szonettverseny

Edeke(offtopic)2020. augusztus 14. 20:17

@Mikijozsa: Ezt nagyon eltaláltad

SirGarhem(offtopic)2020. augusztus 14. 14:25

@Edeke: Hála égnek vannak itt nálam sokkal jobbak is, így valóban az marad.  :)

Mikijozsa2020. augusztus 14. 12:31

Vajon öröm néha költőnek lenni?
és benne van-e minden dalomban
hogy engem komolyan kellene venni?
Válaszra tán magam se jutottam.

Nem elvi kérdés, nincs háttere semmi,
mégis képzelt oka ha van,
szeszély ebbe a művész francba lenni,
mert minden mástól megundorodtam?

Eszembe sincs, ebből most már kitörnöm,
pedig nem zaklat már írási vágy,
de a képzelet gőzereje csalfa.

Noha tudom - nem minden hobbi, börtön,
viszketegségi feltűnés e tárgy
s a költő azt hiszi így lehet alfa.

Edeke(offtopic)2020. augusztus 14. 12:03

@SirGarhem: a Poet Mi vagyunk! Ha mi jól csináljuk, akkor ez egy jó hely marad.

SirGarhem2020. augusztus 14. 09:54

A felháborodás szonettje

Hogy néked elég nem birok ma lenni,
Kigúnyollak hát most téged dalomban.
Hogy tudtam oly hazugságot bevenni?
Mézízü szótól lépre én jutottam.

Neked nem jár ezért ma csak a semmi
És minden, ami abban benne van.
Kérdem, hogy bírsz ily kétszinű te lenni?
Rád nézek és menten megundorodtam.

Lehet ebből valahogyan kitörnöm?
Ez az, mire most űzve-űz a vágy,
Mert sajnos itt van alakod, a csalfa.

Te voltál bár nekem soká a börtön,
Keress hát mást, kinek leszel csak egy tárgy,
Szeresd, hiszen ő lesz a hím, az alfa.

SirGarhem(offtopic)2020. augusztus 14. 09:52

@Gaffer, @negyvenkilenc, @Edeke: Ezek nagyon jók. Tegnap csak futólag olvastam el alkotásaitokat, akkor nem is tetszett. Most reggel újra elolvasva ezeket, le vagyok nyűgözve.

@Gaffer: az alfa romeo nagyon jó ötlet.  ;)

@negyvenkilenc: Ez a kedvenc részem a most beküldött szonettek sorai közül:
"Bezárt e börtön miből kitörnöm
csak kósza fénysugár az elhaló vágy."

@Edeke: Én valószínűleg soha nem növöm túl a Poetet, de nem is akarom. Örömmel maradok itt, és akárhogy is alakul, mindig jó érzés lesz ide visszatérnem. Akkor gondolom a te életedben is fontos szereplő ez az oldal és közösség.

Még egyszer gratulálok nektek. Azért álljon még itt az én gyenge próbálkozásom is.

Edeke2020. augusztus 13. 05:50

Poethez

Szeretek nagyon szeretve lenni,
Az a szép felhang Te vagy a dalomban,
Amiből nem tudok palotákat venni,
Amivel mégis, oly messze jutottam.

Semmim sem volt, mégsem hiányzik semmi,
Nincs ami nincsen, van amim van,
Nélküled inkább, már nem szeretnék lenni,
Hisz a valóságtól rég megundorodtam.

Sokszor éreztem, hogy kellene kitörnöm,
Ott dobogott szívemben, mindig az a vágy,
Hitegetett mindig a vak remény, a csalfa.

A végtelen világ számomra, csak börtön,
Az alanyom állítja, hogy mit sem ér a tárgy,
Bárhonnan induljak, te maradsz az Alfa

negyvenkilenc2020. augusztus 12. 21:25

Tárgytalan

Még most sem tudom mivé kéne lennem,
annyi minden voltam már dalomban,
de hogy milyen ruhát kéne felvenni
a vigalomban, addig nem jutottam.

Minden vonzott, rabul nem ejtett semmi,
sejtem már miért, mindennek oka van,
ó, hogy vágytam valakivé lenni,
közelről mindentől megundorodtam.

Bezárt e börtön miből kitörnöm
csak kósza fénysugár az elhaló vágy,
néha még homlokon csókol e csalfa

csábító, de nem enged a börtön,
kőrözök hideg kövén, nincs más tárgy,
az ábécében maradtam az alfa.

Gaffer2020. augusztus 12. 20:02

Szingli dal

De jó is volna még szeretve lenni,
viszont imádni tégedet dalomban,
két csók között mély lélegzetet venni,
veled viszont még egyig sem jutottam.

Nincsen vágyam se rajtad kívül semmi,
neked nyújtom át én mindazt amim van,
csak tudnék még újra szeretve lenni,
a szingliségtől jaj, megundorodtam.

E rút szerepből hogyan kell kitörnöm,
hiszen vadul éget érted már a vágy,
de rád azt mondják mindenütt, hogy csalfa.

Epekedésem számomra a börtön,
marad szeretni nekem csupán egy tárgy;
piros kocsim, a rómeó, az alfa.

SirGarhem2020. augusztus 12. 13:54

Senki se ír már erre a feladványra szerintem, mindenki hallgat, menjünk tovább. Hoztam rímeket Babits A lírikus epilógjából. A rímek:
lenni, dalomban, venni, jutottam// semmi, van, lenni, megundorodtam// kitörnöm, vágy, csalfa// börtön, tárgy, alfa.

Eleonora2020. augusztus 8. 19:29

Otthon

Kinél lelem madárlátta lelkem
hiszen a csillag annyi milliárd,
maradt kevés mágnesem, érzem vasát
egy ismert mégis ismeretlen telken

véletlenül, szinte odavetetten
a százholdas pagonyon balra át
hol közelemben mahagóni fák
nőnek, itt más, mint bármilyen berken,

terített asztal van annak ki éhes,
ma is van kolbász és hurka is véres,
vagy éppen az amire fogat fen,

éjszaka, mikor a hold bandukol
göncöl rúdja megmutatja hogy hol
ragyog, titok hat így e légbe telten.

Gaffer2020. augusztus 7. 20:10

Modern Harpagon

Amúgy belül üres már a lelkem,
lopott vagyonom is a milliárd,
ütöttem pályázat meleg vasát,
nyertem én pénzt házon no meg telken.

Földet vettem szűzen és vetetten,
eloroztam mások halastavát,
erdőt kivágtam, hol a platánfák
nőttek, mi több, hasznot húztam berken.

Nem teltem be én, maradtam éhes,
kezem is még néha-néha véres,
és vagyok ki mindenre fogat fen.

Az idő rohan és nem bandukol,
a kényszer folyton utánam lohol,
én nem tudok megnyugodni telten.

Mikijozsa(offtopic)2020. augusztus 7. 16:41

két hiba van benne bocsi  :)

Mikijozsa2020. augusztus 7. 16:38

A színek műtermében

A színek műtermében lopja lelkem
a napot; száz palettán milliárd
nüansz hergeli festőkés vasát
akárcsak egy kis kapát kint a telken -

hol pingálok feszt pokolba vetetten,
hiszen provokálnak éveken át
az üres vásznak, mint fejszét a fák,
kivel vadember apritgat a berken

Egy ilyeneknek csak a szeme éhes,
s a keze meg festékes - sose véres,
kenyerét töri kést amúgy se fen.

Ha bágyad - fényt kutatva bandukol;
meg is leli, később nem tudja hol;
fehéreket kever kínokba telten

SirGarhem2020. augusztus 7. 12:50

@Edeke: gratulálok a versedhez, igazán különleges a témája: az elhunyt bolyongó lelke, nagyon tetszik.

Edeke2020. augusztus 7. 12:15

Halotti vers,

Tegnap végleg kileheltem lelkem,
Nem maradt utánam milliárd,
Utódok nem vitázhatnak telken,
Nem verik fogukhoz, halottjuk vasát.

Szemfedőm még nem áll megvetetten
Már nem vagyok itt, és még nem odaát
Súlytalanul futok völgyön-berken,
Nem fordulnak utánam a fák.

Nem leszek, már sem szomjas sem éhes
Sem beteg, sem sebesülten véres,
Halál értem kaszát, már nem fen.

Csak a hold figyeli lelkem hogy bandukol,
Megnyugvást keresve valahol,
De miért vagyok még vágyaimmal telten?

SirGarhem2020. augusztus 7. 10:17

Az elutasító elutasított szonettje

Nyugvó nyári napnak sugára lelkem:
Hiába van még másik milliárd,
Nemesbbé én teszem, mint tűz vasát,
Setétséget is beragyogva telken.

Később jöhet ágy álomra vetetten,
Képzeletbe nyugton léphetsz te át,
Susoghatnak még így nekünk a fák.
Kereshetsz még te ilyt túl ungon-berken,

Legyél bár még te szerelemre éhes,
Feljöhet százszor is még Hold, a véres,
Mely a nagy égre gyilok késeket fen,

De nem találsz olyt, mint én. Bandukol
Majd kereső szived, hogy vagyok hol,
S elutasítlak én is öntelten.

Gaffer2020. augusztus 6. 17:53

Nagy a csend itt hölgyek és urak, hoztam hát rímeket:

József Attila
A SZERELMES SZONETTJE

lelkem
milliárd
vasát
telken

vetetten
át
fák
berken

éhes
véres
fen

bandukol
hol
telten

Edeke(offtopic)2020. augusztus 4. 14:38

@Mikijozsa: Tibié az érdem, de ez nem verseny, mindenkié másért jó- rossz. @Gaffer: csatlakozom a várólístához

Mikijozsa2020. augusztus 4. 14:35

@Edeke: nagyon jó vers. úgy érzem, meg se közelítettem, máskor jobban fogok koncentrálni, köszi