szonettverseny

Írjunk előre megadott rímekre szonettet. Alapforma(petrarcai szonett) abba abba cdc cdc. A sorok 10 vagy 11 szótagos jambikus sorok legyenek.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2024. június 22. 16:19

A fantom villamos

Lámpafüttyögések közt zötykölve hív
fénycsíkos útján a fantom-villamos.
Surranó sínekről rég felszedett ív
hajlik üvegen át, ami maszatos.

Villogó fényt kiáltoz az állomás,
álmok kandikálnak ki az ablakon,
tétován kiszállok... Néma vallomás,
mint feslett graffiti lóg kint a falon.

Egy kirakat érintené homlokom,
azt hiszi sírni lát, de már nem talált
könnyet arcomon. Mögöttem megzörren,

döccenve indul vissza, - úgy gondolom,
sosem veszítette el a láthatárt,
bármikor felszállhatok rá útközben.

HMMarta(offtopic)2024. június 22. 08:12

@negyvenkilenc: köszönöm szépen!

negyvenkilenc(offtopic)2024. június 22. 07:26

@HMMarta: Kedves Márta! Köszönöm, hogy feltetted két újabb versed! "Toleranciámtól ráncos homlokom" bizony az elfogadás nem könnyű, hisz olyasmit kell szó nélkül hagynunk, amit egyébként nem tennénk.
Gratulálok!

HMMarta2024. június 21. 21:05

Halászné Magyar Márta
Veszekedésre hiába hiv

Rendszeresen veszekedésre hív,
nem ülök fel, nem kell ilyen villamos,
fejem felett feszül morgásából ív,
ilyenkor szava mocskos, maszatos.

Elsiklott mellettünk néhány állomás,
én csak bámulok ki az ablakon,
nem hat rám hiábavaló vallomás,
az még tapétának sem jó a falon.

Toleranciámtól ráncos homlokom,
ő tűrőképességemre talált,
csak a szívem mélyén valami zörren.

Nem szólok sokszor vissza, azt gondolom,
ketten nézzük ugyanazt a láthatárt,
csak a szemszögünk más lett útközben.
2024.06.21.

HMMarta2024. június 21. 17:13

Halászné Magyar Márta
Nyári frizura

Kánikula rövid frizurára hív,
fodrászat felé tart a villamos,
fejem felett nincs napernyőből ív,
kezemben a telefon is maszatos.

Van a célig még néhány állomás,
olykor kinézek a karcos ablakon,
fejemben születik versben vallomás,
elolvasok néhány firkát a falon.

Gyakran törölgetem arcom, homlokom,
a hőség engem telibe talált,
frissítőkendő táskámban zörren.

Rövidre vágatom hajam, gondolom,
miközben kémlelem a láthatárt,
és egy kis vers is születik útközben.
2024.06.21.

HMMarta(offtopic)2024. június 21. 16:51

@negyvenkilenc: Köszönöm szépen!

negyvenkilenc(offtopic)2024. június 21. 16:12

@kevelin: Kedves Kevelin! Egyszerű versnek indul, de a talányos befejező sorok különlegessé teszik. Örülök, hogy megosztottad!

negyvenkilenc(offtopic)2024. június 21. 16:08

@Taktoma: Kedves Márta! Még szerencse, hogy a csatabárdot nem kellett előásni az ülés alól!  :)
Remek életkép, szívből gratulálok!

negyvenkilenc(offtopic)2024. június 21. 16:06

@HMMarta: Kedves Márta!
"szerelmes vallomás
az árnyékból szívet mintáz a falon"
Remélem egyszer csönget az a villamos, ami erre a varázsos helyre indul. Gratulálok, nagyon jó szonett!

kevelin2024. június 21. 07:51

Villamos
Indulnom kell a kötelessèg Hív

ràm várt elindul az első villamos
nèznèm ahogy kanyarodik az ív
Kár az ablak párától maszatos

Nekem messze van az a vallomás
Kit érdekel Kitekintek az ablakon

Mindjárt közeledik az állomás
Látom graffitik maradtak a falon

Meleg lesz verejtezik homlokom
Pár csepp lefolyik nyakamra talált
kegyelem szól a nóta lelkem zörren

megoldom ezt mint mást gondolom
Ég és föld hídról nèzem a láthatárt
Vers lett villamosszèken útközben

Taktoma2024. június 20. 22:43

Utazás

Utazni vágyom, a messzeség hív,
Idegen tájak… Ébredj, ez villamos!
Megálló, aztán kanyar lesz, jó nagy ív.
Megkapaszkodom, a fogó maszatos.

Vonattal megyek majd. Sok új állomás,
Új táj, új világ int be az ablakon…
Persze, nem árt egy őszinte vallomás:
Vonaton egyedül? Dögunalom!

Repüljek? - megsimítom homlokom -
Vagy hajóút, amit húgom talált…
A villamos megáll. Döccen és zörren.

Leszállok. Gyalog se rossz – gondolom -
S indiánként kémlelem a láthatárt:
Arcomra harci jel került útközben.

Paks, 2024.06.20.

HMMarta2024. június 20. 21:24

Halászné Magyar Márta
Végtelen messzeség hív

Végtelen messzeség csalogat, hív,
azon a tájon nem jár a villamos,
csillagos ég a természetes boltív,
bárányfelhő sohasem maszatos.

Virágokkal teli minden állomás,
Hold éjjel bevilágít az ablakon,
titokzatos, szerelmes vallomás
az árnyékból szívet mintáz a falon.

Elgondolkodva ráncolom homlokom.
Ilyen varázslatos helyet ki talált?
Csak képzeletem falán kopog, zörren?

Biztos, hogy létezik a hely, gondolom,
tágítanom kell a lelki láthatárt,
hátha boldogságra lelek útközben.
2024.06.20.

Rdi(offtopic)2024. június 17. 23:01

@negyvenkilenc: Köszönöm, örülök, ha tetszik.
Csak hát tudod, az ilyen verseket se az online se a printben nem akarja megjelentetni senki.
Sőt a verseim, a komolyak és a viccesek még antológiákba is nehezen kerülnek be, pedig ugye ott ki is fizeted a rád eső költséget....

HMMarta2024. június 17. 22:35

Halászné Magyar Márta
Láthatár

Az összes, meg nem valósult álmom hív,
útra kész a csillagos villamos,
fejem felett napfényből húzódik ív,
az égbolt tiszta kék, nem maszatos.

Boldogságtól ragyog minden állomás,
Nap sugara szökik be az ablakon,
tiszta, színigaz az összes vallomás,
sehol sincs semmilyen folt a falon.

Gondoktól nem ráncos a homlokom,
szívemhez az öröm utat talált,
magány zárja rám nem zörren.

Felébredek hirtelen, azt gondolom,
hogy elmém kitolta a láthatárt,
hátha valóra válik útközben.
2024.06.17.

HMMarta(offtopic)2024. június 17. 22:32

@negyvenkilenc: köszönöm szépen!

negyvenkilenc(offtopic)2024. június 17. 21:05

@Rdi: Kedves Péter! Hát bizony sok szeretője van e városnak...  :)
Utalásokban gazdag soraid szenvedélyes alliterációkkal ölelkeznek végig a versen, s minduntalan ismerősökbe akadnak.
Gratulálok, nagyon tetszik!

negyvenkilenc(offtopic)2024. június 17. 20:55

@HMMarta: Kedves Márta!
Mostanában engem inkább a budai parkok vonzanak és a Duna-parti villamosjáratok, de nagyon jó választás a Margit-sziget is. Remekül használtad a rímeket, kedves verset írtál, szinte odavarázsol a nyári villamosra. Szívből gratulálok!

negyvenkilenc(offtopic)2024. június 17. 20:49

@Edeke: 🌞

Rdi2024. június 17. 11:08

Ott van a város, vagytok lakói

Pest szeretője vagyok, nagyon hív
kokott, mindegy busz, troli vagy villamos -
csak nyikorogjon kerekeknél az ív!
Nem baj, ha a négyes-hatos maszatos,

mindegy a kerület, az állomás!
Menjünk! Majd bámulok ki az ablakon -
vágyam villamosa vad vallomás,
egy dedikált grafity a házfalon.

A hideg üveghez nyomom homlokom,
szenvedélyem zajban zúgva rám talált -
csak jött, s most izzik, csörren, zörren;

így szerette Krúdy Budát gondolom -
így küzdi le szerelmünk a láthatárt!
Az se baj, ha megcsal a város útközben.

Edeke(offtopic)2024. június 17. 10:23

@negyvenkilenc: naplemente