szonettverseny

Mikijozsa2021. március 25. 10:07

Kurta gondolat

Vajon létezik kurta gondolat -
pici, mint egy hangya, asszony tenyerén?
s amint kering körbe, körmök peremén -
töpreng -, hogyan láthatná arcodat?

Lehet abból hiteles másolat?
olyan, mely halványabb minta, lelemény;
Vagy életfeladvány -, biztató remény.
Vésd eszedbe s pihentesd karodat.

Csekélyke öröm is hozhat jó hatást -
néha derűsebb cécóba vegyít,
kalamajka mégis, de ad biztatást.

Nem szeretnék tenni oly utalást -
melyben egy elv - rosszat jóval egyesít;
csak toldani filmszalag szakadást

smoke862021. március 25. 08:47

Első szerelem

Máig visszatér egy-egy gondolat:
Vajon ki hordoz helyettem tenyerén?
Emlék vagyok e szívednek peremén?
Csodálják e - úgy ahogy én - arcodat?

Számos kapcsolat volt hazug másolat
ami nem volt más csupán lelemény,
mert űzött egy apró haldokló remény:
talán még karolom újra karodat.

Veszteségként éltem annó a hatást
mit hiányod fájdalommal vegyít,
ellökve minden ésszerű biztatást.

Pedig sosem adtál rá utalást,
hogy a sors majd minket újra egyesít...
Mára feldolgoztam az elszakadást.

Törölt tag2021. március 25. 01:06

Törölt hozzászólás.

negyvenkilenc(offtopic)2021. március 24. 22:10

@N.Eva: lélekemelően szép lett, gratulálok!
@Törölt tag: olyan filozófikusat írtál, hogy csak a végét értem, de megérdemlem, kellett ilyen rímeket hoznom  :)

N.Eva2021. március 24. 22:01

Ábránd

Ábrándos képzelgés a gondolat,
olykor mégis hordoz a tenyerén,
a szélsőségek tágas peremén,
mosoly vagy könny áztatja arcodat.

Szemünk fénye érzés, nem másolat,
nem lehet trükk, kitalált lelemény,
a csillogása folyton egy remény,
mikor felém nyújtod a karodat.

Mindig boldogan várom a hatást,
bár néha mégis a kétség vegyít,
újra, újra jelezd a biztatást.

Kis gesztusok adják az utalást,
hisz érzed, ez két lelket egyesít,
s így talán túlél minden szakadást.

negyvenkilenc2021. március 24. 21:36

Túl

Túl a valón, bújkál egy gondolat,
rejtélyes vonal a sors tenyerén,
kiváncsi pillantás a lét peremén,
Léthe vizében látom arcodat.

Te már nem lehetsz, ez csak másolat,
emlékeztető, hazug lelemény,
mézes-mázos, lelket szédítő remény,
már nem nyújthatod felém karodat.

Magamra kiáltok s várom a hatást,
érzem az áltatás új hitet vegyít,
ködből szőtt ruhát, könnyű bíztatást,

jaj csak küldj valamit, halvány utalást,
egy jelet, mi múltat s jelent egyesit,
átérve mindent, sebet és szakadást.

Noemi19762021. március 24. 17:34

A mindenség tenyerén

Mélyen megbúvó különös gondolat,
billegve az univerzum tenyerén,
nem érzek semmit az űr peremén,
ahol csillag keretezi arcodat.

Valós vagyok-e, vagy csak másolat,
titokra nem ad választ a lelemény,
hogy megfejtsem létezésem, remény.
Feltáruló öntudat nyújtsd karodat!

Gyakorlok e világra bármi hatást,
mint a vegyész, ki elemeket vegyít,
kísérlet végén várom a biztatást.

Nem teszek múltra homályos utalást,
a mindenség önmagammal egyesít,
de azért elbír egy-egy szakadást.

Törölt tag2021. március 24. 10:24

Törölt hozzászólás.

negyvenkilenc2021. március 23. 22:02

Hoztam rímeket, ha elfogadjátok:
gondolat,tenyerén,peremén,arcodat/
másolat,lelemény,remény,karodat/
hatást,vegyít,biztatást/
utalást,egyesít,szakadást

negyvenkilenc(offtopic)2021. március 23. 21:23

@smoke86: de szép gondolat, egymás napsugarában élni! Gratulálok Gábor!
@Mikijozsa: nem tudom miről álmodhatnak, de lassan ébredezniük kéne, s még mindig didergető az idő... örülök, hogy megihlettek a rímek! 🌞

Mikijozsa2021. március 23. 16:22

Milyen lehet a didergő álma?

Késő a bánat ballépés után-
fejfájás fájdalom duplán érződik
mely az indulattól elszíneződik
olyan ez, mint egy őszi lombhullás.

De a fák nem ezért váltnak ruhát.
A dombon abban egy sem -keringőzik
Mégis az Ősz új színekkel kezdődik
egy nyugodt és kitartó zöld után.

Fel használja a bágyadt napsugarát
és lebarnít veresre minden ágat.
Ecsetje nincs mégis segít magán

Aztán ledobja magáról, s várja
csupaszon a telet, s az már talány -
dideregve milyen lehet az álma?

smoke862021. március 22. 08:38

A természet tavasza

Szimpátia és a kémia után
jön a pillanat: a csók és érződik
ahogyan az arc elszíneződik
és úrrá lesz a vágy. S mint lombhullás

a test veti le magáról a ruhát -
az ösztön érzelemmel keringőzik
mi lágyan, máskor hevesen kezdődik -
a kacér, játékos pajkosság után.

Éldelgik egymásnak napsugarát
felfedezve egy ismeretlen ágat
mit még nem tapasztalt szeplőtlen magán

noha minden momentumát várja,
hogy megértse mi az ősi talány
ami minden szerelmes szív álma.

Eleonora(offtopic)2021. március 21. 20:18

@smoke86:
Köszönöm Gábor!Tudod, gyerekcipőben járok itt a mesterek között, ám mégis jólesik, hogy örömmel olvasol, Köszönöm!

Eleonora2021. március 21. 20:09

A kéj ekéje

Már kilenc is elmúlt, negyed tíz után
valami hidegség is érződik,
nézem a csíkot, elszíneződik,
mi lesz, tavasz, vagy talán lombhullás?

Venni kell-e majd kismama ruhát?
Fejemben száz kérdés keringőzik,
dönteni kell, végződik vagy kezdődik
na és, hogy hogyan lesz döntés után.

Ki is láthatja majd a napsugarát?
Termőt hoz-e vagy vadon csak ágat
közös út lesz ez vagy csupán magán?

A gyermeket lesz-e aki várja,
és bár az élet valóban talány
ne kerülhessen veszélybe álma

negyvenkilenc2021. március 21. 17:13

@N.Eva: mi kérünk elnézést, hogy mindjárt lecsaptunk a rímeidre! 🌞

Elszíneződés

Alig pár havi ittlakás után,
valami furcsa hűvösség érződik,
kedves otthonom jaj, elszíneződik,
mesélte apám, ilyen a lombhullás.

Nézd az embert, csak felvesz pár ruhát,
a sok sétáló mind itt keringőzik,
vándorlásuk az őszben elkezdődik,
turkálnak, kutatnak gesztenye után.

Add nekem ősz az arany nap sugarát,
még maradnék, még markolnám az ágat,
langy szellő simogat, ringat magán.

Egy fagyos hajnal pille szárnyam várja,
hogy mikor lesz e nap, maradjon talány,
ennyi csak egy kicsiny lepke álma.

N.Eva(offtopic)2021. március 21. 15:21

@negyvenkilenc: Köszönöm! Elnézést kérek nem akartam új rímeket megadni, csupán figyelmetlen voltam, nem értettem, nem figyeltem a játékszabályt, és csak úgy feltettem egy szonettet. Ezért kérlek úgy folytassátok, ahogy eddig játszottatok! Igyekszem majd figyelni.  :) @smoke86: ez a válasz neked is szól. @Törölt tag: Köszönöm szépen! Szép!

Törölt tag2021. március 21. 12:16

Törölt hozzászólás.

smoke86(offtopic)2021. március 21. 10:55

után-érződik-elszíneződik-lombhullás
ruhát-keringőzik-kezdődik-után
napsugarát-ágat-magán
várja-talány-álma

Ezek lennének az új rímek abból a szép szonettből amit @N.Eva írt???

negyvenkilenc(offtopic)2021. március 21. 10:38

@N.Eva: nagyon szép és érzelmes szonett! Szívesen látunk a játékban!
@csillogo: 😇 Kedves Mária! Nagyon köszönjük a megtisztelő elnevezést! 🌞

N.Eva2021. március 20. 23:29

Falevél

Az ősz megérkezik, a nyár után,
évszakváltás a színeken érződik,
fák zöld levele elszíneződik,
kezdetét veszi a színes lombhullás.

A levél felvesz, új arany ruhát,
búcsúzóul fa körül keringőzik,
közös lassú csoporttánc kezdődik,
vidám és bús dallamok egymás után.

Lombja csókolja a napsugarát
szél olyan magasra fújja az ágat,
érzi meleg búcsúcsókját magán.

Len ott a mélyben, az avar már várja.
Milyen lesz majd új élete talány,
vagy elérkezik a végső mély-álma.