Rögtönzések

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Titta2021. május 7. 14:53

Kosár...

Amit tőled kaptam,
földig húzza vállam,
amint megérettem,
gyökeret vert lábam,

mitől lett vége ,
elmúlt a varázs?
A tűz ellobbant,
nem maradt parázs?

Bár nem vagyok látnok,
hiszem hogy hamu alatt,
izzik még zsarátnok

negyvenkilenc2021. május 7. 05:00

Kitesz egy vesszőt, ha megállít a sors,
ha egészen lever, beír egy pontot.
Nagy betűt formázz, s folytasd úgy,
mintha nem látnád mindent elrontott.

Rozella2021. május 6. 23:13

Jöttem, láttam, vesztettem

Amiről kéne, nem szabad.
Aki hiányzik, már nem szabad.
Amiről tudnék – nem tehetem,
belátom,- ha minden kötél szakad-
hogy jöttem, láttam,.. - vesztettem.

negyvenkilenc2021. április 24. 10:07

Nem fehérlik már bokrokra dérszakáll,
s nem ólmos félhomályt derengtet a dél,
hajnalfényt habzsol az idő s megáll,
kedves mosollyal andalog Adél.

Versenyez egymással ezernyi hang,
hívogat, bátorít merj és hibázz,
mély érctorkával zúg fel egy harang,
a tegnap odalett, ma jól vigyázz!

Kong és zúg a hangja, belerezzen,
felkavart emlékekkel vívódik
a lélek, majd kisimul a fényben.

Ad és elvesz a sors, mit megszerettem,
mitől édes volt a lét, elmosódik,
még ideköt a fagy, állok a jégen.

goalking2021. április 4. 22:44

Holdvilágos éjszaks ragyog rám ma este,
Elbűvöl a múzsám és kedvesem szép száraz teste,
Agyam különös gondolatketrecéből árad mese,
Mely rímekkel telerűzdelve,draz igazságot vágja le,mert
Kimondani nem biztos,hogy szabad átlagban ezeket.

negyvenkilenc2021. március 15. 22:06

Füst

Csillan a holdfény téli éjszakán,
állsz a fejszével s érzed itt rekedsz,
pincemélyben vár a tüzes kazán,
csendre éhezel, dörgő lángot etetsz.
Nézed mi száll, leng, a füst sóhaján,
és sóhajod ködével mit feledsz,
mi csillan vissza holdfény sugarán,
mitől távolodsz, mihez közeledsz?
Miről te tehetsz, ki csak te lehetsz,
nem maradt semmid, ezt hiszed igazán?
Miért bújsz, mint árnyék, mit rejtegetsz?
Csiklandozva jár a fény a föld hasán.
kacag a holdra, szélfogócska füst leng,
igy játszik ő veled is, ez dereng.

negyvenkilenc2021. március 5. 21:45

Utóhatás

Terjed, mint a rossz hír, mi ránk tör, beront,
feldúlva a csendet, a nyugton levést,
eláraszt, tolakvó tömeg a peront,
felrúgva nyugalmunk, azt a kevést.

Majd tovatűn, s a félelem most falról
visszhangzó sokszoros utóhatás,
elfeledkezünk örömről, dalról,
jégkorszak hűltén várjuk az olvadást.

Cseresznyemag. Kiköpni az eszmét,
ürességet hoz, de van kik kedvelik,
hogy megtelhetnek tiszta semmivel.

Mások gyűjtik perceik, röpke lepkét,
katalógusba szedik a terveik.
Lapozgat Isten, tuti könyvsiker.

Rozella2021. február 21. 23:15

Tavaszi napsütés

Kettőezer-huszonegy, nulla kettő huszonegy;
szűk óra még e napból hátra van, de a tavaszhoz
hajt már előre, minden perc, és talán isteni kegy,
hogy holnaptól február is, tavaszi napsütést hoz.

negyvenkilenc2021. február 20. 21:40

A festék

Ódon házfalakról pereg a festék,
fényt szürcsölve az éjben, szomjazón,
s ontva álmokat örök áradón,
tán egyszer, majd változnak itt az esték.

Összemegy a ház, hiába fedték,
tapadtak rá szorgosan, megadón,
színezték külsejét vidám biztatón,
szürke napok adtak nekik leckét.

Az utcán ma is részeg ordítás,
ma is fékezés, fekete guminyom,
ez itt valami ősi népszokás.

Itt imádják látni a vérnyomás
hogy szalad fel, filmezik mobilon,
s este röhögve mutatják: de gyagyás!

negyvenkilenc2021. február 18. 22:08

Futár

Utolértem a piros lámpánál,
a bicaján ült, hátán nagy doboz,
negyvenes nő volt, kékszín netfutár,
elnézett, mint ki fejben oszt és szoroz.
Én virágföldet akartam venni,
de a kertészet még ki sem nyitott,
tél vége, napsütés, sétáltam, ennyi,
a meleg föld olvadt hólevet ivott.
S akkor újra szembejött, már csak tolta
a bicajt, annyira fáradtnak látszott,
én nem értettem, miért nem siet?
Véget ért a műszak s bemegy a boltba,
vagy besokallt, tudván nem erre vágyott,
bánat ült az arcán, az egész minek?

ZantyManty2021. január 28. 17:41

Ismét Dakota Fanning  :)

Ha a minőség kell,kiváló irány ő
A Ki mit tud?-on sírásó királynő
Arca villan,gyulladnak a képernyők
Lelke itt van,kushadnak a kétkedők

ZantyManty2021. január 27. 18:58

Lass Bea visszatérhetne  :)

Bele is csapott,és jeles mit adott
Agyas,fejemig hatott,elemit rakott
Kellene vissza a szegedi akkord ágyú
Gáz a világ,a zene itt nagyon bárgyú

Mikijozsa2021. január 22. 20:22

a doktor akad-é pia kísérletei révén
rájött hogy kell fejet átplántálni
azért hogy vén agyukat megmenekítenék
ífjú nyakakra kezdték átültetni

s akkor megszólalt az egyik átültetett
"Mit nekem a tudomány most tosznék egyet  :)"

negyvenkilenc2021. január 15. 12:31

Párás, hideg kátrányfény hajnalon,
a gyártelep szélénél, hol nincsen lámpa,
a széles járdán visszacsillog a suhanó autók
fénypászmája s a fák árnya rohan a falon,
táncol, a graffitik szinte életre kelnek,
a befejezetlen magasházak kísértetlakói ők,
árnyékká vetődöm magam is, a fényjátékos öröklét
magába vonz, szaladunk mi, fekete
üres kísértetek, táncolni ezer hajnalon, ezer alakban.

Rozella2021. január 13. 23:42

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Angyalka732021. január 8. 16:25

Ámor nyila

Kamaszkorban egyszer mindenki szerelmes,
ám a szívük egymáshoz nem mindig kegyelmes.
De a csókjuk óhatatlanul is sejtelmes,
ettől lesz az érzék olyan veszedelmes.

negyvenkilenc2021. január 7. 21:41

Hanginvázió

Hajdanán így hitték, s ez nem illúzió,
nem győzhet a csend felett csúf vibráció,
a legnagyobb zaj sem volt több mint: halihó!
ha dalra fakadt néhány vándor haknizó.
De egy napon megszólalt egy lemezjátszó,
s elindult a szende kis láncreakció,
hordozható magnó és táskarádió,
fekete-fehér s színes televízió.
ó, te istenadta, szent moduláció!
versenyre kelt immár egy egész légió,
mint müezzin orditott sok hírolvasó,
fűnyíró és láncfűrész, sarokcsiszoló,
agysejteket pusztító kombináció,
kilúgozza lelkem e hanginvázió.

-ezt a versikét a mindent elborító ricsaj "édes" hangjai inspirálták-

alberth2020. december 1. 02:35

Nekem olyan mindegy...

Nekem oly mindegy,
hogy eszik, vagy isszák,
hogy a ti kezetek
enyvesek, vagy tiszták.

Nekem olyan mindegy,
ki igaz, ki hamis,
átverem magamat
talán én magam is.

Nekem olyan mindegy,
pénzem sok, vagy kevés,
legyen aki szeret,
s némi megélhetés.

Nekem az nem mindegy,
fiú vagyok, vagy lány?
S tudom nő volt anyám
és férfi az apám!

Gaffer2020. november 27. 12:20

Fogyasztói társadalom

A kirakatban bár ott a kárhozat,
nyújtogatjuk recsegve mégis nyakunk,
felesleges dolgok beborítanak
mert fogyasztók és fogyaszthatók vagyunk.

negyvenkilenc2020. november 20. 06:26

Istennőtelen

Várom az ihletet,
bár nem kéne várni,
inkább megkeresni,
az égből nem fog a
sült galamb leesni.
Várom az ihletet,
jólesik bután a
fotelbe beülni,
tűzforró parázson
kéne most rohanni.
Várom az ihletet,
bámulom a nőket,
az idegeneket,
a jövő-menőket,
ő csak néz hitetlen,
bánja már hogy jót tett.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom