Pilinszky: Egyenes labirintus

babucsikp2017. január 30. 15:31

@gosivali: Én is köszönöm.
Szép napot!

gosivali2017. január 30. 14:50

@babucsikp: hát így vagyunk a világban, és nem tudjuk, hogy leszünk, vagy nem leszünk - és talán így van jól. Köszönöm a gondolat-cserét (...- átvitelt ) - nem bánom, hogy beszélgettünk, de nem biztos, hogy érdemes folytatni.
Üdv.
Vali

babucsikp2017. január 30. 13:50

@gosivali:
Azt hiszem a motiváció itt a kulcsszó (a versre adott igen eltérő reagálásunk kapcsán),
nem kerülhető meg, hogy ki miben hisz.

Az én hitem szerint vannak titkok - a halál ilyen, s hogy mi jön utána -, amelyekről lehetetlen bármi igazat is mondani, még tippelni is. (Én csak kulturális keresztény vagyok: számomra a Biblia elsősorban kultúrtörténeti szempontból fontos, érdekes összeállítás: nem minden szentírás, ami benne található.)

Nyilvánvaló, hogy ezt te másként gondolod, ezért vagy elfogadóbb egy olyan verssel, amely ezzel a témával foglalkozik,
mint én, aki... ld fentebb.

Néhány szó még az oximoronról:

Szerintem az ellentétek kioltják egymást: ha egyszerre haladunk fölfelé is meg lefelé is, akkor sehová nem jutunk,

ha nyílegyenes a labirintus, akkor nem labirintus, és így tovább.

Persze, tehetnék kísérletet, hogy megmagyarázzam, hiszen lehet egy folyosót is akadályokkal tömöttnek érezni,
ha nehéz benne a haladás,
dehát röpülünk!...
Szóval mégsem tudom, és ha sikerülne is,
magad mondtad - és ebben mélyen egyetértünk -
: nem jó, ha egy verset magyarázni kell...

Szóval, csak az marad, amivel kezdtem,
ha van motiváció, minden más,
mint abban az esetben, amikor nincs (elegendő).

gosivali2017. január 30. 12:35

@babucsikp: Miért verted volna ki a biztosítékot, Kedves Péter? Én a helyedben az említett hozzászólást sem töröltem volna, hiszen az is egy - fontos - vélemény volt, legalább is akkor, amikor azt megfogalmaztad. Hogy időközben változott a véleményed valamelyest? ez sem baj, sőt - jelzi azt, hogy mélyebben is foglalkoztat egy-egy vers, vagy abból áradó hangulat, érzés, bármi. S hogy az érintés elmaradt ez esetben: ne sajnáld. Különbözőek vagyunk. Én "elvakult" versimádó vagyok, eszmélésem óta. Lírai alkat és mély érzelmű, klasszikusokon felnőtt ember, aki maga is próbálkozik versírással - ahogy már jeleztem, hite - hitem - szerint kellő alázattal, és sohasem valamiféle versengéssel, hogy na majd én írok jobbat - néha asszociációs és hasonló tovább-gondolkodásra is hajlandó vagyok, ha valahol megtetszik egy téma, ami régi irodalmi élményeket idéz. Nekem a vers a lelkem is - szoktam mondani, akkor is, ha néha szomorú, vagy elvontan filozofikus - mint gyakran a Pilinszky-versek is. Egy biztos: mélyről fakadóak, ahogy az említett vers(ek) is. És szerénytelenség nélkül, őszintén vallom: az enyém is, ha nem is sorolható be a "vers" kategóriába. Csak próbáltam elmondani, milyen volt az a hatás, amikor újra és újra elolvastam ezt a verset, és nézegettem fotókat, videókat a madarak röptéről, búcsúzásáról. Mélyen foglalkoztat ez a téma (is), ahogy annyi minden más.
"ha nem is feltétlenül szép, de figyelemreméltó" - ahogy jelzed Te is - az említett vers, és Pilinszky sok verse. A szépség (is) relatív egyébként.  :)

babucsikp2017. január 30. 11:56

@gosivali:
Sokat tanultam - komolyan mondom -, és köszönet érte.

De: A lényeg itt van:
"Számomra egyébként, ha verset olvasok, a legfontosabb valami belső, gondolati – lelki érintés, ami gyakran megfogalmazhatatlan"...

Na, ez nem volt meg, nincs meg nálam.

És ha ez nincs meg, akkor jöhet bármilyen rafinált művészi kifejezőeszköz,
zárt doboz marad a vers, vagy más alkotás,
pl. zene, vagy festmény. Hogy neked segítsek, elárulom: én Bartókot, vagy Picasso-t sem vagyok képes befogadni - hasonló okokból.

Számomra meztelen marad a király - pedig lehet, hogy tényleg van ott valami érdekes, ha nem is feltétlenül szép, de figyelemreméltó, csak én nem látom, hallom.

És hogy a szakértői véleményekkel vigyázni kell ebben az átláthatatlan érdekhálókkal becsapdázott világban, arra egy viszonylag friss példa a minimalista festészet világából:

"Ez a darab ... a legletisztultabb művészet. Rajzolt egy keretet a kép köré, és ráírta a dátumot” - mondta Tom McNerney, a Bonham kortárs művészeti részlegének vezetője a Daily Mailnek.

20 millió forintnak megfelelő fontért akarták eladni a (csaknem) üres festővásznat - azt hiszem nem sikerült végül, de ez most mellékes is.

Mi érdeke lenne egy irodalmárnak, egy szakértőnek, hogy "eladjon" nekünk egy értéktelen valamit? Lennének tippjeim, sajnos, erre is,
de csak akkor folytatom, ha még nem vertem ki a biztosítékot nálad...
(Meg ha megjöttem a boltból  :))

gosivali2017. január 30. 10:17

Először is, talán érdemes tisztázni néhány fogalmat, vagy azok keveredését.
Pilinszky költői kifejezőeszközeinek egyik jellemzője az oximoron (két egymást kizáró, egymásnak ellentmondó fogalom összekapcsolása, ami nem tévesztendő össze a paradoxon fogalmáva)
Köznyelvi példák: élő halott, békehaderő, virtuális valóság stb.
Az egyenes labirintus kifejezés számomra tehát efféle költői eszköz – oximoron.
Az azonos című verset, annak oximoronjait első olvasatra talán értelmezhetetlennek tartja az olvasó, neheze(bbe)n felfoghatónak, de az ellentétek – számomra inkább erősítik a költő hangulati- és érzésvilágát, kifejezőeszközei e versben (is) egyediek, mintha átvezetnének egy ismeretlen dimenzióba, amely számunkra még titok, de amelyben az elmúlás, a végső visszaröpülés – a földi létből való távozás – mint különös, misztikus, de egyáltalán nem félelmetes vízió ként, mintegy, az anyagvilágban kifejezhetetlen könnyedségű, végtelen szabadságként jelenik meg. (A vers alább idézett soraiban még intenzívebbben érződik az oximoron-hatás, mint fontos kifejezőeszköz: „nyílegyenes labirintus” ;)
„és mégis, hogyha valamit tudok,
hát ezt tudom, e forró folyosót,
e nyílegyenes labirintust, melyben
mind tömöttebb és mind tömöttebb
és egyre szabadabb a tény, hogy röpülünk.”
(A hangulati elemek egyébként – szerintem – éppen ellentétes értelmezést nyernek a gyakran párhuzamban emlegetett Terek című versben, ahol – a pokolba,
„lefele látunk,
mint egy alagsori szobába,
föntről lefele látunk, mintha
egy lépcsőházból kukucskálnánk lefele
egy akarattal nyitva hagyott (felejtett?)
alagsori szobának ajtaján át.
Ott az történik, ami épp nekem
kibírhatatlan.)
(A vers ellentétek halmaza, „a fent és lent ellentétét is egymásba mossa az olyan kifejezésekkel, mint a „nyitott szárnyú emelkedő zuhanás”, a „visszaröpülés” és a „visszahullás”. A zárósorok pedig betetőzik ezt az ellentmondásosságot, egyszersmind a konkrét térből (folyosó, nyílegyenes labirintus) metaforikus helyszínt alakítanak.” – olvasom egy irodalmi esszében.)
Nem magyarázni szeretném, mert szerintem nem jó, ha a verset magyarázzuk, és nem is dolgom. Csupán (fel)kérésre mondtam el véleményemet Pilinszky – számomra – legjelentősebb verseiről, és azokról a hatásokról, amelyek nagyon megérintettek, és örültem, hogy egy irodalmi portálon régvolt tanulmányaimat idézve újra átélhettem azokat, továbbgondolva szerény verspróbálkozással a költő gondolatait, amelyekkel ez esetben különösképpen azonosultam, már a versek értelmezése előtt.
Számomra egyébként, ha verset olvasok, a legfontosabb valami belső, gondolati – lelki érintés, ami gyakran megfogalmazhatatlan, de nem is fontos talán, és a közzétett gondolatok talán szubjektívek, de vállalom azokat.

babucsikp2017. január 30. 08:02

Vali, tied a szó!  :)