Keretbe foglalva - játékos versírás mankóval!

Az első és utolsó sort kell megadni, és ezek segítségével újat alkotni. Kikötés: csak meglévő versek első és utolsó sora lehet feladvány! Rövid sorok esetén lehet kettesével is feladni. Hagyjunk legalább 3 napot az új feladat kiírásáig.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

BakosErika2018. május 18. 19:43

( Bemásolva a Tisza Hangja 98-as Antológiából. )

Polner Zoltán - Öregek

Liliomsikolyt, jaj ki ölelne
s pici könnyet sír egy cinke a fán.

Liliomsikolyt, jaj ki ölelne
szívére, ki ölelne, ha véres
harmatot sírnak a mályvák,
s jajongó pávák torkában a hold,
ki ölelne szívére liliomsikolyt?

Baltával agyonvert mezők, dűlők
közül haza ők nem jöhetnek többé.
Zöld jegenyékért hiába
könyörögnek már. Küszöbük előtt
az éj és dühöngve tépik a tetőt

vasvillakörmű fekete varjak.
Zúzmaracsipkés alkony az arcuk,
átfúj rajtuk a szél, Isten
megveszekedett hidege.
A szélben mészfehér barmok kék tekintete.

Ó, ha nyarak madaras pallóin
járhatnának piros citerával!
Földbe sóhajtott szavaik
most mind megerednének igazán.
De roppan a csönd
s pici könnyet sír egy cinke a fán.

BakosErika2018. május 14. 21:21

Zöld paláston

" A vén ligetben jártunk mi ketten",
hol csókjaid vetkőztettek pőrére,
zöld paláston cseppet sem ijedten,
ízeket csentünk mi egymás bőrére.

Hallgattak a fák őriztek szerelmet,
szenvedélyes tenyered rám simult,
sóhajtva kértük a bennünk-kegyelmet,
amíg karodban vágyam elcsitult.

Testünknek áldozott az alkony pírja,
vén ligetben az éj ma ránk talál,
néztem, ahogy zárult szemed zafírja,
"S aludt a tölgy, a hárs, a nyár..."

Rozella2018. május 13. 21:28

A varázslat

" A vén ligetben jártunk mi ketten"
más lépteket észre sem vettünk,
csak andalogtunk önfeledten,
és zenéltek a lombok köröttünk,

nyári koncert hangja zengett
nekünk dalolt ott minden madár,
aztán egy tündér egyet intett…
"S aludt a tölgy, a hárs, a nyár..."

idézetek: Tóth Árpád: A vén ligetben c. verséből valók

M.J.Kata2018. május 9. 12:58

Tóth Árpád A vén ligetben c. verséből
" A vén ligetben jártunk mi ketten"
"S aludt a tölgy, a hárs, a nyár..."

M.J.Kata: Egyszer

"A vén ligetben jártunk mi ketten",
andalogtunk kéz a kézben,
ábrándozva terveztük jövőnket,
mindenből csak jót és szépet,
mikor leültünk a közeli padra,
az öreg fák némán bólogattak,
s körülöttünk megszűnt a világ,
napnyugta lett, majd holdvilág...

Közös úton lépkedtünk tovább,
legyőzve minden akadályt,
majd valaki köveket gurított
görgettük,de erőnk elfogyott,
napsugaras egünk beborult
dörgött, villámlott, mikor
utunk kétfelé ágazott...
mindent elvitt magával
vágyat, terveket, ifjúságot...
álmaimban él tovább,
"S aludt a tölgy, a hárs, a nyár..."

Maria_HS2018. május 4. 12:16

MáriaHS: Amikor
" A vén ligetben jártunk mi ketten"
Úgy páréve volt, egy május éjszakán.
Miért emlékszem rá mégis talán,
mert sok szép virág volt a vadalmafán.
S az válás már ott volt a lelkemben.
Szótlanul sétáltunk, néha egy csókra,
megálltunk és kerestük a régit.
Amikor még úgy vágytunk minden szóra,
s vártuk, hogy jöjjön már az éjszaka.
A liget padján egymáshoz simulva,
szerelmesen fülembe suttogva,
mert ott volt: "S aludt a tölgy, a hárs, a nyár."

Tóth árpád: A vén liget c. verséből.
" A vén ligetben jártunk mi ketten"
"S aludt a tölgy, a hárs, a nyár..."

m.agnes2018. május 4. 12:06

Tóth Árpád: A vén ligetben
" A vén ligetben jártunk mi ketten"
"S aludt a tölgy, a hárs, a nyár."

Mukli Ágnes: Forgószél

" A vén ligetben jártunk mi ketten"
léptünk koppant a térkövön,
önmagába kókadt két hitetlen,
bennünk kín teli kéj, öröm.
Édenkertünkben forgószél támadt,
angyalként bomló levelek,
felröppentek újra, újra szálltak,
táncoltak nekem, s te neked.

A vén fák véznán, árnyukban álltak,
éveket várt az út szegély,
csendben figyelték, ahogy csodállak,
aranyozott ezüst fehér.
Keserűségünkbe, belesimult
egy perc lágyan lebbent bele,
megbabonázott, csak lassan csitult,
szédületes fergetege.

Talán soha, vagy egyetlen egyszer
vissza nem térő délután,
sétálhattunk volna csak mi ketten,
beszélgettünk volna csupán.
Kimondhatatlanul, céltalanul,
röviden mint egy sóhajtás.
Bóbiskolt vágyunk, ölbe szenderült,
"s aludt a tölgy, a hárs, a nyár."

m.agnes2018. május 3. 16:22

Hozta új keretet:Tóth árpád: A vén liget c. verséből.
" A vén ligetben jártunk mi ketten"
"S aludt a tölgy, a hárs, a nyár..."

A VÉN LIGETBEN

A vén ligetben jártunk mi ketten,
Aludt a tölgy, a hárs, a nyár;
Hozzám simult félőn, ijedten,
S éreztem: nem a régi már.
Sebten suhantunk, halk volt a hangunk,
S csendes volt a szivünk nagyon,
És mégis csókba forrt az ajkunk
Azon a sápadt alkonyon.

Kezéből a fűre, könnyesen, gyűrve
Lehullott egy csöpp csipke-rom,
Fehéren és halkan röpült le,
Akár egy elhervadt szirom.
Szeme rámnézett kérdőn, búsan:
(Nincs búsabb szem, mint aki kérd)
Ily szomorúan, ily koldúsan
Mért hívtuk egymást ide? mért?

S mondta, hogy késő már az éj, s ő
Megy... mennie kell... s elfutott.
Hallottam haló zaját a lépcsőn,
S nem tudom, meddig álltam ott.
Aztán... le s fel jártam a parkban,
Mint aki valakire vár.
Gázolt a sarkam síró avarban,
S aludt a tölgy, a hárs, a nyár...

M.J.Kata2018. március 2. 21:07

"Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
e tavaszi varázslat ihletét,"
Várnai Zseni:Csodák csodája

"Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,"
én vissza énekelnélek kedvesem,
vissza a föld mélyéből,
az örök sötétségből.
Újra sétálnánk csillagos alkonyon,
én hozzád bújnék ha szellő suhan,
sétálnánk vadvirágos réten,
kergetőznénk az illatos fűben,
margarétából koszorút fonnánk,
mint a gyermekek, úgy játszadoznánk,
könnyű léptekkel forognánk, táncolnánk,
hűs forrás vizével szomjunkat oltanánk,
virágzó orgonák tövében pihennénk,
hallgatnánk madarak vidám énekét,
figyelnénk szívünk dobbanását,
s körülöttünk meg állna a világ.
De szavam elakad, hamis az énekem,
hangjegyem kettétört, mint az életem.
Csapongó képzelet tréfát űzött velem
téged, már senki nem hoz vissza nekem.
Csak egy röpke pillanatig érezhettem,
"e tavaszi varázslat ihletét,"

m.agnes2018. március 2. 16:06

Virágbontó

"Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,"
hogy dalt zengjen az ég egy reggelen,
napsütésben, tavaszzsongást
friss rügyeknek zöld színében.
Hallgatlak, mert bennem hallgatsz,
nárciszokközt elhallgattatsz,
ébrenlétben ájult réten,
lelkemben vagy tükörképem.
Sebezhető csendem lettél,
patakhangon dalt fecsegtél,
keresetlen csillagfényem,
tükrömben vagy tükörképem.
Fák ágán nyilt szirmot szórj rám,
szavad óda, hangolt zsoltár,
csordogáló folyóparton
andalító lantod hallom.
Csak volna szavam, hogy kimondjam,
hangod szólam hangjegy dúrban,
mollban, folyondárral összefontan,
Hallom, virágbontó lágy zenéd.
"e tavaszi varázslat ihletét."

dreaming582018. március 1. 17:55

"Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,"
eldúdolhatnám lelkem titkait,
de sajnos ez nem megy nekem.
Csak hallgatom az éj csendszavait,
melyek üzennek álmokat,
suttogják, hogy még szebb lehet,
s csillagszikrákkal hintik szerteszét
"e tavaszi varázslat ihletét,"

(az idézet Várnai Zseni: Csodák csodája c. verséből való)

Maria_HS2018. február 28. 20:29

Hoztam új keretet:
"Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
e tavaszi varázslat ihletét,"
Várnai Zseni:Csodák csodája


"Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,"
eljátszanám neked a Holdfényében,
mit üzenek a csillagok nekem,
a szimfóniámban ami végtelen,
hiszen nem lehet betelni vele,
napról -napra változó szép természet,
amikor a hótakaró alól
kíváncsian kibújnak a krókuszok
s avar alatt a hóvirág szőnyeg
rejtőzködik már fákon a levélrügy,
s reggelenként a rigó dalolva
betekint az ablakon vagy bekopog,
"e tavaszi varázslat ihletét,"

Molnar-Jolan2018. február 17. 13:28

„Az életed kihűlt üveg”
megolvadt és keményedett anyag
eget karcolsz de a szíved üreg
mely átlátszón is fényt harap
hogy eljuss hozzá ki föntről néz le
szemed repedt fényű palack
a halállal fölcímkézve
nem tudható miért szakadt
le az a kis szilánk de még ép
benned a teljesség meghasadtan
is hiába kívánsz visszalépni
örök gyermek maradsz bár tejfogad
már visszaragaszthatatlan
mégis
"Csodára kész tenálad minden pillanat!

m.agnes2018. február 17. 11:33

"Az életed kihűlt üveg.
csodára kész tenálad minden pillanat!"

Nálad

"Az életed kihűlt üveg,"
átlátszó, hangos csörömpölés,
érintés nélkül csorbult
ajkat érintő rúzsfolt egyetlen darabja.
Páratlanul páros békítő bódulat,
haragtól repedezett forma,
telten, bíbor alkony foltja,
vérvörös dobbanás aritmiája.
Szilánk, mely sért és felsebez,
fénylő tükörben csupán fény,
az életben csak, egyszer, egy!
Törékenységével védve,
jónak, vagy rossznak ítélve,
élet, vagy halál: hegymenet,
éltet, vagy elemet, élve
halottnak ítélve, vagy halva.
Halottan magadra hagyva
törötten, az összetört csöndben.
Csöndedbe várj, visszatérek,
"Csodára kész tenálad minden pillanat."

M.J.Kata2018. február 10. 23:39

"Az életed kihült üveg,"
"Csodára kész tenálad minden pillanat! "

Remény nélkül

"Az életed kihült üveg,"
szilánkosra törik
ha, elveszíted gyermeked.

Céltalan nappalok,
álmatlan éjszakák,
minden porcikádat
a fájdalom járja át.
Nem érdekel a jelen,
a múltba kapaszkodsz,
szeretnéd hinni, hogy
újra láthatod.
Így telnek a napok,
a hetek, a hónapok,
testeden a ruha
nem feszes, - lobog.
Keresztutadat
naponta megjárod,
sírjára halmozol
virágra, virágot.
Kérve könyörögsz,
sírva imádkozol,
hangosan jajgatsz,
de nem átkozódol.
Lassan belefásulsz,
de el nem fogadod,
miértek sokasága
agyadban kavarog.

Csak egyetlen egyszer hallhatnám hangodat!
"Csodára kész tenálad minden pillanat! "

dreaming582018. február 7. 16:14

"Az életed kihült üveg,"
"Csodára kész tenálad minden pillanat! "

~egy rideg szívhez~

"Az életed kihült üveg,"már nem folyik.
Rideg, kemény matéria.
Megedzett az idő szava.
Ha ellágyulnál, azt hiszem hogy itt
a vég - úgy képzelem.
Neked az élet nem karnevál
Te tudod, a végén sötétség vár.
Ha egyszer mégis mosoly tapadna
kicentizett száraz napodba
- talán mégis kinyílhatnál.
Észrevennéd: a virradat
nem csak napkelte - de csupa rejtelem,
varázslat, érzelem - hát ne védd magad!
"Csodára kész tenálad minden pillanat! "

Maria_HS2018. február 4. 13:40

Barátom
"Az életed kihült üveg,"
Ó barátom ha itt lennél.
Szememben látnád őrizlek,
Már tudom mit cselekednél.

Mesélnél nekem a tájról,
Ahol magadba sétálgatsz,
Dúdolgatsz a barátságról
A helyről ahol engem vársz.

Elmesélnéd mi vár majd rám,
Ha egyszer hozzád költözök.
Csendesen azt válaszolnám,
"Csodára kész tenálad minden pillanat! "

Pilinszky János: Anyám
Az életed kihült üveg,"

dreaming582018. február 4. 12:11

"Az életed kihült üveg,"
"Csodára kész tenálad minden pillanat! "

~olvadás~

"Az életed kihült üveg,"
s ki tudja, lesz-e még meleg.
Most úgy érzed a világ jégbe fagy,
s te közepébe dermedt tábla vagy.
Rajtad vörössel mázolt felirat:
~Ne lépj tovább, mert elveszted magad!~
Már nem hiszed, hogy jön az enyhület
késpenge-szelek harcolnak veled.
De figyeld meg, ott mélyen legbelül
egy riadt és didergő gyermek ül.
Ha nem is érzed még - jön a tavasz,
s hogy mindig ugyanúgy, az nem igaz!
Lehet, hogy egyszer majd észreveszed
a köréd bomló fénylő színeket.
Hiszem, hogy ébredsz, s megrázod magad:
"Csodára kész tenálad minden pillanat! "

Maria_HS2018. február 3. 23:19

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

BakosErika2018. február 3. 15:52

Magamhoz

"Az életed kihűlt üveg." Lelked
megrepedt darabját ki látja meg,
ki látja meg hulló könnyeid sorát,
csak a Hold figyel éjszakákon át.
Átölel magányod rongyos köntöse,
szakadt ráncokon fojtogat az öve.
Tiéd volt a szerelem, amit a vég
elrabolt, előtted mély a szakadék.
Ám erős a szíved, szeretetre tanít,
az idő nagy úr, lassacskán átalakít.
Kint csendben pattannak a rügyek,
sok szépet lát még az a szemüreg.
Arcod hamva már régen megfakult,
és a forrongó lelked is lecsillapult.
Mégis, tán több lett a világ általad,
"Csodára kész tenálad minden pillanat! "

Pilinszky János - Anyám

dreaming582018. február 2. 18:57

Hoztam új keretet!

"Az életed kihült üveg,"
"Csodára kész tenálad minden pillanat! "

*******************************************
A teljes vers:

Pilinszky János: Anyám

Az életed kihült üveg,
csiszolt és készre alkotott,
hogy rajta át
a szép halált
szabad szemeddel láthatod,
amint a lelked ablakát
elállja minden földi fény elől,
mely megbonthatná
bensőd alkonyát.

Magadba vagy, s csupán a fák,
az áldott, ázott, őszi fák,
csupán a fák a híveid.
A híveid, s te szólsz nekik,
beszélsz nekik, s a lelkeik,
a földben álló lelkeik
megremegnek: - rossz ez itt!

A fák s a tó, az esti tó, -
A csenden át halálhajó
dudája sír a víz alól,
a holt öböl felé, hol állsz.
S a gázos, lepke-könnyű lég:
az ég, - e jelre meghasad.
Fejed fölé bohó csapat
fehér galamb ereszkedik.

Te máshol élsz!
Csodára kész tenálad minden pillanat!

Elfogadom

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.