Staféta - Írj rövid verset a megadott címmel, majd adj te új feladatot!

Rozella2016. augusztus 16. 18:28

Létünk buktatói

„Szabadság,szerelem! E kettő kell nekem. „
írta rég egy lánglelkű költő,
ám azóta a világ mennyire más lett!
Az egyik fele csak pénz-költő,
a másiknak csak álom lett a szabadság,
ami annyiszor elbukott, hiába telt pár emberöltő,
sokkal nem lett jobb a költők sorsa... hisz
létünk legfőbb buktatója,hogy nincs béke ma sem,
és hiába valós vagy óhaj most is a szerelem,
a mindent kitöltő vágy, mit ér
ha közben hazátlanná válik a honvágy,
a pénz az isten, mindenki mondja a magáét,
sóvár kezek markolják, dúlják a másét...
s nincs ember a földön, ki ennyi buktatón ma átlép.!

Új cím: Egy álom koordinátái

alberth2016. augusztus 16. 10:05

Lélektárs

A lélektárs
nem mindig élettárs,
meglehet
szerelmed
de plátói
látói
lehunyt szemeid,
könnyeid
fátyolán
tisztán
mégis,
az ég is
őt adta neked,
bár nem él veled
de te tudod,
bár nem jutott
közel hozzád
percet, órát
véle töltesz gondolatban
különböző napszakokban
ez együttlét édes,
mert soha nem mérges
ő sem,
te sem,
szerelmesen
külön éltek....

/Létünk buktatói/

szilgyi2016. augusztus 12. 22:47

Esőcseppek ritmusa

Esőben lépkedek
nem zavarnak
a sűrűn rámhulló
gyöngyszemek
Minden koppanásuk
egy fájó üzenet
csak én üzenek
velük- Neked
Hallod-e sóhajom?
szívem Tied
ott hagyott illatom
már elszállt
Veled!

/ Lélektárs/

Rozella2016. augusztus 12. 21:23

Deja vu - A pillanat kalapja

Volt egy régi nyár..,
lombsátrak alatt
lakott a nap,
s fejéről levett kalappal
köszönt be hozzá a Pillanat,
'Megjöttem' - szólt kedvesen,
s a sarkon épp befordult a szél...

Ülök a hűs lombok alatt,
szívemhez simul a nap
és egy pillanatra
az a nyár visszatér,
a sarkon lebeg egy kalap,
... felkapja éppen a szél…

/Esőcseppek ritmusa /

dreaming582016. augusztus 12. 20:27

Libikóka

Egyszer lenn, egyszer fenn:
libikóka az életem.
Gyerekek kedvence, ez ám a jó,
de felnőtt életbe mégsem való.
Egyszer fenn, egyszer lenn
- mégis így élem az életem...

/De ja vu/

Sida2016. augusztus 12. 20:01

Az álmok megcsalnak?

Megcsalnak az álmok?
Csak azt, akit lehet!
Aki munkátlanul
halmoz álomhegyet.

/Libikóka/

alberth2016. augusztus 12. 15:43

/Az álmok megcsalnak/

alberth2016. augusztus 12. 15:43

Élj bátran!

Élj bátran,
télben, nyárban,
őszben, tavaszban,
tettekben, nem csak szavakban!

Élj bátran,
én is hadd lássam,
eltökélt arcod,
rendíthetetlen harcod!

Élj bátran
porban, sárban,
nekünk úgy kell élnünk,
egyszer úgyis végünk...

Akkor mitől félnél?
Mindig céllal lépjél,
s ha vesztesz a harcban,
ne hidd, hogy nagy baj van!

Élj bátran!

/álmokmeg/.

Mesiko-szan2016. augusztus 12. 10:57

Nyáresti séta

Nem áll meg a busz, hol kértem,
Most hamarabb le kell szállnom,
De nem vagyok fáradt érzem,
Meg friss levegőre vágyom.

Leszállok a temetőnél,
A friss levegőt beszívom,
Nincs jobb e friss levegőnél
Két kilométer? Kibírom!

Utak mentén fák susognak,
És vacsoraillat terjeng,
Házaknál kutyák csaholnak,
Mondják "Simogass meg meg engem!"

Langyos szellő útitársam,
Susogja: a hétnek vége,
Aztán tovaszáll a tájban,
Lemenő nap sütésébe.

Új téma: Élj bátran!

alberth2016. augusztus 5. 08:42

Miért fáj a szív?

Ha csalódás ér, fáj a szívünk,
lelkünk mélyén nem úgy hiszünk,
mondják, hogy meg is szakadhat,
a bánatba bele halhatsz.

Miért fáj a szíve annak,
akit élni sosem hagynak
szabadságban, rabláncon van
vagy sivár fogolytáborban?

Azért fáj, mert úgy született,
hogy várják a rónák, hegyek,
a nap, a szél, a víz barátja
vándorúton van hazája...

Miért fáj a szíve annak,
akit mindig cserben hagynak?
Mert sosem kap szeretetet,
életében elfeledett.

"Nyáresti séta"

Zsuzsa03022016. augusztus 4. 20:46

Új : "Miért fáj a szív?"

Nemrég egy új hajtás növekedett a földben.
Örömmel gondoztam őt, neveltem és szerettem.
A kis rózsa egyre jobban kinyílt, virult közben.
Egyszer csak nagy beteg lett, s én csak álltam meredten.

Elkezdett hervadni, száradni, de közben próbált
Erősnek mutatkozni, mert meg akart gyógyulni.
Ereje csak fogyott, pedig minden próbát kiált
De a rossz manók nem akartak visszavonulni.

A sorvadó rózsa kérte, hogy engedjék el őt,
Mert ugyan sok csatát megvívott már, de érezte
Ezt a háborút nem tudja megnyerni , várja őt
A mennyország. Anyukája nehéz szívvel kérdezte:

Biztos itt az idő? - Igen! - Felelte a kis rózsa
Egymástól csöndben elbúcsúztak, még egy halvány mosoly,
Homlokra egy utolsó csók. A szavak megdermedtek,
Minden tekintet üres, fakó,majd egy néma sikoly.

"Láttál rózsát meghalni?"

Kandabula2016. augusztus 2. 22:29

Egyébként is, a topik címe bonyolultabb feladatot sejtet. Nem adott szóra kéne verset írni, hanem adott címre. Vagyis nem arra, hogy pl. "rózsa", hanem egy címre, pl. "Láttál rózsát meghalni?"

Kandabula2016. augusztus 2. 22:22

valami logikát vigyünk bele:

Milyen címre (szóra) írjuk a verset,
Aztán jön a versünk,
Aztán jön az új feladat.

Zsuzsa03022016. augusztus 2. 17:33

Új cím: Szeretet
Szerencse
Tegnap reggel korán keltem
Teraszomat lesöpörtem.
Lotto szelvényt gyorsan vettem
Azon nyomban kitöltöttem.

Szerencsém vajon lesz-e?

Rozella2016. augusztus 1. 23:25

Mester

Ahány mester, annyi módi:
sok bölcs guru, láma, jógi,
festő, szobrász, költő, író,
életművész, ködfaragó,
a legtöbbjük csóró ember,
ám van ki gazdag, háza is jó,
mégsem ő lesz a házmester.

szerencse

alberth2016. július 16. 12:56

Egyébként a "mester" volt a feladvány, kedves FaPali!

FaPali2016. július 15. 03:19

Valami nem OK! Én mind a kétszer a "Bőrönd Ödön" utánra tettem!?

FaPali2016. július 15. 03:16

Bőrönd Ödön
öltözködött,
közbe-közbe
ökörködött.
Öltönyében
gyönyörködött.
Sok lesz ő-böl,
kedves Ödön.

Lapulevél

FaPali2016. július 15. 03:12

Bőrönd Ödön
öltözködött,
közbe-közbe
ökörködött.
Öltönyében
gyönyörködött.
Sok lesz ő-böl,
kedves Ödön.

/Lapulevél/

alberth2016. július 15. 00:31

Ukulele

Ukulele,
Balatonlelle,
tyúk bele,
tojni bele,
tehén szele,
enyje-benyje,
ukulele!

*mester*