Ki írta, és melyik versből való az idézet? (Fejtsd meg, adj új feladatot!)

Marie_Marel2009. május 24. 17:13

Luiz de Camoens - Remény, mit remélsz?

''Remény, mit remélsz?
- Semmit, soha többé.
Miért?
- Valami megváltoztatott.
Élet, mi vagy?
- Csak gyötrelem vagyok.
Mit mondasz, szív?
- Szeretek, mindörökké.
Lélek, mit érzel?
- Igy kell tönkremenni.
Hogy élsz?
- Nem várva semmi jót, szerencsét.
Mégis, mi éltet?
- Csak a mult, az emlék.
Csak ennyi a fény életedben?
- Ennyi.
Látsz végső célt?
- Csak egy gondolatot.
Mire gondolsz?
- Hogy várom a halált.
Jó lesz?
- Parancs kényszerít, hogy tegyem meg.
Mért kényszerít?
- Mert tudom, ki vagyok.
Ki vagy?
- Az, aki megadta magát.
Kinek?
- A fájó, örök Szerelemnek .''

Feladat:

''Mert míg tudod, ki vagy,
mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk…
A többit majd apródonként
megcsináljuk.''

dreaming582009. május 24. 16:56

Szécsi Margit - Eladó

Csikók tündér sörénye, játék,
a kedves meg a gyilkos szándék
s holnap talán a lobogó:
eladó, minden eladó
idegennek, kannak és kánnak,
kopasznak és göndör meláknak
a szoknya meg a lobogó:
eladó, minden eladó,
énekelsz tilalmasat, bátran,
vándorolsz a lompos kabátban,
de kik eladódni akarnak:
holnap a flaszterba tipornak,
s nem takar be a lobogó,
csak hullik szívedre a hó.

feladat:

''- Ki vagy?
- Az, aki megadta magát.
- Kinek?
- A fájó, örök szerelemnek.''

Marie_Marel2009. május 24. 16:50

Wass Albert: Miért?

Miért kell nekem könnyes szemmel megállni
minden viharvert, árva tölgy előtt,
mért kell nekem az őszi csendre vágyni,
ha minden csalfa álmom összedőlt,
mért kell nekem a dombokat bejárni
s bujkálni mint az üldözött gonosz,
mért kell nekem a hegytetőre állni
mikor az orkán fákat ostoroz.
Mért kell nekem elvágyni messze, messze,
bűvös csókkal ha jő az alkonyat,
mért kell, hogy halljam, álmaimban egyre,
búcsú-szavaktól fátylas hangodat,
és mért kell nekem minden szép emléket
fájó betűkkel a szívembe írni,
mért kell olyan nagyon szeretni téged,
csak vágyni el, s csak sírni, egyre sírni?

Mért kell mindig magamban vándorolni,
s imákat mondani valakiért...
s mért kell csak mindig rólad álmodozni,
ha nem szeretsz, miért?, miért?, miért?

feladat:

''Csikók tündér sörénye, játék,
a kedves meg a gyilkos szándék
s holnap talán a lobogó:
eladó, minden eladó''

szuzus2009. május 24. 16:41

Erre gondoltam, de nem voltam benne biztos!

dreaming582009. május 24. 16:39

 :D  :D  :D ÁÁá Ákost szeretjük ám  :D

Ákos:
Testhimnusz

Tested minden szeglete lát
Két vállra fektet a vágy
Tűztől forró minden ajkad
A kétely benned végre alhat
Rajtad győzni fog a tested
Bizton érzed, el nem enged
A kéj benned már alig fér meg
A mámor ellen nincsen érved
A tűz most szorít, összeroppant
Téged, olthatatlan katlant
A tested újra győzni készül
Összes bűnöd mind elévül
Nem mutatsz most hazug kedvet
Minden sejted ordít, reszket
Nem fordulhatsz innen vissza
A szándék, mint a véred tiszta
Egyetlen szó hallgat benned
Minden arra szólít:
Tedd meg, tedd meg, tedd meg!
Maroknyi habbá roskad a tested
(Kimelegedtem?)

feladat:

''Mért kell nekem elvágyni messze, messze,
bűvös csókkal ha jő az alkonyat,
mért kell, hogy halljam, álmaimban egyre,
búcsú-szavaktól fátylas hangodat''

Marie_Marel2009. május 24. 15:21

''Tested minden szeglete lát
Két vállra fektet a vágy
Tűztől forró minden ajkad
A kétely benned végre alhat
Rajtad győzni fog a tested
Bizton érzed, el nem enged''

Marie_Marel2009. május 24. 15:17

ajajj, a feladat nem jó, nem ide akartam! (Ma nagyon szétszórt vagyok!)

Marie_Marel2009. május 24. 15:01

Szabó Lörinc: Mindenütt ott vagy

Mindenütt ott vagy, ahol valaha
tudtalak, láttalak, szerettelek:
út, orom, erdő veled integet,
falu és város, nappal s éjszaka
folyton idéz, őszi hegy s tél hava,
vízpart s vonatfütty, s mindben ott remeg
az első vágy, s a tartó őrület
huszonöt kigyúlt tavasza, nyara.
Mindenütt megvagy: mint virágözön
borítod életemet, friss öröm,
frissítő ifjúságom, gyönyöröm:
minden mindenütt veled ostromol,
de mindig feljajdul a halk sikoly:
e sok Mindenütt mindenütt Sehol!


feladat: (Ezt nagyon szeretem!)

- Anya, fej, fekete, porok, sápadtság, tehenét,

dreaming582009. május 22. 13:02

Új feladat:

''falu és város, nappal s éjszaka
folyton idéz, őszi hegy s tél hava,
vízpart s vonatfütty, s mindben ott remeg
az első vágy s a tartó őrület''

dreaming582009. május 22. 12:57

Juhász Gyula: Vojtina új ars poétikája a fiatal költőkhöz

Öcséim, ó mert vagytok többen is,
Sőt többen tán, mint kéne, ifjú bátrak,
Kik új dalokkal s hittel téreit
Betöltitek most a szűk Hunniának,
Hozzátok száll ma ez új intelem,
Tanács vagy kérés és kritika is tán,
Mert szó nélkül már mégse nézhetem,
Hogy némelyek mit mívelnek a lírán.
Ne fájjon ez azoknak, kik igaz
Lélekkel, bár forrongva síkra lépnek,
A fiatalságot nem éri az
Én gáncsom, csak mi benne régi vétek.
Mivel magam is voltam fiatal,
Mi több: ma vallom, hogy az vagyok
S tőlem ma távolabb a diadal,
Mint egykoron: felénk új nap ragyog
Új holnapnak ködéből : ez a nap
Egy más világot fog találni már
S jaj annak, aki kábán ez alatt
Csak múltat jajgat, s nem tud várni már.
De mégis, vannak dolgok földön, égen,
Melyek maradnak mindig, az utód
Hiába pártol el tőlük, cserében
Papírt kap aranyért csak, mai mód.
Mert, hogy dologra térjek, én öcséim
(Kik közt nem egyet én vezettem a
Parnassz hegyére) nem elég ígérni,
De adni is kell néha, pláne ma !
Úgy értem ezt, hogy szép, szép az irányzat
Mely egyenes és végtelenbe mén.
A hitteljes művészet és hadászat.
De mégis , mégis fő a költemény.
Mit bánom én, hogy mit vallasz Uradnak
És Istenednek és hogy mit tagadsz,
Hogy mit gondolsz a költésről magadban
És társaságban, nem bánt már a harc,
Mit izmusok szélmalma s nyája ellen
És mellett vívnak ifjak és nagyok,
Már én a költőt várom mind a versben
S ha nincsen benne, hoppon maradok.
Valaki légy, ha kollektív dalolsz bár,
És ne akarj te lenni valaki,
Mit bánom én, gyep vagy aszfalt az oltár,
Hol leborulsz, magadról vallani
Mert csak magadról vallasz, bármit is mondj
S ha minden második szód végtelen,
De érdekelsz, te tündöklő kicsiny pont,
Ha önfényed ragyog szemben velem.
S hiába minden mélység és ködösség,
Harmónia, ha szó marad a szó
S hiába mondod az emberre: fönség,
Ha senki vagy, szavakra utazó.
A falu tornya, mely csöndes nyugodtan
Mereng a zsupptetők fölött, bizony
Különb szívemnek, mint a cifra torta,
Mely habból ábráz téged kölni dóm !
Világpolgár légy (és ebben Aranynál
Tovább megyek, bár ő arany marad),
De ez az érzés nem a hontalanság
S becsülve mást, vedd észre a magyart !
Mert szép az export és expressio is
(Noha magam nem élek már vele),
De a poézis mégis csak poézis
S gyökér nélkül nincs fának levele.
Magyar légy és ne mondd, de ezt mutassa
A versed színe, íze és szaga,
Amint magyar volt és költő Balassa,
Bár idegenhez gyakran járt maga.
Magyar légy, mint a római palásban
Dörgő Petur volt zordon Berzsenyi
S homéri és virgili vers folyásban
Vörösmartynk Dunánkat zengeti.
Petőfi is, akár respublikáról
Akár juhászról énekel, magyar,
S Arany, idézve ötszáz velszi bárdot,
Egy örök magyar bánatot takar !
De ad vocem: magyarság és Petőfi,
Nem tetszik nékem a könnyű magyar,
A csupa rózsám, tubicám s a többi,
Ki mindenáron egyszerűt akar,
De úgy akarja, hogy lóláb a szándék
S kilóg a tudva hanyag rím alól.
Petőfi egy volt, Istentől ajándék
S nem új Petőfi, ki ma úgy dalol.
Mert nem lehet, hogy az Otthonban éljen
Feketekávén s pletykán a magyar
És ott merengjen zöldellő vetésen,
Amíg mellette bakkozik a kar.
És nem lehet, mit most sokan kívánnak,
A kultúrát a porba dönteni,
Vajúdik és szül még e szörnyű század,
De nem halódik, ami isteni.
Delendam esse censeo: kiáltod
És eltörölnéd, mert nem ismered.
Minek kultúra ? Úgyis kannibálok
Vagyunk, legyünk hát: ez önismeret !
Arany gazdája verte így vetését,
Én már lehet, konzervatív vagyok,
De megtartom, mit bízván és remélvén
Reánk testáltak bölcsek és nagyok
Van itt elég baj, bú, gond, céda gazság,
Van itt elég gyom és rom, dög, szemét,
A kultúránk, mi egyedül maradt rád
Vigasztalásul, koldus nemzedék
Csákányt az ős hazugságok falára,
De az örök szépség legyen tabu,
Az érckolosszus is ledől, hiába,
De Hamlet él, míg él a mélabú.
Csak verselő írónak szól e versem
S csupán költőnek, annak, aki vall,
Mert hozzád közöm - Isten látja lelkem -
Nincs semmi, tisztes drámai ipar.
Darabcsinálók, tantiémvadászok,
Kiknek hazája széles e világ,
Kiket a művelt csőcselék sóvárog
Tapsolva kéjjel talmi holmiját.
Költő vagyok s magyar: nem érdem ez, de
Szent kötelesség és szent fájdalom.
Hívő reménnyel, küzdve, énekelve
Balsorsomat örömmel vállalom.

dreaming582009. május 22. 12:55

Saul: komolytalan ''banda''!
Csillagpor: tényleg nagyon szép, de nem ismertem  :S

narnia2009. május 22. 07:34

akkor új feladat :

'' Kiknek hazája széles nagyvilág,
Kikkel a művelt csőcselék sóvárog
Tapsolva kéjjel talmi holmiját,
Költő vagyok, s magyar :Nem érdem ez,de
Szent kötelesség és szent fájdalom.
Hívő reménnyel ,küzdve,énekelve
Balsorsomat örömmel vállalom. ''

narnia2009. május 22. 07:26

 :)
Pedig a kedvencem ...... hát csak Én ismerném ?

Harsányi Károly - Én nem vagyok az élet tagadója

Én nem vagyok az élet tagadója,
Tudom,hogy szép,hogy édes s nagyszerű:
S tudom: a legkülönb is maga tehet róla,
Ha szája íze mégis keserű,-
Én nem vagyok az élet tagadója.

De az életet ököllel akarni
S a pálmaágat büszkén kicsavarni
még oly méltatlan kézből sem tudom.
Enyém az árokpart a szent uton.

A végzetet sem látom rettentőnek,
Tudom hogy bölcsen hömpölygő folyam:
Múlót borít el csak,s örök kalászok nőnek
Életcsírás nyomán, hol elsuhan -
A végzetet sem látom rettentőnek.

De szándékának jól elébevágni,
Kicsiny sorsokból gátsövényt csinálni,
hogy mást döntsön le félrezúdult árja:
Azt nem tudom.Gőgöm nagyobb :bevárja.

Nem , nem vagyok az élet tagadója.
(Ott növök én is ,hol kalászok nőnek )
Csak a borúnak hű szállásadója
S szeretője egy fekete felhőnek.

Az Ős-borúnak vagyok gunnyasztója:
A fény, magának bennem nem örül,
Aranyporát a nap mögém-utakra szórja
S mosoly-sír minden ránc a szám körül, -
Nem, nem vagyok az élet tagadója,
csak mély árnyéka szállt rám gyönyörül.

Törölt tag2009. május 22. 05:44

Törölt hozzászólás.

dreaming582009. május 21. 22:24

Látom én már: imádod sorban egymás alatt látni a fórum élén a nickedet! Eltaláltam ????

Törölt tag2009. május 21. 22:08

Törölt hozzászólás.

dreaming582009. május 20. 20:10

Csillagpor: szabad a gazda  :P

Marie_Marel2009. május 20. 13:52

A másik feladat még él:

'' De az életet ököllel akarni
S a pálmaágat büszkén kicsavarni
s még oly méltatlan kézből sem tudom.
Enyém az árokpart a szent uton. ''

Marie_Marel2009. május 20. 13:51

Hajnal Anna: Akarlak, szeretlek


Akarlak, szeretlek, kellesz nekem,
dacos, síró szived csupa vad szerelem,
csupa vágy, csupa láng, csupa konok erő,
már lankad az ész, a védekező.

Félelem? Távolság? Mit jelent?
Mindig több, több éhséget teremt.
Hiszen elpusztulunk így, Te meg én
két árva, fuldokló, néma, szegény!

Akarlak, szeretlek, rég elég
titok és várás és szenvedés,
boruljunk össze, mellre mell,
két fáklya szivünk hadd lobbanjon el!

Hasitó villám szívemen át,
feszül és tágul az egész világ,
szük abroncsok a sarkkörök,
kicsap a tenger, s a szent ködök.

Ragyogva befödnek, vihar és láng:
együtt világok várnak ránk!
Együtt – vagy halál és pusztulás
szerelem – szerelem, fényvarázs.

dreaming582009. május 19. 22:55

Akkor most ez a két feladat:

''Félelem? Távolság? Mit jelent?
Mindig több, több éhséget teremt.
Hiszen elpusztulunk így Te meg én
két árva fuldokló, néma, szegény!''

**********

'' De az életet ököllel akarni
S a pálmaágat büszkén kicsavarni
s még oly méltatlan kézből sem tudom.
Enyém az árokpart a szent uton. ''