Mindenki írjon egy maga által alkotott idézetet!

orpheus35352024. január 3. 08:43

Ki az Isten? Ezt a nevet ki se ejtsd! Gondolj bele, hogy még a vihartól is félsz. Ha találkoznál vele, annyira megijednél, hogy menten megsemmisülnél. Ne akard megmondani, ki Ő, csak neki van joga magáról beszélni. Az ember feladata a csodálat és a hála irányába. Azt hiszem, hogy ezen nem szabad túllépni. Amit Jézus mondott, az azért volt, hogyha találkoznál vele, ne szard össze magad.

orpheus35352024. január 3. 08:38

Mi az idő? A kígyó, ami ránk tekeredik. Maga az ördög.

Törölt tag2023. december 15. 10:15

Törölt hozzászólás.

M.Elisa2023. december 13. 11:04

@orpheus3535: Köszönöm.

orpheus35352023. december 13. 08:49

@M.Elisa: tetszett!👍

M.Elisa2023. december 12. 16:37

Nem a mesterséges intelligenciától kell tartanunk, hanem a természetes intelligencia hiányától.

Perzsi.2023. december 12. 16:25

Ha az irigység fájna, te ordítanál,
hát gondold át, mielőtt ide rondítanál!

orpheus35352023. december 12. 04:42

A jövőben kétféle csoport lesz, akik irányítják, alkotják a mesterséges intelligenciát, s azok, akik szolgálják. Csak egyféleképpen tehetünk ellene, ha szemkontaktussal neveljük gyermekeinket, és valós tapasztalásokhoz segítjük őket; így még megmaradhat bennük a teremtés képessége. Ha nem, akkor elveszik egy értékes emberi tulajdonság a civilizációnkból, s nem leszünk képesek tartósan figyelni semmire, s a memóriánk súlyosan károsul.

Eryngium2023. december 11. 14:46

Nem értelek már, túl sok maszkot húztál fel, hogy lássam, ember maradtál-e.

orpheus35352023. december 11. 10:50

Az emberben lévő megfelelő méretű agresszió az oka annak, hogy előreléphetett az evolúciós fejlődésben.

orpheus35352023. november 19. 05:00

Az ember azért alkotott virtuális teret maga köré, mert a vágyott szabadság, a korlátok nélküli élet, a mindentől független létezés e lehetőségektől hemzsegő képzeletvilágban következmények és nehézségek nélkül megvalósulni látszik, e kényelmes nyugalom színterén mindaz lehetséges, s mindazt átélheti, ami a valóságban a számára elérhetetlen.

orpheus35352023. november 15. 06:15

Az élet színpad, mely századunkban a virtuális térbe helyeződött át. De sosem szabad elfelejteni, hogy bármilyen szerepet is játszunk ezen a színpadon, nem a valóságban játszottunk el.

orpheus35352023. november 13. 06:09

Úgy hiszem, hogy van olyan vers, ami "belső használatra" való, csak bújva, rejtekekben olvassza szívünket, s van olyan, amelyik felolvasva parázslik át a lelkeken. Ha az első hangosan szól, vagy a második csendesen, nem éri el a kívánt hatást.

orpheus35352023. november 13. 05:56

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

orpheus35352023. november 11. 07:52

A művészet szoros szinonimája a tudás és ügyesség, e kettő nélkül nem létezik.

orpheus35352023. november 8. 04:28

A légvárak előbb vagy utóbb, de mindig leomlanak. A remény nem szabad, hogy cél legyen. A remény eszköz, segítség ahhoz, hogy tovább tudjuk élni a valóságot, egyéb esetben "hiú remény" és hiúsággal is társul! Voltaképpen mindig egyéni hiúság élteti.

orpheus35352023. november 7. 06:17

Vannak az életben olyan történések, melyek megmozgatnak minket, késztetnek valamire, dühítenek, örömöt váltanak ki, melyek során gát nélkül, ösztönösen mozdulunk; csapkodunk vagy lelkesedünk, őrjöngünk, vagy elmerül bennük egész lényünk. Ilyen lehet az első csók, egy pofon apánktól, mikor lerobban az autónk, összekapunk egy régi jóbaráttal, anyósunkat szidjuk, és még sok egyéb, mindenkinek más. Ezekben a pillanatokban igazán érezzük: jelen vagyunk, ezért később is emlékszünk rájuk. Boldoggá tesz minket, hogy nem csak elképzeltük az életet, hanem: megtörtént velünk mind a jó, mind a rossz.

orpheus35352023. november 5. 11:40

A megfontolatlan dicséret túlzóan felcsigázhatja a reményeket, s nem teremt semmit csak a hiúságot legyezgeti, viszont a ritka dicséret, mely komoly ember véleményéből születik, erőt adhat a valódi tehetségek számára.

orpheus35352023. november 3. 20:03

Fonnyadoztak az álságos kedvességtől sokan, akiket a pátyolgatós, érzelgős bánásmód bekerített.

orpheus35352023. november 3. 18:07

Ha az ember szembesül azzal, hogy légvárakat épített fájdalmában, elindul azon az úton, amely képessé teszi arra, hogy valódit szeressen. S akkor, elismerve összetört mivoltát, ebben az alázatban valódi segítségre, szeretetre találhat egy felé forduló kedves ember személyében.