Mindenki írjon egy maga által alkotott idézetet!

orpheus35352023. november 19. 05:00

Az ember azért alkotott virtuális teret maga köré, mert a vágyott szabadság, a korlátok nélküli élet, a mindentől független létezés e lehetőségektől hemzsegő képzeletvilágban következmények és nehézségek nélkül megvalósulni látszik, e kényelmes nyugalom színterén mindaz lehetséges, s mindazt átélheti, ami a valóságban a számára elérhetetlen.

orpheus35352023. november 15. 06:15

Az élet színpad, mely századunkban a virtuális térbe helyeződött át. De sosem szabad elfelejteni, hogy bármilyen szerepet is játszunk ezen a színpadon, nem a valóságban játszottunk el.

orpheus35352023. november 13. 06:09

Úgy hiszem, hogy van olyan vers, ami "belső használatra" való, csak bújva, rejtekekben olvassza szívünket, s van olyan, amelyik felolvasva parázslik át a lelkeken. Ha az első hangosan szól, vagy a második csendesen, nem éri el a kívánt hatást.

orpheus35352023. november 13. 05:56

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

orpheus35352023. november 11. 07:52

A művészet szoros szinonimája a tudás és ügyesség, e kettő nélkül nem létezik.

orpheus35352023. november 8. 04:28

A légvárak előbb vagy utóbb, de mindig leomlanak. A remény nem szabad, hogy cél legyen. A remény eszköz, segítség ahhoz, hogy tovább tudjuk élni a valóságot, egyéb esetben "hiú remény" és hiúsággal is társul! Voltaképpen mindig egyéni hiúság élteti.

orpheus35352023. november 7. 06:17

Vannak az életben olyan történések, melyek megmozgatnak minket, késztetnek valamire, dühítenek, örömöt váltanak ki, melyek során gát nélkül, ösztönösen mozdulunk; csapkodunk vagy lelkesedünk, őrjöngünk, vagy elmerül bennük egész lényünk. Ilyen lehet az első csók, egy pofon apánktól, mikor lerobban az autónk, összekapunk egy régi jóbaráttal, anyósunkat szidjuk, és még sok egyéb, mindenkinek más. Ezekben a pillanatokban igazán érezzük: jelen vagyunk, ezért később is emlékszünk rájuk. Boldoggá tesz minket, hogy nem csak elképzeltük az életet, hanem: megtörtént velünk mind a jó, mind a rossz.

orpheus35352023. november 5. 11:40

A megfontolatlan dicséret túlzóan felcsigázhatja a reményeket, s nem teremt semmit csak a hiúságot legyezgeti, viszont a ritka dicséret, mely komoly ember véleményéből születik, erőt adhat a valódi tehetségek számára.

orpheus35352023. november 3. 20:03

Fonnyadoztak az álságos kedvességtől sokan, akiket a pátyolgatós, érzelgős bánásmód bekerített.

orpheus35352023. november 3. 18:07

Ha az ember szembesül azzal, hogy légvárakat épített fájdalmában, elindul azon az úton, amely képessé teszi arra, hogy valódit szeressen. S akkor, elismerve összetört mivoltát, ebben az alázatban valódi segítségre, szeretetre találhat egy felé forduló kedves ember személyében.

Perzsi.2023. november 2. 13:35

A magas ló , ha nem tudja ledobni a rajta ülőt, előbb -utóbb felkeresi az állatvédőket.🙂

szitilevi2023. november 2. 07:44

Ki őrzi a múltat, s a jelennek tovább adja, az örökíti tovább egy nép, egy nemzet gyökerét.

orpheus35352023. november 2. 04:46

Ha valaki meg akarja ismerni magát, akkor figyelje meg, hogy milyen, mikor haragszik, hogy ilyen esetben, mit mond vagy mit tesz. Ez a valódi énje. Amit utána tesz, az nevelés következménye.

orpheus35352023. november 1. 07:57

Így Halottak napja felé jön rá az ember, hogy voltaképpen milyen sokszor emlegetjük Istent és meghalt szeretteinket úgy, mint kikről határozottan sokat tudunk, s kiket jól ismerünk; és ha magunkról kell szólni néhány szót, milyen bizonytalanok is vagyunk, mennyivel könnyebb másról, másokról beszélni, mint magunkról.

orpheus35352023. október 28. 08:40

Az ütközések során tanúsított magatartás az ember valódi jelleme, mely békés időszakokban még maga elől is rejtve van.

Rdi2023. október 28. 08:18

A struccok tudják, hogy amikor a homokba dugják a fejük, a hátsójuk szabad préda marad. Az emberek nem.

orpheus35352023. október 28. 07:55

@negyvenkilenc: 👍🤣🌈

negyvenkilenc2023. október 28. 07:23

Maradhat keserűn, vagy cukorral és tejjel, egyre megy, ha rossz ízű a kávé.

orpheus35352023. október 28. 06:52

A madár nyelvét, hogy nem ismerem, amit hallok, az nekem csupán érzékeimet csiklandozó kellemesség (kivéve ha varjú).
A vers éneke éppen ilyen a számomra, ha olyan verset olvasok, mely dallamos, de értelme nincs, csak pillanatnyi kellemességben részesít, s ha e dallamossággal eltelek (elég hamar), szinte vágyom egy varjú károgását hallgatni.

negyvenkilenc2023. október 27. 19:45

A madárdal mihaszna, belőle szót sem értek, de felderít, akár a napfény.