Keretbe foglalva - játékos versírás mankóval!

Az első és utolsó sort kell megadni, és ezek segítségével újat alkotni. Kikötés: csak meglévő versek első és utolsó sora lehet feladvány! Rövid sorok esetén lehet kettesével is feladni. Hagyjunk legalább 3 napot az új feladat kiírásáig.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2019. október 6. 14:16

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2019. október 5. 14:40

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2019. október 5. 14:21

Törölt hozzászólás.

cseszlovak(offtopic)2019. október 5. 10:12

@Törölt tag:  :D

Törölt tag2019. október 5. 07:58

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2019. október 5. 07:36

Törölt hozzászólás.

Rozella2019. október 4. 23:21

Ma éjjel

"Olyan komiszul jön az este",
flegmán, s úgy tesz, mint aki
hátrál egyre, de én látom
az aljadék épp most cserkészte be
az ablakom, sőt azt is látom,
ahogy előre araszolva lágyan
már célba vette az ágyam
és kéne neki a paplanom,
a kisujjam, a fél karom,
a kezem, a szívem, a szájam..,
Csakhogy én nem akarom,
ezúttal én is komisz leszek,
megmutatom ki itt az úr,
érzékeny lelkére magasról teszek,
úgy teszek, mintha beengedném,
és közben kizárom galádul!
Ma őkelme végre kint reked,
kereshet hajnalig, én nem leszek…
Mert ma éjjel benned úgy elveszek,
mint "szemeidben az égi azúr".

/ idézetben: Varró Dániel sorai/

cseszlovak2019. október 4. 18:20

olyan komiszul jön az este
sóhajtotta régen Vazul
mert István egy tőrrel közelítette
szemeidben az égi azúr

Törölt tag2019. október 3. 21:27

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2019. szeptember 30. 20:34

Törölt hozzászólás.

m.agnes2019. szeptember 30. 19:21

Hallod?

"Parányi pirula"... szárnyaló dallam,
könnyed kóborlás friss avarillatban,
fanyar ízű őszben lágy zizzenések,
gyönyört suttogó földre hullt zenészek
kergetőznek széllel, kósza elmúlással,
lélegzetnyi élet, nyársirató hársdal,
üresség trillája búcsú levelekkel,
vöröslőn vibráló múló fejezetben.
Táncoló forgatag, ringva-rengve rebben,
tünékenyek zsongás, leheletnyi kedvvel.
Őszre fordult ritmus, dió koppanással,
eső verte szívem, verve némasággal,
csak sétálok lassan, léptem egyre kisebb,
hogy őszre,vagy télbe"nekem minden mindegy."

Dzsida Jenő soraira.

szurkevirag2019. szeptember 30. 09:32

Zárt osztályon
(Egy őrült naplójából)

Parányi pirula
simul a kezembe.
Hogy miért is kaptam
már nem jut eszembe.
Bevegyem? Ne vegyem?
Ez ám a dilemma!
Van aki szót fogad,
legyek én ilyen ma?
Vagy legyek lázadó,
ki rázza rácsait,
s üvölti hangosan
világba vágyait?
Lesz mi lesz: üvöltök!
Őrök közül int egy,
beveszem, s érzem már:
"nekem minden mindegy."

/ az idézetben Dsida Jenő: Az utolsó miatyánk c. verének sorai /

goalking2019. szeptember 16. 14:21

"Parányi pirula",mit be kell vennem,
hogy az élet jobb legyen,
Csak nehogy összetévesszem,
S a halálpirula legyen az,amelyiket megeszem.

Ez a versem kettő versszak nem egy,
Nekem minden mindegy.

Törölt tag2019. szeptember 11. 21:16

Törölt hozzászólás.

M.J.Kata2019. szeptember 11. 20:08

"Parányi pirula"
"Nekem minden mindegy." 
 
Altatódal helyett

"Parányi pirula"
esti jó barátom,
nélküle nem jönne
szememre álom.
Ágyam szélén ülve,
szemezgetek vele,
győzködöm magamat,
- ma nem alszom vele.
Akaratom gyenge,
ő ezt kihasználja,
vidáman ugrik,
kezemből a számba.
Fürgén teszi dolgát,
álmot küld, - szépet,
reggeli ébredésig,
"nekem minden mindegy."  

Rozella2019. szeptember 11. 11:43

Így is, meg úgy is…

„ Parányi pirula ”
beveszem, ám
fontos, hogy elhiggyem,
gyógyítja az allergiát,
de akad más baj is,
mit takar az őszkabát.
A nyárra már immunis,
se hall - se lát
az idő csak úgy elmegy,
- így is, meg úgy is -,
de hagy itt egy … tablettát,
„nekem minden mindegy".

/ az idézetben Dsida Jenő: Az utolsó miatyánk c. verének sorai /

Törölt tag2019. szeptember 10. 11:55

Törölt hozzászólás.

szurkevirag(offtopic)2019. szeptember 7. 20:08

@Törölt tag: Köszönöm szépen!

Törölt tag2019. szeptember 7. 18:48

Törölt hozzászólás.

szurkevirag2019. szeptember 7. 18:43

Kegyelemből

"Nem rejtőzhetsz el már előlem,"
Szólt az Úr, de nem hittem benne
Nem jött mint Mózesnek felhőben
S én úgy tettem, mintha nem lenne

Éltem vadul, mint elszökött eb
Keresvén ki majd megszelidít
Nem szabad lettem, megkötöttebb
Éreztem láncom megsemmisít

Ő ott volt velem mindig, hűen
Akkor is, mikor el sem hittem
Nem legyintett rám keserűen
Hála érte, bármire vittem

Csak várt reám, és figyelt engem
S hogy elvegyem, mi megadatott
Folyton munkált köröttem, s bennem
Addig, míg a szívemig hatott

Meleg kezét vállamra tette
Másképp fénylett utána minden
Bűnöm Jézus mind jóvá tette
És ismét szólt hozzám az Isten:

Ha elbuknál se félj, jöjj elém!
Most sem vagy már ártatlan gyermek
Csak bízz és kegyelmem hidd el, én
"ujból és ujból megteremtlek."

(Az idézett sorok Zelk Zoltán: Én téged tudlak c. verséből valók.)