POEN POET - Így írunk mi - Staféta (Az új feladványra max. 48 órát várunk.)

Találd ki az átírt versszakból, néhány használható utalással a szerzőre, versére, melyik ismert költő versének részlete, majd visszaigazolás után, amennyiben helyes a megoldásod, te is válassz egy másikat, és írd át "jobbra".

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Zsanna2017. március 21. 14:30

@berenyi.klara: Köszönöm! Íme az új feladvány! Nagyon könnyű!

Angyal

Ördög voltam egykor
Aranyangyal lettem
Szárnyaim kinőttek
hófehér pelyhesek

És megrengett a föld
És megrengett a hold
Vészes szárnyalásomban
hold sugarába értem
egy arkangyal fogott

Szellem,szellem!- kiáltottak énreám
amint elrepültem fejük felett
most suhanok az aranyszárnyaimon
s angyalnak tekintenek emberek

A költő író Budapesten született a XX században. Kossuth és József Attila díjas többek között.
Pszichológusi végzettsége révén egy ideig Országos Ideg- és Elmegyógyintézetben is dolgozott.
A versátirat szótagszámra és formára megegyezik az eredeti verssel. Rímre 99,9 %

berenyi.klara2017. március 21. 13:56

@Zsanna: Gratulálok! Te jössz!

Zsanna2017. március 21. 09:03

@berenyi.klara: Gondolom!

Weöres Sándor: `Valse triste`


Hűvös és öreg az este.
Remeg a venyige teste.
Elhull a szüreti ének.
Kuckóba bújnak a vének.
Ködben a templom dombja,
villog a torony gombja,
gyors záporok sötéten
szaladnak át a réten.
Elhull a nyári ének,
elbújnak már a vének,
hüvös az árny, az este,
csörög a cserje teste.
Az ember szíve kivásik.
Egyik nyár, akár a másik.
Mindegy, hogy rég volt vagy nem-rég.
Lyukas és fagyos az emlék.
A fákon piros láz van.
Lányok sírnak a házban.
Hol a szádról a festék?
kékre csípik az esték.
Mindegy, hogy rég vagy nem-rég,
nem marad semmi emlék,
az ember szíve vásik,
egyik nyár, mint a másik.
Megcsörren a cserje kontya.
Kolompol az ősz kolompja.
A dér a kökényt megeste.
Hűvös és öreg az este.

berenyi.klara2017. március 20. 22:12

Elnézést a késésért, itt az új feladvány.

Boldog keringő

Csípős és ifjú a hajnal,
birokra nem kel a faggyal.
Indul a reggeli ének.
Kiülnek a padra a vének.
Dombon fénylik a templom,
ékkő villog a tornyon,
apró szellők a légben,
táncolnak át a réten.
Indul a nyári ének,
bújnak elő már a vének,
meleg a föld, a lóca,
pattan a napszínű rózsa.
Az ember szíve már nem fáj.
Nem lehet egyforma két nyár.

Az eredeti vers kétszer ilyen hosszú.
A költő tehetsége már nagyon fiatalon megmutatkozott, Babits Mihály is felfigyelt rá. Költészetére jellemző a nyelvi és ritmikai bravúr. Gyermekversíróként is nagyon ismert, a macskák nagy barátja. A XX. század vége felé halt meg.

stapi(offtopic)2017. március 18. 11:08

Unaloműzésként szeretettel várom, aki még nem volt, bolhászkodni: http://blog.poet.hu/stapi_bolha

stapi2017. március 18. 10:42

@berenyi.klara: Gyors voltál, kedves Klára! Gratulálok! Várjuk az újat.  :)

berenyi.klara2017. március 18. 07:38

Kamarás Klára: Komédiás

Porondra hát, az oroszlán már éhes!
Egy krumpliorr, egy kis mosoly, de édes!
Már csetlik, botlik...Milyen jópofa!
Kihűlt a szíve, vagy az otthona?
Felejtse el míg tart a csillogás!
Essen már hasra e komédiás!

Ha végre vége, s a függöny lehull,
üres a színpad, nincsen fény sehol,
akin a néző méltán röhögött,
reszketve sír a színfalak mögött.

stapi2017. március 17. 21:44

A színész

Színpadra, fel! A nézőtér már megtelt!
Keménykalap, sétapálca a rendelt...
Szereped furcsa... Ki ne zökkenj, te!
Meztélábadra csizmáját tette?
Karaktered, míg függöny rád nem hull,
tartanod kell, hisz nincs a színen mull.

S ha végre vége, a darab lezárt,
vérfoltos színpad sötétben maradt;
akit a néző méltán megcsodált,
színfalak mögött juszt sem explodált!

2017. március 17.

Parafrázis és evokáció egyszerre - már amennyire én ezt meg tudom ítélni... Formatartó.

Volt már róla szó, hogy ilyet inkább ne, de szerintem menni fog, mert:
A szerzőt mindnyájan ismerjük, hisz nemrég még velünk játszott. 84 éves és szeretjük a verseit, prózáit egyaránt. Az Interneten fellelhető a verse, pdf formátumban. A MEK is számontartja.  :)

M.Laurens2017. március 17. 18:07

@stapi: Tökéletes! Habár én csak az első verset kértem.
Gondolom nem volt nehéz, hiszen az eredeti címből, csak egy "S" betűt kellett lehagyni!  :)
Te következel!!!

stapi2017. március 17. 06:38

Áprily Lajos: BETEGSZOBA

Testem

Míg vizsgálgatják, méregethetem:
milyen középkor-képű, satnya test.
Ha most egy botot adnának nekem,
indulhatnék az égbe egyenest.

Betegszoba

Itt megpihensz. A környezet kiszolgál,
az ápolónak gondja van reád.
Mintha régi, beteg fiúcska volnál.
De - vén gyermek - mondd, hol maradt anyád?

Műtét

Rembrandt. Fekszem a műtő-asztalon,
mélyül a perc, mintha sűrítve élném.
Az orvos megnő, sorsos hatalom,
s életem ott remeg a kése élén.

Ennyi maradt

Az élet sebbe költözött, sajog.
Világom: tükör egy fehér falon.
A négyszögben szelíd felleg-rajok
vonulnak át szőkén, fiatalon.

Esik

Csepergés indult, őszi dallamú,
a tükrömben sötét maradt az ég,
a hajnalban sem volt fény, csak hamu,
s künn sírt, egész nap sírt a szürkeség.

Keselyű

Mit ér a jaj, mely torkomon kitör?
Szemem az éjbe hasztalan meresztem.
Az ősi kín, mint vad keselyü-csőr,
estétől hajnalig szaggatta testem.

Hajnalodik

A kakas künn a hajnalszót kiáltja,
lassan derengni kezd a kórterem.
A láznak véremből fakadt virágja
- bíbor virág - bezárul testemen.

M.Laurens2017. március 16. 14:47

Köszönet érte @stapi: A nagy variálásban elmaradt valahogy.
-
Íme az új feladvány ami talán nem lesz nehéz, lévén az író igen ismert.
-----------------------------------------
TETEM

Míg boncolgatnak, nézegethetem:
minő holdvilág-képű, vézna holt.
Egy botnyi csont csak elszáradt kezem,
majd földbe ásnak: és csak ennyi volt.

--------------------------------------------------
Vers: 50-50% parafrázis és evokáció egyben. Egy négysorosokból álló versciklus egyik önálló darabja. A ciklus gyűjteményes neve, akár „Kórterem” is lehetne.

Szerző: A Monarchia korában született elemi iskoláit az akkor még Magyar sóvidék központjában végezte. Zoltán fia szintén neves irodalmár lett.

stapi2017. március 15. 16:25

Hozom az eredetit, hátha Neked nem sikerült megnyitni:

Körmendi Gitta:
SZENTÉLY

Lelkem szentélyében imaként létezem,
egyedüli kincsem megszentelt életem.

Szívemben a csend cseng, mint kristályfény-harang,
nincs velem senki más, mégsem vagyok magam.

Mély áhítat érint érintetlenséggel,
átölel szerető, mindent áldó Fénnyel.

Lelkem Szentélyében, mint egy fohász állok,
élem a szívemben felszikrázó lángot.

Megélem milyen szép, milyen határtalan,
nincs mellettem senki, mégsem vagyok magam.

És máris hozhatod a feladványt - mármint holnap este.  :)

stapi2017. március 15. 10:40

@M.Laurens: Hát persze hogy megfelel!

M.Laurens2017. március 15. 09:26

@stapi: Tudod az a baj kedves barátom ezekkel a blog oldalakkal (TVN.HU Kft., Network), hogy ezeket a Google is nehézkesen hozza be, mert blog lévén olykor a felhasználó törli, vagy frissíti azt, tehát nem stabil adatbázis. (ezért nem szeretek blogokból venni).
Így a teljes tudás birtokában is pusztán ez a két blogüzemeltető, és (nálam) két amatőr videó a találat. Átveszem, de hazudnék, ha azt állítanám, hogy megérdemelten. Feladatot is csak holnap estére tudok írni, ha így megfelel.

stapi2017. március 15. 08:31

@M.Laurens: Kedves Barátom, jó a tipped. http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?n=memi59&pid=154105&blog_cim=%20K%F6rmendi%20Gitta:%20Szent%E9ly

Nézz, láss, hozd, aztán írd az újat!  :)

M.Laurens2017. március 14. 21:15

Én Körmendi Gittára tippelek, de ha jó is, a vers felkutatását másra bízom, mivel gyűjteményes oldalain nem találtam hasonlót sem.  :)

stapi2017. március 12. 18:00

@berenyi.klara: Köszönöm! Ha így is elfogadjátok,akkor itt van egy új:

Szívem legmélyében

Szívem legmélyében imával élek én,
nincs más földi kincsem: lélekből jött zeném.

Cseng a csendem bennem, mint fénykristály, repked,
senki nem tart velem, magány mégsem kerget.

Mély áhítat rezdül rezdületlenségben,
körülvesz szerető, áldó fényességben.

Szívem legmélyében hő fohászként állok,
élem a lelkemben felcsillanó lángot.

Átéléssel nézem az Örök, Nagy Tervet,
senki sincsen velem, magány mégsem kerget.

2017. március 12.

Parafrázisféle, formatartó.

A szerző velem egyidős költőnő, 2003-ban kezdett verseket írni. 2004-ben kisgyermekekhez írt versei bekerültek Szabó Zsuzsanna: CSILLAGSZEMŰEK című, a gyógyító szeretet nevében írt kötetébe.

berenyi.klara2017. március 12. 13:06

@stapi: Gratulálok mindkettőtöknek! (én csak a hámból szoktam kirúgni :)

stapi2017. március 11. 18:42

Segítséggel, de megvan. Ha így nem elfogadható, majd kirúgtok.  :)))

Szabó T. Anna:
A NŐ HA

A nő, ha írófeleség
(egy felség lege: fele-ég)
ismeri mind a titkokat –
hallgat, szeret. Szabad.

A nő, ha írófeleség
tudja a harag szelepét,
ölel, el soha nem szalad –
simít, segít. Szabad.

Ő nem fél semmilyen vihart,
a nő, ha választott, kitart.
Társ, aki kart tár, mindig ad –
mosolyog és szabad.

A férj, a férfi mindig ír,
a nő pedig mindent kibír,
nevel, nevet és navigál,
pedig a lábán alig áll,

de egy az útja, tudja jól,
és kiragyog a gond alól,
és mindig szép és friss marad –
mert legbelül szabad.

stapi(offtopic)2017. március 11. 17:42

@pete57: Hát persze, kedves Margit! Annál is inkább, mert kaptam ugyan tippet, hogy melyik vers lehet, de sajnos nem vált be.  :( Nekem meg fogalmam sincs, pedig nagyon ismerősnek tűnik az átirat.