Megnevezhetetlen igazság

Törölt hozzászólás2020. július 3. 16:18

Ezt a hozzászólást a szabályzat megsértése miatt törölték a Poet moderátorai.
A törlés oka: Tilos a piszkálódó, szándékosan egy vagy több személy idegesítése céljából írt hozzászólások elhelyezése.

Törölt hozzászólás2020. július 3. 16:15

Ezt a hozzászólást a szabályzat megsértése miatt törölték a Poet moderátorai.
A törlés oka: Tilos a piszkálódó, szándékosan egy vagy több személy idegesítése céljából írt hozzászólások elhelyezése.

Lelekmuvesz2020. július 3. 07:52

Nem kérek én tőled semmit sem Istenem,
Megköszönni szeretném mindazt, amit adtál nekem.
Világként, sokaságként életteret adtál,
Magadból szépséges természetet formáltál.

Érzékszerveket, hogy mindezt tapasztalhassam,
Felébredve minderre, nagyságodat magasztalhassam.
Habár sosem kérted a magasztosság szavait,
Mindez az Igazságod felismerésétől virágba borult magvaid.

Itt vagy, itt is voltál kezdetek előtt,
Már akkor, amikor az idő nem bontott mezőt.
A világ te vagy, szépségbe borult virág,
Aki meglátja arcodat, alázatban hódol,
Lelkében megértésed kibontatlan Imád.

Ahol a kezdet ott lesz a vég,
Vigasztalásod már beteljesült rég,
Mert valóságod nem kezdődött az idővel,
Igazságod nem múlik el az emberrel.

Minden emberben itt vagy, mint állandó,
Vigasztalás bennünk van, mindig látható,
Mert nincs elrejtve semmi sem,
Ami igaz belőlünk, időtlenben megpihen.

Mert ami kint, az bent is létezik,
Végtelenséged lélekben imádkozik.
Ami van, látható és nem látható,
Szellemed mindezeket átható.

Világosságod fénye mindig ragyogó,
Az ember lelke ragyogásban látható.
Adj Uram ébredő tudatot mindenkinek,
Téged látó valóságot szemeiknek!
Vedd el tőlünk a tudatlanság minden zaját,
Csendes lélekben hallhassuk Igazságod szavát!

Mert te vagy az Út, az Igazság és az Élet,
Erre ráébredve, kereső utunk benned ér most véget.
Ahol a kezdet ott lesz a vég,
Vigasztalásod beteljesült rég.

Mert valóságod nem kezdődött az idővel,
Igazságod nem múlik el az emberrel.
Minden emberben itt vagy, mint állandó,
Vigasztalás bennünk van, mindig látható,
Mert nincs elrejtve semmi sem,
Ami igaz belőlünk, időtlenben megpihen.

Ámen

Lelekmuvesz2020. június 17. 13:06

Elmondja:Károly Edit énekművész.

Lelekmuvesz2020. június 17. 10:07

@designo: ha értenél magadat is értenéd.
Mert nincs kettő.

designo2020. június 17. 00:01

Lelekmuvesz:
Kissé "beléd néztem", Mr. Megnevezhetetlen, most már értelek azt hiszem...de az efféle élet, bár érdekes lehet, nem az én világom.

Érdekes, egyre több guru, tanító, megmondó, tisztán látó, értő, stb. tapossa kies sárgolyónkat, hogy mi lesz ebből, ki tudja? 😀

Lelekmuvesz2020. június 16. 22:09

@FeketeHerceg: a lehetetlen egyéni határok összessége.Ami egyiknek lehetetlen az másnak lehetséges.

FeketeHerceg2020. június 16. 19:27

Ez egy lehetetlen témakőr. Olvastam a hozzászólásokat, de így sem értem. Mire van ez a téma " Megnevezhetetlen igazság" ?

Törölt hozzászólás2020. június 16. 17:45

Ezt a hozzászólást a szabályzat megsértése miatt törölték a Poet moderátorai.
A törlés oka: Tilos a piszkálódó, szándékosan egy vagy több személy idegesítése céljából írt hozzászólások elhelyezése.

Lelekmuvesz2020. június 16. 08:19

Hazaérkezés

Átkeltem a semmi földjén,
Szívemből kihullt minden remény.
Mindenben a semmi lettem,
Út porában fohászt vettem.

Eltűntek az irányok,
Isten, hozzád kiáltok!
Mutass nekem utat, Atyám!
Otthonomat hol találnám?

Szól az Atya a végtelenből,
Állj meg ott, ahol nincsen emlék.
A semmiben a minden van,
Visszatükrözöm arcomat.

Oda mentél, hová nézel,
Figyelmedben világ vész el.
Énednek konok fala,
Otthonodat eltakarja.

Mondj le minden vágyadról,
Az otthon ablaka átható.
Figyelmed a teredben,
Mondj le róla, ereszd be!

Gyere, gyere, hívlak haza,
Egy házamba lakom magam.
Szobád, ágyad mindig itt vár,
Otthonomban minden pogány.

Magam vagyok az otthonom,
Egyházamban szónokom.
Benne lakom fűben, fában,
Beleszületek a világba.

Otthonomnak minden fala,
Mindenségem Itten maga.
Gyere, gyere atyám fia,
Eltévedvén gyere haza.
Lépj be házam ajtaján,
Árgus szemed kit talál?

Nincs itt senki, te sem magad,
Atya s fia Egybe olvad.
Mennyet húzva a mindenségben,
Benne laknak a nagy kékségben.

Mindenholság Isten háza,
Beleomlok az Atyába.
Eltűnünk a végtelenben,
Kérdés szava érthetetlen.

Az állandóság semmi léte,
Minden fohász lelki bére.
Ide vágyik a megfáradt fohász is,
Örül, hogy keresett, de semmit sem talált itt.

Otthon lettem egymagamban,
Otthonomban minden magam.
Nem lakik itt senki sem,
Bennem van a minden szava.

Befordultam a mindenségbe,
Lábam porát az ég sem nézte.
Angyalok sem fogadtak,
Ördögök nem tagadtak.

Itthon vagyok szívedben,
Minden polgár lelkében.
Otthonodat ott találod,
Ahol nincs már egy fohászod.

Lelked mélye engemet rejt,
Hozzám utad nem feledted.
Benne vagyok minden szóban,
Azt hallgasd most, aki innen szól majd.

Lelekmuvesz2020. június 16. 00:58

@designo: az igazság keresésem nyomós oka 7- évesen kezdődött.Nem hiszem,hogy hasonló életutunk lett volna.

designo2020. június 14. 13:19

Lelekmuvesz:
Nos, ennek továbbra sincs sok értelme (természetesen értem amiről írsz, rengeteg vallással, hittel kapcsolatos, főként keresztény irodalom van mögöttem), de ez ugye a te igazságod, szíved joga eme igazat axiómaként elfogadni. Ám, az én "igazságom" kissé eltér ettől, de ettől még elfogadhatjuk egymás egyéb kis "igazságait".

Lelekmuvesz2020. június 14. 02:11

Igazság

Legfelső Úr trónja mindenek feletti,
Trónba ülve világot felejti.
Birodalmának nincs egy olyan pontja,
Ahol a valami magát formába bontja.

Ahol még a semmi sincsen,
Ki látna ott bármit hittel?
Birodalma úgy jött létre,
Soha érte semmit nem tett.

Tudás, tudatlanság ismeretlen erény,
Álmaiban formába szőtt regény.
Dolgoznia sosem kellett,
Így formált folyót, hegyet.

Minden működik magától,
Nincs mit kérni a királytól.
Nincs is senki aki kérne,
A trónjában világ vész el.

Minden forma szíve, lelke,
A birodalom minden kincse.
Létezésnek semmi Ura,
Kezdeteket nem számolja.

Ahol az Egy is ismeretlen,
Ember fia sosem jött el.
Magánynak itt semmi nyoma,
Az magányos, ki mások ura.

Birodalom legszebb éke,
Nincs itt szükség élő fényre,
Élet, halál ismeretlen,
Az élet itt nincs kimérve.

Nincs itt szükség királyra sem,
Minden vágyam felejthetem.
Királynak lenni még mindig fárasztó,
A birodalom nélkülem működik, nem aggasztó.

Látom, minden tökéletes,
Birodalmam természetes.
Nincs ez mérve semmi másból,
Örök létem pompájából.

A létezés csak itt tud ragyogni,
Fénye a semmin át világba hatolni.
Létezésnek nincs tanúja,
Nincs itt senki, aki látna.

Tudomásom minden létem,
Igazságot ekképp mértem.
Állapotom nem tudásom,
Mind elhagytam, nem is másom.

Sosem voltam valaki,
Halált rettegő halandó.
Isten fiát követelő,
Messiást meg tagadó.

Sosem látott engem születésnek anyja,
Nem jutott nekem életnek szép kora.
Világom filmjének rendezője vagyok,
Engem sosem égetett meg a hold.

Szerepeimet mind a vásznon hagytam,
Pedig elmenni papnak akartam.
Világnak filmje tovább forog,
Nincs benne sehol sem egy élő rokon.

Akinek a világ még mindig valós,
Csak az tudja venni ezt zokon.
Mozog a világ a létezés terében,
Minden akarat halott a színészek szívében.

Minden úgy van, ahogy én akarom,
Akaratom éppen Az, ahogy ez vagyon.
Megunva a filmet magamba fordulok,
Természetemből életet formálok.

Nehéz hegyeket, súlyos vágyakat,
Ne hidd el, hogy elvisz a kárhozat.
Nem létezik a semmi sem, minden csak gondolat.
Létezés terében meglepő fordulat.

Lelekmuvesz2020. június 14. 02:08

@designo: ezen ne múljon.

Megnevezhetetlen

Mindenségben nincs mit tenni,
Egy dolgom van, csak itt lenni.
Állapotom mind elveszett,
Nem rajzolok már szép eget.

Utamnak még emléke sincs,
Nem hiányzik az elveszett kincs.
Igazi kincs birodalmam,
Nem kell gyakorolni hatalmam.

Birodalom, és aki látja,
Egy mindkettő, még sem bánja.
Nem osztott Az formákra,
Valódi szem jól látja.

Birodalmam semmit sem rejt,
Szépségében nem teremtett.
Igazi kincs csak ott lehet,
Ahol forma nem született.

Mennyek szépe mindenhol van,
Mindenhol az örök mostban.
Nem találtam semmi újat,
Az ami van, sosem múlhat.

Igaz világ valósága,
Annak ura önnön maga.
Természete nem mondható,
Igazsága nem látható.

Igaz létnek nincs tanúja,
Azt még az Úr sem látta.

designo2020. június 13. 23:50

Lelekmuvis, bocsi, de szerintem nem logikus. Sőt, inkább illogikus. De ha netán elmesélnéd, lehet, hogy értenénk is valamit.

Lelekmuvesz2020. június 12. 21:55

@designo: szerintem egyértelmü.Megnevezhetetlen.Logis.
Szerintem máshol is érdeklődhetnél .

Törölt hozzászólás2020. június 11. 17:46

Ezt a hozzászólást a szabályzat megsértése miatt törölték a Poet moderátorai.
A törlés oka: Tilos a piszkálódó, szándékosan egy vagy több személy idegesítése céljából írt hozzászólások elhelyezése.

Lelekmuvesz2020. június 7. 17:17

Nem kapok levegőt!

Gondolatok, érzelmek, hitrendszerek,
Minden emberben részvétet keresek.
Megfojt életem múltjának visszhangja,
Nyakamra térdel hiánynak haragja.

Elkopott életek halvány emléke,
Szeretet terébe soha nem lépve.
Megfagyott értelem bús gyermeke
Levegőt kutatva hiányból keresne.

Nem kapok levegőt, fojt a túlélés harca!
Istenem, ezért születtem a mostoha világba?
Nyakamon térdel a rendszer minden súlya,
Gyermeki létemnek mikor múlik sorsa?

Felállnék, ha tehetném, magamra ismerve,
Gyermekien ölelném szívemet szeretve.
De nincs erőm, ami becsületet adna,
Magam előtt létemet tiszteletben tartva.

Elveszett a múltban ártatlanságom lelke,
Ilyen embert a rendszer hogyan szerethetne?
Bűnösségem léte szívemben égetve,
Nincsen bennem vigasznak fellobbanó részvéte.

Keresem a bajt, mi bűnömet szereti,
Nyakamra térdelve életem temeti.
Így ismerem szeretetnek keservét,
Elhulló könnyekben önmagam lehetnék.

Nem kapok levegőt, ne is adjatok,
Földön fekve, halkan, elmúlni hagyjatok!
Bűnös vagyok, mindig is szerettem,
Gyermeki életben anyámat nem kerestem!

Sorsom földön fekve nyakamon térdel,
Istenhez szívem néma szóval kérlel:
Adj Uram levegőt lelkemnek szavában,
Igaz szülőként nem múlás ölelő Atyában.

Megfulladok immár a világnak porában,
Nem futok tovább az idő elmúló korában!
Nem kapok levegőt, nincs is szükségem rá,
Elhagyott múltam, most nem dermeszt fagyottá!

Megfulladok, nem kapok levegőt,
Istennek keresek ölelő szeretőt!
Méltatlan hiányom lehunyva szemét,
Öröklétbe térve, szeretve fogja kezét.

In memoriam

George Floyd

Lelekmuvesz2020. június 5. 18:45

Lelekmuvesz2020. június 3. 07:06