POEN POET - Így írunk mi - Staféta (Az új feladványra max. 48 órát várunk.)

Találd ki az átírt feladvány-versből, melyik ismert magyar költő műve lehetett a forrás. A visszaigazolt helyes megoldás után, tied a staféta: írj új feladványt! Az átiratod után helyezz el némi utalást/információt, a szerzőről és a forrásról.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2018. november 18. 17:22

Törölt hozzászólás.

dreaming582018. november 18. 12:28

Hoztam az új feladványt.

*****************************

Sorsvarázslat

Kűzdhetsz ellene féktelen erővel.
Csontod töröd, ha vadul rugdosod.
Ha szállni vágynál, rácsa visszafog,
sírhatsz is, tőle nem ment angyalod.
Soha magad mögött nem hagyhatod,
föléd tornyosul és körbefog
mint kőfal - íve sorsvarázslatod.
Látásod lehet éles, mégse
hatolhat át rajta tekinteted.
Mikor e világra nyitottad szemed,
mikor felsírtál, elrendeltetett,
rajtad a bélyeg, viseld: nő vagy.

******************************

Téma és formakövető átirat. A szótagszámok helyenként eltérnek. A rímelés az eredetiben sem jellemző.

A szerzőnő a 19. század végén született, és 81 évet élt. Elsősorban ifjúságnak szóló műveiről ismert. Munkatársa volt több ifjúsági lapnak és az Ifjúsági Rádiónak is.

Törölt tag2018. november 18. 11:46

Törölt hozzászólás.

dreaming582018. november 18. 11:45

@Törölt tag:

Csokonai Vitéz Mihály: A boldogság

Most jázminos lugasban,
E nyári hűvös estvén,
Lillámmal űlök együtt:
Lillám velem danolgat
És csókolódva tréfál,
Míg barna szép hajával
Zefir susogva játszik.

Itt egy üveg borocskát
A zőld gyepágyra tettem
És gyenge rózsaszállal
Száját be is csináltam,
Amott Anakreonnak
Kellő danái vannak
Kaskámba friss eperrel.

Egy öszveséggel íly sok
Gyönyörűt, becsest ki látott?
S ki boldogabb Vitéznél?

Törölt tag2018. november 16. 19:49

Törölt hozzászólás.

M.Laurens(offtopic)2018. november 16. 17:15

@dreaming58:  :)

dreaming58(offtopic)2018. november 16. 14:29

Úgy látszik @cseszlovak: megint letiplizett, csak a "babérokat aratta le"  :-)
Hozna valaki új feladatot? (Mindig hétvégére ül le a téma, mikor jobban lenne ideje az embernek  ;) )

Törölt tag2018. november 9. 22:43

Törölt hozzászólás.

Rozella(offtopic)2018. november 9. 22:36

@Törölt tag: élmény volt az átiratod is... pazar! Meg kell írnod egyszer az egészet, ugye megírod?  :)

Törölt tag2018. november 9. 10:24

Törölt hozzászólás.

cseszlovak2018. november 8. 13:32

ó, hát ez most borzasztó könnyű  :)

Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz

Veszekedtem a kisfiammal,
mint törpével egy óriás:
- Lóci ne kalapáld a bútort!
Lóci, hova mégy, mit csinálsz?
Jössz le rögtön a gázresóról?
Ide az ollót! Nem szabad!
Rettenetes, megint ledobta
az erkélyről a mozsarat!

Hiába szidtam, fenyegettem,
nem is hederített reám;
lépcsőnek használta a könyves
polcokat egész délután,
a kaktusz bimbait lenyírta
és felboncolta a babát.
Most nagyobb vagyok, mint te! - mondta
s az asztal tetejére állt.

Nem birtam vele, tönkrenyúzott,
de azért tetszett a kicsi,
s végül, hogy megrakni ne kelljen,
leültem hozzá játszani.
Leguggoltam s az óriásból
negyedórára törpe lett.
(mi lenne, gondoltam, ha mindig
lent volnál, ahol a gyerek?)

És ahogy én lekuporodtam,
úgy kelt fel rögtön a világ:
tornyok jártak-keltek köröttem
és minden láb volt, csupa láb,
és megnőtt a magas, a messze,
és csak a padló volt enyém,
mint nyomorult kis rab mozogtam
a szoba börtönfenekén.

És ijesztő volt odalentről,
hogy olyan nagyok a nagyok,
hogy mindent tudnak és erősek
s én gyönge és kicsi vagyok.
Minden lenézett, megalázott,
és hórihorgas vágy emelt
- föl! föl! - mint az első hajóst, ki
az egek felé szárnyra kelt.

És lassan elfutott a méreg,
hogy mégse szállok, nem növök;
feszengtem, mint kis észre sem vett
bomba a nagy falak között;
tenni akartam, bosszut állni,
megmutatni, hogy mit tudok.
Negyedóra - és már gyülöltem
mindenkit, aki elnyomott.

Gyülöltem, óh hogy meggyülöltem!...
És ekkor zsupsz, egy pillanat:
Lóci lerántotta az abroszt
s már iszkolt, tudva, hogy kikap.
Felugrottam: Te kölyök! - Aztán:
No, ne félj - mondtam csenedesen.
S magasra emeltem szegénykét,
hogy nagy, hogy óriás legyen.

Törölt tag2018. november 8. 13:27

Törölt hozzászólás.

dreaming582018. november 8. 09:32

@Törölt tag: Úgy van.
Te jössz  :-)

Törölt tag2018. november 7. 09:14

Törölt hozzászólás.

dreaming582018. november 6. 20:42

Bocsi, de jobb híján hoztam én új feladatot
******************************************

Piros hintaló

Én piros hintalót` szerettem,
keringnek tüzes dallamok.
Egy régi pertli arcra buktat.
Lám, fejem körül csillagok.

Én nem cibáltam meg füled, ni,
pedig ma születésnapod,
heves sötétben áll hegyekben
sok ajándékod - megkapod.

********************************************

Formakövető halandzsa-átirat, a témának nincs köze az eredetihez még nyomokban sem. Az eredeti vers öt versszakából az elsőt és az utolsót írtam át.

A József Attila-díjas és Kossuth-díjas szerző a XX. században élt és alkotott. A század egyik legjelentősebb költőjénak tartják. Egyes vélemények szerint látens homosze*xuális volt.

dreaming58(offtopic)2018. november 4. 17:05

@Bereczky-Botond: Úgy látom, te is csak leléptél...nem szép dolog  :(

Törölt tag2018. október 26. 11:02

Törölt hozzászólás.

dreaming582018. október 25. 09:18

@Bereczky-Botond: Úgy van. Te jössz!  :-)

Bereczky-Botond2018. október 25. 09:06

Babits Mihály:
Tájkép

A vérvörös nap ködbe sűlyed messze
szél borzogatja az útpart gyepét
csodásan súg-búg a kalászok ezre
s hirtelen összébb veri telt fejét.

Szántó barnítja távolabb a zöldet,
pilledt jószága már alig kocog:
a fény elhagyja lassankint a földet
s az üres égbe visszapárolog.

Az égen vérrelöntött felhő nyúlik
és rajta ül a vihar angyala:
hangolja rozsdás kürtjét...

1903. jún

dreaming582018. október 24. 23:42

Hoztam az új feladványt

******************************
Zsánerkép

Rozsdás vödör merül az ég vizébe:
vérszín korong a lángemlékű nap,
fűszálak hajolnak szerteszét a szélbe`,
s a búzakalászok összetartanak.

A szántóföld odébb lám, ősztől barnul,
az élő már-már szinte tetszhalott,
illan a fény a föld félhomályba hull,
sötétedik a mező itt, s amott.

Égen hasalnak véráztatta felhők,
rajtuk talán a vihar lelke száll:
a földnek riadót kiabál...

******************************

Formaazonos átirat, a szótagszám eltérő, a téma hasonló.

A szerzőről, (ki a 20. század eleji magyar irodalom jelentős alakja volt, és 57 évet élt) most picit "bulvárosan": rövid ideig szerelmi viszonya volt Ady özvegyével, majd saját titkárja menyasszonyát vette feleségül.