Gyermekkori emlékek (történetek)

lilapetunia2024. február 27. 13:03

A fiam gyerekkorából:
Minden korszaknak megvan általában a maga népautója, már természetesen olyan civilizációkra gondolva, ahol ismerik az autót. Magyarországon, az 1980-s években, a fiam gyerekkorában a Trabant volt az ilyen népautó. Jól jellemzi talán ez a kis vicc, a sok vicc közül, amit csináltak róla: Egy nagyon gazdag olajsejknek az volt a hobbija, hogy mindenféle a világon kapható autótípusból vett egyet, s így már egészen nagy autógyűjteménye volt. Mikor meghallotta, hogy van egy Trabant nevű kis autó, amely biztosan csak jó lehet, hiszen évekig várakoznak rá Magyarországon az emberek, rendelt ő is egyet. Egy olajsejk persze prominens vevő, nem kellett évekig várakoznia, neki rögtön küldtek egyet. A sejk, nézte, nézegette a Trabantot, aztán megszólalt a családjához: Nézzétek, milyen kedvesek, küldtek egy kis modellt előre!
Ilyesfajta „modellautónk“ volt nekünk is. Éppen olyan szürke kis autó volt, mint sok ezer más társa. Hol én vezettem, hol a férjem, de néha az is előfordult, hogy a férjem vitte a fiamat az óvodába a Trabanttal, aztán otthagyta a kocsit a parkolóban, és délután azzal mentünk haza.
Ez történt egy szép tavaszi napon is. Beszélgetve jöttünk ki az óvodából. Sok volt a mesélnivaló, egy új kislány jött az óviba. Örültem, hogy lassan vége a hétnek, s talán kirándulunk egyet a hétvégén. Közben odaértünk a parkolóhoz, s némi keresgélés után -- mindenki ismeri a női táskák tartalmát -- meglett a kocsikulcs is.
Igen ám, de a kocsival valami történt. Nem akart az ajtó kinyílni. Próbáltam így, próbáltam úgy, de csak nem nyílt. Egyre idegesebb lettem. A fiam csak nézelődött és hallgatott. Kínossá vált, hogy a parkoló melletti irodaépület ablakaiból egyre többen figyeltek minket. „Csak nem akarja az a nő feltörni azt a kocsit?” Körbejártam a Trabantot, sokszor próbálkoztam, majd lemondó hangon így szóltam a gyerekhez: Vissza kell mennünk az épületbe, hogy fel tudjam hívni apádat, valamiért nem tudom kinyitni a kocsi ajtaját. (Akkoriban még nem voltak mobiltelefonok.)
Mire a fiam ártatlan hangon megszólalt:
De hiszen ez nem is a mi autónk!
Puff! Tényleg. Egy egész rakás hasonló szürke kis Trabant állt a parkolóban. Hogy-hogy ezt nem vettem észre?
No, mindegy. Szerencsére a fiam észrevette. S a saját kis autót már természetesen nyitotta a kulcs minden probléma nélkül.

Perzsi.2024. február 25. 14:32

1971 telén a gyermekorvosi rendelőben várakoztunk anyuval. Injekcióra vártam. ( várt a fene) Előtte bent voltunk a dokinál, ő írta fel, de a nővérre várni kellett, dolga volt. Végre bejutottunk, fecskendő+tű elő, ampulla felszív, és durr!-bele a combomba.( kösz!) Kimentünk a váróba öltözni. Bár 2 tömbnyire laktunk a rendelőtől, jóanyám beöltöztetett, mint egy eszkimót. Ez volt a szerencsém. A váróban beletuszkolt az oly annyira utált kis rózsaszínű bundácsámba, már csak a sál hiányzott rólam. S ekkor vette anyám észre, hogy diónyi hólyagok vannak a nyakamon. Gyorsan bekopogott a dokihoz, aki azonnal megjutalmazott egy újabb szurival. Kiderült ugyanis, higy az előzőleg beadott Tetran B -re allergiás vagyok, s jó hogy még ott a helyszínen kihólyagosodtam tőle. Az már csak külön bónusz volt, hogy az ellenanyag szuri tűjének a vége horgas volt, s mikor a doki ki akarta ráncigálni belőlem, a tű még el is törött.

Kotika2017. január 5. 11:23

Tihanyi sátorozáskor, békalesen a hinta alatt, mely a húgom keresztanyja hasán landolt jéghidegen.
Volt aztán sikítás és számomra futás. Pedig csak a kedvenc békámat akartam megmutatni.

Perzsi.2017. január 3. 13:48

Balatonkenese: nyár, víz, sétány, és én a szobában hasalva olvasom kiskamaszkorom kedvenc könyvét. Kenesén vettük meg nagy könyörgés után az első kötetét a Mary Poppins-nak. Utána itthon a 2. kötetet.  :-)

Kotika2017. január 2. 23:10

Látom lassan egy éve nem írt ide senki.
Hát idén elkezdem gyermekkori emlékeimet.
Nagycsoportos ovodába megtetszett egy szőke fiú, a porolóhoz elhívott, s egy puszit kaptam tőle. Mindenki minkett figyelt s kinevetett - két szerelmes pár- de hiába mondtam, hogy csak egy puszi volt, nem hittek nekünk. Azóta sem láttam, csak annyit tudok róla, hogy Lacinak hívták, Tököly úton lakott.

ambrus.magdolna2016. február 7. 19:01

Uborkaszezonját a kamaszkornak , én is túléltem  :))) Noxon :)))

Noxon2016. február 7. 09:35

16 éves koromban ismertem meg az első szerelmemet.
A középiskolai évnyitón vele szemben álltam.
Zászlót tartott a kezében.
A szemünk azonos fényt tükrözött.

Törölt tag2016. február 6. 22:13

Törölt hozzászólás.

hernadimarg2016. február 6. 19:02

Gyermekkori télapós emlékem. A mamám beöltözött mikulásnak, a papám kifordított bundáját vette föl. Átadta a négy éves bátyámnak és nekem (két éves voltam) az ajándékot a zsákjából, fejünkre olvasta a megszívlelendő intelmeket és távozott. Nemsokára visszajött, akkor már átöltözött és csodálkozva, mosolygósan megkérdezte. - Nahát gyerekek, mit látok, amíg távol voltam itt járt a mikulás, és milyen volt ?
A bátyám közölte, - Igen, itt járt. Hááát még az is lehet hogy a mikulás járt itt az előbb, de hogy a mama keze volt az szinte egészen biztos !  :)

mamaPc2016. január 24. 23:51

A szomszéd néninek bement a szobályába az ágy alá egy béka,valakinek ki kellett hozni,a néni nem tudott bemászni,én fogtam magam,kihoztam a békát!

Monchi2016. január 18. 12:21

Amikor óvis voltam életemben először a mély vízbe akartak vinni szinkron uszáson. Nagyon nem tetszett nekem a helyzet és az edzőm, hogy végre bekerüljek a medencébe bele lökött. Ezen nagyon megsértődtem és nem voltam hajlandó utána felmenni a felszínre amíg be nem ugrott értem.

Törölt tag2016. január 18. 10:45

Törölt hozzászólás.

balabama2013. május 4. 23:13

Én egyszer a +Télapőt vettem zokon.+ Kihívott, hogy átadja az aktuális csomagot-amit egyébként az ünnepség keretében mindíg vártam. Ekkor elkezdett váratlanul megdorgálni az ujjszopásom miatt. Úgy megsértődtem hogy széles plénum előtt fény derült a gyöngeségemre, hogy soha többé nem álltam a Télapóval szóba.

Törölt tag2012. november 8. 21:45

Törölt hozzászólás.

dvihallyne452012. november 8. 20:42

Két éves lehettem, mikor a járókába pelyhes kiskacsát tettek oda nekem.
Gondolták nagyon fogok örülni a kicsi állatnak.Tévedtek,mert égtelen ordításba törtem ki.
Aztán, amikor sikerült valahogyan kijutnom a járókából /azt nem tudták hogyan/ az elém kerülő összes kiskacsát halálra szerettem.

bakonyiili2012. november 5. 20:59

7-8 éves lehettem,mikor vásárfiát kaptam. Egy pöttyös kendőt! Iskolából mentünk haza, egy kerekes kútnál megálltunk, vizet húztunk.
A víz tükrében megláttuk magunkat, integettünk, levettem a kendőt...
Nagyon szép volt vízben, aztán beleesett!
Estére értem haza, kendő nélkül! Nem tudom, hogy kikaptam-e, de a kendő egész életemben visszatérő rémálom volt.
Verset is írtam róla. Majd felteszem.

balabama2012. október 23. 12:17

írjon már valaki, gyerekkori emléket!!!!

balabama2012. szeptember 28. 21:24

Helyes.Gondoltam.
Szia

Törölt tag2012. szeptember 28. 21:06

Törölt hozzászólás.

balabama2012. szeptember 28. 20:19

- ha jól sejtem, nem betegedtél meg tőle. Igaz?