Keretbe foglalva - játékos versírás mankóval!

Noemi19762021. január 21. 10:50

"A nyár zümmögve alszik és a fényes ég"
Millió csillagos álom szakadék.
A hideg hold az égen teljesre dagadt,
Tücsök zene szól lapulevél alatt,
Fekszem mellette a fűben, hanyatt.
A szemem egy fényes csillagra tapadt.
Látom izzását, vakító fényét,
Elhozza e vajon a várva várt békét.
Ha békét nem is, vizet azért fakaszt,
Eső után bólogat sok kiszáradt haraszt.
Nem számít a zápor, maradok kinn csak azért is,
Betakar fátyol függönyként,
"s hűvösen az esti öntözés is"

negyvenkilenc2021. január 20. 21:51

Alszik a nyár

"A nyár zümmögve alszik és a fényes ég"
nem látszik csak a föld túloldalán,
mi itt maradt, a langyos esti lég
cirógat, a sikamló, csábos leány.
Melege enyhület, harmat hűvöse
a sötétből ha előlopódzik,
leszáll a csillagok jéglehelete,
s a táj kavargó ködbe burkolódzik.
Hát elmúltál, te forró révület,
égő csókjaid mind elcsókoltad,
izottál, lobogtál, s most szép tüzed
csitítod, higgyem hamvába holtnak.
Nem féltlek, ismerlek, rőt parazsad
rejtve van, a tél jege csak aszkézis,
kell a pihenés, míg álmodod magad,
"s hűvösen az esti öntözés is"

Noemi19762021. január 19. 15:49

Új keret hoztam, remélem tetszeni fog Nektek, jó alkotást!

"A nyár zümmögve alszik és a fényes ég"

"s hűvösen az esti öntözés is."
*********************************
A keret forrása:

Radnóti Miklós

ISTENHEGYI KERT

A nyár zümmögve alszik és a fényes ég
magára vonta szürke fátyolát,
kutyám borzol, fölmordul s elrohan,
megugró árnyat lát a bokron át.
Öreg virág vetkőzi sorra szirmait,
pucéran áll és félig halottan,
gyönge barackág ropog fölöttem
s terhével lassan a földre roggyan.
Ó, ez a kert is aludni s halni készül,
gyümölcsöt rak a súlyos ősz elé.
Sötétedik. Halálos kört röpül
köröttem egy elkésett, szőke méh.
S fiatal férfi te! rád milyen halál vár?
bogárnyi zajjal száll golyó feléd,
vagy hangos bomba túr a földbe és
megtépett hússal hullsz majd szerteszét?
Álmában lélekzik már a kert, hiába
kérdezem, de kérdem ujra mégis.
Gyümölcsökben a déli nap kering
s hűvösen az esti öntözés is.

Mikijozsa2021. január 19. 13:16

"Hideg, rideg a nagy váróterem,"
mégis valaki ott ül egy padon
utazni nem akar, nincs hova menjen
vajon mire vár, mért ül hallgatagon?

Mért nem ugrik fel és járkál - mért nem?
Senki nem hoz így tálcán megoldást -,
ha nem lép ölébe nem hull semmi sem!
talán mert nem akar több csalódást.

Szerintem meghalt azért nem mozog
számára most valami jobb jött el
"Kinyílnak a nagy, csodás jégvirágok
és ott él hol nem mozgás az élet

Rozella(offtopic)2021. január 18. 21:04

@Noemi1976: Ha van kedved, hozhatnál új keretet  :)

Rozella(offtopic)2021. január 18. 21:02

@Noemi1976: nagyon jó lett, csak az idézet pontosan: "Kinyílnak a nagy, csodás jégvirágok." ..ld lentebb :)

Noemi19762021. január 18. 20:35

Hideg, rideg a nagy váróterem,
Holnap lesz ott a válóperem
Válunk mi asztaltól és ágytól,
Háztól és közös bankszámlától
Olyanok leszünk, mint két ismeretlen
a szép és nehéz exponenciális egyenletben
Szerelmünk ablaka nem lát már közös világot
Kinyílnak a csodálatos, nagy jégvirágok.

goalking2021. január 18. 06:01

Hideg,rideg a nagy váróterem,
Gondolkodom,a jó orvos mi fán terem,
Beadja nekem az injekciót,felrántja a pulóverem,
És úgy érzem magam,mint egy crossmotoros a halálverem
Szélén,ketrecbe zárva a lelkem,a lakatot róla én leverem.

Kezemben vannak ezer lves régi bábok,
Az unokáknak ezzel majd én is játszok,
Odakinn várnak jóbarátok,(majd)
Kinyílnak a csodálatos,nagy jégvirágok.

AndrejMlotko2020. december 16. 19:37

Hajlék-télen

"Hideg, rideg a nagy váróterem,"
Nincsenek ilyenkor idebenn sokan,
Csomagom a padon ül mellettem,
Odakinn a forgalom csak úgy rohan.

Ásítok, mellettem hálóterem,
Csak a fontosabb, mi elfér benne,
Csomagom befér, fejem ráteszem,
Térdem felhajtom, magzat-póz lenne.

Világom most kicsiny és oly szerény,
Enni napjában egyszer adja Isten,
Vacogó télben nem sétafikálok,

Senki sem tudja ki a jövevény,
Én a hitem mindig magammal vittem,
"Kinyílnak a nagy, csodás jégvirágok."

negyvenkilenc2020. december 15. 21:53

"Hideg, rideg a nagy váróterem"
üres órák kattogó percei
ütemén utazó balsejtelem,
hogy a jövő kisiklott, sínei
töröttek,vonata bénulva áll.
Forró víz hidegül a kazánban,
közelebb ólálkodik a halál,
fagycsizmájában és jégpalástban,
de szétrebben sok fekete madár,
mert feltünnek néma indiánok,
lovukra vesznek s az idő újra jár,
"kinyílnak a nagy csodás jégvirágok",

Rozella2020. december 15. 19:22

Éber álom

"Hideg, rideg a nagy váróterem,"
a levegő lassan mégis felmelegszik,
fáradt szemekből kiszökik hirtelen
és áramlani kezd a hő a jégereken,
én is megdörzsölöm a szemem,
mint aki ébren tündér-álmot látott,
ámulva nézem, ahogy fagyott síneken
„kinyílnak a nagy, csodás jégvirágok”.

idézetben: Juhász Gyula Anyóka c. versének sorai

dreaming582020. december 15. 01:38

"Hideg, rideg a nagy váróterem,"
"Kinyílnak a nagy, csodás jégvirágok."

Sorsnyitogató

"Hideg, rideg a nagy váróterem."
Oly sokan sorsuk vonatjára várnak.
Már régen vége lett a nyárnak.
Ablakokon csak jégvirág terem.

Én is csak egyre várom, lesem,
mikor fordul már enyhébbre az élet.
Mikor nem fagy belém a lélek.
De számomra nincs több szerelem.

Csak ha alszom, akkor jó nekem
mert álmomban még te itt vagy velem,
s ha hideg van is, a mennyekbe` járok.
"Kinyílnak a nagy, csodás jégvirágok."

Rozella2020. december 13. 12:00

Közös utazás

„Hideg, rideg a nagy váróterem.”
Szebb szavakkal, lágyabban, tán jobban
leírhatnám, hagyhatnék jelet a hóban,
amit megértene minden idegen,

ha már a sors velem őket összehozta
egy közös utazásra, s kinyílt a tér
előttünk, s fölöttünk a közös fedél..,
de csak addig enyém a mások sorsa,

míg elzúg vonatunk, mi néha megáll
egy alagút előtt.., ki tudja mire vár?
A hegy meggyötört arcán könny szivárog,

de a kövek alól foszlik a homály
és látni már, amint a sínek nyomán
„kinyílnak a nagy, csodás jégvirágok.”

dreaming582020. október 25. 19:26

Hozok új keretet:

"Hideg, rideg a nagy váróterem,"
"Kinyílnak a nagy, csodás jégvirágok."

*************************************************

A keret forrása:

Juhász Gyula: Anyóka

Hideg, rideg a nagy váróterem,
Meg az a lusta lámpa égne jobban!
A vonat messze vágtat még a hóban,
Szorong és vár, vár a sok idegen.

A végzet őket percig összehozta,
Nyugatra tart ez, az keletre tér,
Vár mindegyikre egy táj, egy fedél.
Vagy egy sírdomb, kinek mit szán a sorsa.

Egyik sarokban feketében áll
Egy bús anyóka - ugyan mire vár? -
A könnye barázdáin leszivárog

S míg lassan betakarja a homály,
Az ablakon - tán könnyei nyomán? -
Kinyílnak a nagy, csodás jégvirágok.

cseszlovak2020. október 22. 17:16

Hm, a költő is ember

Vak volt a hajnal, szennyes, szürke
macska lopódzott a téren át.
Költőóriások gyülevész hada
dülöngélt a sarkon, esztergályosokkal.
Petőfi féligsült kiflit adott, s utána
Arany csókot egy munkáslány kezére.

(írtam 2013-ban ugyanitt a poeten, egy másik topik hasonló versjátékára  :) )

Titta2020. október 22. 16:37

Egy szürke reggelen...

Vak volt a hajnal, szennyes szürke,Még
ezüst tócsák a város utcakövén.
Szűrt fény a házak opálos üvegén.
Ébred a város, lassan minden újra kél.

A sietős borongós reggelen,míg
döcög velünk a sárga villamos,
éjjeli mámor, víg kocsmázás, nyomán
elterülő liget füvén a borzongás.

Itt vannak a reggeli hírek, a
rikkancs hangja betölti a teret.
Megölték,és kirabolták, kiáltja.
s a szürkeséget a fénylő nap váltja.

Megállóból az emberek mennek ,
hunyorogva széjjel, míg a nap lehel
arany csókot egy munkáslány kezére.

dreaming582020. október 12. 21:44

"Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még"
"Arany csókot egy munkáslány kezére..."

"Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még"
nem is bírta nyitni kék szemét az ég,
s a kismadarak vidám nyári hangja
is messzetűnt, mert felé őszt lehelt
az esőfelhőt cipelő bánatos, levert
új nap...az elmúlásnak napja.

Kedvetlen indult, és búsan haladt.
Már lassan fentről osontak fény-nyilak
a ritkás, hervadt lombok közt szemébe,
majd nyújtózkodva gondolta: ma jobb lesz.
S a későn kelő nap mégis csak dobott egy
"Arany csókot egy munkáslány kezére..."

Eleonora2020. szeptember 15. 18:44

Töprengőn

"Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még"
mindent uralt a piszkos félhomály,
épp hogy csak derengett napkeletnél
mint füstölőkben illatos kopál,
mit soros papnő készített. Kerék
fordult, küllői ragyogtak, opál
csillant, mikor felderengett e fény
ő már dolgozott, ismerte korát
ismerte, hogy milyen is a fenyér,
láthatatlan hordta a koronát
míg mosóvízben ázott a tenyér,
ruhája alig takarta combját
előtte kötény, durva és kemény,
átnéztek rajta, miként egy szolgán,
fejük félre rántva, mondva, fekély...

"S már nem látták, a Nap még mint dobott
Arany csókot egy munkáslány kezére..."

Maria_HS2020. szeptember 14. 10:22

"Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még"
S sóhajt, kirakat üvegén egy mosoly.
Vágyott egy szóra egy lány őszintén,
Ott volt arcán szomorú asszonymosoly.
Akkor a Nap neki felragyogott,
"S már nem látták, a Nap még mint dobott
Arany csókot egy munkáslány kezére."

M.J.Kata2020. szeptember 13. 21:25

"Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még"
aludt a hajléktalan a kartonpapír alatt.
Kóbor macskák éhesen lopakodtak
a közeli pékség hátsó ajtaja felé,
remélve, nekik is jut pár meleg falat.

Álomittas emberek, lehajtott fejjel
siettek a villamosmegálló felé,
gondolatban még félbeszakadt
álmukat szőtték tovább.
Gépies mozdulattal léptek előre, 
mikor a villamos nyikorogva megállt.

Görcsös ujjakkal kapaszkodtak,
s ringatta őket a kanyargó villamos,
melynek maszat foltos ablakán
bekukkantó napsugár, mosolyogva lehelt,
"Arany csókot egy munkáslány kezére.."