szonettverseny

negyvenkilenc(offtopic)2021. június 21. 21:24

@Noemi1976: köszönöm szépen! 🌞

Noemi1976(offtopic)2021. június 21. 06:59

@Eleonora: Valóban egy gondolat is lehet olyan erős, mint az abszint, és akár mérgező, "melegágya lehet a ciánnak". Gratulálok! 🌼

Noemi1976(offtopic)2021. június 21. 06:54

@negyvenkilenc: "ringó akt a táska" micsoda asszociáció.
A téma is remek, egy elszalasztott lehetőség az álom nővel :) Gratulálok!

negyvenkilenc2021. június 20. 10:29

Baktatása

Pucér disznóbőr, ringó akt a táska,
szendvics s iratok benne, szép s jó dolog,
kecses tűsarkúban a baktatása
menyekig ragad, láttán behódolok.

Járja az utcát, mint egy színpadot,
vajh fordul felém, kezem tördelem,
s a többi ember, közönyös színvakok,
még útját állják, ó mi förtelem!

Most kéne valami, valami erős,
mi tűz is és jég is, talán abszint,
vagy legyen itt a vég s hívjuk ciánnak!

Igy állt a fiú, távolról ismerős,
arca holtfehér, már nem is kap színt,
lemaradt és nem intett a lánynak.

negyvenkilenc(offtopic)2021. június 20. 10:25

"és újra látnak majd a színvakok
a levelibéka nem egy förtelem" Kedves Nóra, imádom ezt az optimizmust!

Eleonora2021. június 19. 21:44

Biztonságba

A gond ha ül, velünk az aktatáska
szerény a tény no, ámde jó dolog
megérzi ezt a lét, ha baktatása
célhoz ér, hisz önszántamból hódolok.

És akkor elhagyjuk majd a színpadot
forralt borba a fahéjt tördelem
és ujra látnak majd a színvakok
a levelibéka nem egy förtelem.

Mitől is lesz egy gondolat erős,
mint gyűszűnyi pohárban az abszint
mi zöld, melegágya lehet ciánnak,

vajon mindegyik helyzet ismerős,
hisz a barack is a naptól kap színt,
ezért adj kék övet, pici lánynak.

negyvenkilenc(offtopic)2021. június 19. 21:42

@Noemi1976: ez a vers minden várakozásom felülmúlta, s a végén a csattanó, szuper!
Gratulálok! 🏆

Noemi19762021. június 19. 18:31

Közélet?

Politikus, kezében aktatáska,
kenőpénz lapul benne, mi jó dolog.
Hazai ügy, lassú a baktatása,
de én a gyors normáknak hódolok.

Közámítás koptatja a színpadot,
hogy menjen az ügy kezemet tördelem.
Szürke gazdaság, foltjai színvakok,
de mélyebbre lépve félsz és förtelem.

Dübörgő gazdaság, válságban erős,
öröm van, nincs üröm, s belőle abszint,
számnak íze olyan, mint a ciánnak.

Itt mindenki haver és ismerős,
orcám már pirulna, de nem kap színt,
eszük annyi sincs, mint egy pici lánynak.

negyvenkilenc2021. június 19. 10:38

Az új rímek Kosztolányitól valók, a Csacsi rímek válogatásból. Előre is elnézést kérek, ha nem lesz könnyű velük szonettet írni. Jó játékot!

aktatáska,jó dolog, baktatása,hódolok/színpadot,tördelem,színvakok, förtelem/erős,abszint,ciánnak/ismerős,kap színt,pici lánynak

Edeke(offtopic)2021. június 12. 14:14

@negyvenkilenc: te csalsz, mert te el is olvasod...

negyvenkilenc(offtopic)2021. június 12. 07:59

@Edeke: csak amit tőled kaptam s még olvad, a te fagylaltod éltet ma és holnap- igen, felismerem, ezek a nagy drámaíró borzongatóan szép szavai.
ollókezelésből jeles, de egy szót sem írtál  :)
@Noemi1976: "Vajákból így lassan tündér lészen majd,
míg a szemedben sarlatán valék én" így ragad bele a világ a saját vélt igazába, nagyon jó téma!
@Gaffer: "A gyertyaszál lassan tövéig égvén
emészti már a megmaradt fonalt" remekül átszabtad, mintha ez lenne az eredeti.
@Eleonora: "ám végül mégis elalszik hol majd
ha valaha voltam már nem valék én." nagyon szép! Barátkozzunk az idővel, hogy maradjon még, hallgasson és meséljen.

negyvenkilenc2021. június 12. 06:52

Második variáns

Fáklyátlan az éjben, fénytelen égvén,
labirint kapuján eldobva fonalt,
hisz angyal vezet és úgyis mondja majd,
így járom az utam, ez valék én.

Valami kezdetén s valami végén,
mint tavasszal éledő fa, mely kihajt,
mint ki hideg kövön századszor sóhajt,
túl bűnein s botor dicsőségén.

Az égig nőnek a fák, csonttalan,
lombot susogtatón, könnyed gondtalan,
de végül jő a viharban görnyedő.

Mert egyszer minden keménység felolvad,
mert egy nap már csak másé a holnap,
miénknek hittük, de megcsal az idő.

Eleonora2021. június 11. 19:54

Révedő

Lebeg a fény hiszen a gyertya égvén,
csak kissebbíti a megmaradt fonalt
ám végül mégis elalszik hol majd
ha valaha voltam már nem valék én.

Ám ki tudhatja, hogy mi lesz a végén,
már nem is csak a kíváncsiság hajt
tudod, néha-néha hallok egy sohajt,
nem révedek senki dicsőségén.

A győzelem az sohasem csonttalan
látszólag persze a győző gondtalan,
csak is a csuklyás izom görnyedő.

Ne feledd, tavasszal minden olvad
és tanítja, lehet jobb a holnap,
vigyázz, hogy barátod legyen az idő.

Noemi1976(offtopic)2021. június 11. 18:23

@negyvenkilenc: @Edeke: @Gaffer: Remekeltetek ismét! Gratulálok Mindenkinek.

Érdekes, hogy ugyanazon rímek mennyi témát szülnek.

Gaffer2021. június 11. 17:09

Dal az utolsó harcoshoz

A gyertyaszál lassan tövéig égvén
emészti már a megmaradt fonalt,
s teríti rá felejtés lepleit majd,
de hisz megmondtam akkor néked én,

hiába vívsz, alulmaradsz a végén,
bolond a szíved és halálba hajt,
nem lesz ki érted elenged egy sóhajt,
nem osztozol bátrak dicsőségén.

Leszel csupán halomnyi csonttalan,
az elméd bár szabad, s már gondtalan,
azonban lelked mégis görnyedő,

maroknyi néped egyre-másra olvad.
Vajon mi lesz velünk, hiszen maholnap
elfogy reményünk, s ránk hull a múltidő?

Edeke2021. június 11. 17:02

Csak le ne bukjak szonett.

Az vagy nekem, mi testnek az égvén
s tavaszi zápor fűszere a fonalt,
lelkem miattad örök harcban majd,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl én;

csupa fény és boldogság büszke végén,
majd fél: az idő ellop, hajt;
csak az enyém légy, néha azt sóhajt,
majd, hogy a világ lássa dicsőségén;

arcod varázsa csordultig csonttalan
s egy pillantásodért is gondtalan;
nincs más, nem is akarok más görnyedő,

csak amit tőled kaptam s még olvad.
Koldus-szegény királyi holnap,
részeg vagyok és mindig idő.

negyvenkilenc2021. június 11. 06:40

Tűnődés

Ó égi fény, lobogsz hűvösen égvén,
nem fáradón, mint a sors fon fonalt,
titkaid rejted, hát kimondja majd,
ki bogozza szálát, melyik valék én?

Tudás vagy nem tudás, mit ér a végén,
a vágy folyvást ismeretlenbe hajt
és ha célhoz ér, örömmel sóhajt,
ha meg elbukik, sír tört dicsőségén.

Terem tán oly hús, mely tiszta, csonttalan,
s van sors, bú nélkül, folyvást gondtalan,
vén ember az idő, bajtól görnyedő.

Ó égi fény, láttadra lélek olvad,
fagy gonoszától szabadul a holnap,
sorsfonál csipke, dér fehér idő.

Noemi19762021. június 10. 19:53

Boszorkányégetés

Boszorkányos látomás máglyán égvén,
látom, ki kuszálja az élet fonalt,
Vajákból így lassan tündér lészen majd,
míg a szemedben sarlatán valék én.

Nem tudom, hogy ki nevet a végén.
Van, ki kétes, talmi győzelemre hajt,
van, ki még egy legutolsót sóhajt,
van, ki élősködne más dicsőségén.

Mi érne vén gerincem, ha csonttalan?
Ha hajbókolnék, élhetnék gondtalan?
Legyen inkább tehertől görnyedő!

Testem, mikor a tűzön égve olvad,
lelkem már látja ott, mit hoz a holnap,
feltámad újra, gyógyítja az idő.

Noemi1976(offtopic)2021. június 10. 19:47

@Edeke: Jár a sportszelet, vagy a pontos labda  :)

Noemi1976(offtopic)2021. június 10. 19:46

@Eleonora: A sor végi rímekkel írjatok új szonettet  :)