Lócák a kapu előtt

Wino2026. június 8. 21:30

Szép estét! Elhoztam egy versem még 2014-ből, olvassátok versem és hallgassátok zenét. Szeretettel: Jani

Az éj

Az éj sötétjébe, szívek tengerébe,
Volt egy álmom, viharos messzeségbe.
Aztán egy ugrással, irány félhomályba,
Vad álmoknak ugye, nincs határa.

Ráadásul, csodák kapuja sincs zárva,
Mely mögött lelkem, boldogságra rá találna.
Odaadnák magamból mindent neked,
Ha visszakaphatnám szerelmedet.

De könnyes szemem nem ezt látja
Így marad, életem, nagy vágy álma.
Magamhoz térve, bámulok ismét a messzeségbe,
Ahol gyönyörű arcod rajzolódik ki a fénybe.

Csak ma este!

Wino2026. június 5. 21:24

Wino2026. június 5. 21:23

@kevelin: @Perzsi.: @HMMarta: @Rozella: Szép estét mindenkinek, mert nekem az van, nézzétek végig az utolsó két oldalt és megértitek mért boldog a szívem!

Üres szobámban csend honol, árnyak is elbújnak,
de nem zárnak be többé a szürke, néma falak.
Bár nem szóltál, értem már a némaság diadalát,
múltam titkai a lombok közt, engedem nászát.

Tudom, hogy odakint susog a nyár elmúlása,
nem minden búcsú fáj, van minek nincs hatása.
Oldódik már a magány, mint harmat a fűszálon,
s őrzöm a reményt, melynek fénye ül a falon.

Nem félek már a csendtől, nem vagyok egyedül,
hisz a lócán ülve hallom, más is jókat derül.
Bár az út néha rögös, míg emberség éltet,
tudom, barátra találok, s megérzésem nem véthet.

Szeretettel: Jani

HMMarta(offtopic)2026. június 5. 15:21

@Rozella: Jaj de szép!
Így legyen:
"házban, kertben, lócán béke legyen,
ne zavarják meg túlburjánzó eszmék."

HMMarta2026. június 5. 15:19

@Wino: Kedves Jani! Nagyon szépen köszönöm kedves, elismerő szavaidat. Igen, én is úgy érzem, hogy a Vén bükkfa alatt " pontosan olyanra sikerült, ahogyan megfogalmaztad, benne van minden egyes ilyen érdekes szerelemről.... Köszönöm! Szép napot!
Márta

Perzsi.(offtopic)2026. június 5. 14:13

@Rozella: Köszönöm ezt a verset a magam nevében! Szép napokat kívánok!

Rozella2026. június 5. 12:19

@Wino: @HMMarta: @Perzsi.: @kevelin:

Sziasztok! Csak úgy lehuppantam most ide, egy kis munka után, pihenésképpen. Olvasgatok sokszor csendben, ne vegyétek zokon, ha ritkábban jövök. Persze most hoztam szeretettel egy kis firkát is. Szép napot kívánok Mindenkinek!

Itt most csendes, áldott eső közeleg,
várom, hisz minden cseppje kincs,
lombok közé elbújt most a meleg,
a nyárra így egy zokszavam sincs.

Nem írhatom elő, hogy mit tegyen,
csak hagyom piroslani a cseresznyét,
házban, kertben, lócán béke legyen,
ne zavarják meg túlburjánzó eszmék.

Illatos loncok futnak a teraszra,
bodzák rejtekén meglapulnak fészkek,
ma mókust is láttam, nincs okom panaszra,
és örültem a gólya-kelepelésnek.

Látjátok milyen jó itt ez a kis pad,
menedék, mégis látni innen a világot:
nem mindig szép, de amíg emberség akad
mindig bízhatunk, és találunk barátot...

Wino2026. június 5. 01:05

@HMMarta: Kedves Márta! Örülök, hogy benéztél, szép estét neked is! Ha már itt vagy, szeretnék gratulálni a legutóbbi, "Vén bükkfa alatt" című versedhez. Nagyon megérintett a költemény lelkisége, a makacs hűség és a megbocsátás belső útja, amit leírtál. Az utolsó sorod – "élek, vagy csak elvagyok nélküled" – pedig szívszorítóan emberi és igaz lett, a hiány teljes súlya benne van. Szép éjszakát és jó pihenést kívánok neked! Szeretettel: Jani

HMMarta2026. június 4. 22:09

Szép estét mindenkinek!

Wino2026. június 4. 21:52

@Perzsi.: Kedves Erzsi! Nagyon köszönöm a szavaidat. Éreztem már az első perctől, hogy összeértek azok az éteri szálak a lócán. Óriási elismerés ez tőled... Külön köszönöm az ötletet a főoldalról, ezen még elgondolkodom egy kávé mellett. Remélem, neked is jól telnek a napjaid! Szeretettel: Jani

Perzsi.2026. június 3. 11:05

@Wino: Régóta nem járok a főoldalra, de szerintem ott is jó helye lenne ennek a versednek kedves Jani!
Remélem jól telnek a napjaid.
Üdvözlettel:,Erzsi

Wino2026. június 2. 22:30

Szép estét! A lócán ülve elengedtem a gondolatom, nézzétek, hová szállt...

Havas hegycsúcsok fogságában

Fehér végtelen, fagyott sziklák nehéz csendje,
jégbe fagyott múltunk zuhan szakadék mélyébe.
Hiába ordít szél, fent magasan meredélyek állnak,
rideg ormok között dacos, büszke árnyak járnak.

Mintha fekete gótikus torony meredne fent az égre,
nem várunk megváltást, se irgalmat, csak várunk végre.
Régen bezárt időkapszula, ránk feszül ködös magány,
lejjebb holló szárnya suhan erdő szélén, halkan, lazán...

kevelin2026. május 29. 06:52

@Wino: Kedves Jani, köszönöm a megértésedet, nem is gondoltam volna hogy ez a vers érthető, azt hittem ezt csak én értem.

Wino2026. május 28. 22:11

@kevelin: Nagyon erős és súlyos lett ez az írás. A ”Honnan merjek én” kérdésed pontosan betalált: a bezártság és a sötét ridegsége átjön minden szaggatott sorodon. A közhelyek helyett inkább csak annyit mondok: a tőke elvehette a napocskát a szobádból, de ezt a tiszta, belső fényt a soraidból soha nem tudja. Köszönöm! Szeretettel: Jani

Wino2026. május 28. 22:04

@Perzsi.: Köszönöm! Egy kirándulás végén a hazafelé vezető úton láttuk meg és döntöttünk, hogy ezt még megnézzük. Szerencsénk volt, még nem zárták be a Ceglédi Református Öreg temető kapuit.
Nagyon szép estét kívánok! Jani

kevelin2026. május 28. 18:27

Ez nem is udvar igazán
Nem látsz az ablakból
se házat se utcát
se mmit
csak téglafalat
mint én olyan szerencsétlen
ez a világitó udvar

még tavaly besütött a
napocska a szobába
de mára se fény se növény
csak a sötét

De legyünk büszkék
Hogy gazdag ház
szomszédai vagyunk
Mi a kárvallottak

Hatalmas ház
Hatalmas tőke
Bojler
és fütés cserére kötelez
De àcsi per pillanat
olcsóbb a gáz mint a villany

És a fény
Honnan merjek én

Perzsi.2026. május 28. 07:51

@Wino:
Kedves Jani!
Szomorú témája van a versnek, igaz, de engem mégis magával ragadott. Szeretem a kőbe zárt történeteket, a múltat. Köszönöm az élményt!
Szeretettel:,Erzsi

Wino2026. május 27. 00:15

Szép estét! A Napkorongon tegnap megjelent versünk.

A ceglédi kőerdő

Megroskadt rend a fekete kövek között,
kaotikus erdő, mi az időkbe öltözött.
Névtelen kőtömb,
a borostyán mélyén ott áll a múlt omló peremén.

Olvashatatlan már a vésés,
hiányosak a régi büszke sorok,
a málló téglafal alatt a dicsőség a sárba csorog.
Eszi az idő könyörtelen foga a puha mészkövet,
a rozsda már szétmarta a vasat,
a kemény szegecset.

Ott a málló tégla, itt a fekete, büszke gránit,
a gyengébb elporlad, a másik még az égnek ásít.
Egy nehéz, sötét obeliszk hirdeti némán,
hogy a sors a földi rangot is
kőbe vésve méri.

De a csillogó kő mögött ott az örök bánat:
huszonhárom évesen vitte el a halál a hű társat.
Pici életek vesztek el,
őrzi rideg betű a kövön,
a büszke címek felett is átgázolt az örök özön.

A szomszédos síron
egy megfakult porcelánkép mered,
a kőbe vésett sorok nem kímélnek téged
s engemet.
Nem beszél szépen,
a képedbe vágja a dacos igazságot:
„Testvérek, rokonok, nemsokára követni fogtok e hazába...”

kevelin2026. május 22. 00:13

@Wino: köszönöm kedves Jani

Wino2026. május 21. 00:10

A csend szárnyalása

Bent, mélyen, ahol a lélek susog,
megmozdul valami, mint lágy szellő az erdőn.
Nem zaj, nem fény, mégis erő, mely átölel,
kioltja a vakító napot, hogy befelé lássak.

Hallom a hívást, mely a mélyből fakad,
hegyeket hív mászni, sajgást ölelni,
minden lépés egy kapu, minden seb egy ablak,
néma hatalom ez, melyben a holnap fakad.

A föld alattam rezzen, lépteim súlya mély,
szárnyak nélkül szállok, hol a lélek a törvény.
A kín csak lépcső, mely a tiszta fényhez vezet,
szívemben a titok: a belső erőd legyen a tüzed.

Sötét ölel át, mégsem félek többé,
bennem az izzás már a párját keresi,
együtt ragyogunk fel, szikrázva és szabadon,
a csend szárnyán úszva, az örök fény-folyamon.

És Te, ki olvasod, hallod-e a csendet?
Mely nem a puszta hiány, hanem a Teremtő,
keresd meg magadban, engedd, hogy vezessen,
mert a szabadság ott él, ahol a csend lüktet.

Jó pihenést! Jani

Wino2026. május 20. 23:53

@kevelin: Nagyon szépen köszönöm ezt a tiszta, őszinte és hús-vér verset. Olyan gyönyörűen írtad le a mindennapi aggódást, a sántikálást és a gondoskodást, hogy az ember szíve belesajdul. Az a záró sor a hurkáról...(imádom én is) abban benne van a legigazibb szeretet. Jó egészséget kívánok Nektek! Szeretettel, barátsággal: Jani