Ki írta, és melyik versből való az idézet? (Fejtsd meg, adj új feladatot!)

Maria_HS2020. február 29. 09:11

Új feladvány:

`A levél se rezzen, a patak se csobban -
csönd van, lecsukódik az éj álmos szeme,
cserebogár dünnyög, hallgatja álomban,
halálra bűvölve, halk éjjeli zene.
Az őrködő hold is eltün szemem elül,
gúnyból-e, jóságból, felhőbe menekül,
nincs fáklya az éjbe, messze tűz se remeg,
édes Izabellám, csak ajkad és szemed."

Maria_HS2020. február 29. 09:04

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Vicky72020. február 29. 08:14

"Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S fényt szemem beitta a szívembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le,
S lombjából felém az ő lelke reszket?"

Mersinho(offtopic)2020. február 29. 08:11

@Vicky7: Persze  :)

A következő feladvány?

Vicky72020. február 29. 08:08

@Mersinho:
A modern technika ebben az esetben játszik?  :)

Mersinho2020. február 28. 20:45

@Vicky7: Bravó ...tiéd a staféta..hozhatod a következőt

Esetleg még annyit elmondasz, hogy honnan tudtad meg ?  :)

Vicky72020. február 28. 20:17

@Mersinho:
Moldovai Mihály: Állapotomat jelentem

Mersinho2020. február 26. 15:02

@Törölt tag: Nem, nem....Hozok majd még segítséget...

Törölt tag2020. február 26. 10:47

Törölt hozzászólás.

Mersinho2020. február 26. 10:21

Semmi.....kihaltunk vagy csak túl nehéz ?
Esetleg adjak hozzá segítséget ?

Mersinho2020. február 22. 22:55

Senki??? Már majdnem egy hónapja ???

Mersinho2020. január 30. 20:48

ÚJ:

"Állapatomat jelentem
Nevemet el nem felejtem
Hűségemről emlékezem
Vándornak magam esmerem"

Mersinho2020. január 30. 20:38

@Maria_HS: Juhász Gyula: A kávéházi bánat

A kávéházi bánat

Nem érzitek a kávéházi bút,
Mikor az ívlámpák izzása bágyad
És szürkén ülnek a szegény fiúk
És nem találnak már szapulni tárgyat?

Mikor a fényes selymű asszonyok
Unott arcán a festék hervatag már
S az édes, arany pezsgő elfogyott
S valahol messze már az arany nap jár?

A zene hirtelenül fölsajog
És elhal, mint a fáradt szív verése
És künn a szürkület, a szürke vércse

Már verdesi az izzadt ablakot
S a szivar vége álmosan kihúnyt, -
Nem érzitek a kávéházi bút?

Maria_HS2020. január 30. 20:28

JÓZSEF ATTILA: REMÉNYTELENÜL

Lassan, tünődve
Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.

Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.

A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.

Vas-színű égboltban...

Vas-színű égboltban forog
a lakkos, hűvös dinamó.
Óh, zajtalan csillagzatok!
Szikrát vet fogam közt a szó - -

Bennem a mult hull, mint a kő
az űrön által hangtalan.
Elleng a néma, kék idő.
Kard éle csillan: a hajam - -

Bajszom mint telt hernyó terül
elillant ízű számra szét.
Fáj a szívem, a szó kihül.
Dehát kinek is szólanék - -

Új feladat:
Mikor a fényes selymű asszonyok
Unott arcán a festék hervatag már
S az édes, arany pezsgő elfogyott
S valahol messze már az arany nap jár?

Mersinho2020. január 30. 20:10

És itt az új:
Egy nagyon nagyon szép versből......Ajánlom mindenkinek, hogy majd olvassa el....

"A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok."

Mersinho2020. január 30. 20:09

@Maria_HS:
William Shakespeare: LXXV. szonett (Szabó Lőrinc fordítása)

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.

Maria_HS2020. január 28. 20:46

Ady Endre - Álmom: az Isten

Batyum: a legsúlyosabb Nincsen,
Utam: a nagy Nihil, a Semmi,
A sorsom: menni, menni, menni
S az álmom: az Isten.

Vele szeretnék találkozni,
Az álmommal, nagy, bolond hitben
S csak ennyit szólni: Isten, Isten
S újból imádkozni.

Nem bírom már harcom vitézül,
Megtelek Isten-szerelemmel:
Szeret kibékülni az ember,
Mikor halni készül.

Új feladat:
Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fél: az idő ellop, eltemet;
Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
Majd, hogy a világ lássa kincsemet;

Mersinho2020. január 28. 18:54

Az új:

"Vele szeretnék találkozni,
Az álmommal, nagy, bolond hitben
S csak ennyit szólni: Isten, Isten"

Maria_HS2020. január 28. 14:16

@Mersinho: Így van.. :)
Új feladat?

Mersinho2020. január 27. 18:43

@Maria_HS:

Hésziodosz
(ógörög költő, I. e. 8-7. sz.)

A MÚZSÁKHOZ

Kezdjük a dalt immár Helikón Múzsái nevével!
Ők lakják e hegyet, Helikón magas, isteni ormát,
kék, ibolyásszínű forrás partján kicsi lábbal
járják táncukat és oltára körül Kroniónnak.
Ők miután Hippúkréné, Permésszosz avagy szent
Olmeiosz vize gyöngéd tagjaikat mosogatta,
rendbeszedik szép tánckarukat Helikón magas ormán,
édes vágyat kelt ez a kar, dobbannak a lábak.
Innét indulnak sűrű ködöt öltve magukra,
éjszaka járnak, szépséges hang száll körülöttük,
zengik az aigisztartó Zeuszt meg az argoszi Hérát,
őt, a dicső úrnőt, aki lépked arany sarujában,
s aigisztartó Zeusz lányát, a bagolyszemű Pallaszt,
Phoibosz Apollónt s Artemisz istennőt a nyilakkal,
s azt, ki ölelve a földet, meg-megrázza: Poszeidónt,
szent Themisz úrnőt, s Aphroditét, ki kacsint a szemével,
és az aranykoszorús Hébét és véle Dionét,
Létót, Íapetoszt, meg a görbeeszű Kronosz álnok
lelkét. Hajnalt és a Napot meg a szép Teliholdat,
és Gaiát és Okeanoszt, a nagyot, s a sötét Éjt,
s mind az örökké élő isten szent születését.
Egyszer dalra tanították meg Hésziodoszt, míg
szent Helikón lejtőjén őrizgette a nyájat.
Ez volt első szózatuk, ezt mondták legelőször
lányai aigisztartó Zeusznak, olümposzi Múzsák:
"Hitvány pásztori nép, szolgáltok csak hasatoknak!
Szánkon tarka hazugság, mind a valóra hasonlít,
tudjuk zengeni mégis a színigazat, ha akarjuk."
Igy szóltak hozzám az igazszavu isteni lányok,
s adták friss ágát a babérnak, hogy leszakasszam,
botnak, megbámulni valót, meg az isteni hangot
ültették el bennem: hirdessem, mi leszen s volt,
zengjem a boldog örökkéélő isteneket mind,
s rajtuk kezdjem a dalt és vélük hagyjam is abba.

Trencsényi-Waldapfel Imre fordítása