Ünnepeink - versben

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

lina5332012. december 24. 13:20

Kis angyalkák szárnyon hozzák az ünnepet,
szíved és házad békével teljen meg.
Reményed és álmod, mind valóra váljon
bőséget s boldogságot hozzon a karácsony.

Ezzel a kis versikével szeretnék minden kedves Poetos társamnak boldog békés karácsonyi ünnepeket kívánni.

Marie_Marel2012. december 22. 14:06

Tompa Mihály : Karácsony estéjén

Nem hallod-e? Kopogtat valaki...
Told hátra, édes anyjok, a reteszt!
Setét van künn, s erősen fú, esik...
Ereszd be a szegény utast, ereszd!
Boldogtalan, kinek ma útja van,
S ott éri a szent est, hol idegen!
Csak erre, erre! bátran egyenest, -
A szó elég jókor lesz ide benn!
- Ah, ifjú s vándor, mint a mi fiúnk!

Isten hozott, oldozd le saruid -
Jól ég a tűz, melengesd fel magad!
Szemközt fogott a csapkodó vihar,
Hajfürtöd a két orcádhoz tapadt!
Hja szenvedés az utas élte most...
Szél ostora s köd a kísérete,
Ember s hajlék öröm reája, kit
Éhes, vonító vad kísérgete.
- Nem jársz-e künn te is, szegény fiam?

Elébb, elébb! Úgy hátra mért vonulsz?
Tied köztünk az asztalnál a hely,
Szerény tálunk mellett bor és kalács,
Elégülj meg, vidulj fel, s ünnepelj!
Vendégünk vagy, s szállást ad e fedél,
S alatta szél - hideg, ne félj, hogy árt!
Megosztjuk, ami jót nyerénk - veled,
Nyújtsd közelebb azt az üres pohárt...
- Hol ünnepelsz te most, jámbor fiúnk?

Aztán beszélj, hadd halljam a szavad.
S hogy ifjú szívednek mily álma van?
Nagy cél után kellett eredned - a
Széles világnak ily fiatalon!
Élnek-e még szüleid, a kiket
Úgy érdekel szerencséd és bajod?
Hazafelé fordul-e már utad,
Vagy a tieid még messzebb hagyod?
- Miként az a mi kedves, rossz fiúnk!

Mert úgy van az! oly balga a szülő:
Hogy a fiak serdült korára vár.
Akkor kiszállnak... S árván marad
Üres fészkében az anyamadár.
Bár szüntelen fáj, fáj... ilyenkor ont
Az a hiány legkeserűbb könnyüt:
Midőn az édes vagy szent alkalom
Nagyot, kicsinyt a háznál egybegyűjt...
- Mikor térsz meg mi várva várt fiúnk?

Mikor telnek be édes álmaink...?!
Úgy lenne majd végóránk is nyugodt...
De ím éjfélt üt - a hívő világ
E nagy s dicső ünnepre eljutott:
Hogy reggel új, szent érzések között
Hallgassuk a váltság örök szavát:
Hajtsuk fejünket nyugalomra most,
Jer, a vetett ágy vár... jó éjszakát!
- Jó éjszakát, mi szeretett fiúnk!

Kicsikinga2011. október 23. 17:51

Drága Marie,már a blogodban is megcsodáltam mindig a szép verseidet!

Marie_Marel2011. október 23. 17:45

Csoóri Sándor

Csoportkép
Egy XX. századi fotó hátlapjára


A páncélkocsik szemrése mögött
megaszalódott fejek –
ki szülte oda őket?
ki eteti ott őket?
ki beszélteti ott őket?
a levél-álcás madárnak ki mutatja be őket?
halálos írást ki olvastat
föl velük?
bálba,
harmatba,
gyopáros hegyekbe
ki ereszti el őket?

Hó, hó a kaszárnyák körül: tízezer fehér alsószoknya –
hajnali tüdővel ki fújt rá
fodraikra?

Hurkás sapkában fejek
fekete pólyakötésben fejek,
dróthínárral körülfont fejek –

lánctalpakon gördül a vér a koponyákba –

az idő szemrése mögött visszafordíthatatlan fejek –

Ki szülte oda őket?
ki beszélteti ott őket?
a föl-alá sétáló halálfűrészt ki löki félre?
kanalat ki küld nekik
a vacsorához?


(Várakozás a tavaszban – MAGVETŐ, 1983)

Marie_Marel2011. október 23. 14:29

Marie Marel: Kergesd el a tankokat

De jó, hogy hazaértél, Apu!
Nézd, Anyu sír,
pedig csak apró kavicsok
fütyültek el az orrom előtt,
csapódtak a falba.
Igaz, a konyhaablak betört.
Anyu elkapta a karom és magához rántott
- nézd, kékül a helye - átölelt és sírt.
Apu, vigasztald meg!
Te erős vagy,
kergesd el a tankokat!
Lestem őket, a kapu résein,
zúgva, morogva mentek,
sokan, nagyon sokan.
Kati, a babám, fél egyedül...,
otthon felejtettük,
mikor átjöttünk ide.
A pince mélyén unatkozom nélküle.
Nem látom az eget,
rossz a levegő és Anyu sír.
Apu, vigasztald meg!

Kergesd el a tankokat!

Marie_Marel2011. október 23. 14:28

Marie Marel: Kakaóillatú béke

Valódi, holland, mondják: csodajó...
- suttogta tétován édesapám.
Közben senki sem nézett reám.
(Én nem tudtam mi a kakaó.)
Anyám forgatta a díszes dobozt.
- Mi feláldozzuk az életünket!
Ezzel szúrják ki a szemünket! -
majd valami érthetetlent motyogott.
- Csokoládé, tejpor... mi nem kéne,
mit kezdjek vele? Mi lesz ebédre? -
(Lopva rám néztek: fülig csokisan
azt hittem, minden rendben van.)
Apám lassan, csendesen átölelte:
Vége... - suttogta - Látod, hogy vége...

Így tört ránk ötvenhatban... a béke.

ROBBIEASK2011. október 23. 10:35

Neked van saját költeményed 56'-ról?
Ha van írd ide! Ha nincs, itt az alkalom. :)

Marie_Marel2011. október 23. 10:15

Kárpáti Kamil: A SZABADSÁGHOZ

(1956.oktober 26.Márianosztra, szigoritott börtön)

Rozsdás, rõt fényben a mezõn szalad
egy pásztor s tûz-ajka most ajkadul
nyílik és hirdet.- Mutasd meg magad!
Ó, szállj fel, miként a Hold a hegyrõl:
áldozatként, lelkével száll felé
a farkas altató csendû erdõ.

Jöttöd bár volna gyermekistené.
Ne véreznéd ujjad---gallyt a mennybõl--,
míg gonosz fejünk megérintené.

Marie_Marel2011. október 23. 10:13


Olafs Stumbsrs: 1956 õszén.
A Magyar Forradalmárokhoz.

A keserû kín, mely térképen határokat zúz,
mely ezrek életét kivánja és zabálja!
A keserû kín!
Áldottak lobogóitok!
Fülem a földre nyomva hallgatódzom.
Hallom, ahogy a vér a föld arcára csurran.
Õrizkedjen az örök zsarnok ettõl a hangtól.
Megszentelõdsz, föld, e napokban:
Vér szikrázik az idõk éjin át.
Ki vagyok én?
Ki vagyok én, hogy dícsérni merek ma?
Egy csöpp vér is ezerszer drágább szép szavaknál.
Az ítélet napján Hozzátok lépek, Igazak:
''Testvéreim, bocsássátok meg bûneim''.

Sulyok Vince fordításában.

Marie_Marel2011. október 23. 10:07

Jobbágy Károly

A RÁDIÓ MELLETT

Rólunk beszélnek minden nyelven
sikong az éter és csodál:
„Dávid harcol Góliát ellen.''

Népmilliók aggódva nézik,
hányan indulnak halni még?
S küldi a nép ifjú vitézit.

Fiatalok, még alig éltek
s füttyőngő golyók hangja közt
támadnak neki a pribéknek.

Nem akartunk híresek lenni,
ilyen áron meg semmiképp,
hisz' bánatunk már végtelennyi,

de nekünk mindig az jutott,
hogy a világ minket csodáljon
s fiaink kapják a golyót:

Kint ágyú szól, gyors lövés pattan,
a falról Petőfi figyel,
ahogy járkálok egymagamban.

Így járkált ő is átkozódva
„Európa újra csendes...''
csak minket húz a sors karóba,

csak minket öl száz év után is
ugyanaz, aki hajdan ölt;
hogy hányan hullunk? - sose számít.

M á s o k csodálják bátorságunk
mi meg naponta meghalunk,
dzsida, s golyó veri át hátunk,

de megmutatjuk a világnak,
hogy mikor mindenki lapul
s csak a ''rádiók kiabálnak,

mint akinek már mindenképpen
minden mindegy, hát Életet
adunk Szabadságért cserébe.

És ha a Sors minket így büntet,
mert hogy tűrtünk tíz éven át,
felmutatjuk véres fejünket,

s tudjuk, hogy mindent megbocsát.

Budapest, 1956. október 29.
Irodalmi Újság, 1956. november 2.

ROBBIEASK2011. október 23. 08:57

javítva:

56'-ra

A zászlót te vidd tovább!

Mikor a szenvedés
nem tűr tovább,
s az ébredés
NEM-et kiált,
s törekvő vágyunk:
ÚJ HAZÁT!
esélyünk egy lehet:
a fegyverek.
Ne bújj, ne menekülj,
ne félj, veled leszek,
mert miénk e föld,
de már nem elég
a puszta kéz,
s ha leomlik a barikád,
a zászlót te vidd tovább!

ROBBIEASK2011. október 23. 08:53

javítva:

56'-ra

A zászlót te vidd tovább!

Mikor a szenvedés
nem tűr tovább,
s az ébredés
Nem-et kiált,
s törekvő vágyunk:
ÚJ HAZÁT!
esélyünk egy lehet:
a fegyverek.
Ne bújj, ne menekülj,
ne félj, veled leszek,
mert miénk e föld,
de már nem elég
a puszta kéz,
s ha leomlik a barrikád,
a zászlót te vidd tovább!

ROBBIEASK2011. október 23. 08:48

56'-ra

A zászlót te vidd tovább!

Mikor a szenvedés
nem tűr tovább,
s az ébredés
Nem-et kiált,
s törekvő vágyunk:
ÚJ HAZÁT!
Esélyünk egy lehet:
a fegyverek,
ne bujj, ne menekülj,
ne félj, veled leszek,
mert miénk e föld,
de már nem elég
a puszta kéz,
s ha leomlik a barrikád,
a zászlót te vidd tovább.

Maryam2010. december 7. 08:08

http://maryamoldala.gportal.hu/

Marie_Marel2010. december 6. 23:15

Egy-két karácsonyi vers esetleg?  :-))

ROBBIEASK2010. május 14. 18:44

Kasó Tibor:

Reménnyel bíztass szent március!


Reménnyel bíztass szent március!
Ugye, van még hit föld s ég között?
Add a kezed és mellettem fuss,
ha az álmom kettétörött!
Mondd, ragasztható mégis, komám!
Az álmaidat feladnod kár,
és nem lesz soha nem lesz több
kötél vagy golyóhalál.

Marie_Marel2010. április 4. 01:22

Wass Albert: Nagypénteki sirató

Elmegyünk, elmegyünk, messzi útra megyünk,
messzi út porából köpönyeget veszünk…
Nem egyszáz, nem kétszáz: sokszáz éves nóta.
Így dalolják Magyarhonban talán Mohács óta.
Véreim! Véreim! Országútak népe!
Sokszázéves Nagypénteknek
soha sem lesz vége?...




Egyik napon Tamás vagyunk,
másik napon Júdás vagyunk,
kakasszónál Péter vagyunk.
Átokverte, szerencsétlen
nagypéntekes nemzet vagyunk.
Golgotáról Golgotára
hurcoljuk a keresztfákat.
mindég kettőt, soh'se hármat.
Egyet felállítunk jobbról,
egyet felállítunk balról,
s amiként a világ halad:
egyszer jobbról, egyszer balról
fölhúzzuk rá a latrokat.
Kurucokat, labancokat,
közülünk a legjobbakat,
mindég csak a legjobbakat.
Majd, ahogy az idő telik,
mint ki dolgát jól végezte:
Nagypéntektől Nagypéntekig
térdelünk a kereszt alatt
húsvéti csodára lesve.
Egyszer a jobbszélső alatt,
másszor a balszélső alatt,
éppen csak hogy a középső,
az igazi, üres marad.
Nincsen is keresztfánk közbül,
nem térdel ott senki, senki.
A mi magyar Nagypéntekünk
évszázadok sora óta
évszázadok sora óta
ezért nem tud Húsvét lenni.
Így lettünk országút népe,
idegen föld csavargója,
pásztortalan jószág-féle.
Tamással hitetlenkedő,
kakasszóra péterkedő,
júdáscsókkal kereskedő.
Soha-soha békességgel
Krisztus-Úrban szövetkező.
Te kerülsz föl? Bujdosom én.
Én vagyok fönt? Bujdosol Te.
Egynek közülünk az útja
mindég kivisz idegenbe.
Bizony, jól mondja a nóta,
hogy elmegyünk, el-elmegyünk,
messzi nagy útakra megyünk.
Messzi nagy útak porából
bizony, köpönyeget veszünk.
S ebben a nagy köpönyegben,
sok-sok súlyos köpönyegben
bizony pajtás, mondom Néked:
rendre, rendre mind elveszünk.

Bajorerdő, 1947

Marie_Marel2009. október 23. 22:04

http://blog.poet.hu/lnpeters/elsok-a-ver ben-(oktober-huszonharmadikan)

Inpeters: Elsők a Vérben (Október huszonharmadikán)

Törölt tag2009. október 23. 21:49

Törölt hozzászólás.

Marie_Marel2009. október 23. 21:27

Magamnak gyűjtögettem, de gondoltam: hátha más is olvasgatna az ünnep kapcsán.  :-)))