Skandináv népballadák-fordítási gyakorlat

Törölt tag2019. október 11. 04:35

Törölt hozzászólás.

goalking2019. október 11. 04:33

Tinúviel,Tinúviel-kiáltozta ezt a nevet,
Majd pedig szép csendben elment,
Azonban visszajött,tündéri nevét kiáltozta,
S megállt hogy hallgassa.
Egy pillanatra megállt,s varázslat történt,
A hangot meghallotta Beren és ő érkezett épp
És a végzet Tinúviel karjaira hullott,
És a karjában csillogott.

És ahogy Beren a szemébe nézett,
S Tinúviel haja árnyékot vetett
A csillagfény remegése
Csillogó tükröződésbe borította az eget.
A tündérvásáron Tinúviel
Leánykori bölcsként volt jelen
Haját hátradobta,látszott az árnya,
S csillogó ezüstbe fonódott a karja.

Hosszú út volt,melyet a sors szült meg
A hideg és szürke kőhegyek
Között,majd sötét vas ajtócsarnokon keresztül sétáltak
S az éjjeli erdei fák rájuk bámultak.
A Napfényes Tenger köztük szunnyadott,
És egy utolsó találkozás mégis volt.
Mindkettejük elhullott
Az erdő pedig egy szomorú dalt dúdolt.

Törölt tag2019. október 11. 04:33

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2019. október 4. 19:20

Törölt hozzászólás.

szalay2019. október 4. 04:34

Kedves Tibor,
Mellékelem a következő két szakasz forditását:

amint távolodni látta a lányt
ott a levélszőnyeg sűrű halmazán
magas ég reszketőn tündöklött
hold fényében csillagok sugarán
a lány köpenye fel-fel csillant
magasan a dombokon s mint
táncával libbent távolabbra
lábait ezüst köd körülfogta

tél végével a lány visszatért
éneke lett a tavasz dallama
szálló pacsirta vagy esőként
akár olvadó viz buboréka
fiú előtt a tavasz szépsége
mely a lány lábánál virágzott
újjá születve követte dalolva
fűben hol nyoma sem látszott

Üdvözlettel István

goalking2019. október 4. 04:34

Keresték egymást,hogy együtt vándorolhassanak messze,
Az évek alatt sűrűn szétszóródott levelek
A holdfény és a csillag
Remeg az esti fagyba`.
Az asszony köpenyén megcsillant a hold,
Mint a dombon,s messze táncolt.
S az ezüst köd,mely reszket,
A lába elé leesett.

És énekelni kezdett,
A dalában a tavasz megérkezett,
Mint a felfelé szálló pacsirta
És az eső,na meg a buborékok olvadása.
A férfi a tavaszi virágokat látta
Maga körül,s elmúlt összes testi-lelki bánata,
A lány énekelni és táncolni vágyott volna,
Hogy a nyugalmát megtartsa.

Törölt tag2019. október 4. 04:34

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2019. szeptember 29. 08:51

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2019. szeptember 29. 08:49

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2019. szeptember 27. 04:41

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2019. szeptember 27. 04:38

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2019. szeptember 20. 20:14

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2019. szeptember 20. 13:37

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2019. szeptember 20. 11:02

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2019. szeptember 20. 04:31

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2019. szeptember 20. 04:31

Törölt hozzászólás.

goalking2019. szeptember 16. 15:24

Megjegyzés: Megpróbálok a rímekre is figyelni,igaz,hogy eredetileg keresztrímes volt,de csak ilyen páros rímes szerkezetűre bírtam lefordítani.

Beren és Lithúen dala

Hosszú levelek,voltak, a rét pedig virágos,
Ott volt még egy bürök ernyős,ki magas volt,és világos,
A réten világított a hold,
Az árnyékban néhány csillag ragyogott.
Tinúviel táncolt ott,
A zene egy láthatatlan síp volt.
És a csillagon fénye a hajában látszott,
A ruhájával a csillogás játszott.

Aztán Beren a hideg hegyek mögül jött,
És Ő ott vándorolt a levelek között,
És ahol a Tünde folyó elkanyarodott,
Bánatosan és egyedül bolyongott,
Bekukkantott a bürök-levelek alá,
S csodás aranyvirágokat talált,
A nő ujját és az általa viselt köpönyeget
Is beborította,s a haja árnyéka követte őket.

Fordította: Szűcs István Zoltán(goalking)

Törölt tag2019. szeptember 13. 04:50

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2019. szeptember 13. 04:39

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2019. szeptember 6. 20:36

Törölt hozzászólás.