Keretbe foglalva - játékos versírás mankóval!

goalking2020. szeptember 11. 14:24

Vak volt a hajnal,szennyes,szürke.Még
Azon agyaltam,mi is a valódi lét,
Eljött hozzám rímek tárháza,
Milyen lehet egy költő lázálma?
A szabadság az emberre rázárva.
Ne hallgassatok az általam írt dogmákra.

Megyek az utcán,megszólítom a rímek nagyasszonyát,
De ő nem foglalkozik velem,hanem önti magába a whisky-kólát.

Megyek tovább,meglátok egy gyönyörűszép leányt,
Megszólítom és nem volt ellenére,
Így történt hogy adtam egy
Arany csókot egy munkáslány kezére.

goalking2020. szeptember 11. 14:20

Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még

Arany csókot egy munkáslány kezére..

Tóth Árpád: Körúti hajnal

Maria_HS2020. augusztus 25. 14:54

Én úgy hallgattam mindig, mint mesét"
Nem gondoltam, hogy csalódás minden szó
S amikor éreztem a mondandó
Értelmes szó hiányának ütemét
Akkor tudtam a hallgatás fájó.
S próbáltam a mesét máskép` formálni
"hogy ne maradjak egész egyedül.

"Én úgy hallgattam mindig, mint mesét"
"hogy ne maradjak egész egyedül."

goalking2020. augusztus 25. 10:42

"Én úgy hallgattam mindig, mint mesét"
"hogy ne maradjak egész egyedül."

"Én úgy hallgattam mindig, mint mesét",
Mert sosem volt erősségem a beszéd,
Ezért is írok nektek verseket,
A mondandóm engemet betemet,
Ők a társaim,meg a tücsök ki mellettem hegedül,
Felfogadtam őt társnak magam mellé
hogy ne maradjak egész egyedül.

Törölt tag2020. augusztus 17. 21:45

Törölt hozzászólás.

dreaming582020. augusztus 14. 23:40

Írtam is vele...

"Én úgy hallgattam mindig, mint mesét"
"hogy ne maradjak egész egyedül."

~álomcsapda~

"Én úgy hallgattam mindig, mint mesét"
a nyári esték csendes sóhaját,
mikor titkokat suttognak a fák,
s a szellő fogja mindük lombkezét.

Én dúdoltam még akkor is ha fájt,
ha távolba futott minden remény,
ha kihunyni látszott az utolsó fény,
kicsúfoltam az ijesztő halált.

Most ott kint ezer tücsök hegedül,
és itt bent senki nem fogja kezem.
Kik olvassátok, szurkoljatok nekem
"hogy ne maradjak egész egyedül."

dreaming582020. augusztus 14. 23:24

Hoztam új keretet, hátha valaki kedvet kap  :)

"Én úgy hallgattam mindig, mint mesét"
"hogy ne maradjak egész egyedül."

**********
...és a teljes vers, ahonnan kölcsönöztem:

József Attila: Én nem tudtam

Én úgy hallgattam mindig, mint mesét
a bűnről szóló tanitást. Utána
nevettem is - mily ostoba beszéd!
Bűnről fecseg, ki cselekedni gyáva!

Én nem tudtam, hogy annyi szörnyüség
barlangja szivem. Azt hittem, mamája
ringatja úgy elalvó gyermekét,
ahogy dobogva álmait kinálja.

Most már tudom. E rebbentő igazság
nagy fényében az eredendő gazság
szivemben, mint ravatal, feketül.

S ha én nem szólnék, kinyögné a szájam:
bár lennétek ily bűnösök mindnyájan,
hogy ne maradjak egész egyedül.

goalking2020. július 16. 15:35

"Könnyű emlékek, hová tüntetek?"
"Nehéz a szívem. Védjetek meg engem!"

Védőőrizet

"Könnyű emlékek,hová tüntetek?"
Én a művészet értékeiért tüntetek,
Ha ez nem tetszik megbüntetlek,
Szóval,ne tőlem kérj védőőrizetet,
Mert ez az ami nem csak neked kell,hanem nekem
Is,
Szóval,költészet,angyalai:
"Nehéz a szívem,védjetek meg engem."

Rozella2020. július 6. 09:57

Kétségtelenül

"Könnyű emlékek, hová tüntetek?"
Nyarak aranyán meggazdagodva
bejártátok a világot sorra,
meséljétek el, ha csodát láttatok,
rejtsetek előlem minden bánatot!
Hétmérföldes csizmájában az idő
lohol utánam, kezében szemfedő…

Könnyű emlékek…úgy szétszéledtetek,
mint akik felhők közt otthont találnak,
szélrózsát mutattok szirma-hullt virágnak.
Múlt illata árad, már nincs kétség bennem,
őszi ízek összeérnek nyárral a jelenben…
Könnyű emlékek… még visszavárlak,
"Nehéz a szívem. Védjetek meg engem!"

/idézetben József Attila: Könnyű emlékek c. versének kezdő és záró sora/

Törölt tag2020. július 5. 21:46

Törölt hozzászólás.

dreaming58(offtopic)2020. július 2. 20:39

@Törölt tag: Köszönöm. "Jó" pillanatban ért a feladat  :)

Törölt tag2020. július 2. 05:16

Törölt hozzászólás.

dreaming582020. július 1. 15:57

"Könnyű emlékek, hová tüntetek?"
"Nehéz a szívem. Védjetek meg engem!"

Egyedül

"Könnyű emlékek, hová tüntetek?"
Miért hogy borítják egemet fellegek?
Hova lett a napfény, hogy nyáron is fázom,
hova lett az édes feloldozó álom?

Ki édesítette eltávozott messze
égi angyaloknak álmait keresve.
Itthagyott magamra - nem rímel szavamra.
Szívem csak kiürült rideg kongó kamra.

Csak ti vígasztaltok ne hagyjatok még el,
ámítsatok gyengéd kék tekintetével.
Nélküle nincs otthon, már nincs hova mennem.
"Nehéz a szívem. Védjetek meg engem!"

Törölt tag2020. június 28. 10:10

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2020. június 28. 10:10

Törölt hozzászólás.

Rozella(offtopic)2020. június 27. 17:13

@Maria_HS: mennyi mindent sikerült szépen besűrítened pár sorba is! Tetszett, gratu!

@Törölt tag:

"És felfogom majd mi az a hűség,
e létezést átszövő szédület,
ez a nyughatatlan gyönyörűség,
lélegző, rugalmas erőtered? "

Az egész nagyon jó lett! öröm volt olvasni!  :)

Rozella2020. június 27. 17:04

@BakosErika: a jó versnek nincs kora... tedd ide élesben. mert ez szépséges!

BakosErika(offtopic)2020. június 27. 15:03

Hoztam egyet én is, bár ez jó régi vers, ezért halványan látható.

Ezer alakba rejtőzhetsz előttem"
"Minden nevének visszhangja te vagy."
(Goethe: Ezer alakban rejtőzhetsz

Még ma is

"Ezer alakba rejtőzhetsz előttem,"
nem bújhatsz el, örökre lelkemben élsz,
mert a sors útján rég melléd szegődtem,
ám az álmokból már semmit nem remélsz.

Ezer alakban látlak én még ma is,
ott vagy az együtt elültetett fában,
míg csendben élem az élet én-céljait,
te bolyongsz fenn a szellemvilágban.

Már nem fájnak az egyedül hajnalok,
de előfordul, hogy a galaxis befagy,
mert a bennem rejlő csillaghalmazok,
"minden nevének visszhangja te vagy."

Törölt tag2020. június 26. 22:43

Törölt hozzászólás.

Rozella2020. június 24. 17:47

Ezeregy

„Ezer alakba rejtőzhetsz előttem"
felismertelek rég tavasszal
a Metrón napszemüvegben
bámultál ki az alagút falára
s plakátra írt gondolataimból
olvastad hogy nemsokára …

nyáron vadszőlő indának álcázott
szerelmed kapaszkodott a házfalon
selyemzöld borította csended
várta hogy szemem mutasson
szentjános-fényt az éjszakának;

rozsdálló őszi levélről
játszi lézerek futottak eléd
úgy öleltek át mint gyermek
a leges-legkedvesebb lényt
kinek már érkezése is ünnep
hisz zsebéből varázsol tüneményt

jöhet tél is… jégbe zárt mosoly
apró lék a befagyott bánattavon
felhőcsilingelés és hófehér pihék
suhanó szárnyakon földre szállnak
forró ölemben felenged minden fagy
vágy suttogja az ezeregy éjszakának
„minden nevének visszhangja te vagy”