szonettverseny

Rdi2024. április 20. 23:42

Megcsalt férj bosszúja

A bánat olcsó toszkán borral elűzve -
a Cantina Do Mori-ban lehetsz egyedül,
mégis költőkkel, kik között lelkesülve
versenyt rímelve Casanova velem ül.

- Szépasszony házából menekülve élek
még most is hallom ura kiáltásait;
no de milyen lenne enélkül az élet
gyűlölném egy nyugodt élet kilátásait -

kiálltja, - óh mily szörnyű ez a gondolat:
ha már nem leszek képes szerelmet lelnem
nem lesz boldogtalanságomra sem vigasz!

- Menekülnöd kell mondom - rám kacsint, marad,
- a börtön vár reád - kellene felelnem,
legyint - a hírem ettől marad ugyanaz.

Eleonora(offtopic)2024. április 20. 20:59

@negyvenkilenc: Nagyon köszönöm! Tudod, jómagam is sokszor vagyok úgy, hogy majd kiböki a szemem valami aztán mégsem látom, köröttem mindenki érti, hogy miről is szól egy kép, vagy egy helyzet, én meg semmit, rosszabb esetben az ellenkezőjét látom. Mikor elkezdtem írni ezt a verset az volt bennem, hogy sikerüljön úgy összeölelni a szavakat, hogy többértelmű legyen. Mondjuk két ember párbeszéde, amit én kívülállóként nézek, vagy más mondja nekem a sorokat, vagy én mondom másnak a szavakat, vagy én mondom magamnak a szavakat, vagy az életben előfordul hogy bárki ezeket a szavakat mondja hasonló helyzetben.

HMMarta(offtopic)2024. április 20. 16:51

@negyvenkilenc: óh, köszönöm, én csak úgy találomra cseréltem le a felelnemre, de ezek szerint ez megfelelő (majdnem "kevernem" - re vagy "hevernem"-re cseréltem)

negyvenkilenc2024. április 20. 13:37

@HMMarta: Kedves Márta! Nagyon jól tetted, hogy lecserélted, rajtam is kifogott az a szó, mert csúnyán elgépeltem. Elnézést kérek a hibáért!

A rímek helyesen:

elűzve
egyedül
lelkesülve
velem ül

élek
kiáltásait
élet
kilátásait

gondolat
lelnem
vigasz

marad
felelnem
ugyanaz

HMMarta2024. április 20. 12:08

@negyvenkilenc: bocsánat, itt is lecseréltem felelnemre...

Halászné Magyar Márta
Szerelem közeléből elűzve

Szerelem közeléből elűzve
emlékekkel elmélkedem egyedül,
eszembe jutsz, árnyad lelkesülve
mellém szegődik, csendben velem ül.

Szívemben fájó sebekkel élek,
elfojtom lelkem kiáltásait,
számtalanszor döngölt földbe az élet,
lesem a jövő kilátásait.

Folyton elmémbe kúszik a gondolat,
hogy a boldogságot meg kell lelnem,
letűnt szerelem emléke nem vigasz.

Szívem zugában seb örökre marad.
Miértekre lehetetlen felelnem,
fájó kérdésem mindig ugyanaz.
2024.04.20.

HMMarta2024. április 20. 09:28

@negyvenkilenc: Kedves Tibor! Köszönöm az új rímeket, és kifejezetten tetszik nekem a vers, amelyből szemezgetted!
A 13.sor végére megadott "felenem" kifogott rajtam, így én helyette a "felelnem" szót használtam most ebben a versemben.

Halászné Magyar Márta
A vége ugyanaz?

Negatív gondolataim elűzve,
történteken töprengve, egyedül,
reménnyel karöltve, lelkesülve,
az aggodalom mégis velem ül.

Minden nap hálát adok, hogy élek,
kétségbeesett kiáltásait
hallom, mégis kiváltság az élet,
latolgatom a lét kilátásait.

Lopakodik gondterhes gondolat,
közben nyugalmamat meg kell lelnem,
a remény marad mindig a vigasz.

Ki tudja, a végén majd mi marad?
Erre nem is kell magamnak felelnem,
a vége valószínűleg ugyanaz.
2024.04.20.

HMMarta(offtopic)2024. április 20. 08:46

@negyvenkilenc: köszönöm szépen!

negyvenkilenc2024. április 20. 07:34

Sziasztok! Az alábbi rímeket egy szó kivételével, egy régi versből szemezgettem, remélem szerzője nem neheztel meg emiatt. ( Lény Ede: Megnyugvásvágy. )

elűzve
egyedül
lelkesülve
velem ül

élek
kiáltásait
élet
kilátásait

gondolat
lelnem
vigasz

marad
felenem
ugyanaz

negyvenkilenc(offtopic)2024. április 20. 07:30

@HMMarta: Kedves Márta! Ez a versed mintha folytatása, kiegészítője lenne egy korábbi visszaemlékezős versednek. Gratulálok, nagyon jó!

negyvenkilenc(offtopic)2024. április 20. 07:26

@Eleonora: Kedves Nóra! Bevallom számomra talányos ez a szonett, talán azért mert én is elég vak vagyok észrevenni az orrom előtt a képeket, megérteni a szavak utáni csendek jelentését, talán a falak miatt, miket nem kövekből raktak. Köszönöm, hogy olvashattam! 🌼

HMMarta2024. április 19. 22:14

Halászné Magyar Márta
Szerelmünk ragyogott

Most is magam előtt látom a képet:
meglátsz, integetsz nekem a térről.
Az egyik évszak a másikba lépett,
szerelmünk ragyogott az igaz fénytől.

Még nem vont be minket semmilyen árnyék,
nem osont kettőnk közé a sötét,
óvtuk, kíváncsiaknak ne látsszék,
hogy szeretjük szerelmünk börtönét.

Mára már csak emlékeket rejt a zár,
körülöleli a porlepte csend,
szív és elme harcol fáradt daccal.

Felelevenítésre némán vár,
igaz szerelem a rabságból felment,
önnön szabadságában marasztal.
2024.04.19.

Eleonora2024. április 19. 20:01

Zászlójelek

Vak voltál, észre sem vetted a képet
pedig szinte kiabált, a térről
tájékozódva mindig úgy lépett
hogy védve lehessen a szúró fénytől.

Védője, barátja volt az árnyék,
szemhéja fényes grafitszürke, sötét
mint éjszaka a szurdok, ám látsszék
mégis, hogy ismeri saját börtönét.

Ahogy beszélgetést egy delet zár,
utána úgy csendülhet csupán a csend
fanyarul nevetőn, szomorú daccal,

hisz nem csak a kövekből rakott fal vár
melynek lépcsőin ember le és felment,
látod-e, hogy milyen inda marasztal?

Taktoma(offtopic)2024. április 18. 21:16

@negyvenkilenc: Kedves Tibor! Igen, vannak olyan adósságaink, amelyekről tudjuk, hogy már soha nem lesz alkalmunk törleszteni, ezzel meg kell békélni. Azt hisszük, hogy ez már régen nem bánt, és tessék! Az általad megadott rímek előhozták. Freud bácsi örülhet!

HMMarta2024. április 18. 08:49

Halászné Magyar Márta
Föld napjára

Környezetszennyezés fest zord képet,
szél szemetet szór szét minden térről,
ahová előzőleg ember lépett,
megfosztotta a sok szenny a fénytől.

Szeméthegyekről vetül az árnyék,
kosz nyomán lopakodik a sötét,
van, ki környezetvédőnek látsszék,
hazugsággal béleli börtönét.

Mocsok mindent mohón magába zár,
nem segít a hallgatás, a néma csend,
tehetetlen düh dübörög daccal.

Bolygónk üde fellélegzésre vár,
ha ez eljő, bűneink alól felment,
és minden élőlényt élni marasztal.
2024.04.18.

HMMarta(offtopic)2024. április 17. 16:49

@negyvenkilenc: köszönöm szépen!

negyvenkilenc(offtopic)2024. április 17. 09:29

@Taktoma: Kedves Márta! Sajnos én is adós maradtam szegény nagymamámnak a búcsúval, rosszul hittem, hogy még hazatér a kórházból.
Emlékeket idéző, nagyszerű versedhez szívből gratulálok!

negyvenkilenc(offtopic)2024. április 17. 09:22

@HMMarta: Kedves Márta! Biztos vagyok benne, hogy az élni marasztaló újjászületés napsütéses szép ideje rövidesen visszatér! Gratulálok a versedhez!

Taktoma2024. április 16. 21:21

Elengedett adósság

Magam elé idéztem egy képet:
Emlékem a pápai főtérről,
ahogy a Nagytemplomból kilépett
Nagyanyám, elkápráztatva a fénytől.

Most hirtelen rám borul egy árnyék,
Nem is árnyék, inkább vaksötét,
Hogy a fényben élesebben látsszék,
Amint a lelke elhagyta börtönét.

Megpattan bennem egy ólomsúlyú zár:
Többé nem kísért az a kórházi csend,
Hogy nem tettem meg ifjú szívvel, daccal,
Pedig láttam, hogy búcsúcsókra vár.
Jobbulást, majd jövök! - mondtam. Most felment,
Rám néz, int, és tovább nem marasztal.

HMMarta2024. április 16. 18:32

Halászné Magyar Marta
Tavasz 2024

Tavasz fest most nyári és téli képet
felváltva a virágba borult térről,
időjárás furcsa mederbe lépett,
megfoszt minket a langyos, szűrt fénytől.

Tűző napokon jólesik hűs árnyék,
ám a sok fekete felhő túl sötét,
szeretnénk, hogy szép virág mind látsszék,
ne vonja rájuk fagy zord börtönét.

Napfényt lelkünk beszippant, magába zár,
rigódallal keveredik a csend,
hideg és meleg küzd elszántan, daccal.

Szívünk tavaszi virágszirmokat vár,
kikelet az elmúlás alól felment,
újjászületés még élni marasztal.
2024.04.16.

HMMarta(offtopic)2024. április 16. 18:32

@negyvenkilenc: köszönöm!