Lócák a kapu előtt

Beszélgetések az eltűnő világról és az emberségről.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Wino2026. március 10. 07:30

@Perzsi.:

Kedves Erzsi! Köszönöm a kedves szavaid! Fogadjátok szeretettel:

Nem hoztam selymet, sem fényes ígéretet,
csak a hálát, mi a szív mélyén megremeg.
Ti vagytok a fényünk, a csendes menedék,
kikért e nehéz sors is tiszta marad még.

Boldog Nőnapot!

Perzsi.(offtopic)2026. március 3. 23:41

@Wino: Szívből kívánom neked, hogy sikerüljön csatát nyerned. Ha van energiád, néha-néha írj kérlek egy sort.

Wino(offtopic)2026. március 3. 20:41

Szép estét!
Kedves Barátaim, hűséges Lócatársaim! Úgy hozta az élet, hogy most egy időre le kell tennem a vésőt. Van egy fontosabb csatám az otthoni váram falai között, amit puszta kézzel és teljes szívvel kell megvívnom. Köszönöm az eddigi bizalmat és a közös rímeket. Nem búcsúzom, csak megállok egy szusszanásra a lócán. Vigyázzatok a fényre! Szeretettel: Jani

Szavaljunk hát a lócán ülve, vagy mellette állva,
várva egy társra, aki büszkén még mellém állna.
Mért csodálkozol, ott az út szélén én vagyok,
padok alatt hálámmal töltött fonott kosarakat hagyok.

HMMarta(offtopic)2026. március 1. 05:34

@Wino: Köszönöm!
A fénysugár előbb -utóbb csak ideér 🌞

Wino2026. március 1. 00:01

@HMMarta:

Kedves Márta!
Ideülök csendesen melléd a lócára,
bízva várjunk az első fénysugárra.

HMMarta2026. február 28. 22:00

Halászné Magyar Márta
Lócán ücsörögve

Roskadok a gondok súlya alatt,
nagyon elfáradt testem és a lelkem,
talán a lóca stabil pont marad,
jólesik egy kicsit megpihennem.

Tudom, hogy én sem vagyok hibátlan,
de a jóért, amit tudtam, megtettem,
rengeteg próbatételt kiálltam,
szívemet érzelmeimen vezettem.

Elmerülök költészetbe, versekbe,
érzelmeket leírom magam módján,
a sorok között enyhülést keresve,
szebb jövőről álmodunk a lócán.

Igazságot látok a szavakba,
ha hallgatok is, csendben maradva.
2026.02.28.

Wino2026. február 28. 20:42

Szép estét!

Ülünk a lócán, s a sárban a tavaszt lessük,
a nehéz telet most a hátunkról levetjük.
Megszólal a véső, s a csend halkan megreped,
ki hoz ma rímet, mi megnyitja az eget?

Én leteszem a kalapácsom az asztal szélére,
s várok egy szót a föld ébredésére.
Ki szövi tovább a hívogató szálat?
Várom a rímet, mi a lócán várat.

Wino(offtopic)2026. február 26. 00:43

@Rozella:

Kedves Róza! Micsoda megtiszteltetés ez a gyógyító szonett! A Jótündérek és a régi receptek ereje valóban csodákra képes. Köszönöm, hogy ilyen figyelmesen őrzitek a lócát, míg én a ”teljes erőm” visszanyerésén dolgozom. Szép estét nektek!
Szeretettel: Jani

Köszönöm, Róza, a tündéri szót,
mi a lócára hozott sok gyógyító jót.
Bár a láz még néha az árnyékba ránt,
de a rímed már festi a fény-szivárványt.

Suba, a huncut Móricka s Nudli mellé leülök,
s a baráti szavadban lassan elmerülök.
A „teljes erőm” már a kapuban áll,
s a Jótündér-szonett a szívemig talál.

Rozella2026. február 25. 20:25

@Wino: Kedves Jani! A sorok végén lévő (megadott) szavakat a szonett fórumból hoztam. Ezzel a versikémmel kívánok én is @Perzsi.: Erzsihez hasonlóan mielőbbi teljes gyógyulást! A receptet pedig én is kipróbálom, ha úgy adódik... :)

Ma egy Jótündér, gyógyulást varázsolt,
titkos régi receptet is szóra bírt,
tűzbe vetett haszontalan rongy papírt
kapszulák helyett, ez most egész más volt.

Bízni kell benne, tudja az igazat:
test és lélek mindig együtt érdekes,
Legjobban te ismered önmagad
Árnyékban is fényt keresni érdemes.

Ha legyűr a láz, a kedv vajon hol van?
Talán párnád alatt vár és didereg,
de ha rád nevetnek majd az emberek,

nyüzsgő lesz a lét, mint egy bolyban.
Szívből jön szavad, és minden mondatod,
Jótündéred hallja, - bátran mondhatod.

Perzsi.2026. február 25. 18:22

@Wino: 🙂

Wino(offtopic)2026. február 25. 17:36

@Perzsi.:

Kedves Erzsi! Micsoda recept, köszönöm a gondoskodást! A kurkuma és a gyömbér ereje pont olyan, mint egy jó rím: belülről melegít. Megfogadom a tanácsod, és igyekszem minél előbb visszatérni teljes erővel a lócára. Vigyázz magadra te is! Szeretettel: Jani

Köszönöm a szót, a mézet s a fényt,
mi a lócán átadja a halk reményt.
Bár a láz most még fojt, s a testem nehéz,
de a „teljes erőm” már a hajnalba néz.

Perzsi.(offtopic)2026. február 25. 11:36

@Wino: Kedves Jani!

Jobbulást kívánok! Valamiért azt hittem, hogy már túl vagy a betegségen.
Nekem bevàlt immunerősítő, lázcsillapító:
1 csomag kurkumapor
2-3 dl őstermelői bármilyen méz, de legjobb az akác
--fél női tenýérnyi gyömbér, lereszelve
- 1 púpozott teáskanálnyi őrölt fahéj
A fahéj helyett mehet bele fekerebors őrölt, a gyömbér helyett pedig reszelt fokhagyma, kb 6 gerezdnyi.
Napi 2-3 teáskanálnyi javasolt, szigorúan étkezés után. ( ha nincs étvágy, jó a keksz is, vagy a héjában főtt burgonya)
Amennyiben vérhigítót szedsz,( az aszpirin is az)
, akkor a kurkumát el kell hagyni, akkor is, ha az a legfőbb összetevő. Ugyanis az felerősíti a vérhigító hatását, és abbíl baj lehet.
Gyógyulj meg hamar!

Wino2026. február 24. 20:45

@HMMarta: @Perzsi.:

Kedves Erzsi és Márta!
Köszönöm a sorokat, a pletykáló lócákat és a fényváró haikut. Ma én is csak némán várom a gyógyító napsugarat az ágyból, mert a láz egy kicsit ledöntött a lábamról. Vigyázzatok a lócára, míg vissza nem térek! Szeretettel: Jani

Perzsi.2026. február 24. 09:25

Tí, drága öreg nénik,
kik már sz első napsugaraknál
úgy ültök a kapuk előtt a lócán,
mint a tavasz hírnökei,
s az élet apró örömei,
látszódnak minden barázdában az arcon,
s átmelegszenek a fázós csontok a napon,
nevessetek bátran, szálljon a pletyka,
csak ebédet tenni az asztalra érjetek haza!
( elnézést, ha nem illik ide, már csak azért sem, mert semmilyen szabályt nem követ a "vers". Városban élek. Nagyanyámék kertes részen éltek, de ott nem voltak lócák, simán csak a kapuba álltak ki, azt sem sűrün. Én viszont tömblakásos részen élek. Itt padok vannak, nem lócák. S bizony tavasztól őszig kint ülnek, nem csak az idősek. "Pletykálnak", sokszor éjszakába nyúlóan.)

HMMarta2026. február 24. 07:03

sötét az ég most
nagyon várom már a fényt -
arcunkra mosolyt
2026.02.23.
Halászné Magyar Márta

HMMarta(offtopic)2026. február 23. 20:46

@Wino: Köszönöm!

Wino2026. február 23. 20:43

@HMMarta:

Kedves Márta! Van, hogy a lócán a csend a legigazabb beszéd. Itt vagyok, hallgassunk együtt, amíg a könnyek elapadnak. Erőt küldök!

Wino2026. február 23. 20:40

@Rozella:

Kedves Róza! Isten hozta Subát, Nudlit és a huncut Mórickát is a lócán! Jó látni, hogy nálad ilyen népes és őszinte a kíséret. A kuvasz tartása és a macska öntörvényűsége eszembe juttatja, hogy a természetben mindenki tudja a helyét. Vigyázz rájuk, a jó barát (legyen négylábú vagy rímfaragó) a legnagyobb kincs! Micsoda szíved van!

HMMarta2026. február 23. 20:21

Van úgy, hogy nem mondok semmit,
csak némán ülök a lócán néhány percig,
van, hogy nem hagyja el a számat szó,
csak a könnyem pereg, sűrűn áramló.
2026.02.23.

Rozella2026. február 22. 20:45

Jó estét a lócán ülőknek!

Ma elkísértek ide a lócáig az állataim… ne aggódjatok, csak lehevernek tisztelettudóan a lóca elé, míg a gazdi kidumálja magát  :)

Van egy Subám, de nem pásztorkabát,
noha fehér szőre figyelemre méltó.
Tudjátok, egy kuvasz lehet a legjobb barát,
de én tudom, hogy néha nála van a vétó
joga, megfontolja jól a kapott parancsot,
mert önállóan szeret és szokott is dönteni,
csak ha ő is úgy dönt,mint én, arra ad mancsot.
A portát pont úgy őrzi, mint Kerberosz,
(pedig neki csak egy feje van, nem három)
nagy hangú, de a szíve szelíd, és az sem rossz,
hogy 10 éve velem van egy igaz barátom.

A Nudli u.v.* származású, fehér tacskó-féle
kicsit vagány, kicsit kajla, mindene a játék
helyből ugrik másfél métert, ha a labda kéne.
Őrá mondják, hogy egy kutya igazi ajándék.
Nincs akadály előtte, a kuvasznál ügyesebb,
(mert az kissé lomha), nem kétséges, hogy ki győz
futásban is lekörözi, a játékban is hevesebb,
és ők ketten jóbarátok,- első perctől azok lettek,
csak nekem sok néha már, két ilyen heves eb…

Aztán van egy másik világ: a macskám, Móricka:
öntörvényű, kedves kandúr, ki szelíden dorombol,
mikor akar, de mikor nem…akkor néha karmol.
Aki tudja, tudja, s aki nem, az úgysem érti,
hogy a macskáknak nem lehet ellenállni,
mert a cica az, ki gazdát tart, ezen kár is vitázni!
Szúrós szemmel rám néz: „ Hol késik a vacsorám ?”
Aztán ha megkapta, dorombolva jön a kanapéra,
kitúr a helyemről – ez csak természetes- az ám!
Hogy tud ennyit aludni?! Irigylem őt néha!

/ *utcai vegyes /