Petőfi Sándor kedvelők klubja

Arvai_Emil2016. február 9. 16:10

PETŐFI SÁNDOR: MI A SZERELEM? című költeményéről.

Tisztelt Olvasó, szeretném fölhívni a figyelmet klasszikus költőnk ezen kevésbé ismert, ritkábban idézett versére.
1847. októberében írta, Koltón.
Szerintem tanítani lehetne: tanulhatunk belőle Petőfiről, Petőfitől.
A vers két részre osztható. Az első rész a költő egyik arca: a csipkelődő, a fűzfapoétákat kipellengérező. Ha nem ő írta volna, talán nem is lenne rokonszenves ez a hang.
A másik részben hangnemet vált, "könnybe mártott tollal" folytatja. Őszinte vallomásban tárulkozik ki, mintegy illusztrálva a gondolatot, hogy "akkor is sírunk, ha nevetünk", illetve költői megfogalmazását adva annak a bölcsességnek, amit tömören így fogalmazott meg valaki egyszer egy prédikációjában: "a szeretet nem elvárás, hanem vállalás".
Többé-kevésbé ismerjük a költő életét, házasságának történetét.
Most üljünk le, és hallgassuk meg, mint mond nekünk erről ő maga, fiatal korához képest megható, mély bölcsességgel.

Petőfi Sándor: Mi a szerelem?

Süldő poéták, bikficek,
Ugyan ne csiripeljetek
A szerelemről! kérlek szépen
Az emberiség szent nevében,
Melyet kínpadra vonni vétek,
Kérlek, hogy azt ti ne tegyétek.
Tudjátok: melyik fán terem,
Milyen madár a szerelem?
A kotyvaszték, mit fejetek
Rossz bögréjében főztetek,
A sóhajtások galuskája
Pityergések levébe hányva,
Epedéssel megsáfrányozva
Vagy kakasdühhel megborsozva,
Oh én szerelmes istenem,
Ez még koránsem szerelem!
Még várjatok, kis bikficek,
Kissé nagyobbat nőjetek,
hogy a szerelmet ismerjétek
És azt megénekelhessétek. -
Viselni hosszú éven át
A szívben a kétség nyilát,
Teremteni legmelegebb
Vérünkből szép reményeket,
Csak azért, hogy meghaljanak,
Hogy minden istenadta nap
Legyen egy-egy kedves halottunk,
Kit kínosan kell megsiratnunk;
A rágalomnak óriási
Kígyófarkával szembeszállni,
Eltűrni oly bántalmakat,
Mit megtorolni nem szabad,
Mert kedvesünk azé, ki bánt,
Aztán elvenni a leányt,
Eldobni érte szabadságunk,
Mely legimádottabb sajátunk,
S fölvenni a könnyű szabadság
Helyett az élet súlyos gondját,
Dolgozni napok s éjeken,
Hogy ételünk s ruhánk legyen;
S ha feleségünk tán szeszélyes,
Magunkat szabni szeszélyéhez,
Hogy már ha kell örömtelennek
Lenni egyik vagy más életnek,
Mienk legyen örömtelen...
Lássátok, ez a szerelem!

gersti2015. március 24. 14:31

P.S.:I love you!

alberth2015. március 21. 09:18

Petőfi neve napján

Sándor nap van
Petőfire is Sándor volt,
nagy költő ő,
de már sajnos
régen holt.
Szép versei élnek még
a lapokon,
előveszem,
s elmélyülten olvasom.
Mit csinált ő Sándor napján,
ünnepelt?
Ivott e a hegy levéből
egy litert?
Énekelt e cimborákkal?
nem tudom,
bizonyára, de ezt én
csak gondolom.

alberth2015. március 21. 09:16

Most volt a héten Sándor napja. Mondhatnánk, hogy éljen soká Petőfi Sándor! De hát régen letelt neki a párkák szabta sorsa. Azért ő is csak egy nem akármilyen Sándor volt!

alberth2015. február 24. 16:37

Részlet a Leleplező folyóirat cikkéből:

"Az a felvetés, hogy Petőfi Sándor nem lett volna Petrovics István fia bár megdöbbentő, de szintén nem új keletű. Erről maga Széchenyi István ír egyik naplófeljegyzésében, amelyben vallomásszerűen ismeri el, hogy Petőfi az ő fia, és azért ostorozza magát, mert nem törődött anyjával, és hagyta őt elpusztulni. De igazolni látszanak ezt az állítást Petrovics Istvánnak az újszülött Sándort teljességgel elutasító magatartásáról fennmaradt emlékek is. Ő maga napokig, hetekig vonakodott elismeri Sándort fiaként és egy hentes kollegát gyanúsított apasággal, akihez Hrúz Mária eredetileg vonzódott. Ám ha az így lett volna, az semmiképpen nem igazolná azt a hirtelen gyarapodást, amelyet a család Sándor születése után megélt: földeket vásároltak, mészárszéket béreltek, pénzeket adtak kölcsön, rászorulókat segítettek… Az ország egyik leggazdagabb férfijának vagyonából. Sejthette és üzenhetett Széchenyi és Petőfi apa-fiú viszonyáról Lotz Károly is az Országház díszlépcső-csarnokának mennyezetét díszítő monumentális, Magyarország dicsőítése című festményével, amelyen csupán két valós történelmi személyiség látható: Széchenyi István és Petőfi Sándor. Ők vezetik a magyar ruhás, magyar zászlós lelkesült tömeget…"

bakonyiili2015. január 12. 17:33

Petőfi Sándor: Magyarország

Te sem termettél ám szakácsnak,
Magyarország, édes hazám!
A sült egy részét nyersen hagynád,
S elégetnéd más oldalán.
Míg egyfelől boldog lakóid
Megfúlnak a bőség miatt:
Hát másfelől meg éhhalállal
Megy sírba sok szegény fiad.

Eperjes, 1841.

Sida2015. január 8. 19:06

Nekem gyakran eszembe jut:
"Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd."

bakonyiili2015. január 7. 17:45

@alberth: Igen! Köszönöm!

alberth2015. január 6. 19:34

Eszembe jut ilyentájt a Puszta télen c. Petőfi-vers.
Ez egy csoda!

Petőfi Sándor

A PUSZTA, TÉLEN

Hej, mostan puszta ám igazán a puszta!
Mert az az ősz olyan gondatlan rosz gazda;
Amit a kikelet
És a nyár gyüjtöget,
Ez nagy könnyelmüen mind elfecséreli,
A sok kincsnek a tél csak hült helyét leli.
Nincs ott kinn a juhnyáj méla kolompjával,
Sem a pásztorlegény kesergő sípjával,
S a dalos madarak
Mind elnémultanak,
Nem szól a harsogó haris a fű közűl,
Még csak egy kicsiny kis prücsök sem hegedűl.

Mint befagyott tenger, olyan a sík határ,
Alant röpül a nap, mint a fáradt madár,
Vagy hogy rövidlátó
Már öregkorától,
S le kell hajolnia, hogy valamit lásson...
Igy sem igen sokat lát a pusztaságon.

Üres most a halászkunyhó és a csőszház;
Csendesek a tanyák, a jószág benn szénáz;
Mikor vályú elé
Hajtják estefelé,
Egy-egy bozontos bús tinó el-elbődül,
Jobb szeretne inni kinn a tó vizébül.

Leveles dohányát a béres leveszi
A gerendáról, és a küszöbre teszi,
Megvágja nagyjábul;
S a csizmaszárábul
Pipát húz ki, rátölt, és lomhán szipákol,
S oda-odanéz: nem üres-e a jászol?

De még a csárdák is ugyancsak hallgatnak,
Csaplár és csaplárné nagyokat alhatnak,
Mert a pince kulcsát
Akár elhajítsák,
Senki sem fordítja feléjök a rudat,
Hóval söpörték be a szelek az utat.

Most uralkodnak a szelek, a viharok,
Egyik fönn a légben magasan kavarog,
Másik alant nyargal
Szikrázó haraggal,
Szikrázik alatta a hó, mint a tűzkő,
A harmadik velök birkozni szemközt jő.

Alkonyat felé ha fáradtan elűlnek,
A rónára halvány ködök telepűlnek,
S csak félig mutatják
A betyár alakját,
Kit éji szállásra prüsszögve visz a ló...
Háta mögött farkas, feje fölött holló.

Mint kiűzött király országa széléről,
Visszapillant a nap a föld pereméről,
Visszanéz még egyszer
Mérges tekintettel,
S mire elér a szeme a tulsó határra,
Leesik fejéről véres koronája.

(Pest, 1848. január.)

alberth2015. január 5. 18:32

1828. Szerintem elütötted a dátumot.

bakonyiili2015. január 5. 17:14

Petőfi felesége, Szendrey Júlia Keszthelyen született 1928.december 29.

Edeke2015. január 4. 20:44

A mai Magyarországon, meg sír (na) Petőfi....

alberth2015. január 4. 19:22

Év elején volt a születésnapja. Sándor! Happy birtsday to you!
Angliában már lovaggá ütötték volna.
Ö lenne Sir Petoefi.

Törölt tag2012. június 22. 21:32

Törölt hozzászólás.

alberth2012. június 22. 20:01

Nagykőrösön már jártam, egyszer talán eljutok Kiskőrösre is. Nem hagynám ki a Petőfi vonatkozású emlékhelyet.

Szilviaa2012. június 22. 09:31

Kedves Petősi Sándor kedvelők!

Látogassatok el Kiskőrösre,ahol megtekinthetitek a szülőházat,szoborparkot és a Petőfi kávékázban elfogyaszthattok egy finom kávét,fagyit vagy forrócsokit.Én Kiskőrösön élek,ezért a helyekre el tudnálek vezetni titeket.Akinek van kedve eljönni írjon,hogy tudjunk időpontot egyeztetni.

Törölt tag2012. június 21. 21:42

Törölt hozzászólás.

emberpista2012. június 21. 21:20

Nekem Ő a legnagyobb!

Törölt tag2012. június 21. 21:15

Törölt hozzászólás.

alberth2012. június 21. 19:52

''Tüzesen süt le a nyári nap sugára...''

Ilyen meleg nyári napokon Petőfi sorai jutnak eszembe. S mindjárt látom is lelki szemeimmel Iluskát a patakban, hiányos öltözékben. Hiába, Petőfi az Petőfi marad!  :-)