Verselemzés iskolás módra

ikakovics2021. november 12. 18:32

Koszonom az otletet kedves Erubina! Megis megprobalom:

Számadás
Kovács Iván

Gondolataim úgy sodródnak mint áttetsző köd egy tó fölött,
miközben az idő egy befejezhetetlen témának
végtelen változatait folyamatosan szövi.
A múlt, a jelen és a jövő elveszíti jelentőségét,
és az élet bonyolult álmainak részese lesz.

Már nem vagyok fiatal, és gyöngülni kezdek.
Az élet soha nem volt könnyű, sőt
ifjú korom legfénylőbb idejében is
csalán nőtt a mályva között, és vércseppek
hagyták nyomukat az újonnan hullott havon.
A tiszta öröm pillanatai ritkák voltak,
és emiatt annál drágábbak.
Ezeket gondosan kell megőriznem.

Tudtam, mit jelent rabságban felnőni,
mert már gyermekkoromban láttam,
hogy milyen nagyra becsült a szabadság
amikor vérrel fizetik, de derűsebb napokon
és jobb években láttam tiszta
fehér hóval borított hegycsúcsokat,
és a lehűlő szerelem parázslása után
az igaz szeretetet úgy tapasztaltam
mint egy növekedő tónak kiszélesedő partjait,
melynek mélysége és szélessége
a lelkemet éppen úgy bővítette.

Hajótörést szenvedtem és tűzben küszködtem.
Elvesztettem az eszem és mocsárba süllyedtem.
Ingaként lengtem két ellentétes énem pólusai között,
de az összes zivatar és hurrikán után
visszanyertem az erőmet, és szívem
kincses kamrájába rejtettem el a nyereséget.

Most már csak egy imám maradt,
hogy mikor szívem arra a finoman beállított
mérlegre kerül a halottak birodalmában:
legyen oly könnyű mint egy toll - és mint egy sólyom
melynek fejéről leveszik a csuklyát – szárnyra kelhessek
a nap felé, mert földhöz kötött fióka korom lejárt.

Erubina2021. november 12. 17:49

Erubina

Cél
Tudatlanság posványába, bűnre készen születtem.
Lelkem tiszta vágyódása sártengerben lebeg lenn.
Tudatomra ébredésem titok, mely, ha lángra kap,
fehérré tesz körülöttem mocskos színű mocsarat.

Szótlan harcom gyönge testben
lassan kúszó áradat.
Kitartásom haragjával
tisztítom a mocsarat.

Arcom mögött másik arc van, ne lássák az álnokok,
mikor lábam hadba indul, apám fájón felzokog.

Térden kúszva sem adom fel,
fogam is úgy csikorog,
gonoszságtól mentes lelkem,
én ettől szabad vagyok.

Üvegfalként áll előttem magány, és ha szeretek,
egy sem tudta még áttörni, nem gondolják, hogy lehet.

Ölelésre átnyúl karom, minden falon áthatol,
mert a tudat, hogy létezem, erőt bennem felcsihol.

Nem fontos, hogy én mit kapok.
Értéket hozzám nem az ad.
Csak a tény, hogy körülöttem
tisztítom a mocsarat.

Fejtsétek meg!