Keretbe foglalva - játékos versírás mankóval!

Az első és utolsó sort kell megadni, és ezek segítségével újat alkotni. Kikötés: csak meglévő versek első és utolsó sora lehet feladvány! Rövid sorok esetén lehet kettesével is feladni. Hagyjunk legalább 3 napot az új feladat kiírásáig.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Molnar-Jolan2018. február 17. 13:28

„Az életed kihűlt üveg”
megolvadt és keményedett anyag
eget karcolsz de a szíved üreg
mely átlátszón is fényt harap
hogy eljuss hozzá ki föntről néz le
szemed repedt fényű palack
a halállal fölcímkézve
nem tudható miért szakadt
le az a kis szilánk de még ép
benned a teljesség meghasadtan
is hiába kívánsz visszalépni
örök gyermek maradsz bár tejfogad
már visszaragaszthatatlan
mégis
"Csodára kész tenálad minden pillanat!

m.agnes2018. február 17. 11:33

"Az életed kihűlt üveg.
csodára kész tenálad minden pillanat!"

Nálad

"Az életed kihűlt üveg,"
átlátszó, hangos csörömpölés,
érintés nélkül csorbult
ajkat érintő rúzsfolt egyetlen darabja.
Páratlanul páros békítő bódulat,
haragtól repedezett forma,
telten, bíbor alkony foltja,
vérvörös dobbanás aritmiája.
Szilánk, mely sért és felsebez,
fénylő tükörben csupán fény,
az életben csak, egyszer, egy!
Törékenységével védve,
jónak, vagy rossznak ítélve,
élet, vagy halál: hegymenet,
éltet, vagy elemet, élve
halottnak ítélve, vagy halva.
Halottan magadra hagyva
törötten, az összetört csöndben.
Csöndedbe várj, visszatérek,
"Csodára kész tenálad minden pillanat."

M.J.Kata2018. február 10. 23:39

"Az életed kihült üveg,"
"Csodára kész tenálad minden pillanat! "

Remény nélkül

"Az életed kihült üveg,"
szilánkosra törik
ha, elveszíted gyermeked.

Céltalan nappalok,
álmatlan éjszakák,
minden porcikádat
a fájdalom járja át.
Nem érdekel a jelen,
a múltba kapaszkodsz,
szeretnéd hinni, hogy
újra láthatod.
Így telnek a napok,
a hetek, a hónapok,
testeden a ruha
nem feszes, - lobog.
Keresztutadat
naponta megjárod,
sírjára halmozol
virágra, virágot.
Kérve könyörögsz,
sírva imádkozol,
hangosan jajgatsz,
de nem átkozódol.
Lassan belefásulsz,
de el nem fogadod,
miértek sokasága
agyadban kavarog.

Csak egyetlen egyszer hallhatnám hangodat!
"Csodára kész tenálad minden pillanat! "

dreaming582018. február 7. 16:14

"Az életed kihült üveg,"
"Csodára kész tenálad minden pillanat! "

~egy rideg szívhez~

"Az életed kihült üveg,"már nem folyik.
Rideg, kemény matéria.
Megedzett az idő szava.
Ha ellágyulnál, azt hiszem hogy itt
a vég - úgy képzelem.
Neked az élet nem karnevál
Te tudod, a végén sötétség vár.
Ha egyszer mégis mosoly tapadna
kicentizett száraz napodba
- talán mégis kinyílhatnál.
Észrevennéd: a virradat
nem csak napkelte - de csupa rejtelem,
varázslat, érzelem - hát ne védd magad!
"Csodára kész tenálad minden pillanat! "

Maria_HS2018. február 4. 13:40

Barátom
"Az életed kihült üveg,"
Ó barátom ha itt lennél.
Szememben látnád őrizlek,
Már tudom mit cselekednél.

Mesélnél nekem a tájról,
Ahol magadba sétálgatsz,
Dúdolgatsz a barátságról
A helyről ahol engem vársz.

Elmesélnéd mi vár majd rám,
Ha egyszer hozzád költözök.
Csendesen azt válaszolnám,
"Csodára kész tenálad minden pillanat! "

Pilinszky János: Anyám
Az életed kihült üveg,"

dreaming582018. február 4. 12:11

"Az életed kihült üveg,"
"Csodára kész tenálad minden pillanat! "

~olvadás~

"Az életed kihült üveg,"
s ki tudja, lesz-e még meleg.
Most úgy érzed a világ jégbe fagy,
s te közepébe dermedt tábla vagy.
Rajtad vörössel mázolt felirat:
~Ne lépj tovább, mert elveszted magad!~
Már nem hiszed, hogy jön az enyhület
késpenge-szelek harcolnak veled.
De figyeld meg, ott mélyen legbelül
egy riadt és didergő gyermek ül.
Ha nem is érzed még - jön a tavasz,
s hogy mindig ugyanúgy, az nem igaz!
Lehet, hogy egyszer majd észreveszed
a köréd bomló fénylő színeket.
Hiszem, hogy ébredsz, s megrázod magad:
"Csodára kész tenálad minden pillanat! "

Maria_HS2018. február 3. 23:19

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

BakosErika2018. február 3. 15:52

Magamhoz

"Az életed kihűlt üveg." Lelked
megrepedt darabját ki látja meg,
ki látja meg hulló könnyeid sorát,
csak a Hold figyel éjszakákon át.
Átölel magányod rongyos köntöse,
szakadt ráncokon fojtogat az öve.
Tiéd volt a szerelem, amit a vég
elrabolt, előtted mély a szakadék.
Ám erős a szíved, szeretetre tanít,
az idő nagy úr, lassacskán átalakít.
Kint csendben pattannak a rügyek,
sok szépet lát még az a szemüreg.
Arcod hamva már régen megfakult,
és a forrongó lelked is lecsillapult.
Mégis, tán több lett a világ általad,
"Csodára kész tenálad minden pillanat! "

Pilinszky János - Anyám

dreaming582018. február 2. 18:57

Hoztam új keretet!

"Az életed kihült üveg,"
"Csodára kész tenálad minden pillanat! "

*******************************************
A teljes vers:

Pilinszky János: Anyám

Az életed kihült üveg,
csiszolt és készre alkotott,
hogy rajta át
a szép halált
szabad szemeddel láthatod,
amint a lelked ablakát
elállja minden földi fény elől,
mely megbonthatná
bensőd alkonyát.

Magadba vagy, s csupán a fák,
az áldott, ázott, őszi fák,
csupán a fák a híveid.
A híveid, s te szólsz nekik,
beszélsz nekik, s a lelkeik,
a földben álló lelkeik
megremegnek: - rossz ez itt!

A fák s a tó, az esti tó, -
A csenden át halálhajó
dudája sír a víz alól,
a holt öböl felé, hol állsz.
S a gázos, lepke-könnyű lég:
az ég, - e jelre meghasad.
Fejed fölé bohó csapat
fehér galamb ereszkedik.

Te máshol élsz!
Csodára kész tenálad minden pillanat!

dreaming582018. január 31. 14:42

"Rég nem valék tevéled szemben"
mégis sokszor jársz az eszemben
mégis érzem illatod, ízed,
mégis vélem dobbanni szíved.

(Azért írok ennyire furcsán
régi korok ásatag módján
meglegyintett engem a szellem:
Csokonainak kellene lennem...
Mégsem akarok, mert ez nem én vagyok.
Billentyűimen sorjáznak mondatok,
holnap ha olvasom, fel sem ismerem
mi történt velem, édes istenem?)

Rólad szólnak éber álmaim,
téged hívnak fájó sóhajaim.
Nem gondolhatják, hogy megfagyott vérem,
nem hihetik "hogy meghalt érzésem."

berenyi.klara2018. január 29. 14:51

"Rég nem valék tevéled szemben,"
rég nem érzem csókodat számban,
rég nincsen már édesség a szómban,
rég nem dobban szerelem a szűmben,
nem lesz több kérdésem
nem leszek féltékeny
hidd már el énnékem:
"Hogy meghalt érzésem"

Maria_HS2018. január 27. 15:16

"Rég nem valék tevéled szemben
Hogy meghalt érzésem."

Csokonai Vitéz Mihály: A távolról kínzó

"Rég nem valék tevéled szemben"
Esős napokon is kikerüllek.
Ha látlak dideregve csendben,
Hallgatok, az emlékek mesélnek.
Már nem gondolok a lángokra,
Amik egyszer égtek, a táncokra.
Karod átölelt, álmodtam tán,
Szerettelek- e,vala az talány.
Játszottál nekem egy citerán.
Takarónk volt egykor a zöld páfrány,
Kínoztál, gyötörtél megcsaltál.
Nagyon rég volt: "Hogy meghalt érzésem."

Maria_HS2018. január 27. 14:10

Hoztam új keretet.
"Rég nem valék tevéled szemben
Hogy meghalt érzésem."

Csokonai Vitéz Mihály: A távolról kínzó

Rég nem valék tevéled szemben
Rég is nem láttál engemet:
S ládd, mégis távollételemben,
Lilim! gyötörtél engemet.
Bár félre volt lakásom - félre,
Északra lakván én, te délre:
Mégis tüzed velem lakott,
Mindég perzselte északot. -

Most a tűz mellett vagyok:
S nincs oly szenvedésem;
Mert égésim oly nagyok,
Hogy meghalt érzésem.

Rozella2018. január 22. 21:52

Álmatlanul

"Holott a semmi van jelen,"
átvilágítva is fénytelen mondat,
csak pár gondolat, ami megszökött,
nyomában kép, de elérni képtelen,
mert két, heveny hallgatás között
krónikus sötétség ül a mellkasára,
"gyufát gyújt és megágyaz éjszakára "

Idézetben: Pilinszky János sorai.

Molnar-Jolan2018. január 20. 21:47

"Holott a semmi van jelen,"
A szem egy pontot fixál a szőnyegen.
Otthonos kis pók motoz a sarokban.
Kést élez a szitokszó, és lángra lobban.
A sóvárság sovány sajtot szel.
Az égbolt összefirkált óriás poszter.
Szél dudál, hull a zúzmara szakálla.
Fotelben kuporogsz, egy kéz
"gyufát gyújt és megágyaz éjszakára."

dreaming582018. január 20. 18:08

"Holott a semmi van jelen," 
"gyufát gyújt és megágyaz éjszakára. "

~emlék~

"Holott a semmi van jelen," 
én érzem itt bent kószál.
Zsebében hordott csillagok
jobbá teszik a jónál.
Ha felpillantok, eltűnik,
nem mutat nekem képet.
Lehajtott fejem elővarázsol.
Hunyt szemmel látlak téged.
Az emlék most is látogat,
kínt fest az éj falára.
Mégis édes - velem marad -
"gyufát gyújt és megágyaz éjszakára. "

Idézetben Pilinszky János sorai.

M.J.Kata2018. január 15. 22:55

"Holott a semmi van jelen,"
"gyufát gyújt és megágyaz éjszakára. "

"Holott a semmi van jelen,"
a semmi ami oly kevés,
Őt már elnyelte a sötét,
de illata még itt maradt,
s a félbehagyott szavak.
Fejében a miértek sokasága,
"gyufát gyújt és megágyaz éjszakára."

m.agnes2018. január 15. 16:01

Holott...

"Holott a semmi van jelen"
körbevesz baljós sejtelem,
most szófukar egyhangúság
tapinthatóságát érzem,
hidegtől izzad tenyerem,
baljós sejtésem körbeér,
suttogok félszeg szenvedélyt,
tévutam mögött a kényszer.
Múlik az öröm, víg kedély,
harcolok üres semmiért,
látszatok közt, míg elérem.,
Fellobban minden égi tűz,
félhomályt,estet mind elűz
gallyat vet téli csodákra,
"gyufát gyújt,s megágyaz éjszakára."

Idézet: Pilinszky János Kárhozat c.verséből való.

Maria_HS2018. január 14. 09:23

"Holott a semmi van jelen,"- látom,
Zavar az üresség,s érzéketlenség.
Sarokban társam a pók most pihen,
Hallom kopog a sötétség, barátom.
Zavarni fénnyel tán illetlenség,
Imára kulcsolom kezem nehezen,
Mozdul a fájdalomnak dacára,
"gyufát gyújt és megágyaz éjszakára. "

Pilinszky János: Kárhozat
Holott a semmi van jelen,"
"gyufát gyújt és megágyaz éjszakára. "

dreaming582018. január 13. 21:58

Hoztam új keretet.

"Holott a semmi van jelen,"
"gyufát gyújt és megágyaz éjszakára. "

...és a teljes mű:

Pilinszky János: Kárhozat

Holott a semmi van jelen,
a világ azért tovább lüktet,
az erek szállítják a vért,
a kéz csomót köt, kulcsra zár,
gyufát gyújt és megágyaz éjszakára.