sírva, búcsúznak.
Vadgesztenyék megértek potyognak,
Hozzám, meg a hiányod beköltözött.

Csalóka remény kísér utamon,
Velünk sétál a meleg indiánnyár.
A szép őszi napsütés jutalom,
"Nehéz nyarunk volt itt az ősz" és átjár.

Az érzés, Te vagy az életcélja,
"velünk a fönnvalónak" van-e, célja.

Kányádi Sándor: Felemás őszi ének c. verséből:

"építsd föl minden éjszaka"
"velünk a fönnvalónak"

DJ2017. október 14. 15:41

Életre kelted

"építsd föl minden éjszaka"
álmaidból az életet,
hidd el így válhat valóra
minden elképzelt részlete.

A szívből vágyott dolgoknak
maradása lehetetlen
a földöntúli boltokban,
ha ez te így rendeled meg.

Megjelennek valóságként,
toporognak az ajtóban.
(Rosszul választott dolgot is)
köny"velünk a fönnvalónak" )