Ünnepeink - versben
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
szebarb2009. október 23. 20:52
Köszönjük az ünnepi csokrot Marie!
Marie_Marel2009. október 23. 20:23
http://blog.poet.hu/1956
Itt egy kisebb gyűjtemény érdekes versek, prózák.
Marie_Marel2009. október 23. 19:44
http://www.poet.hu/vers/29728
Jáger László: A lyukas zászló
Holdsugar2009. október 23. 14:57
http://www.poet.hu/vers/29909
Keresztes Nándor - Védjük meg
Holdsugar2009. október 23. 14:51
http://www.poet.hu/vers/29897
Hajdú Levente - Kiáltvány
Marie_Marel2009. október 23. 14:06
Jobbágy Károly: Mondják a himnuszt énekelték...
Mondják a himnuszt énekelték,
úgy indultak a puskatűznek
s a könnygáz, meg a tűzzel telt ég
sem riasztotta vissza őket.
Csorgott a könnyük, talán sírtak,
Csorgott a vérük, - belehaltak
Diákok voltak s ők csinálták
a dicsőséges forradalmat.
Budapest, 1956. október 24.
Marie_Marel2009. október 23. 14:05
Szabó Lőrinc
MEGLEPETÉSEK
I.
Gyanútlan vers október 15-én
Szájon csókol a pillanat,
másik kést üt a szivedig,
a harmadik halk telehold,
szív rózsája a negyedik,
van tömör-édes, mint a méz,
van lángvető csipkebokor,
van, mely egy elnémúlt világ,
van, mely kurjongat, mint a bor,
van, melyet észre sem veszünk,
hallhatatlan, sóvár zene,
van mindenüttjelenvaló,
van szétvivő mindenfele,
ez tűz, mely Földet nyal körűl,
az egy katicát tapos el,
van gyermekkorba kérdező,
van, mely Afrikából felel,
van, melyben villájával az
ördög felszúr a föld alól,
van atomgáz, bombahalál —
s van legvégső csömör, mely oly
bambán, szeliden néz, olyan
öklendtetőn és kedvesen,
mint kifliből a svábbogár,
mint kolbászból a birkaszem.
II.
Egy hét múlva
Rá egy hét: pár óra alatt
felnyüzsgött az országnyi Boly:
a dermedt Dávid talpraállt
s ledőlt a Góliát-szobor.
Sipkákra bimbó nyílt! magyar!
Parittya benzint röpitett.
„Hacaca!” — szólt a rádió.
Éheztük a becsületet.
Szabadság, itt hordozta hős
zászlaidat az ifjuság!
S a sírt, melyből nép lép ki, már
ámúlva nézte a világ.
Tíz nap szabadság? Tizenegy!
Csók, szívre, minden pillanat!
És nem volt többé szégyen az,
hogy a magyar nép fia vagy.
Tíz nap szabadság? Tizenegy!
Terv forrt; gyúlt, égett minden agy.
Lombikban feszűlt a jövőnk.
S temettük a halottakat.
Ablakunk mind fény, gyertyaláng!
Aztán már settengő gyanuk.
Még egy éj. S Budapest köré
vashernyók gyűrűje szorúlt.
III.
December közepe
Aztán jajdúlt a hajnal és
reggelre ránkvirradt az est.
A Tízezertalpú tiport
s tótágast táncolt a Groteszk:
Ambrus WC-ről, vizavi
akna jött és ágyúgolyó, —
ágy mellől szekrény s fal kiment!
,,Gimbelem”, szólt a rádió.
És Valami tanácskozott
és aztán Ugyanaz, megint,
és züllött, körben, minden a
Föld züllött szokása szerint;
s a talpak jártak. Nem tudom,
már nem tudom, hogy volt s mi lett.
Már nem tudom. De teltek a
napok s az évhosszú hetek:
hallottuk, Ausztriába hogy
húzták a deportált Dunát
s gyárakban ma is puskatűz
ajánlotta a hacacát…
De csak szájon csókol a perc
s jó remény némítja a jajt:
Nem! Rabok tovább nem leszünk!
És: Isten áldd meg a magyart!