Mi motivál arra, hogy verset írj?
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Attila_the_hun2015. március 31. 13:53
Ugyanaz ami titeket. A semmi. Azaz a valami hiánya.
Mirana2015. március 31. 13:16
Egy belsőhang,"ezt le kell írnod"
gersti2015. március 18. 10:29
a lelkem
szederfalu2015. március 12. 00:07
@Attila_the_hun: a tudatom lehet :)
gersti2015. március 12. 00:01
az agyam
Attila_the_hun2015. március 12. 00:00
A szakadás, máma már nem hasad tovább? :)
szederfalu2015. március 11. 23:57
A csend. Aztán már el is tudok aludni :)
Attila_the_hun2015. március 11. 23:38
Nekem a versírás autodidakta önnevelő folyamat. Leírom hogyan kell élni, mit érdemes látni. Minél többször leírom, magam is annál jobban megjegyzem. Huszonévesen piszok rossz ember voltam, aztán egy véletlen pillanatban elkezdtem írni a sorokat. Tetszett az írás közbeni szellemi egyedüllét. A sokadik vers után észrevettem, hogy nem csak a verseim fejlődnek hanem velük szinkronban magam is. És mi tagadás, rám fért/fér a rehabilitálás.
marionett2015. március 11. 20:49
mindig hangulatomtól függ
Törölt tag2015. március 11. 18:50
Törölt hozzászólás.
.doom.2015. március 9. 22:49
Semmi
Demonboy202015. március 9. 22:48
az élet
davidom762015. március 9. 21:03
A fajdalom az elet na meg a szerelem.
Törölt tag2015. március 3. 14:44
Törölt hozzászólás.
Bianca2015. március 2. 11:51
A SZERELEM!
gersti2015. március 2. 09:56
az aktuális munkahelyi kihívások
gersti2015. február 6. 19:35
Az ilyen fórumok.
Sida2015. január 31. 00:42
Minden vers után úgy érzem, na ez volt az utolsó. Kiírtam magam, teljesen üres az agyam. De valami élmény, érzelem mindig megfogja az embert, úgy ahogy @laboda írta.
laboda2015. január 30. 22:59
Valamilyen külső esemény, vagy belső érzelmi hullám hatására felhalmozódott érzelmi, indulati vagy gondolati feltorlódás rezegteti meg a költői húrokat lelkünkben és kelti életre több-kevesebb sikerrel az alkotást.
ansze72015. január 28. 22:38
Számomra úgy lenne helyes a kérdés, hogy ki motivál.
Freud óta tudatalattiról beszélünk.
Én leginkább a tudatfelettiben hiszek. Írok valamit, nem is emlékszem az alkotás folyamatára... és mikor elolvasom, olyan, mintha egy idegen irományt tanulmányoznék. Mintha vezette volna a kezem valami/valaki. Az ilyenek a legjobb írásaim. (Ezt szigorúan mások véleménye alapján merem leírni.) Elég skizofrénül hangzik. :P