Lócák a kapu előtt

Wino2026. június 15. 23:40

@Perzsi.: Kedves Erzsi! Én is köszönöm megosztottad! Érdekesek lehettek, csodálom ezt az öltözéket, kíváncsiságtól hajtva rajtam is volt ilyen ruha, olyan murisan néztem ki mikor beöltöztem egy idegen ország öltözetébe. Szentendrei skanzenben, ott is beöltöztünk, hát megvolt a reakció mikor megláttuk a képet magunkról. Vannak még csodás, szép öltözékek a földünk más részein, jó lenne mindet felpróbálni.
Vigyázz Magadra jobbulást, kívánok! Szeretettel: Jani

Perzsi.2026. június 14. 09:58

@Wino: Kedves Jani!
Örülök az emlékeidnek. Az élet különös, bár köztudott,( remélem), hogy mindenki összefügg mindennel és mindenkivel. Az emlékeid, nekem is hoztak fel régi képeket, érzéseket. Sok évvel ezelőtt Budapestről tartottam hazafelé, vonattal. Egy cseresznyepiros kis trabant kísérte a vonatot, míg az út követte a síneket. Mindenki az ablakra tapadva nézte. Annyira szép volt, ahogyan a napfény meg-megcsillant rajta!
A másik emlék, jó 30 éves. A munkahelyem felé tartva, "délutános" műszakba, ami fél 9 -kor kezdődött, gyakran megpillantottam egy házaspárt. Jó 85-90 évesek lehettek. Lassan bandukoltak a járdán, kézenfogva, különös ruhában. A bácsin térd alatt végződő, pántos ,buggyos nadrág volt, széles nem tudom hogy hívjákkal, olyan pántféle sáv volt, madártollas kalappal, zakófélével, de gyanítom ezt sem annak hívják. Olyan bajor vadászruhának nézett ki. A néni öltözéke pedg passzolt hozzá. Mikor a zebrához értek, leállt a forgalom. Hiába lámpa irányított, mindenki elsőbbséget adott nekik. Azok is, akik nem idevalósiak A különös aurájuk megtette a hatását. Máig sokszor eszembe jutnak.
Egészségem romokban, de ezt nem.panasznak szánom. Vannak jobb napjaim is.
Vigyázz magadra!
Szeretettel:,Erzsi

Wino2026. június 13. 22:45

@Perzsi.: Kedves Erzsi!
Nagyon köszönöm a kedves soraidat és hogy megosztottad velem ezt a szép emléket a repülő hangjáról. Igazán megható, ahogy egy apró, hétköznapi hang ilyen mélyen megtudott érinteni, nyugtatni, és egész életeden át elkísér. Ez a személyes kapcsolat a múlttal nagyon értékes, és örülök, hogy megosztottad velem.
Teljesen igazad van, és nagyon örülök, hogy ezt felhoztad, nem csak a verseknek van helyük itt, hanem a gondolatoknak, élményeknek. Éppen ezért én is megosztok egy régi emléket, amely számomra nagyon érdekes volt.
Amikor gyerekként először láttam, egy piros Zsigulit megállni a ház előtt és ahogy egy népviseletbe öltözött néni szállt ki belőle, (Ő volt a sofőr) az az emlék máig élénken él bennem. Egészen különleges volt számomra, mert akkoriban még nem értettem igazán, milyen jelentősége van ezeknek a réteges, rakott szoknyáknak vagy a fejkendőknek, amiket viseltek. De valahogy megfogott a látványuk, a színek és a formák, ahogy a szoknyák fodrozódtak, és ahogy a fejkendője körülölelte az arcát, ahogy vissza emlékszem, a fejkendőkre akkoriban divatos volt az egy színű vagy kézzel hímzett sőt festett pöttyös mintákkal díszítve. Most így idő múltával visszagondolva mennyire voltak praktikusak és szépek, nem tudom.
Másik, ami még megfogott az autó tele volt friss terményekkel vagy házi készítésű portékával, és az autó tetején is láttam néhány hasonló kosarat vagy csomagot lekötve, amelyek a mindennapi élet apró, mégis fontos részleteit tükrözték. Ez a kép a piros Zsiguli, a rakott szoknyák, a fejkendők és a rogyásig pakolt autó egy olyan világot idéz meg, amely egyszerre volt kemény és szép, hagyománytisztelő. Ezek az apró részletek, amelyek akkoriban természetesnek tűntek, ma már különleges kincsek a múltból.

Nagyon örülök, hogy figyelemmel kíséred az írásaimat, és remélem, hogy a továbbiakban is sok közös gondolatot oszthatunk meg egymással. Köszönöm jól vagyok! Remélem Te is Jól vagy?
Szeretettel: Jani

Perzsi.(offtopic)2026. június 12. 10:50

@Wino: Kedves Jani!
Remélem elnézed, ha ebben a fórumban néha nem verset, hanem gondolatokat osztok, osztunk meg. A versed első soráról egy életemet végigkísérő hang jutott az eszembe. Úgy a hetvenes évek idején figyeltem fel egy repülő hangjára. A típusát nem tudom, de azt igen, hogy különös mód megnyugtatott. Pici voltam, és ha még 22-23 óra körül nem tudtsm aludni, elég volt meghallani ennek a gépnek a hangját, s rögtön álomba merültem. Mai napig hallani, igaz már nagyon ritkán. Vagy csak erre nem jár. Remélem jól érzed magad, figyelem az írásaidat.
Szeretettel: Erzsi

Wino2026. június 10. 00:26

Szép estét: Kék repülő és az Ötödik szimfónia mélységei

Kék repülő szárnyán száll a sors dallama,
Négy sorsdöntő hang, mint dobbanó szív szava.
Sötét árnyak közt tör elő a fény,
Beethoven harca, kétség és remény.

A néma csendből robban a sors, ez üzenet,
Viharok közt is ragyog a lélek és szeretet.
Szárnyal a kék madár, mégis érzi a súlyt,
Minden hangban ott és most fájdalmat gyújt.

A könnyű verzió lágyan simogat,
De mélyen hordozza a küzdelem, diadalt.
Az élet harcát, a győzelem ígéretét,
Kék repülő visz, hol a zene örök és lét.

Hallgasd a ritmust, a dobogó szívet,
Mely a sötétből vezeti a fény felé léptet.
Ötödik szimfónia, örök harcos dal,
Kék repülő szárnyán száll, végtelen szárnyal.

Symphony No. 5 (Lite Version)

Szeretettel: Jani

Wino2026. június 5. 21:24

Wino2026. június 5. 21:23

@kevelin: @Perzsi.: @HMMarta: @Rozella: Szép estét mindenkinek, mert nekem az van, nézzétek végig az utolsó két oldalt és megértitek mért boldog a szívem!

Üres szobámban csend honol, árnyak is elbújnak,
de nem zárnak be többé a szürke, néma falak.
Bár nem szóltál, értem már a némaság diadalát,
múltam titkai a lombok közt, engedem nászát.

Tudom, hogy odakint susog a nyár elmúlása,
nem minden búcsú fáj, van minek nincs hatása.
Oldódik már a magány, mint harmat a fűszálon,
s őrzöm a reményt, melynek fénye ül a falon.

Nem félek már a csendtől, nem vagyok egyedül,
hisz a lócán ülve hallom, más is jókat derül.
Bár az út néha rögös, míg emberség éltet,
tudom, barátra találok, s megérzésem nem véthet.

Szeretettel: Jani

HMMarta(offtopic)2026. június 5. 15:21

@Rozella: Jaj de szép!
Így legyen:
"házban, kertben, lócán béke legyen,
ne zavarják meg túlburjánzó eszmék."

HMMarta2026. június 5. 15:19

@Wino: Kedves Jani! Nagyon szépen köszönöm kedves, elismerő szavaidat. Igen, én is úgy érzem, hogy a Vén bükkfa alatt " pontosan olyanra sikerült, ahogyan megfogalmaztad, benne van minden egyes ilyen érdekes szerelemről.... Köszönöm! Szép napot!
Márta

Perzsi.(offtopic)2026. június 5. 14:13

@Rozella: Köszönöm ezt a verset a magam nevében! Szép napokat kívánok!

Rozella2026. június 5. 12:19

@Wino: @HMMarta: @Perzsi.: @kevelin:

Sziasztok! Csak úgy lehuppantam most ide, egy kis munka után, pihenésképpen. Olvasgatok sokszor csendben, ne vegyétek zokon, ha ritkábban jövök. Persze most hoztam szeretettel egy kis firkát is. Szép napot kívánok Mindenkinek!

Itt most csendes, áldott eső közeleg,
várom, hisz minden cseppje kincs,
lombok közé elbújt most a meleg,
a nyárra így egy zokszavam sincs.

Nem írhatom elő, hogy mit tegyen,
csak hagyom piroslani a cseresznyét,
házban, kertben, lócán béke legyen,
ne zavarják meg túlburjánzó eszmék.

Illatos loncok futnak a teraszra,
bodzák rejtekén meglapulnak fészkek,
ma mókust is láttam, nincs okom panaszra,
és örültem a gólya-kelepelésnek.

Látjátok milyen jó itt ez a kis pad,
menedék, mégis látni innen a világot:
nem mindig szép, de amíg emberség akad
mindig bízhatunk, és találunk barátot...

Wino2026. június 5. 01:05

@HMMarta: Kedves Márta! Örülök, hogy benéztél, szép estét neked is! Ha már itt vagy, szeretnék gratulálni a legutóbbi, "Vén bükkfa alatt" című versedhez. Nagyon megérintett a költemény lelkisége, a makacs hűség és a megbocsátás belső útja, amit leírtál. Az utolsó sorod – "élek, vagy csak elvagyok nélküled" – pedig szívszorítóan emberi és igaz lett, a hiány teljes súlya benne van. Szép éjszakát és jó pihenést kívánok neked! Szeretettel: Jani

HMMarta2026. június 4. 22:09

Szép estét mindenkinek!

Wino2026. június 4. 21:52

@Perzsi.: Kedves Erzsi! Nagyon köszönöm a szavaidat. Éreztem már az első perctől, hogy összeértek azok az éteri szálak a lócán. Óriási elismerés ez tőled... Külön köszönöm az ötletet a főoldalról, ezen még elgondolkodom egy kávé mellett. Remélem, neked is jól telnek a napjaid! Szeretettel: Jani

Perzsi.2026. június 3. 11:05

@Wino: Régóta nem járok a főoldalra, de szerintem ott is jó helye lenne ennek a versednek kedves Jani!
Remélem jól telnek a napjaid.
Üdvözlettel:,Erzsi

Wino2026. június 2. 22:30

Szép estét! A lócán ülve elengedtem a gondolatom, nézzétek, hová szállt...

Havas hegycsúcsok fogságában

Fehér végtelen, fagyott sziklák nehéz csendje,
jégbe fagyott múltunk zuhan szakadék mélyébe.
Hiába ordít szél, fent magasan meredélyek állnak,
rideg ormok között dacos, büszke árnyak járnak.

Mintha fekete gótikus torony meredne fent az égre,
nem várunk megváltást, se irgalmat, csak várunk végre.
Régen bezárt időkapszula, ránk feszül ködös magány,
lejjebb holló szárnya suhan erdő szélén, halkan, lazán...

kevelin2026. május 29. 06:52

@Wino: Kedves Jani, köszönöm a megértésedet, nem is gondoltam volna hogy ez a vers érthető, azt hittem ezt csak én értem.

Wino2026. május 28. 22:11

@kevelin: Nagyon erős és súlyos lett ez az írás. A ”Honnan merjek én” kérdésed pontosan betalált: a bezártság és a sötét ridegsége átjön minden szaggatott sorodon. A közhelyek helyett inkább csak annyit mondok: a tőke elvehette a napocskát a szobádból, de ezt a tiszta, belső fényt a soraidból soha nem tudja. Köszönöm! Szeretettel: Jani

Wino2026. május 28. 22:04

@Perzsi.: Köszönöm! Egy kirándulás végén a hazafelé vezető úton láttuk meg és döntöttünk, hogy ezt még megnézzük. Szerencsénk volt, még nem zárták be a Ceglédi Református Öreg temető kapuit.
Nagyon szép estét kívánok! Jani

kevelin2026. május 28. 18:27

Ez nem is udvar igazán
Nem látsz az ablakból
se házat se utcát
se mmit
csak téglafalat
mint én olyan szerencsétlen
ez a világitó udvar

még tavaly besütött a
napocska a szobába
de mára se fény se növény
csak a sötét

De legyünk büszkék
Hogy gazdag ház
szomszédai vagyunk
Mi a kárvallottak

Hatalmas ház
Hatalmas tőke
Bojler
és fütés cserére kötelez
De àcsi per pillanat
olcsóbb a gáz mint a villany

És a fény
Honnan merjek én

Perzsi.2026. május 28. 07:51

@Wino:
Kedves Jani!
Szomorú témája van a versnek, igaz, de engem mégis magával ragadott. Szeretem a kőbe zárt történeteket, a múltat. Köszönöm az élményt!
Szeretettel:,Erzsi