Keretbe foglalva - játékos versírás mankóval!

Az első és utolsó sort kell megadni, és ezek segítségével újat alkotni. Kikötés: csak meglévő versek első és utolsó sora lehet feladvány! Rövid sorok esetén lehet kettesével is feladni. Hagyjunk legalább 3 napot az új feladat kiírásáig.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

BakosErika2017. szeptember 24. 21:02

Weöres Sándor: Ének a határtalanról

"Amikor még senkise voltam,"
"mutatom valódi hazánk."

Sámándobok

"Amikor még senkise voltam,"
s úgy éltem, mint a földbe ejtett mag,
belülről feszített az, amit hoztam,
Emese álmát cipelem, néha erőt ad.

Sámándobok üteme dobban,
minden egyes szívverés, hazavezet.
Sorsomat megírták a csillagokban,
egy a nép és egy a lüktetés veled.

Amikor két nap ragyog az égen,
te lelked is hallja az ősök hívó szavát,
érezni fogod az erekben rohanó vérben,
míg én meg"mutatom valódi hazánk."

Rozella2017. szeptember 24. 20:25

@BakosErika: @dreaming58:

Hűha! De magasra tettétek a mércét!!

BakosErika2017. szeptember 24. 20:06

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

dreaming582017. szeptember 24. 18:25

Weöres Sándor: Ének a határtalanról

"Amikor még senkise voltam,"
"mutatom valódi hazánk."

Életutam

"Amikor még senkise voltam,"
akkor voltam a legboldogabb.
Árnyakkal sohasem harcoltam
és mosolyogtam jó sokat!

Amikor még fiatal és bátor
sőt nyitott - újra kapható
- szememben közel jött a távol,
és röghöz nem kötött való.

Később hogy a kor megjelölte
sötét jelével szívemet,
és sorba elrabolta tőlem
sorsom mind ki igazán szeret

mostanra kevesebb mosolyt fon
lelkembe e szürkült világ
s már inkább szép álmokba vágyom
ott "mutatom valódi hazánk."

dreaming58(offtopic)2017. szeptember 24. 18:11

@Rozella: Jó ötlet, Rózám  :)
Én is gondoltam rá az elején, amikor indítottam a témát, de aztán valahogy elmaradt  :)

Rozella2017. szeptember 24. 13:56

Kedves Játszótársak!

Hoznék egy új "keretet" és egy javaslatot:
Az idézett szerzők szerintem megérdemelnék, hogy egy ilyen nívós játékban a teljes versük is olvasható legyen... Egyrészt, mert jó tudni, miből is idézünk; másrészt az eredeti vers inspirálhat; haramadrészt egy irodalmi olal fórumához is illene; negedrészt a tisztelet, a népszerűsítés az emlékezés okán; - vagy, ha pl. kortárs versből idézünk, akkor a megismertetés, az érdekesség, a kíváncsiság miatt is...

Örülnék, ha elfogadnátok, de csak javaslat! Most Weöres Sándor egy versét hoznám:

Weöres Sándor: Ének a határtalanról

Amikor még senkise voltam,
fény, tiszta fény,
a kígyózó patakokban
gyakran aludtam én.

Hogy majdnem valaki lettem,
kő, durva kő,
hegylejtőn jég-erezetten
hömpölygetett nagy erő.

És végül élni derültem,
láng, pőre láng,
a szerte határtalan űrben
mutatom valódi hazánk.

és a keret:

"Amikor még senkise voltam,"
"mutatom valódi hazánk."

Rozella2017. szeptember 22. 17:10

@dreaming58: köszi, ez olyan hirtelen jött, ma meg jött a folyt.köv. a blogban..  :)

dreaming58(offtopic)2017. szeptember 22. 15:32

@Rozella: Hű, de jó ez!!!  :)

Rozella2017. szeptember 21. 23:51

"Olykor éjjel... szívem hogy zakatol!"
Felriad rá a csend és kérdőre von
majd megsajnál, amiért megint
nélküled alszom el, hozzám bújik
és ”altatón, hűsen átölel..."

(idézetben:Tóth Árpád sorai)

dreaming582017. szeptember 21. 15:44

"Olykor éjjel... szívem hogy zakatol!"
"Altatón, hűsen átölel..."

Olykor

"Olykor éjjel... szívem hogy zakatol!"
kitárt ablakomon beoson a nyár.
Egy halk hang dúdol távol...valahol,
s kint a kertben tánclépésben
langyos szellő jár.

Olykor éjjel... csak figyelem a jeleket!
A sarkokban csupán csend motoszkál,
messziről jött édes éteri üzenet
érkezik - csak belül érzem.
Vele ring szobám.

Olykor éjjel...álmodom éberen!
Elhiszem hogy ő még itt lehet velem.
Sötétségbe foszló álomkép fényeken
felém suhan, s nyugtatóan
"altatón, hűsen átölel..."

Maria_HS2017. szeptember 21. 08:57

Álomból
"Olykor éjjel... szívem hogy zakatol!"
Amikor, hirtelen ébredek.
S nem tudom mi a valóság, máshol-
Jártam, hibásak a részletek.

Kinézek az ablakon, éjjel van.
Folytathatnám az álmom, ahol
Öleltél, vala az alkonyatban,
De valóságban, élsz valahol.

Az utcán égnek a lámpák szépek.
Fényükben gyönyörködik a Hold,
Kiszáradt szám, a csókodtól részeg.
S behunyt szemel, mosolyod herold`.

Jó látni, érezni, karod közel
Hisz "Altatón, hűsen átölel"...

Tóth Árpád: Olykor éjjel című versének első és utolsó sora:

szegenyferenc2017. szeptember 20. 19:03

Életdonor

"Olykor éjjel... szívem hogy zakatol!"
Az ujjam rajta révedezve jár,
S nagyon közel, mellettem valahol
Egy részeg asszony súlyosan zihál.
S nem tudom, hogy hol rontottam el,
Eszembe rémlik néhány pesti est,
Rám köszön egy államtitkár, fafej,
Láttam a magyar vidéket, kiest.

Ártott a szél, zúgott a bérceken,
S egy ázott réten jó uram kinyúl,
A kedves csigák túl a nemzeten
Megpillantják, aki hozzám simul.
Jólesik az eső és csendesen,
Mindenki csak esernyőre vágyik,
Iszonyú és néma, szemtelen,
Egy zongorista dobon citerázik.

Hányásom összegyűrve lóg szegény,
Összekotorva választhat királyt,
Ha minden körülmények közt legény,
Örökké támogatja őt a párt.
Hát nélkül hason osonhat tovább,
Éhes gyomra bármit bekajol,
Ha láttál már ennél szebb ostobát,
Megnyerted, ingyen is hozzád hajol.

Csönd. Vén pofám hírét fölzabálom.
Ahová tegnap este dobtam el,
Ott van ma is, és veled abálom,
Mert jobb egy pörkölt, mint egy falafel.
Kín az élet és künn az ébredés,
Itt bent egy szerszám mily furcsán lövell,
Oh, örök Évám, enyém a veséd,
"Altatón, hűsen átölel..."

dreaming582017. szeptember 20. 14:16

Hoztam új feladatot.

Tóth Árpád: Olykor éjjel című versének első és utolsó sora:

"Olykor éjjel... szívem hogy zakatol!"
"Altatón, hűsen átölel..."

Maria_HS2017. szeptember 18. 22:40

A Dunánál
"Húsz éves voltam és egy éjjel"
átbeszélgetett nap után,
a hídon megálltam, és néztem
a Holdtáncát, a vén Dumán.
Talán válaszol, majd egy fényjel,
kit szerettél: "Én voltam-e?."

dreaming58(offtopic)2017. szeptember 18. 20:11

@Rozella: Ez zseniális!

goalking2017. szeptember 18. 19:53

"Húsz éves voltam és egy éjjel",
Bámultam a bamba Holdat boldog képpel,
A sötétben felvillant egy kêpecske
Az árnyék,én voltam-e?

m.agnes2017. szeptember 18. 17:04

Esélytelenül

„Húsz éves voltam és egy éjjel,”
karnyújtásnyira égtek a csillagok.
Virágokká feslettek széjjel,
liliomok közt kerestek, hol vagyok.

Lecsendesült bennem a lárma,
kedvtelenné tett a percnyi hallgatás,
feszengve gondoltam halálra,
a reménytelenre torzult éjszakán.

Esélytelennek tűnt az élet:
a kacagó életteli ifjúság,
sikerek sikertelensége,
makacs nyarat bolondító napsugár.

Tüdőmre nőtt kór betegségem,
gyógyszer kell, hogy ne fertőzzelek tovább,
tiszta levegő tiszta égen,
szanatóriumban gondos ápolás.

Vigasztaltál, titkon szerettél,
akkor sejtelmesen, féltőn mondtad el,
velem sírtál, velem nevettél.
Egyetlened, szerelmed „én voltam-e?”

Kosztolányi Dezső: A hídon c. versének soraira.

Rozella2017. szeptember 17. 16:02

Túl messzire…

„Húsz éves voltam és egy éjjel"
elhatároztam, hogy ebből elég!
Nekem ne mondja meg senki,
mitől kéklik nappal az ég,
s hogy kéne itt éjjel, sötétben élni…
Egy költő így szólt egy hajnalon:
„húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom”,
… aztán felkínálta az ördögnek,
mert nem kellett már senkinek…

Ő elment rég és jól tudom,
sorson többé nem kesergett,
csak észrevétlen rám hagyott
néhány árva, furcsa verset..,
ami fájt és azóta is fáj nagyon,
szíven talált a szó, jobban mint az ima,
de már nem lékszem, hogy sírtam-e…
Tán erősebb voltam még, mint ma,
mert túl messzire ment a szívem vele,
s még ma sem tudom,
hogy „Én voltam-e”…

(idézetben Kosztolányi Dezső A hídon c.versének sorai)

BakosErika2017. szeptember 17. 12:08

Paradicsom

"Húsz éves voltam és egy éjjel"
jöttél felém őrült szenvedéllyel,
kacérkodtak szemedben a csillagok,
azt sem tudtam lány, vagy fiú vagyok.
Ágyunkra vetett sugarat az öreg Hold,
szemét is lehunyta élő és a holt.
Szép volt a vágyak paradicsoma, de
régen volt, nem is tudom, „én voltam-e.”

„Kosztolányi Dezső - A hídon

dreaming582017. szeptember 17. 11:27

"Húsz éves voltam és egy éjjel"
"Én voltam-e?..."

Álom?

"Húsz éves voltam és egy éjjel"
furcsa dolog történt velem.
Sétálgattam a hűs holdfényben
és rám talált a végtelen.

Kézen fogott és tánclépésben
egy zöld tisztásra vezetett
és ott várt rám - még ma sem értem
- mindaz, ki addig szeretett.

Mind, kiket már rég elvesztettem
apám, a nyílt szívű bohém.
Ő, ki gyerekként megmutatta nekem,
hogy életem hogy éljem én.

Nagymamám, ki gyöngéd kezekkel
simított, s meséket súgott,
ki a legfinomabb süteménnyel
mindig evésre csábított.

Sok kedves régi finom emlék
köröttem forgott szüntelen,
és ott abban a körforgásban
lepergett addigi életem.

Majd egyszer csak arra eszméltem
ágyamon fekszem - nyílt szemem.
Nem tudom hogy tényleg így történt-e,
s már azt sem hogy "én voltam-e"